Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-20 / 16. szám
XVIII- évfolyam. 10- szám. Szegzárd, 1890. április 20. Előfizetési ára: Egész évre..................6 frt — kr. Fé lévre. . .... 8 „ — „ Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. : ■ - -— + 7 Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor lő kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Subvenczionáljunk! Lapunk múlt számában »Sokan« aláírással a »Szegzárdi fürdő-kérdés«-ben igen helyesnek látszó okokkal lett támogatva Etl József mérnök urnák a városi képviselő-testülethez beadott azon kérvénye, hogy a már sokszor megénekelt »Csörgetég«-i gyógyfürdőt (?) bizonyos tisztességes összeggel segélyezze, szub- vencziónálja, avagy legrosszabb esetben vegye át a tulajdonos úrtól. Nem is rossz eszme! Miután »Sokan« csak egy közhely segélyezését ajánlotta a mi gazdag (!) városunknak, én »Egy magam« több közhely, közintézmény, társadalmi találkozó helyiségfélével leszek bátor mindjárt fellépni, mély tisztelettel kérvén a városi képviselő-testületet, hogy ugyanaz alkalommal, midőn a »Csörgetég«-i gyógyfürdőt (??) lesz szives segélyezni, az általam alább elsorolandó mulatóhelyeket, élvezetre szolgáló intézményeket stb. effélét is vegye 97Áv,e& pártfogásába,s aránylagos segélyezésben szintén részesítse. iMiután ép fürdősegélyezésről van szó, maradjunk tehát először is e mellett. Itt van a gőzfürdő. Bátran merem állítani, hogy nem vétkezem semmit az Ízlés ellen, ha azt állítom, hogy a helyi gőzfürdőnk, mely szintén magánfél tulajdona s egy kissé költségesebb berendezést igénylő fürdő, mint ama másik gyógyfürdőt???) semmi tekintetben sem felel meg a mai követelményeknek, főleg ami kényes j i/.lésünknek. Ezl nemcsak »Egy magam«, hanem j Sokan is állítjuk. Pedig e fürdő közel is van, aránylag olcsó is, nagy szükségből meg is felel czéljának, mégis oly kevesen látogatják, hogy a tulajdonosok a fürdő fentartása által i valódi áldozatot hoznak a közönségnek s hogy nem jövedelmez egy krajczárt sem, mutatja | az, hogy bár eladása többször volt hirdetve, mégsem akadt vevője. E fürdő tulajdonosai szintén kérvényezni fogják a városi képviselő-testületnél, hogy vegye át a város tulajdonául, avagy a gőzfürdő fentarlásához a jövőben járuljon leg- i alább évenkint 50 köbméter fával. Hisz van I a városnak pénze is, fája is elég; vett a múlt évben korcsmát, vegyen az idén fürdőt; ép jön a fürdő-szezon, talán nem is lenne rossz seft. Úgy hiszem akad aki megszavazza e kérelmet, ha más nem, hát a »Sokan« közül egy maga a czikk Írója. De menjünk tovább. Azt kérdem, van-e városunknak egyetlen egy nyári mulatóhelye? sétakerlje? hol a városunkban létező nagy hivatalnoksereg fárasztó napi foglalkozása után szórakozást, enyhülést keressen, friss, üde levegőt élvezhessen. Könnyű a szőlőtulajdonosoknak, kik szőlőjükben mindezt fellelhetik, de akinek ez nincs, az legföllebb a vámhoz mehet Egy helye volt a városnak, a város szőllője, hova minden adófizető polgárnak joga volt járni, mert közös tulajdonunk volt — én ugyan sohasem voltam benne — ezt is eladták a város atyái — nagyon helyesen — a szegény Adlernak. Talán egy ilyen mulatóhelyet is jó volna szubvencziónálni ? Például a vámházi vendéglőst, vagy pedig a Csörgetégnél a nyár folytán megbukandó szerencsétlen korcs- márost? Nyáron azonban mégis talál az ember szórakozást, akár a Csörgetégnél vagy a vámháznál, akár a casinó vagy a kör kertjében. De mit csináljunk télen? Van-e elegendő tisztességes jó korcsma, kávéház a mulatni szerető publikum számára. Nem-e kívánhatják e helyiségek szubvenczio- nálását is az illető mulatni szeretek. Igaz erre azt felelhetik sokan, ott van a Réthyné kávéháza, látogassák azt, az elég tisztességes; igen, csakhogy azt meg a záróra miatt már éjféli 12 órakor bezárják, lioLiflH- lasson akkor az ember. Aztán bizony Réthyné őnagysága se bánná, ha a város képviselőtestülete legalább annyival szubvenczionálná kávéházát, amennyit Pjrnitzernek fizet egy évben lakbért. S mint hallom legközelebb ő is egy hasonnemü kérvénynyel fogja megörvendeztetni a város képviselő-testületét. Tréfáljak még tovább is? Mert amily kaczaglatónak tűnt fel legalább nekem »Sokan« TARCZA. Gondolatok. — E . . . kisasszonynak ajánlva. — Ha a lány azt mondja, hogy neki szive nincs, már útban van, hogy szeressen. $ Az, ki egy lányt csak azért szűnt meg már szeretni,, mert ez őt gyűlöli vagy közönyös iránta, az sosem szerette e lányt igazán. * A kik a pillanat benyomása alatt szeretnek, rendesen csalódnak. ijc Ha a lány szavában hinni lehetne, a szerelem I szótárából bátran kitörölhetnék e szót: nyugtalanság. íjc Ha a lánynak keze reszket, szive már inog. * A szerelemnek egy boldog órája főtér annak winden szenvedésével. * Csak a rosszindulat lát az önérzetességben önhil séget. * Az igaz szerelem az aranynyal megterhelt öszvérnél is nagyobb hatalom. * A könnyek sokszor nem a gyöngeség, hanem a mély érzés jelei. * Ha a férfi vetélytársát sötét színnel festi, csak önmagát feketíti be. A A higgadt megfontolás egy rózsasziromban még nem lát egy egész rózsát. * Ha tudnók azt, hogy a ki iránt most közönyösek vagyunk, azt egykor tán szeretni fogjuk, úgy azt I már most szeretnők. * Az, ki jövőjére nem kiváncsi, nagyon meg lehet elégedve a jelenével. $ Ha ketten szeretnek egyet, mindig a gyengébb haragszik az erősre. * Nagyon gyengén állhat annak a szive, ki e szó elöl: szerelem — félve dugja be fülét. Lévai Dezső. Phryné Eleuziszban. — A műcsarnokból. — „Phryné Eleuziszban“ a czime Siemi- radzki uj festményének, mely most a műcsarnok tárlatában látható. A kik látták a hires lengyel festőnek nálunk csak nemrég kiállított „Néró élőfáklyái“ czimű képét — mely most a krakói múzeum tulajdona — természetes nagy érdeklődéssel és még nagyobb várakozással néztek a nagy mesternek e legújabb alkotásai elé. Ha azt mondanók, hogy ezek várakozásukban nem csalódnak, kétségtelenül elismerő kritika volna, de fukarságával nem indokolt ilyen nagyszabású alkotással szemben, mint a minő „Phryné Eleuziszban“. Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt“-jeóta még nem állított ki a műcsarnok ilyen hatalmas festményt. Hossza körülbelül nyolcz méter s magassága is megüti a négy métert. Elhelyezése, két oldalt délinövényekkel való díszítése, rámája is élénken emlékeztet Munkácsy hires képére. A nézőtért sürü drapériák sötétik el, s az üvegtetőn behatoló Tavaszi nap tninden fénye a képen összpontosul. A piros bársonyos keretű festményt különben vaskorlát választja el a nézőközönségtől, melynek kényelmére egyes szék-, sorok állanak. Mikor a terembe lépünk, az elénk táruló kép bennünket rögtön hatalmába kerít azt hisszük, hogy mi is Hellász földén állunk a derülten kék ég alatt, hogy oly melegen süt a napsugár, hogy megbámuljuk Phrynének csodás szépségét. Maga a kép különben azt a csábos jelenetet ábrázolja, mikor Phryné, az igéző hetérn, meztelenre vetkőzve a tengerbe készül lépni, hogy a Demeter ünnepére Eleuzisz felhőtlen ege alá egybesereglett görögöknek megmutassa, mint kelt ki a mithoszbeli Aphrodité a habokból. A képnek közepén Phryné áll .nozdulatlanul — akár egy istennő — fogadva barátnőinek s a tömegnek hódolatát s a rózsákat, miket lábai elé raknak. Egy pár kék selyem szandál — mit egy rabszolganő ségit Iá-
