Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-18 / 47. szám
Tárgysorozat: 1. Az igazoló választmány jelentése, a megyebi zottsági pót-tagválasztásokról. 2. Kálmán Dániel megyebizottsági tag elhunyta folytán pótválasztás elrendelése. 3. A központi választmánynak ugyanazon indok ból egy taggal kiegészítése. 4. Az állandó választmánynak ugyanazon indok ból egy taggal kiegészítése. 5. A jövő évben beszedendő 1883. évi katonabe- szállásolási pótadó megállapítása. 6. A megye beosztásáról és háztartásáról szóló sza bályrendeletet jóváhagyó belügyminiszteri rendelet. 7. A gyámpénztári tartalék-alap terhére rendsze resített állomásokat jóváhagyó belügyminiszteri rendelet. 8. A megye 1884. évi-, költségvetését jóváhagyó belügyminiszteri rendelet. 9. Időközben beérkezett tárgyak. Kelt Szegzárdon, 1883. évi november hó 15-ikén. Perczel Dezső. alispán. A pécskerületi kiállítási bizottság közleménye. Az 1885-ik évben Budapesten tartandó országos kiállítás szervezési szabályzatának 15. §-a értelmében a pécskerületi kiállítási bizottság által Bonyhádon, Pak son és Szegzárdon helyi bizottságok alakíttattak. A bonyhádi helyi bizottság elnöke: Döry Zsigmond, alelnöke: Willinger Márton, jegyzője : An gyal Ferenez, bizottsági tagok: Engel P. Sándor, Ge- orgevies Pál, Perezel Lajos, Rück Alajos, Streicher Benő, Schwabek Ignácz és Streicher Ignácz (Tevel.) A paksi helyi bizottság elnöke: Bún Gusztáv, al elnöke: Molnár Antal, jegyzője: Nevery Ádám, bizott sági tagok: Hirth József, Freund Ignácz, Schwartz János, Szondy István, Müller Ferenez és Freund Ármin. A szegzárdi helyi bizottság elnöke :Tóth Ödön, alelnöke: Leopold Sándor, jegyzője: Boda Vilmos, bi zottsági tagok: Fejős Imre, Fertig Sándor, Stann Ja kab, Török Béla, Untermüller Alajos és Zsigmond Fe renez. Mi is azzal hozatik köztudoraásra, hogy a fent- nevezett lakó helyek vidékén lakó azon iparosok és gazdák, kik a budapesti kiállításon kiállítani szán dékoznak, bejelentésüket az említett bizottságoknál tehetik meg, s a hol is minden a kiállítást illető írásos vagy szóbeli megkeresvényükre kellő felvilágo sítást és útbaigazítást kapnak. A pécskerületi kiállítási központi bizottság iro dája Pécsett, Anna utcza 4. sz. I. emelet a kereske delmi és iparkamara helyiségében van. Pécsett 1883. évi október hó 38-án. Záray Károly, Perczel Miklós jegyző. főispán, mint a pécskerületi bizottság elnöke. Vidéki levél. Báttán szerencsésen bevégződött a legelő elkülö nítési ügy; melynél legnagyobb móltánylattal felemlít hető azon kegyelmi tény, melyet a nm. magy. kir. val lás- és nevelésügyi minisztérium mint kegyur a vallás- és oktatásügy felvirágoztatására napfényre hozott. Ugyanis a melleit, hogy a báttai plébános az ilyen alkalmaknál kihasittatni szokott grationalis földekben teljes mérték ben részesült, Gőzsy Ferenez ur az alapítványi uradal mak ügyésze lelkes felterjesztése következtében még há rom néptanítónak számára egyenkint 18 hold legelő föld hasittatott ki és adatott át, valóban elismerésre és dicsőítésre méltó nagylelkűség és atyáskodás annál is inkább, minthogy e kegyességben a reformats egy ház és iskola is részesült. Báttán ugyan eddig is három tanteremben történt a r. kath. iskolában az oktatás, három tanító által; de ezek közt csak kettő volt önálló, a harmadik a kántor- tanító által élelmezett segéd. Az iskolaszék bölcsen meg fontolva, hogy a 18 hold földből 200 írtra rugó jöve delme és az élelmezésnek készpénzre való átváltoztatása önálló tanítói állomásra tisztességes ellátást nyújt, ily állomás megállapítását ft. Geng Gyula báttai plébános, mint iskolaszéki elnö|c tapintatos eljárású elnöklete alatt, elhatározta és erre pályázatot nyit' folyó évi deczember 30-ig, e következő jövedelmű állomásra: kap készpénz ben 200 irtot o. é., 50 irtot lakpénz fejében,. 2 öl lágy tűzi fát és 18 hold szántóföldet,'mely 200 - írt-értéket képvisel. Ezen állással azonban azon kötelezettség van összekapcsolva, hogy e tanító a kántor akadályoztatása esetében az egyházi és kántori teendőkben segédkezet nyújtani tartozik. A kellőleg felszerelt folyamodványok Tolnára a határidőn belül a prépost-esperes tanfelügye lőséghez küldendők. Ily örvendetes eredményt szül a kegyúri nagylel kűség, a főtisztek kegyes előterjesztése és a sz. ügy pártfogolása, valamint a plébános mint iskolaszéki elnök nek tapintatos buzgósága, az iskolaszéknek a jónak pár tolásában lelkesültsége, miért is méltán mondható-: él jenek a báttai népnevelés ügyének ezen elősorolt barátai. . • • • • 7‘ T A N Ü G Y. Iskoláink egymáshoz való viszonya és a fokoza tos emelkedés hiányossága. (Folytatás és vége.) Nagy hiány legelőször is közoktatásügyi szervezetünkben, hogy a népiskolák és a többi közép s más szaktanodák között nincs meg a kellő fokozatos összeköttetés, hogy mindenik, mint saját intézmény, majdnem különálló helyet foglal el, s a népiskolai képzés tekintetbe véte lére nem egy, hanem a hány a szakiskola, csak nem annyiféle mértékkel él. Feltűnő ugyanis mindjárt magában a nép iskolai szervezetben, hogy midőn az elemi isko lát hat s | fölött az ismétlő és felső-népiskolát három osztályban állapítja meg, már a polgári iskolát hat évi tanfolyammal úgy rendezi be, hogy az az ismétlő- és felső népiskolát nemcsak figyelembe nem veszi, hanem magának az elemi iskola ötödik és hatodik osztályának érvénytele nítésével, a negyedik osztályból fogadja be a tanulókat*). Ugyanezen eljárást követik a népiskolákkal szemben a gymnasiumok és reáltanodák azon különbséggel, hogy bár rendszerint az elemi ta noda negyedik osztályából szedik tanítványaikat) mégis a polgári iskola negyedik osztályából, a latin és franczia nyelvből leteendő vizsga felvé tele mellett, az ötödik osztályba is felveszik a növendékeket**). Tarkább az állapot a gazdasági tanintézetek, földmives iskolák és vinczellér képezdékkel, mi vel ezeknek némelyike az irás, olvasni és szá molni tudáshoz vagy az elemi iskola negyedik, a másika a hatodik, sőt van olyan is, mely csak a gymnásium, reál és polgári iskola hat osztá lyának elvégzéséhez köti a tanítványok fölvételét. Beléphetésiföltételül az Írni, olvasniés számolni tudást köti ki: a debreczeni és liptó-ujvári m. kir. földmives iskola, — négy elemi osztály elvégzését követeli az ér- *) Lásd az 1868. évi 38. t. ez. 48., 62., 69. §-ait. **) Lásd az 1868. évi 38. t. ez- 76. §-át és a vall. és köz- okt. minister urnák a közoktatás 1870. és 1871. évi állapotáról szóló. 1872-ben az országgyűlés elé terjesztett jelentéseinek .18. és 19-ik lapjait. diószegi és tarczali m. kir. vinczellérképezde, — a hatosztályu elemi iskola befejezé sét kívánja a budapesti, a nagyenyedi m, kir, vinczellérképezde, az istván-telki, nagy-szent- miklósi, beszterczei, medgyesi földmives és a földvári föld- és kertmives-iskola, — a gym nasium/ reál vagy a polgári iskola hat osztályának jó sikerrel való el végzését írja elő a keszthelyi, debreczeni, ko- Iozsmonostori, kassai m. kir. gazdasági taninté zet. Nem, sorolva ide ezen gazdasági tanintéze tek éjj földmives iskolák közé a magyaróvári m. kir. gazdasági akadémiát, mely középiskolai érettségi bizonyítvány birtoklását szabja elő a belépőnek, sajátságosnak látszik az említett is koláknál az, hogy midőn a fölvételt a népiskolák .és középtanadákkal szemben szabályozza, sehol egyetlen szó vagy intézkedés sincs arról téve, hogy ezen földmivelési szaktanodák egymáshoz miféle viszonyban állanak s hogy egyikből a másikba fölvehetők-e a tanítványok |! j| Egyöntetűbb a szervezés és a népiskolák kal való viszony az iparosok és kereskedők szá mára s ezek kiképeztetése érdekében felállított és szervezett iskoláknál, mivel mig az iparos és kereskedő tanulók iskolái a kebelükbe való föl vételt általánosan a népiskola egész tanfolyamá nak bevégzésétől, vagy a 12 éves életkor betöl tése esetében a fölvételi vizsgától teszik függővé; addig a közép-, ipar- és kereskedelmi tanoda a gymnasium, polgári vagy reáliskola négy alsó osztályának jó sikerrel való befejezésétől teszi föltételessé a tanítványok beiratkozását. S különösen nagy jelentőségű a közép ipartanoda szervezésénél az, hogy legkiválóbb tanítványai nak alkalmat fog nyújtani arra, miként a rend szeresítendő legfelsőbb szakoktatásban, mint rend kívüli hallgatók, résztvehessenek s egyes speci alitásra magukat ipartechnikusokká is kiképez hessék.l 2) A katonai szakiskolákban a fölvétel az újabb időben annyiban módosult, hogy a gymnasium és reáltanoda mellett a polgári iskola tanulóira is a beléphetési jog kimondatott, ha a negyedik alsó osztályt jó sikerrel elvégezték; s ennélfogva a katonai szakiskolákba való bejuthatásra szinte azon föltétel van elöszabva mint a közép ipartano dákra.3) Hasonló előtanulmányi kör és évfolyam van, kivéve a tanítónőket, kik a felső-népiskola elvég zésén kívül felvételi vizsgálatra köteleztetnek, tör vényileg megszabva a népiskolai tanítókra, kik szinte csak a gymnasium, reál és polgári iskola négy alsó osztályának sikeres befejezése után vé tethetnek föl a tanitóképezdékbe.4) A művészeti intézetek között megemlítendő még az országos szinitanoda és országos zene akadémia, az országos minta-rajztanoda és rajz- tanárképezde s végre az ezzel kapcsolatosan lé tesített iparművészeti szakiskola. Minthogy azon- l) Lásd a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. min. urnák „A gazdasági tanintézetek 1880/81. tanévi állásáról szóló“ s 1882-ben az országgyűléshez beadott jelentését *) Lásd a budapesti állami középipartanoda értesítőjét, szer kesztve Hegedűs Károly igazgató által, kiadva Budapesten 1882. 3) Lásd a vall. és közokt. m. kir. minister urnák 1882. évi szeptember hó 26-án 29818. szám alatt kiadott rendeletét. *) Lásd az 1868. évi 38. t. ez. 86. és 108. §-ait. S nagyon-nagyon örültem, Hogy megneretteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan.“ Érdekes a két idézetben, hogy Ovidius is, meg Petőfi is a „haszontalan“ szót említik azon jelzőnek, mellyel atyáik a költészetet illették. Másik költeményében: „Apám mestersége s az enyém“ czimúben hasonló dolgot ir, de rövidebben : „Mindig biztattál, jó apám, Kövessem mesterségedet, Mondtad, hogy mészáros legyek; Fiad azonban iró lett.“ íme a meglepő rokonvonás e két költőnél, pe dig csaknem két ezredév választja el őket korban; bár a költeményfajok, melyeket Írtak, nem quadrálnak any- nyira, de annál jobban ama rendkívül könnyedségben, melynél fogTa csak úgy folyt belőlök a vers, mint a a duserü forrásból. Igen, mert már gyermekkorukban meghódította őket a költészet géniusza, azért kiált fel Petőfi: „Nem, költészet, nem hagylak el soha, Mert nem hagyhatlak el!“ („Költő lenni, vagy nem lenni.“) A nagy olasz költő Petrárka vájjon tesz-e emlí tést verseiben, nem tudom, de érdekes adatot szolgáltat tbémámhoz Nisard: „A franczia irodalom története“ ez. munkájában (ford. Szász Károly), hol az I. 136. lapón Petrárkához ezt írja: „Már gyermekkorában, mikor a vele még egy irásuak Aesoppal s a szent Prosper erkölcsi mondásai- ] val vesződtek, ő már Cicerót bújta. Később a legszük ségesebbet is megvonja magától, hogy kéziratokat vásá rolhasson. Apja, ki a jogi pályára szánta, de ellensze gülésre talált nála, egyizben fia tanuló szobájába ment s kedves Ciceróját és Virgiljét tűzbe dobta. Az ifjú sirt fájdalmában. Apja, meglágyulva könyein, kiragadja a tűzből a kéziratokat, félig égve visszaadja neki azo kat s hagyja menni azontúl, a merre ízlése vonja.“ Lám! a szigorú atya minden tiltakozása megtörik a genialis fiú vasakarata előtt, s engedi ezt oda menni, hová az ó szemei nem tudnak felhatolni, s lesz belőle a világirodalomnak egyik legkiemelkedőbb alakja. Berzsenyi egyetlen versében sem tesz emlitést i arról, hogy atyja a költészetet ellenezte volna, mert I költeményeiben inkább ifjúsága érzelmeit, mint esemé nyeit örökítette meg. De hogy atyja, a büszke földesur, iparkodott benne elnyomni a múzsákért való lelkesülé sét, tudjuk életrajzából, melyben Toldy Ferenez a többi közt ezt írja: Soproni diákkorában „különösen Horácz és Gessner lettek kedvenczei, sőtt titkon verselni is kezdett .... így folyván a dolgok, mint hanyag is kolást atyja 1796-ban végkép haza vitte, s őt a gazda sághoz alkalmazta. E mellett a római remekírókhoz vonzatását látván, maga olvasta vele a latin prózaito kat; a költőktől azonban óván őt, a láng- lelkü ifjú éjjel titkon társalkodót! azokkal.“ Miután pedig az eszményi élet jelenetei rende- J sen .durvább vonásokban jelennek meg a prózai életben. elgondolhatjuk, hogy néha miféle csete-paték fordulhat tak elő az atya és a fiú között, ha még megörökítésre is méltatták azokat, s ha még ott sem tűnnek fel a leghizelgőbb színben. Sőt hogy ‘a lángészre az atyai szigor még tűrhetetlen is,1, mutatja Berzsenyi levelének eme része, melyet 1810. szeptember 1. intézett Kazin- czyhoz:, „Én őt (atyját) nem vádolom, sőt azt vallom, hogy ő tanult, okos és igen jó ember, s minden hibája csak az volt, hogy engem nem ismert, és az én szllajságo- mat nem mérsékelni, hanem zabolázni akarta. Ebből harcz lett,és örökös idegenség. Az ő háza nekem Mun kács volt, melyet csakhamar el is hagytam. — De a harcz az én telkemet nem csüggesztettc, hanem emelte és érlelte stb.“ És vájjon mi lett volna belőlök, ha nen azt a láng oszlopot, mely már gyermekkorukban leikökben világi: tott, hanem mások tanácsát követik vala ? Bizonyára oly közönséges emberek, kiknek nevére már a feledékeny^ ség fátyola borult; jó közvítézek, kik becsülettel meg állva helyöket nyugodni tértek. Még igy oly üstökösök a művelődés-történelme egén, kik müveikkel századokat világítottak be; előre vitték e nyelvet, az emberi művé szet eme legnemesbikét, milliók szivét töltötték be ama fensőbb gyönyörrel, mit csak a költői művek olvasása nyújthat és példájokkal bizonyították Virág mondását: „A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér, S érdemét a jók, nemesek s jövendő Századok áldják.“ Várkonyi Endre. ban ezen művészeti intézetek tanítványaik felvé telénél szabadabban járnak el | általában a fel vételi vizsga a döntő, csak azt látom még szük ségesnek fölemlíteni, hogy mig a rajztanárké- pezde a szerint, a mint tanítványai a közép tano dái vagy a polgári iskolai rajztanitói állomásra akarják magukat kiképezni, kívánja meg a belé pőtől a középtánodai nyolez vagy a polgári is kola hat osztályának elvégzését; addig a m. kir. iparművészeti szakiskola a műfaragászati tanfo lyamra oly növendékeket vesz föl, kik már 14-ik életévüket betöltvén, a népiskolának legalább ne gyedik osztályát elvégezték.*) Tagadhatatlan, hogy ezen itt felsorolt tan intézetek mind kiváló és létérdekbe vágó szolgá latokat teljesítenek a nemzeti közművelődés ja vára, i teljesen méltók minden hazafi pártolása és legmelegebb támogatására, s hogy ennélfogva egészen távol van tőlem, mintha ón ezen tanin tézetek érdeméből legkisebbet is levonni akarnék: de azért mégis kikeli mondanoip, vagy erre sincs szükség, mert minden olvasó láthatja, hogy bár a jelen fejlődési viszonyokra való tekintetből ért hető is ezen berendezkedés, sőt hogy az iparos és kereskedelmi és földmives alsóbb iskolákra még a kellő átalakulás foganatosítása után is egy jó ideig szükség leszen — miként ezen állapot közoktatási rendszerünkben és éppen a nevezett, intézetek által elérni vélt nemzeti nagy czélok és érdekek szempontjából, hosszasan fenn nem tartható; mi vel a mértékek különfélesége miatt a nagy kö zönség előtt a létező iskolai beosztás és egy másután következés teljesén érthetetlen s nem csak nem engedi meg, hogy a szülők a tehet ség vagy hajlamra való tekintetből határozzák el gyermekeik sorsát, hanem egyenesen oda kény szeríti őket, hogy ezen egyedül helyes eljárás nak tökéletes mellőzésével vagy a véletlen — vagy az egyoldalú akarom, kívánom szempont jából döntsenek ama legfontosabb, válságos kér désben, hogy legféltettebb kincsük mily pályára lépjen és szakirányban érvényesítse tehetségeit. S e baj a jövendő nemzedékre nézve any- nyival is inkább végzetes nyomással súlyosul, mivel a tankötelezettség elve 1868. óta törvény erőre lévén emelve, a különféle szakiskoláknak a kitűzött határidőn mélyen alányomuló kiterje dése folytán, feltétlenül szorittatnak a szülők é§ gyermekek ez vagy ama pálya és iskolaválasz tás felett határozni s eképen magukat az élet pálya eltévesztés proletáriussá tevő minden ve szélyének kitenni. Igaz ugyan, hogy iskoláinknak a lefolyt másfél évtized alatt történt rohamos fejlődése, különösen a legutóbbi években a földmives, ipa ros és kereskedelmi iskolák stb. igen nagy mérvű gyarapodása s az azok érdekében kifejtett siet ség, hogy más népekkel a versenyt kiállhassuk, valamint a kezdet nehézségeivel való küzdelem az ok, hogy az iskolák egymásra valé követke: zésében a kellő rendszer nem alkalmaztathatott: de épen azon nemzetek példáin, honnót a min tákat iskoláink számára vettük, kell az okulást, az ott levő társadalmi bajok és betegségek meg: előzése végett, felhasználnunk, hogy rendet és világosságot hozzunk és teremtsünk mielébb nép iskoláink, középtanodáink és más szakintézeteink egymáshoz való viszonyában és pedig akként, hogy az egymásra való következés fokozati emel kedését, a népnevelési törvényben megszabotl tankötelezettségi korhoz mérten, szabályozván, az általános tudás, tanulmánynak és műveltségnek e haza minden gyermekére kötelező közös mér téket úgy állapítsuk meg, hogy minden növen dék, mint leendő polgára e hazának, mielőtt bár moly szakpályára és szakiskolába menne, feltét lenül köteles legyen ama mértéket betölteni. S e mértékre hazánknak annyival is in kább nagy szüksége van, minthogy a közkormány zati alapelvül elfogadott democratiának, bizonj nem valami nagy dicsőségére válik, hogy a köz ségi, megyerendezési és az országos képviselő- választási törvényekben a képviselővé választha' tás minősítési fokául a tudásnak és műveltség- nck, az irás és olvasás bírásában és a magyar- nyelv beszólésében, oly csekély mértéke állapít tatott meg, a melyre mai nap már minden nép iskolai első osztályt végzett gyermeknek is ké pesítettnek kell lennie**). *) Lásd a vall. és közokt. m. kir. ministor urnák 1881/82 tanévi, az országgyűlés olé terjesztett jelentését az illető iskolákról **) Lásd az 1870. évi 42. t. oz. 20. és az 1871. évi 18. t. ez 42. §-at, valamint a képvisolóválasztási 1848. évi 5. t. oz. 3, és a: 1874. évi 33. t. oz. 13-ik §-át.
