Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
hasson felfelé és lefelé egyaránt s a tanítók I ügyének mindenkit megnyerjen. Szives készséggel közöljük belőle ismertetőül a következő részt. A sír szélén. (Történeti rajz a magyar néptanítók jelenéből.*) Mily ÖMzeroak&dt alak ! Mily megtört teat! Mily beesett szemek! A férfias mell halk emelkedését időről-időre tompa köhögés fojtja el, mint midőn a fuldokló az utolsó lég után kapkod! Arcza halvány, sápadt, sárga; mintha a halál lehellete ülne azon I Pedig még nem is oly idős, hogy e megtört alak az évek súlya alatt roskadozhatott volna le enyn yire I Nem is a túlélt évek hanem a túlélt szenvedések törték meg az egykor életerős testet I Nem, mint a villám, mely egy csapásával ketté- hasitja az ezredéves büszke tölgyet, nem oly rögtön állott be az a változás, mi előttem áll; hanem, amint a fatörzsébe magát mélyen beékelt szú napról-napra emésztette fel az életerőt 1 S ha kérdezem önmagamat, mi idézte elő e rohamosan haladó rombolást? könyeim áztatják szememet, midőn a feleletet megtalálom: — a hivatás!) Mily különbség, egykor, és most I Midőn még mint ifjak együtt ültünk a tanítói képezdében, hallgatva az előadásokat; János barátom erős, meglérmét, piros, pozsgás ifjú volt, s most, midőn még csak férfi kora delén áll, már kiaszott, el- soványodott, megtört alak, kiről mindenki sajnálattal mondja el, hogy a sír szélén áll! S valóban hivatása tette volna öreggé, beteggé, féjhalottá, ideje korán ? kezdek tovább gondolkozni, s átfutom röviden emlékeimet s fájdalom a rövid gondolkozás végeredménye csak az: — igen is, hivatása vitte a sír szélére. Nem oly hosszú; de végtelen küzdelmes volt a lefolyt pályafutás, s e küzdelem felemésztette az életerőt mégtörte az idegzetet, meggyengítette a tettre kész izmokat, kimerítette a tüdőt, s a lélegzet vét megnehezültével, megnehezült az élet s lett belőle oly váz: ki ma már csak lézeng s nem jár azok között, kik egykor szelleme szikráit csodálva, mint tanítványai tömörültek körébe! Leverő, szomorú kép, de festenem kell, mert lelkiismeretem több megnyugvást talál abban, ha a metsző fájdalom súlyja alatt rajzolom is le a képet mintha ellhalgatom azt. Le kell festenem, hogy lássák I azok, kik előtt a hivatás csak felületesen van ismerve, s lássák, hogy a hivatását betöltött egyénnek ff mily jutalmat adnak ők 1 Ok 1 kiknek kezében van a hatalom, uralom, kegy és jutalom! Festenem kell e képet, hogy tanulja meg ismerni a nagy világ a tanító működését, fáradozásait, és — csodálja az elért eredmények után nyert jutalmát! A jutalmat, mely legtöbb esetben nem más, mint a megtört beteg test és — a koldusbot I He & * Hazánk legelső megyéjével határos vármegyében, melynek termő talaját a Tisza habjai nyaldossák, s melynek lakói egykor mint szabadalmazott nép kiváltságai keretében élve, hősies tetteivel irta be nevét hazánk történetének vérrel írott lapjaira ; azon a helyen, hol a szabadságharczunk egyik legjelentékenyebb diadalát vívták ki „félisteneink,“ ott nyerte el a tanítói állást János barátom! Mily boldog, mily megelégedett volt abban a tudatban, hogy hivatását követve a tett terére léphetett, hol a jövő nemzedéknek erkölcsösséggel párosult hazafias nevelésével, oly nagy szolgálatott fog tehetni közvetve hazájának, közvetlenül pedig községének 1 Hivatásának teljes tudatában, annak betöltéséhez felpánczélozott erős akaratú lélekkel fogadta el a meghívó város meghívólevelét, melynek minden sora azt mondja: az 1868. XXXVIII. t. ez. értelmében keilend eljárnia. János elfogadta a törvényes alapot, s ez alapon megkezdte működését; tanított, nevelt, tudva azt, hogy csak az az ország lehet virágzó, melynek értelmes polgárai vannak I És a város nem is késett a szorgalmas, öntuda*) Küzdelmes életünkbó'l merített e szép vázlatot, bár fájó érzést keltett bennünk és hiszük, hogy ily érzést fog kelteni olvasóinkban is, — sietünk közölni, mert ez igazi melegséggel, tényleges előadással van mégirva, — s mert e vázlat azon szép történeti napból mutat fel mozzanatot, melyre épen lapunk mai számához mellékeltük az előfizetési felhívást. A vázlat minden olvasónk leikéhez fog szólni, _ me rt szakavatott toll irta, — saját szemlélődései folytán, — szívből eredtek sorai; s mi szívből ered, az megtalálja az utat, oda, hova irányítva van: a szívhez! Szerkesztő. tos tanítónak tíz évi működésé Után kiállítani azt a bizonyítványt, hogy „dicséret és elismerést érdemlő szorgalommal működik, úgy, hogy a lakosság és szülők szeretetét és tiszteletét teljesen megnyerte!“ S ez elismerés fokozta a hivatását felfogott tanító ügybuzgalmát, fáradhatatlanul szentelte minden idejét a népnevelés ügyének, bár a törvényben körülírt azon szabályzat, hogy egy-egy tanító vezetése alatt legfeljebb 8o növendék állhat, az iskolaszék szükkeblüsége által teljesen ignorálva lett s 130—150 növendékkel kelle évrŐl-évre küzdenie, — mint ezt a már említett elismerő okmány igazolja; — nem csüggedt, feláldozta önmagát, feláldozta egészségét és tanított, dolgozott, hogy egykor gyümölcsét élvezhesse fáradalmainak ! És — elérte fáradozásai gyümölcsét .... a méltatlanság .... és lelki, testi fájdalmaiban! . . . Ily előzmények után, hogyan lehetséges az? fog- átok kérdezni kedves olvasóim! „Változnak az idők s vele az emberek“ mondja a latin; mi ezt a mondatott igy változtatjuk át: „változnak az idők s vele a nézetek isi“ (Vége következik.) S Z I N É S ZET. Nem tudunk elóg elismeréssel nyilatkozni, azon kitűnő eszme iránt, inelylyel Pesti I. Lajos ős Dobó Sándor színigazgató urak az országszerte divó gyakorlatot, elsőrendű művészek föllóptetősével kedveskedni a vidéki közönségnek, Szegzárdon is érvényre juttatták. Azt pedig, hogy Vidor Pál urnák 3 színjátékban való vendégszereplése meg a kedves meglepetés ingerével is hatott, csak mintegy fölöslegből erősítjük. Első föllépte az „I ngy ené 1 ők“ czimü népszínműben volt, mely Vidor szerzeménye. Vidor a Jani szerepét adta oly művészettel, mely a közönségnek legviharosabb tetszőszaját hívta ki. Alig volt részlet szerepóbeu, melyből a tökély ki ne domborodott volna. Ki is jutott a tapsból a szerzőnek és színésznek bőven és méltóképen. Az összjátők az ő jelenlétével a múlt hetinél sokkal egybevágóbb volt, mert a szereplők egytől- egyik azon ösztönnek hatása alatt állottak, mely őket az elismert baritonista művész jelenléte folytán nemesebb előadásra sarkalta. A szereposztás a Vidor űrén kívül a régi volt. Kivéve Kiss Sándor halavány Bódiját a többi alakok a szokottnál igazabb és odaadóbb játékkal szolgáltak a közönségnek. Hétfőn „Rip Van Winkle“ adatott teltház előtt. Vidor urat itt egyik force-szerepében volt szerencsénk látni. Elragadó Rip volt. A közönség tömjénezett és tüntetett tapsaival is fölülmúlta önmagát azon érdeklődés nyilvánítása által, melyet a derék művész meg is érdemel. Hogy remekül uralta baritonját, azt mondanunk fölösleges. Mátrai (Lisbet) bizonyos elfogultsággal kezdett játszani, mit a helyzet sajátságos voltának tulajdoníthatunk, később azonban ő is ura lett szerepének, és szép tetszést aratott. Dobó (Derrik), Viola (Rikardson), Szigethy (Katrina) és Tukoray (Vander Bilt) megállták helyüket. Kedden: „A Kornevilli harangok“ Operette került szilire mint Vidor ur becsufellépteül, Közönség tűrhető számban volt, de még sem annyi, mint elvárhattuk volna. Vidor (Henrik) alakítása nemes ős tetszés volt, solói pedig oly frenetikus tapszajt arattak, minőt Szegzárdon a legnagyobb ritkaság hallani. A közönség ezeket ismételten kívánta hallani és egy műélvezettől teljes estének emlékével távozott. Gáspár apó a Dobó művészi előadásában föltétien sikerű volt Többszörös kihívásban részesült. Mátrai (Germaine), Szigethy (Szerpolette), Viola (Greniső) a szép ügyhöz méltó bensőséggel játszottak. Kiegészítő a sikerült előadást Nagy Ignácz karnagy tapintatos zongora- játéka. Szerdán a „Csókon szerzett vőlegény.“ Csütörtökön „Válás után“ került színre. Úgy látjuk, hogy a társulat jobban készül operettekre, mint egyóbb darabokra. A csókon szerzett vőlegényben Pesti Ihász játéka és készületlensége rontotta az összbenyomást. Szigeti, Kiss és a „vándor trupp“ tagja megállták helyüket. A „Válás után“-ban épen az ellenkezőt tapasztaltuk Pestiről. Jó felfogás, ügyes alakítás jellemezték játékát. Csókánőt és Nagy Vilmát ki kell emelnünk ők ketten szép erőteljességgel domborították ki alakjaikat. Kiss köhög; salon színésznek, szerelmesnek a játékát tökéletesen tönkre teszi a folytonos harákolás. Szigethi játéka jó volt, I ő nem tehet arról, hogy hangja monoton vékony, folyton és folyton egyformán lejt, operetbe való. Azt hisszük, hogy az igazgató csak szükségből lépteti lg őt, mint naivát. A közönség csütörtökön egy kissé nagyobb számmal nézte végig az előadást, jól mula- tott, tapsolt s csattanósabb részeket meg-meg ka- czajta. Tegnap szombaton kezdődött a 6 előadásu bérlet, melyre eddig 98 bérlőt sikerült gyűjteni. SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK^ K. Gy. urnák Pécsvárad. Megkaptuk, köszönjük. A kér- dezett 5 éves orvos növendék. Lakik Budapest: Klinika. A. 6y. urnák. A fronizmáit nem használhatjuk át se olvastuk. Jövőben »Aforizmákat« küldjön. Azokat talán átolvassuk. »Mi is vagy te« czimü versét, ha beírta W. E. könyvébe, akkor azzal tökéletesen megelégedhetik. »Az árva« árva. NI. J. (Satanello) Budapest. — Szives ígéretét köszönjük s érdeklődéssel várjuk kopogtatását. Előre mondjuk, hogy; szabad! k. i. Dombóvár. — Föl fogjuk használni. Omikron Döbrököz. — Ajánlatát elfogadjuk s a tiszte- letpéldányt rögtön megindítjuk, mihelyt ön gyors és megbízható tudósítónak bizonyul. L. M. Paks. — E ő r s i Gyula neve nem uj az irodalomban. 1882. Aigner Lajos kiadásában jelent meg az első verskötete »Tavaszi gályák« czim alatt. Ezt követte 1888. »A virágnak megtiltani nem lehet« czimü regénye. Ezenfelül két évig volt szerkesztője a »Gazdatisztek 1 a p j á-«nak. R. L. Duna-Földvár. — A »Szerelem és ideál« folytatását szeretnők. E. Gy. Budapest. — Köszönet a becses küldeményért. Csak minél gyakrabban! NYILTTÉR. Ásvány viz-árj egy zék. Borszéki savanyuviz .... ®/io lit. I lit. l6/l0 lit. 2 lit, 18 24 28 34 kr. Bilini savanyuviz ..............................................7/io lit. 26 kr. Ca rlsbadt örvénykuti.......................... 1 lit. 40 kr. Carlsbadi malomkuti ............................................1 lit. 40 kr. Car lsbadi várkuti..................................................1 lit. 40 kr. Gieshübli savanyuviz .... 6/l0 lit. 7/io lit- £ lit. l3/s lit., 20 26 30 36 kr. Gleichenbergi const, forrás........................... 1 pint 38 kr. Króndorfi savanyu viz..................6/io life 1 lit. l5/,o lit 20 24 30 kr. Korytniczai ásványvíz ...............................l/10 lit. 24 kr. Lu hi Margit gyógyforrás...............................6/10 lit. 1 lit. 16 22 kr. Lipiki iblany forrás...........................I'. . (/10 lit- 36 kr1/ Mohai Ágnes forrás .... ?10 lit. 1 lit-r I1/* lit. 2 lit.: 15 20 24 28 kr, Mohai Stefánia forrás . . . . . 6/10 üt. 1 IR. 1 ®/10 lit. 13 18 22 kr. Marienbádi keresztkuti . ...............................1 lit. 40 kr. Pa rádi kénes forrás ■......................»/,„ lit. */4 lit. 1 lit 15 20 24 kn. Rohitsi savanyu viz..................1 pint 1 rekesz 25 pint 20 4-50 kr. Regedei savanyu viz..................1 pint 1 rekesz 25 pint 20 4-50 kr. Salvator forrás.................................................• »/1# lit. 1 lit.'' 26 30 kr. Selters viz . . . J...............................• . y10 nt. 1 lit. 28 ,38 kri Budai keserű viz források..................1 palalaczk 24 kr, Ka phatók: SALAMON TESTVÉREK fűszer-, csemege-, bor-, cognac-, rum- és tea kereskedéséből. Szegzárdon, Gerenday-féle ház. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 147—1890. Árverési hirdetmény. Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t. ez., 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a bonyhádi kir. járásbíróság 3399. számú végzése által Singer Mór végrehajtó javára Singer Salamon bonyhádi lakos ellen 150 frt tőke, ennek 1889. év julius hó 10. napjától számítandó 6°/0 kamatai és eddig összesen perköltség követelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag lefoglalt és 454 frt 60 krra becsült 3 drb eczet gyártó kád, 1200 liter eczet, és 9233 literből álló, 10 drb hordókból álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az 1881/1890. számú kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Bonyhádon alperes lakásán leendő eszközlésére 1890. évi május hó 12. napjának délelőtt 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t. ez. 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. ez. 108, §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Bonyhádon, 1890. évi ápril hó 25-én. Göth Antal, kir. bírósági végrehajtó.
