Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-06 / 19. szám
A — A hadsereg köréből. Tolna- és Baranyamegyó- ben állomásozó' cs. és kir. 7-ik huszárezred másodezre desévé : hansbergi Bach Ede vezérkari alezredes nevez tetett ki. Tábornokká a honvédségnél: mádi Kovács György dandárnok-ezredes; ezredessé Memlaur Károly a tolnai 66. számú zászlóalj parancsnoka neveztettek ki. — Szegzárdi vásár. A múlt hétfőn megtartott szegzárdi vásár igen élénk volt, amennyiben az összes árukban, valamint lovakban és marhákbau igen nagy kínálat és kereslet volt. Különösen a lóvásár volt igen élénk. Mig a disznóvásár a csekély felhajtás s a nagyon föltartott áruknál fogva lanyha volt. Látványosságban pedig ugyszólváu nagyon is bőviben voltunk. Rendőri kihágás is fordult elő; már kora reggel -4 drb zseb metszőt sikerült rendőreinknek letartóztatni s a vásár tartama alatt fogva tartani, valamint egy es lopási kísér letet megakadályozni. Szóval: rendőreink a közbizton sági állapotot, a helyes beosztás és éber figyelmük által igyekeztek föntartani. — Egyházi körmenetek. Márk napján a bekövet kezett esős idő miatt a buzaszentelést múlt vasárnapra halasztották s daczára, hogy vasárnap reggel is esett, mégis megtartatott, még pedig a paskum földeken. A következő 8 napon át pedig a keresztjáró körmenetek a kórháznál, az újvárosi templomban s végül szerdán, az cső miatt a nagytemplomban tartattak meg a hívők s az iskolás gyermekek részvételével. — Május elseje. Május hagyományos elseje, a ta vasz üdvözlő poesisa az idén borongósan — esővel mu tatta be magát. A fák még csak most kezdik bontogatni zöld gályáikat, a szőlőtők is itt-ott zöldéinek. A termé szet-kedvelők nem nagy örömüket lelik az idei tavasz ban, de a gazdák viszont örülnek a „kühle mai“-nak. A mi czigányainkat azonban mindez nem akadályozta, hogy kora reggeltől késő reggelig ne muzsikáljanak a papák, mamák és kedves leánykák ablakai alatt, kiknek legalább dallamos ébredésök igazán tavaszi volt. — Személyi hir. Gróf Apponyi Sándor, megyénk kiváló főura, Károly Lajos főherczeg kíséretében jelen lesz a moszkvai koronázási ünnepélyen. ' — Kettős öngyilkosság. Múlt csötörtök éjjelén Korsós Julia bölcskei illetőségű 20 éves és Ilka Mari szegzárdi születésű 15 éves cselédek, kik Czenner Ká roly adófelügyelőnól szolgáltak, a \ csörgető-tónál lévő hídról összeölelkezve beleugrottak a tóba. Hullájokat pénteken délelőtt fogták ki s bonczolás végett a Ferencz- közhórházba szállították. Szomorú tettöknek elhatározó okát nem lehet tudni; hagytak hátra ugyan levelet, mely ben bocsánatot kérnek gazdájuktól és családjától, a le vél másik helyén pedig, mint írják, nem tudták elvi selni a szigorú bánásmódot, melyben őket részesítették. De egészen más ok vezérelhette őket ezen szomorú ló- pésökre. — Színészeink az elmúlt pénteken ‘és szombaton Tolnán játszottak. Előadták az „Üdvöskét“ és „Lilit“.- — A belügyministsr körrendeletileg hívta föl a hatóságokat a választók névjegyzékének pontos össze állítására, mivel a jövő évben lesznek az uj képviselő- választások. — A székes-fehérvári hangverseny, melyet a székesfehérvári polgári olvasókör saját könyvtára javára rendez, s melyen Blaha Lujza művésznő — a buda pesti népszínháztól — és a szegzárdi dalárda is részt fognak venni és azon közreműködni, e hó .26-án lesz nagy fénynyel megtartva. —} Rövid hirek. Őcsóny község részére a segéd- jegyzői állomás rendszeresítését helyben hagyta a me- bizottsága. — A szabadságharcz szobrára a fővárosban a gyűjtést a legnagyobb szorgalommal már megindították. — Pécsett sertéshizlalót fognak legközelebb felállítani. — Székesfehérvárott az iskolaszék szótöbbséggel újra behozta a botbüntetést az elemi iskolákban. — A bu dapesti állami rendőrség számát — 60 emberrel — is mét szaporították. — A bajai postahivatal május else jétől kincstárivá -alakíttatott át. — A szegzárdi határ ban a vetések igen jók, ellenben a szőlők még nagyon hátra vannak. — A bonyhádi országos vásár e hó 7-ik és 8-&n fog megtartatni. — Színház. Sághy és Dobó színigazgatók dráma, vígjáték, népszínmű és operette társulata egy hét óta városunkban időz és előadásai sorát, hogy megmu tassa, miszerint az operette czim, mely szinlapján helyet foglal, nem városunk közönségének az énék és zene iránt tanúsított kiolthatatlan rokonszenvére alapított szédelgés, hanem komoly, tiszta valóság, mindjárt Audran E. hírhedt operettejével az „Üdvöskével“ kezdette meg. Már ezen egy előadás után ki merjük mondani, hogy a tár sulat a vidéki színtársulatok legjobbjai közt foglal he lyet s a biztonság, egyöntetűség és kerekdedség, melyet már ez alkalommal sajnos, sok színtársulat szereplése után, először volt alkalmunk tapasztalni, kövtekeztetni enged arra, hogy szinházlátogató közönségünk aránylag élvezetes estéknek néz eléje. Az egyes szereplők közt, mindenesetre olső helyet foglalnak el Aranyosiné Gizella, Dobó Sándor és Kiss Sándor. Az első hasonlatosságát, mely Blahánéra emlékeztet, még mesterkélt utón is ipar kodik fokozni és pedig nem hatástalanul. Hangja isko lázott, piánói kellemesek, játéka kitűnő. Dobó a legjobb vidéki buffók egyike s szerepét (XII. Lorán) oly helyes felfogással és jól alkalmazott komikummal adta, hogy mi kívánni valót sem hagyott, hátra. Kiss Sádor igen szép szinpadi alak; hangjának egy bizonyos középma gas része jó; szereplése kifogástalan. Még a csekély számú kar is jó, legalább annyira, hogy az előadást nem rontja. Végre meg kell említenünk, hogy a társulat egyik fénypontja a szereptudás, mely még a melléksze replőknél is igen előnyösen tűnik fel. — A második napon Almásy Tiharaérnak a budapesti lapok által éppen nem dicsért „Tót leány“ czimü népszínműve került színre. Kétségtelen dolog, hogy maga a színmű nem elégítheti ki a dramaturgot, de elvitázhatlan a darabnak ügyes conceptiója s hatása is. így esett meg Budapes ten, hogy a darab minden kemény kritika daczára ma is műsoron van s igy esett meg nálunk is, hogy a da rab hiányai daczára rendkívül kedvező fogadtatásban részesült. Hogy ez eredményt főkép a sikerültelőadásnak köszönhetni, azt tán felesleges is mondani. Aranyosiné (Hanka), Dobó (Misó), Aranyosi (Kospál), Sághy (Gyar- mathy) kiváló elismerésre érdemesítették magukat. — Kedden „Rantzauk“ jeles franczia színmüvet adták elő gyér közönség előtt. A szereplők ezúttal is jól betöltöt ték szerepköreiket; különösen Könczöl Luiza mint Louise a szenvedő leánykát és Aranyosi mint Florencze, a régi typikus tanítót jeles alakítással domborították ki. Kü lönösen kitűnt Könczöl Luiza azon jelenete, midőn először találkozik Georges-sal, az imádott ked vessel. A többi szereplő is: Sághy mint Rantzau Jean a büszke nagybirtokos jól alakított, úgy a másik Rant zau: Kemény, az engesztelhetetlen testvért hatással adta. Kiss Sándor a büszke Rantzau fiút hévvel játszotta, úgy Sághyné, Florence felesége, a gondos hitvest szintén. Egyszóval az előadás egész correct volt s méltán megér- demlett volna nagyobb közönséget. — Csütörtökön „Lili“ adatott telt ház előtt. Már maga áz operette is mulat tató részletekkel bir, hozzá még a praecis előadás — folyton derűit hangulatban tartotta a közönséget. Ki emelendő különösen Aranyosiné, ki kedves megjelenése, élénk játéka, üde csengő hangja által a közönség ked- venezévé tette magát. A többi szereplő is osztozott a sikerben; s igy meggyőződtünk, hogy Sághy és Dobó igazgatók társulata már eddigelé is a legkellemesebb benyomást tettek közönségünkre s megvagyunk győ ződve, hogy viszont közönségünk méltó pártolásban ré- szesitendi színészeinket. — Assicurazioni Generali. Lapunk hirdetési rova tában található ez intézetnek az 1882-ik évre vonatkozó zárszámlája. %zen régi intézet, tevékeny és óvatos üz letvitelének megfelelőleg, az elmúlt évben is jelentéke nyen haladt hatalmas fejlődésében. A díjbevételek 761780 frt 98 kr, gyarapodás mellett fölemelkedtek 12.783,415 frt 63 krra. A dijkötelezők tározója 1.768,863 frt 20 krnyi gyarapodással elérte a 17.250,119 frt 23 krt. A még érvényben álló életbiztosítási tőkék 5.214,551 frt 19 krnyi gyarapodással felmennek 70.822,205 frt 82 krra. A készpénztartalékok gyarapodtak 784.670 frt 68 krral és a biztosítékul szolgáló részvénytőke és kész pénztartalékok immár kitesznek 28.799,108 frt 6 krt. Köztudomás szerint a lejárt évet nem lehet a biztosí tási üzletre előnyös évek közé sorolni és e tény a Ge nerali által teljesített kárfizetésekben is kifejezésre talál. Az előttünk fekvő kimutatás szerint a társaság 1882-ben 32,591 káresetben kármentesítések, mentési és kárbecs lési költségek fejében kifizetett 9.186,775 frt 13 krt, vagyis kerek összegben l'/2 millió frttal többet, mint a megelőző évben. Ez intézet által alapítása óta kár mentesítésekben, mentési és kárfelvételi költségekben kifizetett összegek 488,258 káreset mellett tesznek 160,174,71S irtot; mely összegben hazánk részt vett 68,982 káresetben 27.831,634 frt 50 krral. Az előttünk fekvő jelentés különösen kiemeli az életbiztosítási üzlet örvendetes fejlődését. Az ujonan kötött életbiztosítások kitesznek: 1874-ró 5% millió forintot. 1880-ra8% mil lió irtot, 1881-re 91/, millió frtot 1882-re 12 millió fo rintot és az 1883. óv első negyede még további emel kedést tüntet fel. Ezen tény a biztositó társaság hitel és bizalomképessógeinek fokmérőjéül veendő és egy szersmind a legszolidabb és a legbiztosabb alapot adja az intézet további fejlődésére és haladására. Ezen körül ménynek, különösen a jelentékeny tartalékok megfontolt gyűjtésének róhatja fel a Generali, ha mégis azon hely zetben van, hogy a viszonyok kedvezőtlen volta és oly jelentékeny tartalékok félretétele mellett is képes volt a 315 frttal befizetett részvényre 255 franc osztalékot adni. TÖVISEK. Hát nem ke’ kergette. — Asszonyi politika. — Irta: Jahn János. (Folytatás.) Csakhamar egy-két csibe jajveszéklése hallatszott, mely azonban a halálos Ítélet gyors végrehajtásával csakhamar elnémult. A biró meg addig elővette az evőkóseket és a fo lyosó felső végén álló köszörükövön megköszörülte. A csibék már a lábasban voltak. Zsuzsi néni ak kora tüzet rakott alája, hogy a lángján még kukoriczát is lehetett volna pattogatni. Sült is ám a csibe. Éppen most fordította a másik felére. Jó illat terjedt el, még az utczán is meglehetett érezni. Zsuzsi néni orrát leg jobban ingerelte, nem is állhatta meg kóstolás nélkül. A biró köszörült, Zsuzsi néni főzött; de kiváltkép a csibéket kóstolgatta, (legjobb dolga biz ő neki volt), ott künn meg egyről másról beszélgettek. Még Gala- bárdit is előhozták. Móricz adatai szaporodtak. Az egyik pógár bácsi már annyira bátorságot vett magának, hogy Móriczot délutánra pinczeszerre is meghívta. Móricz engedett a szives meghívásnak. Hányszor nyílt megazóta a lábas ? 1 Czombja már egyiknek sem volt, az egyiknek hiányzott a háta, a má siknak a hasa, szárnyukat is elvesztették már. Legjob ban örült ennek a kutya, meg. a czicza, hisz a jó cson tot mind ők kapták meg. A mi halad, az nem marad A csibe haladt, szakadatlanul fogyott, (de mikor olyan jó) mig végtére a lábasban semmi sem maradt. (Sza kács jus.) Most belépett a konyhába Móricz. — Jó napot mondva kezet fogott Zsuzsi nénivel. Isten hozta ifiur. Te asszony I hangzott a biró uram szava. No mit akar ke'? Nyisd ki a „salugáterokat“ az elsőszobán, én is mindjárt jövök, csak ezt a nagy kést köszörülöm még meg. Ha kinyitottad, bocsásd be vendégünket és hozz fel friss bort. — Jaj ifiur! én magát nagyon sajnálom. Tudja az uram olyan gonosz természetű (pedig a megtestesült jóság volt) ember, hogy mindig hi vendéget és aztán a fülüket vágja le. Nem látta az ifiur, hogy köszörüli a nagy kést? Móricz keresett nyílást a menekülésre. Arra is gondolt, hogy legjobb volna az utcza ablakon kiugrani; de az az átkozott kereszt vas . . . Mit csináljak?! Ha itt az ajtón megyek ki, meglát, ügy érezte, mintha már-már vágná a fülét, vagy mintha már az egyiket le is vágta volna. Meg is tapogatta füleit, hogy ugyan párosával vannak e még. Ifiur siessen, mer’ mindjárt jön s aztán ............. Menje n szép csöndesen, mert meghallja, nézzen hátra, ha jön, akkor fusson. Hála Istennek, csakhogy itt künn vagyok már. Móricz jobban örült, mintha a tisztitó tűzből a mennybe jutott volna. Napernyőjét felnyitotta és gyors léptekkel igyekezett magát a veszélyen tultenni. — Mit tegyek ? Megöl az'uram, ha megtudja, hogy a két csibét én ettem meg. E perezben belépett a biró. — Hol van a tens ifjur? — Szép vendéget hozott ke’ í Mig én a salugáte rokat kinyitottam, addig ő mind a két csibét elrakta abba a táskájába, a mi az oldalán lógott s elment. Biró uramnak sem kellett több. Kirohant az ut- czára s utána vágtatott Móricznak. Ez meg nem is ért rá hátra nézni, hanem sejtve a veszedelmet, egy „gyüte szürke, gyű te fakót“ mondott s tova trappolt. Látván ezt a biró, futását gyorsította, Móricz sem maradt tét len, még nagyobbakat lépett, mint az előtt. (Pedig már akkor is igen nagy méter kellett volna lépteit meg mérni.) Móricz oldaltáskájának is jutott szerep. Szaka datlanul és mindig gyorsabban verte a taktust Móricz I oldalához. Biró uram léptei meg akkora zuhogással vol tak a nagy homokban, hogy Amerikában méltán remél hettek egy kisebbszerü földrengést. Hát azok a gonosz falusi, neveletlen kutyák nem-e mind Móriczot támadták meg? Úgy látszott, hogy biró uramat nagy munkájában segíteni akarták. Móricz vé delmezte magát. Jó, hogy volt haraplója (mint fóldmi- velőink közül az egyik nevezte). De a nyitott ernyő hátra tartva kétszeres gőzerőt kívánt a haladáshoz. Biró uramat a kutyák, Móriczot a lég látszott se gíteni. A levegő álhatlansága a gyors haladás következ tében a napernyőt csakhamar kifordította; ily állapotban pedig sokkal jobban választá szét a levegőt és ez által kevésbé akadályozta Móriczot futásában. Legnagyobb csapás azonban akkor érte Móriczot, midőn ballábáról czipője csaknem lecsúszott (mert fél Bzipöi voltak); lába hegye volt csak a czipőben s igy uépni nem tudott, hanem úgy húzta a lábát. Akkora barázdát húzott lábával, hogy Homokfalva minden gyermeke abba ült játszani. Biró uram is érezte ezen csapást, mert a felkavart homokból a lengedező szellő bőven juttatott szemeinek. Uram legalább az egyiket adja nekem! kiáltott a biró. De még egy felet sem! szólt Móricz. (Biró uram csibét. Móricz meg fülét értette). Móricz a bírót hangja után következve igen közel vélte lenni magához, ami arra bírta, hogy végmegeről- tetésnek adja magát. Másfél lábon csakugyan igen nagy fáradságába került, hogy biró uram a kellő távolságban maradjon. Magasba is szórta ám a homokot jobb lábával, mely aztán mint homokzápor biró uram széles kalap jára hullott. Iszonyatos versenyfutás volt ez. Kincsemnek is ugyancsak adott volna dolgot velők lépést tartani. Mó ricz annyira neki iramodott, mintha ki akarna szaladni a világból, — biró uram iparkodásából is az látszott, hogy ő is vele kíván tartani. Hát még mikor a tahid hoz értek, akkora robajjal vágtattak rajta keresztül, mint még a „vicispán“ négyes fogata sem. E versenyfutás akaratlanul is eszünkbe juttatja a görögök ókori testi nevelését, kik a kisebb fiuk edzé sére igen alkalmasnak tartották „a nagy homokban való futást“. Már-már közeledtek P—hez, midőn aj biró elvesz tette türelmét, látván azt, hogy a távolság köztök foly ton nő. Még egyszer kérdé Moriczot: Uram még sem adja oda legalább hát az egyiket ? Móricz erre biz’ olyan formát mondott, mintha biró uramat elég érettnek találná a Lipótmezőre. Tárj csak zsivány, majd bepöröllek a főbírónál, — fenyegetődzött a biró. Látva azt, hogy csak egy csi bére is vajmi gyér kilátásai vannak, visszafordult s haza ballagot. És csak most érzett Móricz magában elég bátor ságot visszatekinteni. Elszörnyüködött, midőn a biró ke zében egy nagy konyhakést pillantott meg. Czipőjét is csak most húzhatta fel, mely körülbelül egy liter ho mokot rejtett magában. Szinte szokatlan volt neki két lá bon járni. Napernyőjét igen sajnálta. Hanem úgy gon dolkozott, ha a levegő elrontója lehetett, miért ne le hetne megjavitója is. Maga elé tartotta és eszeveszet ten kezdett futni. Terve a kivitelben pompásan sikerült, mert a kifordított napernyő csakhamar rendes formát I öltött, ami Móriczot nem kissé ijesztette meg. És most czéljának megfelelőleg használta. Móricz nak olyan melegje volt, hogy még a kabátján is átvert az izzadság. A dühös biró annyi időt sem engedett neki, hogy arczárói a verejtéket letörölhette volna. Nem is csodálkozhatunk, ha az ökrös gazdához iilő lassúsága Móriczot ezen a maga nemében „non plus ultra“ versenyfutás olyannyira kiizzasztotta, hisz’ ily friss Móricz még sohasem volt. De micsoda alapon formál ez a bolond jogot fü lemhez?! Be akar pörölni, mert nem adtam neki leg alább az egyiket; mintha néki foltétien jussa volna fü lemhez. Ez őrült. Én pörlöm be a hitvány gazembert. Ingyen még apámnak sem szaladok Homokfalváról P—be; dörmögött magában Móricz.------------Alig hogy belépett szobájába, azonnal hív ták ebédre, — nyilván várt is már rá az ebéd. Azonnal jövök, szólt Móricz. Még mindig nagyon ki volt izzadva; feje olyan volt, mintha egy sajtár vízzel megkeresztelték volna. Irma — ez volt a házikisasszony neve — nem is hagy hatta e rendkívüli eseményt kérdezetlenül feledésbe menni. A kis hamis mindennek okát akarta tudni. El képzelhetjük, mily kellemes (?!) hatással voltak Irma oknyomozó kérdései Móriczra nézve. Tudja kisasszony reggel kisétáltam Homokfalvára annak megtekintése végett és mintán kissé későn talál- tem onnét elindulni, sietnem kellett, hogy ebédre haza érjek. Olyan meleg volt, hogy ki kellett izzadnom. Hogy a homokfalvi biró őt haza kisérte, hisszük, g azzal éppen nem dicsekedett Irmának. Biró uram is haza tért sétájáról. Első dolga volt a lábast megtekinteni, hogy vájjon Móricz a „szaft“-ját is nem-e vitte el. Ugy-e mondtam ke’neky-hogy szép vendéget ho zott ke’. Hát tudtam én, hogy zsivány? Iszen olyan kiné zése volt — mondok — a csibe lopó gazembernek, mint a nagy uraknak szokott lenni. Én nem néztem ki belülé jót. Csalódsz asszony, — olyan szives, kegyes jó ur nák látszott; no meg hát mondok öt szivart is adott egyszerre, hanem hát azért bepörlöm a hunezutot. Áztat ne tegye ke’, mer’ hát ’iszen tudja, hogy egyik varjú sem kaparja ki a másik szemét 1 No megakarnám azt látni, engem jól jsmer a fő bíró ur, tudom, hogy hát nekem ítéli az igazságot. Megmondom a főbíró urnák, hogy hát — mondok — szívesen hitam ebédre, ö meg hát mind a két csibét elvitte. Aztán meg azt is megmondom a főbíró urnák, hogy mikor meg akartam fogni — mondok, — kértem, hogy adjon legalább egyet csak; erre azt mondta: meg bolondult maga? Ez becsület sértés, tudom fizet ezért. Hát van-e ke’nek tanúsága, hogy ke’det bolond nak nevezte? Hogy volna? az egész utón nem találkoztunk sen kivel sem. Meg hát ingyért csak nem szaladok Homok- falvából P.-be, mint a bolond! No ha ke’nek tanúsága nincs, akkor nem is ke’- nek Ítéli ám a főbíró ur az igazságot, hanem ó neki. , Látom már asszony, hogy hát te jobban akarod r I érteni a törvényeket, mint én; pedig hát egy bírónak | mondok csak jól (?) kell érteni a törvényeket, mert ab-1 ból kell ám a népnek az igazságot kimagyarázni. Elégi az hozzá, hogy hát én bepörlöm a gaz csibelopót. (Folytatása következik.) Hajózási menetrend. Az első cs. kir, szabadalm. Dunagőzhaiózási-társulat menetrendje folyó éri márczius 15-től kezdve, a to vábbi intézkedésig. O S t a h a j Lefelé. Ó k. Budapestről.Zimonyig hétfőn és pénteken. Budapestről Orsováig kedden, csütörtökön és 3 szombaton. Érkezik: Duna-Földvárra: 2 óra 45 perez éjjel. Paksra: 4 „ - Domboriba: 5 „ 5 (Vasúti csatlakozás: Mohács pécsi. Gombos-alföldi vaspálya és Dálya-vukovári). Fölfelé. Budapestre vasárnap-, hétfő-, pénteken. reggel. kedd-, csütörtök- és Érkezik: Domboriba: Paksra: 8 Duna-Földvárra: 9 „ Budapestre: 3 „ A postahajók „Szegzárdi állomást“ felé nem érintik. 6 óra 35 perez reggel. ! 10 „ délelőtt. 55 | 15 „ délután, sem föl-, sem le- Személyhajók. Lefelé. Budapestről Mohácsra naponta. Érkezik: Duna-Főldvárra : 4 óra — . perez délután Paksra: 5 1 20 ti VJ Domboriba: 6 1 30 „ este. Szegzárdra: 7 „ 10 IJ Ti Mohácsra: 10 - • - . ti V (Vasúti csatlakozás: Mohács-pécsi vonat indul Mohácsról Pécsre naponta reggel 6 óra 40 perczkor.) Fölfelé. Mohácsról Budapestre naponta 11 óra . délelőtt. Érkezik: Szegzárdra: 2 óra 50 perez délután. Domboriba: 3 | 40 ti n Paksra: 5 „ 20 Duna-Földvárra: 7 „ 10 „ este. Budapestre: 1 „ — | éjjel. Pécsről Mohácsra a vonat indul naponta reggel 6óra. 22 perczkor. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: B o d a V i 1 m o s. Belmunkalárs: Dr. Steiner Lajos. I
