Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-07 / 41. szám
Egyszersmind figyelmeztetnek a tagdíjaikkal hát ralékban levő egyleti tagok, hogy tagdijhátralékaikat le hetőleg a gyűlés napjáig kiegyenlitsék. Szegzárdon, 1883. évi október hó 2-án. Abaffi Józsefi alelnök. Horváth Ignácz, I. jegyző. TÖVISEK. Szüretkor. Megvallom őszintén, hogy daczára a tisztes kor nak, mely mint bortermelőnek a hátam mögött áll, s daczára, hogy iparkodtam a borászat terén gomba-módra született irodalmi termékek felületes ismeretével (tanulni nem szeretek) bírni, mégsem vittem annyira, hogy meg tudnám mondani, hogy a sző lószedést nálunk, hol a szüret vagy szűrés csak 3 hét múlva következik be, miért hívják szőlő-szüretnek; de minthogy megvan az a jő tulajdonom, hogy a felfedhetlen titkok zárján nem szoktam erőszakoskodni s ha már egyszer valamikor le hetett fából vaskarika, Lakner urból, a képzett könyv, vezetőből takaréktári pénztárnok, miért ne lehetne a szedésből szüret ? Még pedig milyen 'szüret: naponkint locsogó, bort szaporító, káromkodást szító, törökbélás szüret. Eülömben e felett már napirendre térhetek, mert mire e szüretes sorok napvilágot látnak, már akkor leg- többnyire kádban lesz az a nektár, melyről minden bortermelő azt hiszi, hogy nála van a sextessentiája; a mely örömet szerez a gazdának, midőn kóstolgatja, a kereskedőnek, midőn a jó reménység fejében szállíttatja, s a bortermelőnek, midőn a 20 krért Szegzárdon meg vett bikavér fél év alatt értékben egy rongyon forinttal emelkedve, 1 frt 20 krért torkán lecsúszik. Érdekesek a dologban csupán az előzmények voltak. Mert hát ismét megtörtént az agyarkodó, vórte- len ütközet. Az egy év leforgása alatt folyton folyó akadémiai discussiók nem voltak képesek anynyira megtörni az el lenkező nézetek hathatós érveivel támogatott egyedeit, hogy a vészthirdető csatazaj ismét fel ne hangzott volna s a mint.az isteni italt előállító zöld szőlőbogyó szerel mesének : a napnak hevítő sugarakban nyilvánuló öm lengéseit tovább ki nem állhatva, édes hevülésben pi rulni kezdett, Tolnamegye érdemes székvárosának lakos sága két táborra volt osztva, kik szőlőkaró, préshajtó dorong és aneroiddal felfegyverkezve csak a vezérek jel adására vártak, hogy pirosra fessék nem vérrel, hanem musttal, nem is a zöld gyepet, hanem a kád fenekét. Majd álló két hétig felfegyverkezve állt a két csa pat szemben s a szerint, a mint az aneroid szállt vagy emelkedett, derült az ég, vagy a vészt hirdető felhők tornyosultak, túl vagy innen hangzott fel a dicső győ zelem előizének riadalma. A város alsó részét érdemdús kir. tanfelügyelőnk vezetése mellett a névtelenek (igazán nincs még nevük, de lesz) csoportja foglalta el s a mint az ég harmatja túlságos bőségben omlott alá, e chinai jelszóval: „va gyunk olyan legények, mint ti“ -— rászabadította csa patát a körülövedző hegylánezra, hogy előnyös hadi ál lást foglalhasson. Az „anczbruchmacherok“ serege, daczos, kihívó várakozásban szemlélte ellenfele mozdulatait s biztos volt, hogy a győzelem babéra ezúttal ékesíti nyolez év óta koszorutlan homlokát. Mielőtt azonban az elháríthatatlan ütközet kime netelét vázolnám, tán szolgálatot teszek az olvasónak, ki helyi ismerettel nem bir, ha a két ellenséges tábor jel szavait megismertetem. Az alsó tábla a minden áron haladást hangoztatva, azon hibában szenved, hogy egy kissé nagyot lát s a szivbeli bátorság nem kiváló tulajdona; azért rendesen a stratégiai felvonulás előtt, ideje korán, ütközetet pro- vocál s gyakran csatát veszt. tisztán és tiszteletreméltóan lép fel; oly betegség, mely az illendőséget tiszteli és látogatókra vár. — Igazán beteg, barátom ? kérdező a grófné, mi dőn a terembe lépett. A gróf mosolyogni akart. — Oh, csupán fáradt vagyok egy keveset, hang zik a felelet. Csak nyugalomra van szükségem ... kö szönöm, hogy felfáradt. így múlik el két nap. A grófné életmódján semmit sem változtatott; eszik, alszik, sétakocsikázik a rendes órákban. Csak reg gel és este jelenik meg személyesen, hogy a gróf hogy- léte felöl tudakozódjék. — Nos, jobban érzi már magát, barátom? — Ah, igen, már jobban vagyok, köszönöm, ked ves Matildom. — Ha kívánja, önnél maradok. — Nem, az fölösleges; Ferencz és Gyula elégsé ges . . . . Miért erőltetné meg magát? & $ $ Es mégis, egy estve akadozni érzé leheletét, ek kor tudja, hogy ez az éj lesz az utolsó. Most igy szól a grófnéhoz, ki szokott látogatását teszi, minden erejét egy utolsó mosolyhoz szedve össze: . — Ne menjen el . . . nagyon gyöngének érzem magamat. El akarja az emberek beszédét hárítani. Ő sem várta máskép tőle és oldalánál maradt. Különben az or vosok' sem hagyják el a már haldoklót. A két inas kö telességét ugyanazon pontossággal végzi. A gyermekeket, Fernandot és Blanchet, elhivatták, kik most anyjukkal együtt egy lépést sem mozdulnak a kórágytól. Az anczbruchmacherok őse azon szegzárdi szőlő tulajdonos volt, ki nem tekintve szőleje jövedelmére, hiú ságból, hogy neki legyen legjobb bora s erről hírnévre vergődjék, sohasem engedte pótoltatni valami csúnya trágyá-------vagy tárgygyal azt, mit a szőlő a talajból elv on, hanem megelégedett tizedrész jövödelemmel, ha ez által hirnévre vergődött. Hátrahagyott utódainak, jelszava most is, habár a tárgytalanság hagyományával szakítottak is: a minden áron várás 1 Bízom ebben a pártban, melyhez magam is szi tok, hogy idővel megenged magának anynyi haladást, melyszerint megtartva a „várás“ jelszavát, csupán en nek jelzőjét változtatja el, az okszerű várást Írja zász lajára s nem gúnyolja azokat, kik már ezen a téren állanak. De tán elég volt a magyarázatokból s áttérhetek az idei ütközet kimenetelének leírására. Ott maradtam tehát, hogy a névtelenek actiőba léptek, az anczbruchmacherok pedig daczosan vártak. Vártak, vártak, mindég vártak, de azt a mit vár tak, hiába várták; mig azután mindkét ellenséges tábor bámulatára a győzelmet magához ragadta az okszerű várás I az arany középút. De azért most is mindenki azt hiszi, magam is ebben a hibában szenvedek, hogy az egyedüli győztes csak egyes egyedül 0 I Hoszszu Tóbiás. Különfélék. — 0 felsége a király nevenapján október 4-én, fényes ünnepi misét tartott kellő segédlettel Bocsor Antal szegzárdi prépost-plébános. — A szegzárdi szüretet megrontotta a folytono san tartó esőzés. Szerencsések voltak azok, kik még a múlt héten megszüreteltek, legalább nem kelletett ag- gódniok a csúnya időjárás végett. — A Bezerédj István utcza kikövezését az el múlt szombaton végezték be. Még csak az egyes há zak kapu bejárásához vezető hely kikövezése van hátra, mely költséget azonban kizárólag az illető házigazda viseli. Ismét egy lépéssel tovább haladtunk. Nemsokára megérjük még azt is, hogy az egész város ki lesz kö vezve. — Feltételek. Ha a bankár megretirál a játékban, kötelessége tiz krajezárost vetni kártya-pénzül a pohárba. Ha a compánia e testet-edző és lelket emelő fáradozásai közben egy kis karezost is kiván nyelni, megesik, hogy a hosszu-nyakuból abba a pohárba is tölt valaki,a melyikben a piezula várja megadással a pinezér zsebjét, hogy abba temetkezzék. Ha igy azután a zseb helyett még erjedő folyadék lesz temetője, megesik az is, hogy valamelyik companista elnyeli. No 1 és miért ne nyelhetné el ? Ha a ezinkotai kántor egeret nyelhetett szőlő-mag helyett, miért nem valamelyik kártyázó egy piczulaT? 1! Ha pe dig ennek valóságában valaki kételkednék, kérdezze meg a Szent-Mihály napján Szegzárdon megnyílt egyik korcsma tulajdonosát, ez bizonyíthatja, hogy meg is történt. — A szegzárdi polg. fiú- és felső leányiskolában folyó tanévre fölvétetett az I. oszt. 81, a II. 14, a IH. 14, a IV. 16, az Y. 7, a VI. 6, összesen' 88; a felső leányiskola I. 19, a II. 15, összesen 34. Mindkét inté zetben összesen 122 tanuló. — Uj vendéglő. Pernitz József, a csőrgetői fürdő volt vendéglőse, Szegzárdon a Garay-téren levő Ferdi- nand-féle házban Szent-Mihály napján vendéglőt nyitott. Az uj vendéglős, ki a helybeli nagy-szállóban több évig volt főpinezér, majd a csőrgetői fürdő restauraczióját bírta, uj vendéglőjében is fog elég pártfogásban része sülni. — „Regények dióhéjban.“ Ily czimü munkára nyi tott Kenézy Csatár ismert író előfizetési felhívást, mely csevegéseket, rajzokat és beszélykéket tartalmaz. Az említett munka — egy kötetben ára 1 frt — november hó végén fog megjelenni. Kenézy Csatár neve sokkal ismertebb a nagy közönség előtt, hogysem megjelenő műre nagyobb ajánlást igényelne. Az előfizetések vagy megrendelések szerzőhöz (Szegzárdra) intézendök. Az előfizetési felhívást, egész terjedelmében, külön veszik mai számunkkal a t. előfizetők. — Feloszlott kereskedés. Leitersdorfer A. és fia ruhakereskedő ezég Szegzárdon e hó elejével feloszlatta kereskedését. Az emlitett ezég helyiségébe Hahn Adolf helybeli kereskedő, koporsó- és butorraktárt fog feállitani. — Erőművészek. A helybeli nagyvendéglő étter mében kedden, szerdán este pedig Pernitz vendéglőjé ben bizonyos Lüzsens József és neje igen érdekes erő- gyakorlatokat mutattak be a közönségnek. A többi ér dekes mutatvány között legszebb volt az erőművész ne jének magas falábakon való táncza egy és két lábon. Az első este azonban malheur érte az asszonyt, táncz közben az egyik tartószijj elszakadt s az asszony szó- dületesforgásában egyszerre elvágta magát. Hirtelen ki szabadították kellemetlen helyzetéből, elég gyorsan ki surrant a teremből, s már a másik perezben újra meg kezdte tánczát. — Tanítói állomások. Szakoson a r. kath. iskolá nál egy segéd-tanitói, — Puszta-Kondára (u. p. Dom bóvár) pedig egy nevelői állomás van üresedésben. — Kinevezés, az igazság-ügyi miniszter Schmidt János gyönki kir. járásbirósági dijnokot, a letenyei kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. — Juhász-mulatság. Az ősi szokásos sz.-mibály- napi juhász-mulatság, mint minden évben, úgy az idén is igen látogatott volt Szedresen. Pár száz — messze vidékről is — juhász-számadó és juhász-legény mula tott az ottani urasági nagyvendéglőben 3 nap és három éjjel. Máskor egy kis verekedéssel is variálták mulatsá gukat — mig az idén, mint értesültünk, példás rend ben folyt le. — Pályázat A paksi kir. járásbíróságnál egy se gédszolgai állás megüresedvén, arra pályázat van hirdetve. — Szántón megyebizottsági taggá választattak: Kämmerer Gusztáv, Szabó Mihály és Borsitzky Dezső. — Öngyilkosság. Juhász István jómódú duna-föld- vári molnár a múlt héten szivén lőtte magát, s rögtön meghalt. Az illető molnármester ki egyúttal ha lász is volt, szerencsés anyagi viszonyok közt élt és igen vallásos ember hírében állott. Jellemzi őt öngyil kossága előtt tett intézkedése: legszebb szobájában ágyát egészen fehérbe húzta át aztán belefeküdt s feje fölé a feszületet tette s úgy lőtte magát agyon. — A szegzárdi polgári fiu-és felső leányiskola alapvagyonát képező 108, 952 jfj] öl nagyságú földbir tokot 12 évre Hank Antal szegzárdi mészáros mester vette ki bérbe. i — Pécsett november hóban feloszlik a dunagőz- • hajózási társaság bányaigazgatósága s helyette a társa ság bécsi igazgatóságánál szerveznek bányászati osztályt. — Gyilkosság. Báttán a múlt szombaton az ottani parasztlegények közt — mulatozás közben — szóváltás, majd verekedés fejlődött ki, mire valami Marton István odavaló legényt úgy szivén szúrtak, hogy az ott a hely színén kiadta lelkét. A verekedésnél annyian voltak kés sel fölffegyverkezve, hogy a tulajdonképeni gyilkost még nem sikerült a vizsgálatnak kideríteni. — Öngyilkos életuntságból. Bencze Mihály neve zetű háziszolga, ki Horváth Ignácz szegzárdi törvény- széki bírónál mintegy 20 éve, hogy szolgált, e hó 5-én a reggeli órákban fölakasztotta magát. Pár napok előtt panaszkodott, hogy beteges létére már megunta az éle tet s igy az teher neki. Szándékát csakugyan megvaló sította, mert önkezével oltotta ki életét. — Egyházi ünnepély. Högyészen a múlt vasárnap ment végbe, a paulai Szent-Vinczéről nevezett apáczák kolostorának fölszentelése. Az épületet a vallásos főur gróf Apponyi Károly nyugalmazott tábornok s megyénk egyik nagybirtokosa ajándékozta az apáczáknak, hogy ott kis- dedneye]5 intézetet rendezzenek be. A fölszentelést Troli Ferencz pécsi kanonok végezte fényes segédlettel nagy közönség jelenlétében. Ott voltak: gróf Apponyi család több tagja, az uradalom tisztjei, a környékbeli intelligentia s Hőgyész város lakója stb. A fényes szer tartás után gróf Apponyi Károly kastélyában diszebédet j adott, melynél Péchy József tolnai prépost mondott lel kes felköszöntőt az Apponyi családra. — A bátaszék-dombovár-zákányi vasút elsőbbségi kötvényeinek tizedik kisorolása e hó 1-én volt Budapes ten, Görgey István budapesti kir. közjegyző közben- jöttével. Összesen 57 szám soroltatott ki. — A szegzárdi besorozott katonai ifjak, kik a kö zös hadseregbe soroztattak be, múlt hétfőn, a kik pedig a honvédekhez váltak be, pénteken vonultak végig városunk főutezáján vidám muzsika szóval. Ez előbbiek Kaposvárra, az utóbbiak pedig Pécsre vonultak be. — Zene-estély. A bonyhádi czigány-zenekar Sár közi János prímás vezetése alatt, csütörtökön este a nagyvendéglő éttermében tartott sikerült zene-estélyt. — Helyreigazítás. Múlt számunkon közöltük a Szegzárd-belvárosi templomban levő orgona törött ok- távájának kiegészítésére történt eddigi szives adakozá sokat. E helyen a névsorból Mikó György ur 5 frtnyi és dr. Diezenty Pál ur 1 frtnyi szives adományai féli említés nélkül maradtak; Babos János ur helyett Dobos Jánost, Bili József ur helyett pedig Kiss József jeleztetett adományozóul. Midőn ezt ezennel helyre igazítjuk, egyszersmind azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a még hiányzó összeg is fedezve lesz a hivek áldozatkészségéből. Ipar és kereskedelem. A pécsi kereskedelmi és iparkamara szeptember i 2G-án tartott közüléséből. Elnöklő Szontagh Mátyás meg emlékezvén a kamara által kiadott évi jelentésről an nak gondos szerkesztése (?) s az adatok fáradságos gyűjté séért (?) a kamarai titkárnak jegyzőkönyvi elismerés meg szavazását indítványozza, mi egyhangúlag el is fogadta tott. Továbbá jelenti elnök, hogy a kamara köréből ki indult azon terv, mely szerint Pécsett állandó sertésvá sári és sertéshizlaló telep létesitessék, legközelebb meg valósul, a mennyiben a város a szükséges telket felaján lotta s az üzlet alapításához szükséges tőke is az ala kult érdekeltség által biztosítva van. — A kamara kez deményezése folytán létrejött kötszövőgyár október 1-én kezdi meg működését a várostól kibérelt Angyal-féle malomban. Mindkét jelentés örvendetes tudomásul véte tett. Az elnökség javaslatára a kamarai iroda hivatalos órái, tekintettel a rendkivül megszaporodott ügyforga lomra, folyó évi deczember hó végéig naponként másfél órával hoszszabbittatnak meg. A hivatalos órák tehát d. e. 8—12 és d.u. 2—6 óráig tartanak. — A földnrive- lés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium le irata, mely szerint a magyar-szlavón határon fennálló belépő állomásoknál a szarvasmarha és állati nyerster mények megvizsgálásáért megengedett s e kamara által több ízben panaszolt díjszedés beszüntettetett. Örvende tes tudomásul vétetett. — 95 paksi iparosnak az iránti folyamodása, melyszerint a kamara Duna-Szent-György községnek országos vásár engedélyezéseért való kérelmét elutasítóan véleményezze a minisztériumnál, — csak ak kor határoz a kamara, ha a község kérvénye beérkezik a ka marához. — Kind József kam. tag előterjesztése, mely szerint a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatainak megadóztatásáról szóló törvény 3. §-ban kitüntetett ha táridő be nem tarthatása miatt a pénzintézetektől mél tánytalanul szedetnek késedelmi kamatok s igy e ren delkezés megváltoztatása érdekében felterjesztés intéztes- sék a m. kir. pénzügyminisztériumhoz — egyhangúlag elfogadtatott. — Mautner József szegzárdi borkereskedő és szeszfőző azon kérdést intézi a kamarához, hogy a szesz- és pálinka-főzdék tulajdonosainak meg van-e en gedve törkölyt úgy szesz- és pálinka-főzéshez alkalmas egyéb nyersterményeket pálinkáért vagy szeszért „be cserélni.“ Minthogy az italraérési jog szabályozására vo natkozó rendelctekben továbbá sem az 1878. évi 24. és 1868. évi 16. t. czikkben erre nézve intézkedés nem foglaltatik, — a kamara a pénzügyminisztériumhoz for dul felvilágosításért. IRODALOM. * Az „Olvasókör“ czimü, már eddig 5-ik évfolya mot ért s kéthetenkint megjelenő regényvállalatot, mely pontos megjelenése, csinos kiállítása, de különösen ki tűnő regényeinek érdekfeszitő tartalma által, hazánk ke vés számú folyóiratai között egyike azoknak, mely a legtöbb olvasóközönséggel dicsekedhetik, miért is azt t. olvasóink figyelmébe ajánljuk. — Az „Olvasókör“ folyó regényének czitne „A Bejtett milliók“ Montepin Xaver hatásteljes legújabb történeti regénye, mely az olvasót teljesen lebilincseli és megragadja. Előfizetési ára egy évre vagyis 24 (5 ives) füzetre 6 frt; 12 füzetre 3 frt; 6 füzetre 1 frt 50 kr. — Előfizethetni legczélszerübben posta-utalvány által az „Olvasókör“ kiadóhivatalához Budapest, stáczió-utcza 31. szám. Mutatványszámok in gyen küldetnek mindazoknak, kik a kiadóhivatalhoz ezekért egy levelezőlappal fordulnak. Szerkesztői üzenet. Br. Jeszenszky Sándor árnak, Csibrákon. A levél szombaton érkezett s igy lehetetlen volt közlése. A következő számban azon ban okvetetlen jönni fog. A másik ügyet a napokban elintézi | kiadóhivatal. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Belmunkalárs: Dr. Steiner Lajos. A többi rokon a mellékszobában gyűlt össze. így múlik el az éj. A gróf meghalhat, az illemnek elég- tétetdtt. Csak miután nejét és gyermekeit átölelte és gyön géden vissza tolta, fordul a falnak és hal meg egyedül. Most az egyik orvos föléje hajlik, hogy a halott szemeit lezárja. Aztán tompa hanggal hirdeti: — Minden elmúlt. Sóhajok, könyek törik meg a csendet. A grófné, Fernand és Blanche letérdeltek. Össze tett kezökbe sírnak, arezuk láthatatlan marad. Végre visszavonulnak, a két gyermek támogatja az anyát, ki illőnek tartja az ajtónál ingadozni és kétségbeesését hangos zokogás által kimutatni. E pillanattól kezdve a halott a temetkezés pom pájáé. Hajnalhasadtával a nagyteremben a halottas szoba alatt, hallani lehet a kalapácsok kopácsolását; mester emberek azok, kik a termet gazdag kápolnává változtat ják át és a közepén pompás térítőt csinálnak. Az egész nap a tetem bebalzsamozására van szentelve. Az illető művész zárt ajtók mögött dolgozik segédeivel. Heggel azonban, midőn a grófot leviszik, az fel van öltöztetve és egész ifjúnak látszik. A temetés napján 9 órától kezdve megtelik a ház. Az elhunytnak fia és veje a földszintnek egyik ter mében fogadnak ; módosán hajolnak meg néma köszön téssel, megőrzik a csendes megnyugvás kifejezését. A kinek csak neve van, az megjelent; a nemesség, had sereg, a városi tanács, egész a szenátorok és akadémi kusokig. Tiz órakor végre megindul a menet a templom felé. Az egész városnegyed fel van izgatva; mindenki az ablakokhoz tódul. Az emberek sorfalat képeznek az utcza mindkét oldalán, leveszik kalapjaikat és fejcsó válva nézik a pompás menetet. Ezalatt Verteuil grófné bezárkózott termeibe és ki- hirdetteti, hogy a fájdalom- és könyektól egészen meg van törve. Ott fekszik egy chaise longue-en, játszadozik övé nek bojtjával és megkönnyebbült, szelíd, álmadozó te kintettel néz fel a mennyezetre. Gyönyörű júniusi nap van. A szelid levegőben könnyű bikanyál röpköd. A templom előtti kis téren nagy tolongás támad. A ki nem akar tovább menni, félre vonul. Sokáig tart, míg a menet rendbe jön. Aj tók csapatnak be és a lovak a kövezetét tapossák. Végre egyik kocsi a másik után sorakozik a temető felé ve zető utón. A gyászkocsi befordul a temetőbe. A beszél getés megszűnik, nem hallani egyebet, mint a kerekek recsegését a temető homokján. Még messze vannak a czéltól, mert a Verteuil grófok kriptája balra, a temető túlsó végén van; ez egy családi Sarkophag, fehér már ványból. A bemenetnél a koporsót leteszik és megkez dődnek a beszédek. A papok áldásukat kimérték, az emberek elszé- lednek; a félreeső temető szögletben csak a sírásók ma radnak, kik a koporsót sülyesztik le. A kötél dörzsö lése tompa hangot ad; a koporsó tölgyfája ropog. Ver teuil gróf megérkezett utolsó otthonába. És a grófné e közben nem mozdult chaise longue- jéről. Még mindig játszik övének bojtjával, szemei a mennyezeten függnek, álmodozik, mig lassankint ró zsás pir ömlik el a szép özvegy arczán. Francziából: Zeiller Kálmán.
