Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-13 / 15. szám
sugftH&táfc követve, további áldozatokat is hozzon érettünk! Hozott eleget, de inár nemi ehet! P igy szól I most az ismert nóta travesztácziójával! __ S tökéletesen igazat adunk neki. Részben igazat adnánk azoknak is, akik e kérvény tárgyalásakor szót emelnek — talán — ott a képviselő-testületben, — hivatkozva a város sok kiadásaira, egyéb tetemes szükségei, sok bajaira stb., _ a kérvény ad acta tétele mellett. Ezeknek is igazuk van. Mindamellett erősen táplál bennünket azon édes remény, hogy Szegzárd városának minden szépért, jóért, hasznosért nemesen hevülni, lelkesülni tudó kópviselő-testülete fel fog emelkedni az önzetlen áldozatkészség ama szerény magaslatára, miért kérvényében Etl J. ur, de általa bizony a nagy közönség is, jóindulattal s bizalommal zörget, kérvényez, hogy legyen már ez ügyben a város is (Etl ur eleget volt!) egy kissé gavallér, — s azt a szerény bár, de nélkülözhetlenül szükséges fürdő-helyiséget, mit halhatatlan költőnk Garay János is __ min t szülő városa egy kies pontját — oly szépen megónekelt, ne hagyja teljesen megsemmisülni s közönséges lóusztatóvá alacsonyodni, hanem a föntebb fölemlített s igazán figyelemreméltó szempontokból, vagy az 1-ső vagy a 2-ik propositio szerint munkáljon oda, hogy Etl ur jogos kérelmének valamelyik része megvalósíttassák. Élénken emlékezünk reá, hogy kezdetben, mikor Etl ur e fürdőt átvette s illetve mikor az egyszerű tó vizén kényelmes fürdőhelyiségeket rendezett be, mikor a kopár térségen barátságos étkező helyiséget építtetett s több fontos átalakítást végzett a I közönség igénye, óhaja szerint: — mily kellemes ki- I rándulási hely, öss'zejöveteli, szórakozási központ volt a csörgétégi fürdő! ... Ez igy tartott pár évig, mig a hamar lobbant magyar szalma-láng gyorsan le nem lohadt, mig az újdonság varázsa a divatos kicsinylés miatt meg nem szűnt. Miért nincs úgy ez ma is? Holott sem a tő vize nem változott, sem az üdülési, szórakozási — stb. — szükség meg nem szűnt, sem több pénzünk nincs a világfürdők látogatására?! . . . A feltett kérdésre egyenesen felelni nem tudunk, — de biztosan tudni véljük, hogy ismét igy lenne, ha akár a város — mint ilyen — venné át a fürdőt tulajdoni joggal, akár pedig Etl urra — kérelme szerint"^- tisztességesén szubvencziónálná. Mindenik esetben bizonyos volna az újra föllendülés, fölvirágzás, látogatottság, lévén mindennek rugója a minél több anyagisággal való rendelkezhetés. Egy szó, mint száz, kimondjuk, hogy nekünk Szegzárdiaknak, kik igazá.i oly sok mindenben szűkölködünk, e szerény kis fürdőhelyiségre is mulhat- lanul nagy és égető szükségünk van, — a czikkünk elején felsorolt fontos okokból legalább is akkora szükségünk, mint a városi bábákra, sőt más dolgokra is — miket most bővebben tárgyalni nem akarunk. — Őszintén javasoljuk azért a t. képviselő-testületnek, sőt a nagy közönség jól felfogott érdekében kérjük is annak minden tagjait az Etl J. ur benyújtott kérvénye méltányos elintézésére. Akár az első, akár a második propoziczió szerint legyen az ügy elintézve, ha többet nem nyernénk is általa, annyit mindenesetre nyerünk, hogy a szegény, de a fűre dőtmég talán legjobban igénylő nép- osztály számára felállittatik a rég óhajtott ingyen fürdőzés, miáltal el lesz ke-l rülve a teljesen szabad és mezítelen türdés káros, a közerkölcsisóget rontó, közszemérmet sértő, illetlen, ázsiai szokása! A több felsorolt és fontos szempontok mellett, előttünk — meg valljuk — ez utolsó a legfontosabb, a miért a szőnyegre került fürdő-ügy gyors és czól- szerü rendezését óhajtva várjuk és kérjük. Sokan. Még egyszer a Kossuth-bankókról. Lapunk múlt havi 12-ik számában említettük, hogy a „Szegzárdi polg. Olvasókör“ márczius 15-ki halvacsoráján egyik egyleti tag által 300 frt értékű Kossuth-bankó lett felajánlva valamely jótékony czélra s ez Adler N. János egyl. alelnök indítványára a tállyai Kossuth-templom helyreállítási költségeinek fedezésére lett elárverezve, mely e czélra 28 frt 60 krt eredményezett. Az összeget következő levél kíséretében küldte be egyl. jegyző a tállyai (Zemplém m.) egyházközség A. H. E. egyházi felügyelőjéhez, Nagyságos Szirmay István úrhoz: „A szegzárdi polg. olvasókör, melynek tisztelettel alulírott csekélységem a jegyzője, folyó hó 15-én ama emlékezetes nagy napnak emlékére, melynek jelentőségét Nagyságodnak vétek volna magyaráznom, mint minden évben, úgy az idén is ünnepélyt rendezett; az idei márczius 15- ki események mintha felvillanyozták volna jó érzelmű polgártársainknak hallhatatlan atyánkért: Kossuth Lajosért pezsgő vérüket, kissé élénkebbe tették az ünnepélyt.“ „Ez ünnepélyre egy jóvérű honpolgárunk név- szerint Sághi Mihály csizmadia mester ur az ünnepély előtt előszedte odahaza a jó időkből megmaradt Kos- suth-bankóit vagy 300 frt értékben s elhozta magával az ünnepélyre s az ott megeredt szónoklatok hevében fölajánlotta az egylet elnökének, Nagys. Boda Vilmos országgyűlési képviselő urnák, hogy azokat valamely jótékony czélra árverezze el. Az ünnepélyen ugyancsak jelenlevő egyl. alelnök, T. Adler N, János kereskedő ur, ki múlt évben a Párizsba ránduló irók- és művészek társaságával Turinba is ellátogatott Kos- suth-atyánkhoz, s kinek a tállyai Kossuth-templom javára az idemellékelt 585°- sz. gyüjtőiv lett a gyűjtő-bizottság által beküldve, fel használva az alkalmat s a fölajánlott 300 frt értéket képviselő Kossuth-ban- kót kérte nevezett czélra árverezni.“ Részben az ő érdeme tehát, hogy e nemes czélra 28 frt és 60 kr. jött össze, mely összeget van szerencsém idemellékelve beküldeni azon hő óhajunk kíséretében: bárha a nemes czélra a kívánt összeg minél előbb összejönne, hogy a Kossuth-templom ha- rangjainak hangjai minél előbb eljuthassanak annak füléhez, kinek megörökítésére lesz a tállyai templom helyreállítva.“ Eme levélre a szegzárdi polg. olvasókör jegyzőjéhez Nagys. Szirmay István úrtól, mint a gyűjtő-bizottság elnökétől, a következő levél érkezett, mi egyszersmind nyugtául szolgál: Igen tiszte 11 jegyző ur! A Kossuth keresztelési temploma iránti oly sok jó indulattal és tiszta, nemes érzülettel találkoztunk már ez ideig, hogy szintén bajos volna azt egymás után, szép rendben elősorolni, de hogy egy testület vigalom közben, egy akarattal, egyedül a Kossuth utolérhetetlen honszerelme által buzdítva és lelkesítve gyűjtést rendezett volna templomunk javára, ilyet még nem olvastunk, s megvallom, nehéz volna megmondanunk, minek örültünk jobban: a pénznek-e, avagy az érzelemnek, a mely azt kezünkbe adta. Kossuth Lajos, jól tudjuk, nehéz szívvel gondol népére, de ha mindenütt úgy gondolkoznának, mint a szegzárdi polg. olvasókör nemes tagjai, eljutna annak a hire Turinba, s mint a jóltevő nap a hegyek hó lepte ormait, felmelengetné az ősz bajnok szivét és lelkét. Hjah, de az életterhe sivár, itt nincs kímélet, nincs mindég ünnepély. Idéig jutván, szeretnénk hálás köszönetünket is kifejezni a szegzárdi polg. olvasókörnek az irántunk tanúsított szivjóságáért, kegyességéért, azonban úgy vagyok a megköszönéssel, hogy nem tudom eldönteni, kit illet meg a hála első szava. Egy országgyűlési képviselő minden esetre első személyiség lehet egy polg. olvasókörben, de a Sághy Mihály ur alakja előttünk oly annyira kimagasodik, a T. Adler N. János ur hozzánk való önzetlen jóakarata oly annyira előtérbe lép, a jegyző ur lelkesedése oly tiszta honszeretettől élesítve lobog, s az egészen oly patriarchális egyetértés vonul keresztül, hogy bizony nem tudja az ember, kinek köszönjön : kinek mondjon hálát. Egyesek, azt hiszem, nem is várnak köszönetét, az olvasókörnek mondunk azért köszönetét, s azt kívánjuk : adja isten, hogy Szegzárdról a jó hazafi s a jó kedv soha ki ne fogyjon. Magunkat, egyházunkat további becses hajlamaikba ajánlva, szives üdvözlettel és jó kivánatokkal maradtunk Tállyán, 1890. április 5. Igen tisztelt jegyző urnák alázatos szolgája Szirmay István, Sóhalmy György, Hajász Pál, egyh. felügyelő. pénztáruok. ev. lelkész. bői állíttatnék össze, mint a „Segítség albumának, de az nem szenved kétséget, hogy megyénk intelli- gencziájára s általában mind azokra, kik szoktak könyvet venni, lehet számítani és mint bármely más munka, ez is épen úgy elterjedhetne országszorte, hiszen irodalmi színvonalra álló adalékokból állíttatnék össze a nagy közönség nagy része Rátkay László, Sántha Károly, Tóth István költőink müveit már ismeri és hiszem, hogy Tolnai Lajos és Jámbór Pál szintén megyónkbeli nagy nevű Íróink sem válaszolnának a felkérésre tagadólag. Aztán nemcsak a károsultak segélyezésében volna haszna a szóban levő műnek, hanem a megyei irodalom életrevalóságának is fényes tanúbizonysága lenne. Indítványozom tehát: járuljanak a megyebeli irók müveikkel egy olyan könyv létesítéséhez, melynek tisztajövedelme a némedii tüzkárosultak segélyezésére fordittatnék! A szerkesztőséget azt hiszem valamelyik szerkesztő ur (beleértve a megyei naptárét is,) szives volna elvállalni tekintettel a czélra. (Végül zárjelben megjegyzem, hogy a mű elterjedését a mérsékelt ár jobban előmozdítaná.) Zéró. A VIDÉKRŐL. A megyebeli Írókhoz. Az eperjesi stb. tűzvészek alkalmával a magyar irók részvétüknek és áldozatkészségüknek fényes ta- nujelót adták a „Segítség Album“-ban, melynek jövedelméből hány károsult nyert segítséget, hogy otthonát újra felépíthette. Miért ne követnék e magasztos példát a tolnamegyei irók, most, hogy Némedi község lakosságának legszegényebb részét hasonló csapás tönkre tette, sőt a legtöbbet közölök mindennapi kenyerétől is megfosztotta?! Igaz, nem volna olyan ritka nagy vevő közönsége ezen munkának, mely a megyebeli irók műveiTolna, 1890. ápril hő 8. Tisztelt szerkesztő ur 1 Ritka élvezetben részesült városunk husvét másodnapján. Péchy József ur, tolnai prépost fáradozása mellett — sok előmunkálattal — és az ő kérelmére a budapesti nemzeti zenedéből Schütze Rezső tanár ur vezetése alatt jöttek Gárdos Irma k. a., zeneakadémiát végzett énekesnő, Kemény Rezső ur, hegedű művész és Szűk Endre ur, a zenedének egyik kimagasló növendéke, jeles gordonka játékos. A művészek, kiket méltán megillet e czim szívességből, a jótékonyczél iránti tekintetből minden díjazás nélkül, tartottak valóban lelket nemesitő, minden tekintetben sikerült hangversenyt a tolnai „köregylet“ uj helyiségében, mely azonban ez alkalommal kicsinek bizonyult. A művészek már szombat este a hajóval érkeztek és a prépost ur vendégei voltak. Husvét vasárnapján Gárdos Irma k. a. a nagymise alatt gyönyörű avé Máriát értékelt gordonka" és harmonium kísérettel. Ez az ének a közönség rokon- szenvét hangolta a kisasszony iránt, mely rokonszenv a hangverseny alatt zajongásba ment át. A közönség pontosan megjelenve tette lehetővé a kitűzött időben minden zavar nélkül a hangversenyt megkezdeni. Haydin I. egyik trióját, mithegedü-, gordonka- és zongorán játszottak élvezettel, és figyelemmel hallgatta a nagyszámú közönség. A trio a pompásan összhangzó játék által, továbbá dallamos részeivel nagy tetszést aratott. Utána Gárdos I. k. a. zongora kiséret mellett a „kevlari búcsu“-t (melodráma) szavalta. A szavalás jó hangsúlyozással adatott e’ő, de az összhang a zongorával nem sikerült, a zenei rész élén- kebb volt, nem birt szakgatottságánál fogva egy czél felé. a szavalmány alap eszméjével egy irányba haladni. Harmadik számnak: Jelenetek a csárdából hegedűre Hubay Jenőtől következett. Ez a rész az est legsikerültebb pontja volt ; Kemény R. ura he- gedürészt játszta művésziesen. E zeneműben a hegedű játék legnehezebb fogásai mintegy összpontosítva, csak művész által reprodukálhatók, s Kemény R. megfelelt e nehéz feladatnak, oly könnyűséggel játszott, biztos fogásokkal és főleg tiszta összhanggal, hogy élvezettel és örömmel hallgatta a közönség őtet. Bámulatos sebességgel, a legszebb pianissimo kiemelése mellett játszotta majd egyik, majd másik jó zamatos magyar darabot, hol a mélyebb hangok, hol az üveghangok kiemelése által több-több variatióban. A zongora kiséretet Schütze Rezső ur, zenedei tanár komoly könnyűséggel, minden föltünés vagy tan egyes részeinek kiemelése nélkül játszotta, melyből kitűnt, hogy a hegedű részt önállóan óhajtja bemutattatni fiatal tanítványa, egy szép reményekre jogosított hegedű művész által. A közönség lelkesült játékán s megtapsolta addig, mig újra csak neki fogott a hegedűnek s eljátszta Paganini perpetum mobilaetium hegedű darabját. Ez a játék bámulatra ragadott mindenkit s ha volt ki meg nem hódolt eddig a művésznek, a hallottak után kénytelen volt meghódolni. A „bűvös vadász“ dalműből énekelt Gárdos I. k. a. néhány részt, kitűnő hanglejtéssel, könnyűséggel, — ami különösen az által, hogy hangterjedelemmel bir volt lehetséges. Kellemes hangja a lágyan csengő dallamot érzelemmel tudta előadni, a közönség élvezettel hallgatta és
