Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-23 / 53. szám
őszinte barátja — legélénkebb keres- nel könnyebben s minél olcsóbban tudja az' állam amegzavart jogrendet visszaállítani s a jogsérelmet orvo solni, annál nagyobb mérvben tarthat igényt a jogállami elnevezésre. Azért mondja a jogbölcselet, hogy az államnak : A joggyakorlatot minden oldalra lehetővé kell tennie és megkönnyítenie, annak akadá lyait elhárítván.*) Már pedig tagadhatatlan az, hogy a jogszolgálta tás helyének messzesége nagy akadály a joggyakorlat gyorsaságára és könnyöségére, mert ne hezen és későnérhető, továbbá terhes, a költség és mun- kaveszteség szempontjából. Azért joggal követelhetik az állam polgárai, hogy ha már az állam magára vállalta a jogrend fentartását, hát tegye ezt meg minél hama rabb és a felek midéi kevesebb megterheltetésével és ebből a szempontból kiindulva olyan helyre tegye az igazságszolgáltatást, a hol legkisebb az akadály a jog szolgáltatás gyorsaságára és könnyűségére. Ezen alapelvekből kiindulva azt kell következ tetnünk, hogy igenis, t o p o g r a p h i c u s helyzet a fő szempont egy járásbíró ság felállításánál. Vizsgáljuk már most, hogy ezen alapelvek szerint Kocsola vagy Dombóvár alkalma- sabb-e járásbirósági székhelynek. Ha Dombovárott lesz a járásbíróság, akkor csak Dombóvár lakosainak lesz előbb érhető és könnyebb a jogszolgáltatás; ha pedig Kocsolán lesz, akkor a kedve zőbb helyzet Gyulajováncza, Kurd, Nak, Lápafő, Várong, i Szakcs, Szántó, Kónyi, Kocsola községekre áll, mert közelebb vannak Kocsolához mint Dombóvárhoz, Dob- rökőzre egyforma a távolság, ennek közönyös a hely. Dombóvárnak van 4 ezer egy nehány lakosa a többi községeknek Dőbrököz kivételével van 18.000 la kosa. Ha már most Dombovárott lesz a járásbíróság, ' akkor 4000, esetleg idővel 5000 lakosra nézve lesz ke vesebb munka- és időveszteséggel, kevesebb költséggel járó a jogszolgáltatás; ellenben 18.000 lakosra lesz költ ségesebb. és nehezebben érhető. Kocsolánál megfordítva áll a dolog. Hol van már most az az állami érdek, melyik a gazdasági érdek, mely azt kívánja, hogy ötezer kedvé ért 18 ezernek nehezebbé és költségesebbé tétessék az igazságszolgáltatás | Vagy előmozditja-e agrar érdekein ket az, hogy 18 ezer többnyire mezei munkával foglal kozó lakosra nagyobb munkaveszteséget és költséget ró junk csak azért, hogy mondjuk 4000 közvetítő — úgy nevezett „garasos“ kereskedő népnek kedvezzünk. Vagy talán a „rohamos élet az idő becsét csak a dom bóvári kereskedők számára emelte oly magasra, a minő értékről őseink fogalommal sem bírtak ?“ Vagy a 18 ezer földmiveló ráér napokig utazni, ellenben a dombó vári kereskedők csak órák szerint mérhetik a „határ időt". Eszembe jut itt Arany Jánosnak egy találó verse: „Mint kalmár, a ki számol, Lám! hol a bibéje, lám, hol! Ámde tessék megjegyezni, hogy annak a 18 ezer őstermelőnek, már csak szám szempontjából több joga van ahhoz, hogy saját hazájá ban az ő érdekei jobban tekintetbe vé tessenek, mint az idegen nyelvű és jellegű kereskedőké.^ De hisz — mondja Dombóvár Dombóvár és vidéke megyénk egyik| kedelmi és gazdászati területe és kereskedelmi és gaz-| dászati jelentősége naponként nő. Hogy Dombóvár ke reskedelmi központ, azt én előbbi czikkemben sem ta gadtam. Dombóvár igenis kereskedelmi központ, s nyers termények eladási piacza Tolna, Baranya és Somogy egy részére nézve. De hát mint múltkori czikkemben *) U. M. 758. is mondtam a budapest-pécsi vasút járása óta éppen az érdekelt községek nincsenek már egészen Dombóvárra utalva, sem eladási, sem vétel szempontjából. A gabna egy része Szakály, Kurd, Döbrököz állomásoknál jő forgalomba és nem Dombovárott. De megengedve mind azt, mit Dombóvár tisztelt barátja eme nagyközség kereskedelmi fontosságáról irt még azt is megengedve, hogy gazdasági központ, pedig ez nagy engedmény, mert szerintem nem elég arra, hogy valamely hely gazdasági központ legyen, annyi, hogy a gazdák 4—5-ször évenkint ott gabnát adjanak el, ez inkább kereskedelmi központra mutat; de mind ezt megengedve nem találok okot arra, hogy a jogszolgáltatás is ezen keres kedelmi központon történjék. A jogsérel met szenvedő polgárnak az mindegy, hogy kereskedelmi helyen történik-e számára, a jogorvoslás, vagy más köz ségben, előtte a fő csak az lehet, hogy ez a jogor voslás minél olcsóbban és minél hama rább történjék. Igen ám, — mondja Dombóvár tisztelt barátja — „de oda gravitálnak az érdekelt községek legvitálisabb érdekeik vonalán, ott lüktet jogéletük legerősebben — s a jog és igazságszolgáltatás ott találja legtöbb tárgyát s legerősebb igényéi a jogvédelemnek ott nyilvánulnak." Hát erre csak azt mondom, hogy mindez hang zatos szólamnak jó, de nem felel meg a valóságnak. Nem áll az, hogy az érdekelt községek 18 ezer lakosságát, illetőleg a jog és igazságszolgáltatás Dombovárott ta lálna legtöbb tárgyat. Én azt tapasztaltam, hogy az ér dekelt községek lakosainak ezrei éveken át Dombóvárra jártak gabnát eladni anélkül, hogy ott olyan jogsérel met szenvedtek volna, mely miatt a járásbíróságnál ke reslek orvoslást: mig ugyanazon időben, ugyanazon egyének, részint öröklés, részint fekvőségek vagy jó szágeladás alkalmával szenvedett jogviszályaikban igenis többször fordultak a járásbírósághoz. Azt hiszem, hogy ha megvizsgálnék azon jogügyleteket, melyekben az a 18 ezer lakos ja járásbíróságnál jogorvoslatot keresett, hát azt bizonyítaná a statisztika, hogy a Dombovárott támadt jogviszályok legfölebb 5—10%-át képezik azon jogriszályoknak, melyek máshol a községekben, s Dom bóvár kereskedelmétől független viszonyok közt támad tak. Nem áll tehát, hogy ama 18,800 lakosra nézve e jogvédelem legerősebb igényei Dombovárott nyilvánul nának. De még ezt is megengedve, furcsa jogi elvnek tartanám én azt, mely kimondaná, hogy ott történjék a jogorvoslás, hol a jogviszály támadt. Siofok néhány év előtt fokozott mérvben volt olyan kereskedelmi köz pontja felső Tolnának, mint most Dombóvár. Minden nyers termény oda irányult, a gazdák egészen Siófokra voltak utalva, de senkinek sem jutott eszébe úgy ér velni, hogy mindazon községek számára, melyek Siófok kereskedelmi hálózatába esnek, ott állíttassák fel a já rásbíróság, csak azért, mert ott támad a legtöbb jogvi szály, ott nyilvánul a jogvédelem s igénye legerősebben. Midőn arról van szó. hogy egy járás számára a jogszolgáltatás helye megállapíttassék, akkor nem lehet az irányadó, hogy mely községben t.ámad'több jogviszály* hanem azon hely kutatandó, a hol a járás bármely köz ségében támadt jogviszályok összesége leg: előbb, legkönnyebben és a jogviszályban levő polgárok legkisebb megterheltetése mellett történ- hetik a jogorvoslás. Annak a kónyi, kocsolai, gyulajovanczai, szántói, kurdi, szakcsi lakosnak, ha jogviszálya támad Dombo várott egy odavaló kereskedővel, hát nincs érdekében, hogy jogorvoslatot Dombovárott keressen, mikor Kocso- lán előbb és olcsóbban megtalálja azt. Ugyhiszem ennyi elég Dombóvár és Kocsola ösz- szehasonlitásából. Most beszéljünk Tamásiról. küdt. A boldog szent ünnepek alatt ez volt az egyetlen komor felhő, mely a derült kedv egére vonult. Megható volt látni, a mint gyengéd kezek a beteg asztalát is felékesitették a kis Jézus ajándékaival; bizonnyára eny hét adó balzsamul szolgált ez a szenvedd betegnek.... Délben ismét ott voltunk, a hol előző este, s foly tattuk ott, a hol elhagytuk, késő éjig. Volt jókedv, ka- czaj, társasjáték, sőt bűvészeti előadás is, mit egy szintén vendég, egy tótvármegyéből lerándult collegám adott elő ritka ügyességgel. De felejthetetlen előttem e kará csonyi ebéd ama toasztjáról, melyet a derék házigazda mondott. Egyszerű, nagyon rövid volt és mégis sokat mondó, jellemző e pusztai életre. Azt kívánta ugyanis, hogy a jövő karácsonyra a most nagyon beteg kedves jó barátjuk, adégjobb egészségben legyen közöttük 1 (Biz az egészségesnek,‘fölösleges a jókivánat nyilvánítása, az úgy is boldogul, azért a beteget kell éltetni, kinek az Isten segélye is szükséges.) Viharos éljen jelenté, hogy a talp raesett felköszöntő a sziveknek egy közös, legforróbb óhaját fejezte ki, beh kár, hogy jólelkü emberek, ily mintaszerű barátok kérését nem hallgatta meg az Úr isten! A karácsony másnapját a legmesszebb fekvő pusz tán töltöttük ugyanazon programm mellett, mint az eddigieket, de egy kedves családdal nagyobbodott a társaság. A jókedv kifogyhatatlan volt. De szép is az a barátság, legszebb ékessége, legnagyobb kincse az em beri kebelnek! Folyton együtt vannak és mégsem un ják meg egymást, a beszédek bírnak annyi szellemes séggel és . újdonsággal, mely leköti figyelmöket, egy máshoz bilincseli őket! Másnap meglehetős mámoros fejjel ébredtem föl, s a nedves, ködös idő, valamint a tudat, hogy para dicsomi napjaim számlálvák, egy kissé mélabussá tett. Gazdag reggeli elköltése után egy szép nap és éj em lékével szállingóztak hazafelé a vendégek; de utoljára is mintegy utravalóul, a ház csillagának, a gazda szép és bájos leányának kedves hangjában gyönyörködtünk, ki mint egy csalogány csattogtatta el a legszebb nép dalokat 1 Fülemben is zúgott egész utón a kedves hang, de egyre e sorok emelkedtek föl refrainként: „Megsiratja, megsiratja Az őszi szél a levelet ............. Sen ki az én hervadozó szivemet." II. Kirándulás a Rózsahegyre. Mintha csak a természet minden gyönyörében akart volna részesíteni, oly változó napok jártak! Kará csony napjára hatalmas hó esett, szánkózás volt. Más nap elolvadt, harmadnapra megfagyott, s a korcsolyázás üdítő mulatságát élveztük. A negyedik nap már mintha a tavaszra ébredtünk volna, oly kedvesen, ragyogóan, melegen sütött a nap; ki is csalt bennünket a fütött szobákból és kirándultunk Rózsahegyre, melyet azon kastélytól, hol szállva voltam, csak egy keskeny völgy választ el. Négyen voltunk mindössze, az urilaknak két szép hölgye, Pista barátom és én. Csendesen, andalogva bolyongva a kopár hegyen, melyre csak ez alkalommal illett igazán a Rózsahegy elnevezés ; sovárogva szittuk az üde levegőt és gyönyörködtünk a gyönyörű vidékben. Alattunk a méltóságon Duna hömpölygött, melyen túl keletre az alföld végtelen rónájára nyillott nagyszerű ki látás, nyugatra pedig a megye kies halmai bájos válto zataikkal ringattak édes merengésben. Láttam is az áb rándot, a merengést megtestesülve! Az a szép szőke hölgy ábrándos, bájos szemeivel egyre a dombos, vidéket nézte hosszasan, némán, mig a végtelen kedvességü barna hölgy minduntalan az alföldet szemlélte ; mit gon doltak, mit éreztek ? nekem nem mondották meg; de P. barátommal együtt mindhárman mintha jövő bol dogságukat, üdvüket látták volna ama tájékon, oly epedve. de oly mosolyly«t is m0BRek el a------------jövőbe,! *7- Csak nekem nem vojfak "ágyaim, csak nekem nem voltak gondlataim, dej rhegejégedetten néztem a vidáty .Dombóvár t. barátja azt mondja, hogy csak kép zeleti volna azon megterheltetés, mely abból származ nék, az érdekelt felekre, hogy a járásbíróságot Dombo várott a közjegyzőséget és szolgabiróságot pedig külön . kellene Tamásiban felkeresni, még oly esetben is, mi dőn a mai helyzet szerint egy költséggel több hivatal nál is lehet végezni. Képzeleti pedig szerinte azért, mert az ambulatorius jellegű szolgabiróság és közjegy- zőség úgyis felkeresi a feleket a községekben. Igaz biz a, csakhogy egy kis különbséggel, Az említett hivatalok felkeresik néha a feleket és a községben bonyolítják le ügyeiket; csakhogy arra sze met hunyt Dombóvár t. barátja, hogy ugyanazon idő ben, mig 10-szec á községekben megjelennék, e hivata lok, addig 9Ö-szer Tamásiban érintkeznek a felek e hi vatalokkal. . Próbálja meg Domhovár t. barátja, készítsen sta tisztikát azon jogügyletekről, melyek az említett hivata lok előtt Tamásiban végeztettek és majd meglátja mily csekély ezekhez képest azon jogügyletek száma, melyek ugyanazon hivatalok által az egyes községekben végez tettek. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy nagy következetlenség Dombóvár t. barátja részéről, hogy czikke elején oly annyira perhorreseálja a topo- graphicus helyzetet s czikke végén mégis földrajzi hát rányai miatt támadja meg Tamásit, mely a járás éjszaki részére esett. Szerinte pótolhatlan következményű az, hogy manapság, midőn az időnek oly nagy becse van, midőn napokig nem lehet utazgatni, ezernyi ember napi járó földről oly pontra kényszérittetik, mely a járás éjszaki részére esett. Ezen dicső logikát aztán azzal ko ronázza Dombóvár t. barátja, hogy a rósz föld rajzi fekvésű Tamási központ helyett, mely ezernyi ■ embert napijáró földről éjszakra kieső helyre kényszerit, ajánlja a még roszabb fekvésű és még több ezernyi embert napi járó földről még messzebb kény szerítő Dombovárt. A különbség csak az, hogy Dombóvár nem éjszakra esik ki a községek köréből, ha nem délnyugotra. No ez már csakugyan „szembe szökő javítása" a helyzetnek. — Tudja mit lisztéit ellenvéleményü uram ! ? Soh’ se legyen ön Dom bóvárnak harátja; hanem inkább az igazságnak. A vi tatott ügy érdekében pedig azt kívánom, hogy győzzön a jobb! Kaposvölgyi. A szegzárdi önkénytes tornász- tüzoltó-egylet. Napjainkban kevés jótékony intézet dicsekedhetik azzal, hogy megérte 10-dik évi születése napját. Az em beri intézmények közölt a halálozási eset sokkal gya koribb, — nagyobb a halandóság az első időszakban, a gyermekkorban, — mint az emberiségnél; de viszont, ha már intézmény, egy egylet fenállásának 10-ik évét megéri, tarlósabb szokott lenni sokszor az emberi élet nél is. A szegzárdi tűzoltó-egylet épen tegnap ünnepelte meg 10 évi fennállását; s ha a jelenből lehet következ tetni a jövőre, bátran remélhetjük, hogy tovább fog élni egy ember-élet hosszánál, kivált, ha az egylet oly veze tőkre fog találni, milyenek a mostaniak. Hányszor van alkalmunk tapasztalni az újabb idő ben, hogy a fönt jelzett’ egylethez hasonló intézmények sorra buknak, vagy ha élnek is néhány évig, de ritka éri meg a tizedik évet. 8 ha kérdezné valaki: mitől van ez ? — csak azt felelhetnénk: minden a vezetéstől függ; attól függ, kik állanak az egylet élén. Tapintatos vezetés, igazságosság és az egyleti ta gokkal való jó bánásmódtól függ minden. napot, gondtalanul bámultam a szép tájat, mint------------ egy kis gyermek. IH. A válás fájdalma. Ütött a búcsú órája, vele jött a válás fájdalma is. Mindig kínos érzet szorítja az ember kebelét, ha onnan, hol jól éreztük magunkat, hol rokonkedélyeket, jó bará tokat találtunk, messze-földre kell távoznunk. Remegve, fájva vettem búcsút i a kedves család egyes tagjaitól, mintha csak éreztem volna előre, hogy ennyi boldogság, édes nyugalom nem vár többé számomra. Különösen megható volt a szives házigazdától való búcsúm. Ott fe küdt kórágyán oly szeliden, mintha a borzasztó kínok nem is bántották volna ; á magyar typus szebb kinyo matát még nem láttam arezon; vonásai oly nemesek voltak, bajusza oly csinos rendben, mintha csak insurgens vezérnek készült volna az ellenség ellen és nem a------- — halál sötét országába. Szívességét megköszönve, a legjobbat kivánva fogtunk kezet, hitt a jövőre is, de az ő- számára már nem volt jövő megírva a sors köny vében. Nyugodjék békében! Szürkületben indultunk el .kocsin,. s a hajón ép akkor értünk a kedves vidék alá, mikor a nap bíbor ar- czával feltűnt a láthatáron. Az egész tájat bengáli fény árasztotta be, mintegy glóriát vonva felette. Sokáig, moz dulatlanul álltam a fedélzeten, némán intettem utolsó „Isten hozzád"-ot a szép pusztának, lelkemben ismét felnyíltak a boldogan átélt napok képei, s e szokatlan fényben mintha csak újra megragadó karácsonyest fé nyes, ragyogó fáját láttam volna magam előtt, úgy zen- dült meg lelkemben enyh-adó balzsamként a magasztos karácsonyi ének, s jókivánatként, áldásként rebegtem a jó b .............iakra annak^utolsó szavait: „Békeség a földön a jóakarata embgjteknek !" Várkonyí Endre. A mi tűzoltó egyletünk' igán szerencsés helyzet ben van s ha ily helyzetben marad, örökös lesz, nem hal meg soha. Nem akarom sérteni ez ünnepélyes alka lommal ez egylet vezetőinek szerénységét az által, hogy az egylet fentartása körüli érdemeiket, e helyen a kö zönség előtt felhozzam, hisz e lapok olvasói eléggé jól ismerik őket; de említés nélkül még sem hagyhatom azt, hogy tűzoltó-egyletünk fennállása biztosítva van az által, hogy a pártoló tagok iészéről van választva egy, minden szépért, jóért és nemesért lelkesülő elnöke, a működő tagok részéről pedig egy tapintatos főparancs noka. És ha hozzávesszük még azt, hogy ritka egylet dicsekedhetik oly áldozatkész pártoló tagokkal, mint a szegzárdi tűzoltó-egylet, — akkor meg fogja érteni a t. olvasó közönség, hogy mikép érhette meg a szegzárdi tűzoltó-egylet 10 évi fennállását, i De nézzük a szegzárdi tűzoltó-egylet élettörténetét. 1873. szeptember 7-ón e becses lap első-évi-fo lyamában jelent meg egy „Felhívás Szegzárd lakosai hoz" Boda Vilmos úrtól, ki a tűzoltó-egylet megalakítá sára az egylet iránt érdeklődőket tanácskozásra hívta szeptember 14-re. E napon azonban az értekezlet a kez detben szokásos részvétlenség, vagy talán más okból'is nem tartathatott meg, hanem egy újabb felhívás szep tember 28-ra hívta egybe az érdeklődőket, a mikor is az egybegyűltek ideiglenes elnöknek Boda Vilmost, az ideiglenes választmányba : Schwartzkopf Józsefet, Grósz Ferenczet, Dubovszky Gyulát, Fábián Ferenczet, Mehrwerth Józsefet, Molnár Józsefet és Fejős Imrét választották meg. — Ezen ideiglenes választ mányt az elnök október 26-ára tanácskozmány czél- jából összehívta, hol az alakitás körüli teendők beszél tettek meg. Az ideiglenes választmánynak azonban igen sok nehézséggel kellett megküzdenie, s a mint az ak kori hangulatra visszaemlékezünk, sokan voltak azok, főleg a „kabátos" osztályból, kik e legjótékonyabb in tézménynek nem ugyan ellenségei,^ hanem olyan kishitü- .félék voltak, a kik nem hitték; hogy Szegzárdon tűz oltó-egyletet is lehet létrehozni. Hát még a férjes asz- szonyok, no ezek valódi ellenségei voltak a tűzoltó- egyletnek (itt tapasztalatból meritek adatot). Sikerült azonban az ideiglenes választmánynak kitartó buzgóság folytán vagy 68 úri egyént az egyletbe működő tagul megnyerhetni, kik semmi költséget nem kímélve, min den felszerelést és ruházatot a saját költségükön szerez tek be. Azokból, kik ezelőtt 10 évvel az egyletbe mű ködő-tagul beléptek, sajnos alig van most már 11 a többiek részint eltávoztak más vidékre, részint örök időkre, kiket az Isten nyugosztaljon, részint pedig meg? elégélték a dicsőséget. Az a 10 pedig, kik még most is tűzoltók, s irigység nélkül elmondhatjuk, hogy a leg derekabb és legkitartóbb tűzoltók, kik ha lehet egy tűz esetet sem szalasztanak el anélkül, hogy oltásban részt ne vennének, a következők: Boda Vilmos, Fejős Ká roly, Schwartzkopf Géza, Knarr Albert Zsigmond Fe- rencz, Kommandinger Mór, Szuttinger ■ József, Jilk László, Beszedics Oszkár, Grósz József és Grósz János. Működő tag gyűjtéssel egyidejűleg megkezdte az. ideiglenes választmány a pártoló tagok gyűjtését is s az alig pár heti gyűjtés eredménye közel 4000 forint lett, mely összeg eléggé tanúskodik Szegzárd lelkes közön sége áldozatkészségéről. Ezen összeg lehetővé tette azt, hogy a szegzárdi önkénytes tornász-tüzoltó-egylet 1873. deczember 21-én megalakulhasson s mint rendes egylet megkezdhesse működését1, .mire nemsokára akadt is al kalma a működő tagoknak, mert'az 1874-ik év elején a mostani Hahn Adolf-féle ház (akkor Dikaiház) egy nap délutánján kigyulladt s szerencsésen le is égett. Itt mű-; ködötl először a szegzárdi tűzoltó-egylet még azt lehet mondani minden felszerelés és ruha nélkül csupán egy fecskendővel. Ma már Isten kegyelméből s páratlan köz ségünk áldozatkészségéből van teljes felszerelésünk és három igen kitűnő gépünk. Ném lesz érdektelen felémlitenünk, hogy a lefolyt 10 óv alatt volt 68 helybeli tüzeset, hol az egyletmű- ködött és 5 vidéki, hova az-egylet; kirándult. Minden évre égik tehát 6—7 tűzeset, azzal a megjegyzéssel, hogy 1882-ik augusztus 15-től egész a mai napig, kö rülbelül tehát 16 hónapig, majd másfél esztendeig nem volt tüzesét. ‘ ■ ,y Az első alakuló közgyűlésen a következők válasz tattak meg az egylet tisztviselőiül: elnök : Georgievics Pál, alelnök: Ellmann Miklós, titkár: Thaly Dezső, pénzlárnok; Hayt Gábor, ügyész: Oszoly Károly, orvos: dr. Löventheil (most Lévai) Ignáez, Választmányi ta gokul : Brassay Mihály, Schibinger Antal, Schwartzkopf József, Maizels Vilmos, Gőzsy Ferencz, För.dős. Vilmos, Miháilovits Antal, id. Grósz Ferencz, id. Stockinger János, dr. Kramolin Emil, Knór Nándor és dr. Sass István. Főparancsnoknak: Boda Vilmos, alparancsnokok- nak: Dubovszky Gyula és Ujfalusy László, szertárnokul: Fejős Károly, tűzoltó-bizottsági tagokul: Perczel Béla, Vesztergombi N. János, Neumann Adolf, Horváth László, Fábián Ferencz, Mészöly Gerson, és Fejős Imre, bizott sági jegyzőül: Knar Albert. Az egylet ügyeinek elintézésére'tartott tíz 'év alatt 2 rendkívüli 10 rendes közgyűlést és 31 választmányi ülést. Hálával kell felemlíteni e helyen azt, hogy nagy- méltóságu Dulánszky Nándor megyés püspök úr 1879-ik évben itteni bérmálása alkalmával az egyletnek 1Ö0 frtot adományozott. Az 1881. év nevezetes óv vólt az egylet történe tében. Ugyanis ez év szeptember 4-én Garay János köl tőnk szülő házának emléktáblával! megjelölésé’ alkalmá val, Szegzárd lelkes hölgyeinek adakozásából szerzett egyleti zászló nagy ünnepélyességgel felszenteltetett, mely alkalommal a szokásos keresztanyaságot Perczel Dezsőné úrnő, megyénk köztiszteletben álló alispánjának, az ak kori s mostani egyleti elnökünknek szeretetre méltó neje viselte.
