Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-27 / 22. szám
csak éppen megtarthatták as előadást. A darab szövege a párizsi életből van merítve 1 korántsem frivol; van benne ngyan egy két sikamlós rész, de azt a franczia könnyedség csakhamar legyőzi. A szereplők, daczára, hogy nagyon kevés közönség volt, élénken játszottak s különösen a nők szép és Ízléses toiletteben jelentek meg. Ságbyne igen jól nézett ki s Nana szerepét elég jól adta. Eönczöl Lujza, Nana leánya, az ártatlan, becsüle tes leánykát nemes hévvel ábrázolta. Aranyossi, az élv vágyó marquist hűen utánozta s játékában eltalálta a felfogást. Kemény mint Luc, Tisztái Miksa mint Laci én jól alakítottak. Kiss Sándor igen jól nézett ki az in- dns herczeg szerepében, s különösen az indus szerelmét hatással adta. — Vasárnap Szigligeti „Szökött katona ját, ezen még mindig vonzó, kitűnő eredeti népszínmű vét adták elő, meglehetős számú közönség előtt. Sághy a gróf szerepét igazi aristokratikus felfogással játszotta bebizonyította evvel is, hogy igen jó salon-szinész. Sá- ghyné a grófnét érzéssel, s helyes alakítással ábrázolta. Aranyossi igazi bátor katona volt. Kelemenné az özvegy kovácsnét, az intrigua helyes alkalmazásával fogta föl. Dobó, a komikus komikust, igazi jó kedvvel s humo rosan játszotta. Kiss Sándor jól adta szerepét, de a du ett melyet Tisztái Miksával énekelt, nem jól sikerült. De annál jobban énekelt Aranyossiné; igazi jókedvvel játszott s pompás daláért megtapsolták, mint mindig. Kemény is jól adta az iparlovagot. Atalában az előadás szép sikerrel folyt le. — Kedden egy magyar operet tet, „A hamupipőkéül játszották. A darab meséje com- positó tekintetében eléggé sikerült, mig ellenben ének szövege valóságos egyveleg. A darab főszereplői, a há rom óháti leány, (Aranyossiné, Bodor Etel és Könczöl Lujza) tapsokkal lőnek megjutalmazva. A férfi szerep lők: Kiss .Sándor és Aranyosai, jól domborították ki sze repeiket. Kelemenné nem volt hangjánál; Sághyné igen jól adta a vén dajkát s énekével a régi dajkákat juttatá eszünkbe. — Szerdán és csütörtökön Buatier ur, a pá rizsi „Theatre Folies Bergóre“ és a londoni „Opera comique“ tiszteletbeli tagjának fellépte bűvészeti játéké-' val, és részben saját találmányu érdekes mutatványai val, kellemes estét szerzett. Kár azonban, hogy fran czia nyelven beszélt, s igy egy-kettő kivételével nem értették érdekes előadásait. Színészeink szerdán Buatier ur előadása közben „0 nem féltékeny“ czimü egy fel- vonásos vígjátékot, csütörtökön pedig „A nő gyűlölő“ vígjátékot adták elő. — A második bérlet gyűjtése mi att 4 napon át szünetelnek az előadások, s ez idő alatt Tolnán játszanak, s csak kedden lesz nálunk ismét előadás. rajában, csak táborában körülsánczolva tartózkodik — anélkül, hogy az ütközetre kiesalni hagyná magát. Ki akarná tagadni, hogy a leányok az ezüst időszakban legkedvesebbek és társalgásuk legkellemesebb? Olyanok mint a valódi chinai thea: második forrázás után sok kal szelidebb, zamatosabb, mig az első forrázásnál még vad és kábitó erővel bir. A leányok, kik aranyidősza kuk fénysugárénál mint örvendező pacsirták magasan emelkednek az égbe és éneküket csak égbelieknek han- gicsálják: az ezüst időszakban, mint fecskék esős idő ben jó alant,' földszint szállonganak úgy, hogy az ala csonyabb termetüek keze is könnyen elkaphatja. Elvi- tézhatlan tény, hogy az ezüstidőszakban a leányoknak magukról a leghelyesebb és a férfiakról legbecsesebb képzetök van; az alkalom fáját csak keveset kell rázni és az „igen“-ek mint megérett almák, minden ágról hullnak. — Következnék a rézidőszak. A tavaszkor ara nya, a nyár ezüstje oda van. A rézidőszakban a leá nyok magukat aranynyal kezdik megfuttatni; megszűn tek boszankodni, de mások által boszantatnak a férfi- nem iránt; füstbement reményűk keserve egész életü ket megkeseríti; újólag feszesek, pompáskodók lesznek, ékesítik magukat; minden férfi iránt két ellenkező; te vőleges és nemleges érzéssel viseltetnek: szóval a leá nyok ezen időszakban a Sphinxhez hasonlitanak; moso lyognak ugyan, de ujjaik görcsösen kimeresztvék; min dent románczozni kezdenek: hajukat arczukat és szi vüket; szerelmük csak kölcsönzött, melyet az idő el koptat. Bövidebb, kevesebb szó fér a vasidőszak leíráséhoz, mert a hét zománczos időszak után a legszilárdabb kö vetkezik. Harminczötödik esztendő az emberi kor aequa- torja, mely az életet déli és északi részre osztja; a déli rész hátramaradt, az északiban pedig nem találják meg a lányok érdeműket; minden reményről, minden kíván ságról vaskeménységgel mondanak le, vasszükségnek adják át magukat és életöket vasabroncsba foglalják; vastürelemmel teszik ki magukat az idő vasfogának, várván azon végnapot, melyben sem mint arany, ezüst és réz, sem mint vas pengeni nem fognak — és csu pán a lélek — mely soha meg nem öregszik — táma- dand föl koporsójából. Brntus. gáltasson. Igen, de hová lennénk, ha a termelők mind igy gondolkodnának! Felkopnék az állunk. Huszonötöt minden gyümölcsért minden tolvajra! — mondja a termelők egy része, — s aztán majd bé kesség lesz gyümölcsösünkben. Ez talán a legradikáli sabb eszköz volna a tolvajlás megakadályozására. De ko runk humanismu8a ilyen gyógykezelés alkalmazását tiltja; i azután nem tudom ezen gyógymódhoz a gróf Apponyi-féle erdőben teremne-e elég pilula, s Tolnavár megyében találkoznék-e elég krankenwärter pandúr alak jában azoknak beadására. Csak egy harmadik mód lehet hát jogosult és he lyes, mely hosszabb és rögösebb utón ugyan, de bizto sabban czélunkhoz vezet. Es melyik volna ez ? — Mint fenntebb emlitém, hogy a gyümölcstermelés csak a mű veltebb osztály, a nemesebb lélek vágya és kifolyása, teremtsük elő ezen lélekállapotot. Ta nítsuk, neveljük, oktassuk ezt a mi népünket, hogy le gyen érzéke minden jó és nemes, legyen érzéke külö nösen az erkölcsnemesitő és anyagi hasznot hajtó gyü mölcstenyésztés iránt. Hassunk oda, hogy népünk gyü mölcs — s általán fakedvelővé legyen. Akkor, de csak akkor fog valóban megszűnni a tolvajlás és a gyümölcs termelő nyugodtan élvezheti gyümölcseiben termelt ne mesb örömeit. KÖZGAZDASÁC. Miként lehetne a gyümölcstenyésztést népszerűvé tenni ? TÖVISEK. Négy időszakról. Ki e sorokban a közönségesen ismeretes négy év szakról vél. tudományos csillagászati értekezést találni, az tegye le e lapokat, mert olyat bizony nem talál. Te hát mely négy időszakról lehetne itt szó ? 1 A világtör ténelemben szokásba vett ó, közép, uj és újabb időszak ról-e, vagy pedig Kr. u. 374-től 1000-ig, ettől 1301-ig, innen 1540-ig, végre ettől máig? Alig képzelhetek e lapok olvasói között valakit, ki feltenné rólam, hogy ilyesmivel képes volnék ellene me rényletet elkövetni. Ments Isteni Hisz ezekről a kis is kolás is hallott már! Csak türelem kérem! A négy időszak ................... igen a négy időszak a.............leányoké. — A leányoké ? ! Ez aztán különös lehet! A leányok négy idősza káról töviseket írni! Ez — ez — ez már sok — ez több a merényletnél! Ez ------------skandalum! De hogy is az drága nagysám, hisz nem más ez, mint egy kis mulatságos igaz dolog, melyet én szeren csétlen coram publice elmondok. A leányoknak, úgy lón kigondolva és megírva, négy időszakuk van és pedig: arany, ezüst, réz és vas időszakuk. Az időszakok tartama 16—21-ig arany; 22—28-ig ezüst; 28—35-ig réz; 35-től az élet végső határáig vas. Vegyük ezeket rendre! Az arany időszakban min den arany; az élet hajnala csillog az arany haj fürtökön; arany álmok aranyozzák az arany sugarakkal tündöklő -reggeli órákat. Csupa arany ifjonczok sürögnek ez idő szakban a leányok körül és a költők képzeteikben arany hálóikba csupa aranyhalak bonyolódnak. Maguk a leá nyok is arany időszakban tiszta aranyok. — Tekintetük aranykép csillog, hangjuk tisztább az arany pengésénél, a természet és büntelen hiúság közt az arany közép szerűséget tartják. Mindent aranyosan akarnak, valamint mindent aranynak tartanak. Azoknak, kiknek ők közö ket adják legalább Crősus minden aranyával kell bírnia vagy ruháját arany érdemjelnek ékesíteni vagy, hogy személye is arany czimmel aranyozott legyen, mert ak kor még a hamis szavak csalogány színét is arany nak tartják. Az arany időszak öt évig tart s ez öt évet mint ugyanannyi arany kincset fájdalom! nem a pénz műhelyébe hordják, hogy ott ez belőle, szokás szerint nekik férjeket alakítson, hanem a cziczoma és hiúság aranyává teszik és mielőtt az ember sejtené vége az arany időszaknak és beáll az ezüstkor. Ebben, miután a leányok a háromszor hét évnek végére érnek, az arany, a csillogó és zajos pengésü aranykor elröppen. Az ifjú ság bimbója, az ördög áldozata oda van. A leányok már most nem tartózkodnak annyira otthon hajlékukban, mint az aranypénz és Louis’dor selyemerszénybe rejtve, hanem mint folyó ezüstpénzek az emberek közé keve rednek és köztük forognak; értékük és pengésük még mindig jó, ha idomzataik eredetiségükben megmaradtak. De ezen hét évet a hétéves háború gyanánt is használ ják, melyekben a még mindig nevezetes szépségű és szelidségü tartalékseregek mennek a férfiellenség ellen, mely fájdalom! mint Fridrik király hótesztendös hábo- Aki fát nevel, embert nevel. Hazai gyümölcsészetünk újabb időben szebb jövő nek néz eléje. Állításom valóságáról tanúskodik többek között azon körülmény, hogy a m. kormány ás a me gyei hatóságok mezőgazdaságunk ezen eddig parlagon heverő ágára minél több gondot kezdenek fordítani, ren deletileg meghagyván a községeknek, hogy faiskolákat létesítsenek, azokat kellően gondozzák, a tanuló ifjúsá got | fanémesités és ápolásban tanitójok vezetése mel lett oktattassák, s igy az ország befásitásának hasznos munkáját mielőbb lehetővé tegyék. Hazafias községeink és ezeknek szellemi vezérei, a néptanítók, papok, jegy zők meg is értették a kormány és hatóságok intő szó zatát, s iparkodnak is saját hatáskörükben tőlük telhe- tőleg e nemzeti eszmét diadalra juttatni. De leginkább a tanítói tisztes foglalkozáshoz illik e munkában való részvétel, mert nincs erény, nincs üdvös, nincs semmi jó, melynek tanítása és terjesztése a néptanitó működé sének keretén kívül esnék. Sőt a mai követelő korban a nép haladására, közművelődésére nézve igen sokat, úgy szólván mindent tőle várnak, és pedig joggal, csakhogy fájdalom, a jutalom a követeléssel fordított arányban áll. Utóbbi időkben tartattak különféle tanfolyamok néptanítók számára, igy tanultak gazdászátot, földmive- lést, selyemtenyésztést, méhészetet, kosár- és kefekötést, kezelnek faiskolákat; de ezen tanfolyamok nem a taní tók miatt tartattak, hanem a nép gazdasági érdekeinek emeléséért. A tanító kötelessége az ott szerzett ismere teket kartársai és a nép között terjeszteni, példája által a nép erkölcsi érdekében és anyagi vagyonosodása eme lésében világítani; az ő szava hangozzék ne csak benn az iskola falai között, hanem künn is az életben, a nép pel való érintkezése alkalmával, az olvasó-egyletekben stb. Ismereteket terjeszteni, oktatni, nevelni, ez a tanító tiszte és hivatása. Láthatjuk tehát, hogy a fatenyésztés áldásthozó művelése és terjesztése a tanítónak egyik leg szebb feladata. És a tanító annál is inkább művelje a gazdászatnak emez ágát, mert népünk, értem az alsó népoBztályt, még mindig Bök helyen idegenkedik a gyü mölcsfa tenyésztéstől, pedig a gyümölcsöt szereti, de a másét. Tudomásunk szerint minden gyümölcsöt termelő népnél csak a vagyonos, az előkelő, a müveit osztály foglalkozott vele, s tette ezt részint kedvtelésből, részint fényűzésből. A szegénynek pedig nem maradt természe tesen más, minthogy azt alkalomadtán ellopja. És igy van ez nálunk ma is. Kevés kivétellel csak az úri, a müveit osztály termeli a gyümölcsöt; és bár mily szi gorúan őriztesse is, mégis meglopják. Sőt minél szigo rúbb a felügyelet, annál furfangosabb és merészebb mó don történik a lopás. Szégyenletes és tarthatlan állapot ez a népneve lési annyit költő századunkban. De mi módon lenne ezen állapot megszüntetendő és a gyümölcslopás kapcsolatban a farongálással meg akadályozandó ? Nézzük a véleményeket 1 Ne termeljen gyümölcsöt, vágja ki fáit, — mondja a nyers tömeg, — ha sajnálja azt a pár szem gyümöl csöt a szegénytől. És valóban, némelyik úgy is tesz, hogy megkímélje magát a boszuságtól, vagy pedig azon erkölcsi szempontból, hogy a lopásra alkalmat ne szol- Minálunk Magyarországban is esak a műveltebb osztály, illetve a müveit lélek foglalkozása volt a gyű' mölcstermelés. A régi időben tán megjárta ezen állapot de ma semmi esetre sem. Mert ma a gyümölcstenyész- tés nem luxusczikk többé, nem a kiváltságos osztály monopóliuma az; hanem igen is nemzetgazdasági fon tossággal bir. Mert eltekintve erkölcsi oldalától, nagy anyagi hasznot is hoz az. A gyümölcsöt mindenki sze reti ; a gazdag vagy termel vagy vesz magának, a sze gény, — az koplal, kéregét — vagy lop. Pedig van Ma gyarországon elég föld, melyen megteremne gazdag és szegény számára egyaránt elég gyümölcs. Van elég üres udvar, kert, utcza, legelő, utszél stb. Csakhogy abban nem terem magától gyümölcs; szorgalom, munka és ki tartás, — és kis jóakarat kell hozzá! . . . . Mennyi pénz vándorol évenkint külföldre idegen gyümölcsért, gazdasági és kerti magvakért! És mi azt csak úgy köny- nyedén adjnk ki nem gondolván meg azt, hogy kis ipar kodás, szorgalom által megtakaríthatnék azokat a mil liókat saját édes hazánk javára. Magyarország eminen ter földmiveló állam, melynek terményei sok elemi csa pásnak vannak kitéve; egy vizár, egy jégverés, fagy vagy filloxera teljesen tönkre tesz, kész már az éhhalástól való félelem, mert iparunk és kereskedelmünk még nincs annyira kifejlődve, hogy az ottani veszteséget pótolná; de meg a gazdászatnak egyes ágait sem használjuk fel hasznunkra, és anyagi jólétünk emelésére. Különben mint fentebb emlitém, minden jel arra mutat, hogy a gazdászatnak ezen kevésbé művelt, de okszerűen kezelt és akkor jövedelmező gyümölcsészeti ágának is megjött a 12-ik órája, mely minden jóravaló hazafit átkos lethargiájából felráz és a tett mezejére I felhív. De különösen nekünk, néptanítóknak, lelkészeknek és jegyzőknek szól ezen felhivás, mint a kik kezébe nemzetünk jövője le van téve. Nekünk kell szóval és tettel elüljárni és népünket, különösen annak ifjúságát, a gyümölcsfatenyésztés áldásthozó mesterségében oktatni. És erre nézve bátorkodom nézeteimet a következő 12 pontban előadni: 1. A tanító saját jó példájával mutassa községi lakostársainak, hogy minő testet és lelket üdítő nemes foglalkozás a fatenyésztés; kertjét, udvarát lehetőleg iparkodjék befásitás által kellemes helylyó átalakítani. a községi közhelyeket, u. m. templom környékét, te metőt a maga jószántából ültesse el legalább szederfák kal, melyek a selyemtenyésztés alapfeltételeit képezik. Ha eleinte roszakarók is találkoznának, a minthogy ta lálkoznak is, kik fáradozását mindenképen meghiúsítani akarnák, ne veszítse mindjárt türelmét, hanem kezdje meg újra, utóvégre mégis csak győzni fog szívós kitar tása. A tetten kapott farongálókat pedig az illető ható ságnál jelentse fel, a hol mindenesetre őt hathatósan gyámolitani fogják. Tanítványaival teendő közös kirán dulások alkalmával figyelmeztesse őket oly helyek szép ségére, melyek be vannak fásitva; magyarázza meg az utak szélei és a községi közlegelő befásitásának hasz nosságát és czélszerüségét szépészeti és egészségi szem pontból. Intse őket, hogy az utmelletti fákat ne bánt sák, sőt ha látják, hogy valami bajuk van, nyessék meg úgy, amint azt a faiskolában tanulták. 2. A községi faiskola illő dijazás mellett egészen a tanító kezelésére bizandó, abban a járási felügyelő ellenőrzése és útmutatása mellett önállóan rendelkez hessék; a szükséges munkaerő kiállítására pedig a köz ség köteleztessék. (Ezen kivánalmaknak eleget tesznek a tolnamegyei szabályrendeletek.) 3. A tanító a kezelése alatti faiskolában egész odaadással és az ügy ,fontosságához képest hév sze retettel és bnzgó kitartással oktassa a gyermekeket a fatenyésztés nemes foglalkozásában. Kisebb munkákat u. m. magvetést, a csemeték átültetését, megmetszését, ne mesítését és további ápolását a gyermekekkel tétesse. Jelöljön ki mindegyiknek egy sort, melyet köteles gon dozni és egyenlő körülmények között a legszebb ered mény-felmutatót jutalmazza meg a faisk. alapból, vagy pedig azzal, hogy 1—2 drb. csemetét adjon neki ingyen, hogy azokat otthon, szülei kertjében gondozza, termé szetesen az ő felügyelete és útbaigazítása mellett. (Ezen pontnak keresztülvitelére azonban szorgalmasabb nyári iskoláztatás követeltetik.) , 4. Szoktassa a gyermekeket arra, hogy reájok nézve valamely nevezetes napon, u. m. első sz. áldozáskor, bérjmáláskor, az iskolából való kilépésük alkalmával, en ne* emlékére ültessenek egy vagy több gyümölcsfát kertjük, vagy udvarukba s azt ápolják, mely őket szün telen azon ünnepélyes napra emlékezteti. A főtiszt- lel kész urak a házasulandóknak szintén ezt a tanácsot adják. 5. Hasson oda a tanító, hogy ott, hol lehet, a fel nőttek közt olvasó-egylet alakuljon, melyben ő népszerű felolvasásokat tartson és gyakorlati útmutatásokat adjon a mezei gazdaság különféle ágaiból s különösen a fate nyésztés mesterségéből. 6. Társas összejöveteleknél és más a néppel való érintkezése alkalmával utaljon olyan országokra ób vidé kekre, a hol a gyümölcsfatenyésztést már régóta szere tettel és szakértelemmel űzik, minő bő anyagi hasznot nyújt az a lakosságnak. A mellett, hogy saját szükség leteikre van elég gyümölcsük, még eladásra is termel nek annyit, hogy az évi adójokat jóval felülmúlja. 7. A gyümölcsfatenyésztés általánosbitása és nép- szerüsbitésére még óhajtandó volna, hogy minden me gyében alakuljon egy gyümölcsészeti-egylet, melynek feladata lenne az egyes termelőknek útmutatást adni azon gyümölcsfajokra nézve, melyek azon vidéken leg inkább teremnek. Különben ilyenféle egyletet pótolhatná a megyei gazdasági egyesület kebelében alakítandó gyü mölcsészeti szakosztály. Ugyanez egyesület rendezzen időről-időre gyümölcskiáüitást, nevezzen ki egy szakbi zottságot, mely a beküldött ismeretlen fajokat megha tározza. A gyümölcsészeti egyletbe az önkényt belépő kön kívül a községek mint testületek köteleztessenek a belépésre. 8. A megyei gyümölcsészeti egylet (gazdasági szakosztály) gondoskodjék arról, hogy a faiskola-kezelő tanítók a legjobb fajokból oltóágakat ingyen kapjanak. Azért óhajtandó: 9. Hogy az egyesületnek legyen egy gyümölcsé szeti és konyhakertészeti kisérleti kertje, melyben a meghonosítandó és szaporítandó fajok kisérletképen te- nyésztetnek. 10. Kezdetben, mig a nép a faiskolák feladatát és hasznát be nem látja, a gyümölcsfamagvak, úgy mint eddig Tolnamegyében történik, ingyen osztassanak ki, vagy pedig a tanító gyűjtéssé azokat a gyermekekkel, hogy a községnek pénzbe ne kerüljenek, mert tudjuk, hogy az anyagi áldozatok kemény szirtjén hajótörést szenvednek a legéletrevalóbb eszmék. 11. A községi lakosok a faiskolából felszedendő nemes fácskákat vagy ingyen, vagy az idegenekhez mér ten mérsékelt árért kapják. 12. A farongálók és gyümölcstolvajok pedig me zőrendőri törvényünk legszigorúbb paragraphusa szerint megfenyitessenek. Ezen 12 pontban kívántam nem éppen mérvadó véleményemet a fatenyésztés népszerűsítésére vonatko zólag tisztelettel előterjeszteni. Nem vindikálom magam nak, hogy újat mondtam, azt sem, hogy kimerítettem a tárgyat, sót ellenkezőleg, még nagyon sok szó és ta nács fér hozzá. De azért szabadjon hinnem, hogy az I emlitettem elvek és szabályok követése által gyümölcs tenyésztési ügyünk tán még is csak egy arasznyival czélja felé közelebb vitetik. Bitter Péter, fis völgység-járási faisk. felügyeli. nfipt. Hajózási menetrend. Az első cs. kir. szabadalm. Dunagözhajózási-társaság menetrendje folyó évi márczius lb-töl kezdve, a to vábbi intézkedésig. Postahajók; Lefelé. Budapestről Zimonyig hétfőn és pénteken. Budapestről Orsováig kedden, csütörtökön és ; szombaton. Érkezik: Duna-Földvárra: 2 óra 45 perez éjjel. Paksra: 4 „ „ reggel. Domboriba: 5 „ 5 „ „ (Vasúti csatlakozás: Mohács pécsi, Gombos-alföldi vaspálya és Dálya-vukovári). Fölrelé. Budapestre vasárnap-, hétfő-, , pénteken. Érkezik: Domboriba: 6 i kedd-, csütörtök- és Paksra: 8 „ 10 fi .COL—v- délelőtt. Duna-Földvárra : 9 „ 55 » n Budapestre: 3 „ 15 délután. A postahajók „Szegzárdi állomást“ sem föl-, sem le- felé nem érintik. Személyhaj Lefelé. Budapestről Mohácsra Érkezik: (V asuti Mohácsról Duna-Földvárra: 4 óra Paksra: 5 20 Domboriba: 6 n 30 Szegzárdra: 7 n 10 Mohácsra: 10 a ók. naponta. perez délután n jj „ este. csatlakozás: Mohács-pécsi vonat indul) Pécsre naponta reggel 6 óra 40 perczkor. Fölfelé. Mohácsról Budapestre naponta 11 óra délelőtt. Pécsről Mohácsra a Szegzárdra: 2 óra 50 perez délután. Domboriba: 3 » 40 „ n Paksra: 5 » 20 „ n Duna-Földvárra: 7 n 10 „ este. Budapestre: 1 . n *1 éjjel. vonat indul naponta reggel 6 óra. 22 perczkor. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Belmunkatárs: Dr. Steiner Lajos.
