Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-23 / 39. szám
csak azért bukkanjon fel, hogy aztán nyomban örökre ismét elmerüljön az indifferentismus ten gerében ; hanem azért, hogy az eszmék, a gon dolatok bejárják a földgömb minden zugát, a szelek szárnyain ütközzenek meg úgy az alpesek, appenninek, vagy balkánok ormain, — mint a Himalayan, vagy a Csimboraszón, vagy kóvá lyogjanak el a déli, vagy északi pólusok jéghe gyei között, a tengerek habjai felett úgy, mint a Sahara homokja, vagy a prairie-k napégette gyepei felett, — s aztán megtisztultam kicsi szolva javára váljanak az emberiségnek. Ép ezért szükséges, hogy az ily eszmék, gondolatok és indítványok mindig megrostálás alá vétessenek, minden oldalról megbeszéltessenek. De — bocsánat — az „írói kör“ kérdésé nél mégis akadt egy vakmerő, aki azt nem te kintette „noli me tangere“-nek, és hozzá szólt a dologhoz ; hanem semmi körülmények között sem vet reánk, a mi fennen hirdetett erős nemünkre valami előnyös fényt, ha kijelentem, hogy az is nő volt! (Emilia.)*) Azóta az irói körkérdése is, mint a többi, beállott a pusztába elhangzó szavak közé. De mégis ami a legkülönösebb, legfeltűnőbb az, hogy megyénk e két lapja, társadalmi éle tünk e két orgánuma oly bámulatos tartózkodást fejt ki egymás irányában, hogy annak okát más ként megfejteni nem tudom, mint hogy a tiszt, szerk. urak azon hires közmondást tették ma gukévá, hogy: „lasza ma katya lasz !“** ***)) (Erről a tárgyról az a nézetünk, hogy nincs rútabb dolog, mintha két egy helyben megjelenő lap olvasóit egymás ellen folytatott polémiával trac- tálja, az pedig okvetlen bekövetkezik, ha egy más czikkeire reflectálnak. Tehát a két rósz kö zül a kisebbet kell választani. A szerk.) Nem vagyok barátja a polémiáknak, sőt annyira viszem ezen ellenszenvet, hogy a nyílt teret, mely rendszerint megvetendő személyes kedéseknek a tarisznyája szokott lenni, el sem olvasom, — hanem épen oly mértékben barátja vagyok a felvetett kérdések objektiv és tisztes séges megvitatásának. Azért én azon körülményt, hogy a „Szek- szárd Vidéke“ által felvett kérdéshez miért nem szól a „Tolnamegyei Közlöny“ — és viszont? — egyáltalában nem értem. Hiszen, hogy ismét egy oláh hires mondással szolgáljak, nem szük séges ám egymással hadilábon állani és egy másnak „ciné mintye“-t***) kiáltani; a társadalmi kérdések sem a „Szekszárd Vidéknek“, sem a „Tolnamegyei Közlönyének nem kizárólagos belügyei, henem épen valamennyiünkkel közösek és általános érdeküek. A két idézett oláh köz mondás között, melyek a szélsőségeket képvise lik, meg van ám a helyes, a tisztességes közép ut, azon a két tábor mindig találkozhat, s ha ott ad egymásnak találkát, nemcsak hogy a köz ügynek használ, hanem a két lap tartalma és érdekessége tetemesen gyarapodni fog és mind kettőnek előnyére szolgál, mert egymást egé szíti ki. *) „Tolnamegyei Közlöny“ 1883. évi 11. szám. **) Hagyj békét nekem, én is békét hagyok neked. ***) Emlékezzél reám! Ezt, — ezen közős területet megteremteni, harczképes hirlapirodalmi, esetleg kritikai, vagy szépirodalmi Írókat képezni volna hivatva az irói kör, — ahol egyúttal a működés rendszere is megállapítható lenne. Hanem igentisztelt K. B. ur, az ön czikke eszembe juttatta első Napoleon hírneves trombi tását, ki belefutta ugyan az attaque-ot hatalmas trombitájába, de abból az ármadia egy kukkot sem hallott, mert a hang a dermesztő hidegben a trombitába belefagyott, — s csak akkor ol vadt fel és harsogott teljes erejéből e buzdító signál, mikor a tönkre jutott sereg a melegebb éghajlat alá került s a hang a trombitában fel olvadt. * ügy látom, hogy mi is ilyen formán va gyunk. Mi legszebb és legkedvenczebb nótáinkat belefutjuk a rendelkezésünkre álló két derék trombitába, — de az agyonhallgatás és közöny dermesztő hidege egytől-egyig befagyasztja őket a néma sarokba, Lehet, hogy majd eljön ezek számára is a felolvasztó enyhébb időjárás, — de attól lehet tartani, hogy akkor majd minden indítvány egy szerre szólal meg s a hangok chaoszában nem okoskodik el senki, vagy talán már az sem lesz. aki azokat meghallgassa. Ipariskola. A gőz és villamosság korában a létért való küz delem mindinkább nagyobb és inlenvivebbé lesz. Egész népek és nemzetek s az azokat alkotó individunmok so rompóba léptek, hegy létjogukért észszel, erővel és mun kássággal küzdjenek. A megélhetés föltételei már is oly túl nagyok, hogy csak is emberi tehetségeink legszor gosabb kiművelése és érvényesítése, csak legkitartóbb munkásság által lehetünk saját és nemzeti emelkedésünk nek tényezőire. Édes hazánk külbehatások által bénítva és zsi- basztva leié nézőit Prometheusként látta Nyugot-Európa emelkedését s midőn ősereje széttépte a százados bilin cset lázas, halasztást nem tűrő, szünet nélküli munkás ságot kellett kifejtenie, hogy méltó helyet foglalhasson Európa államai között. És ma már hála a Mindenható nak, odáig jutottunk, hogy számottevő tényezői vagyunk a kultúrának. — A gondviselés által osztályrészül jutta tott szellemi erő és édes hazánk honfivéráztatta földé nek termékenysége megkönnyítette eddigi fejlődésünket, de ez elmaradásunk okozta óriási erőkifejtésben fájda* lommal nélkülöztük eddig a művelt nemzetek egyik leg hatalmasabb tényezőjét: az iparososztályt, mely nem bírt sem anyagi, sem szellemileg a modern küzdelem fegyverével. — Hazánk igaz, hogy első sorban földmi- velő ország, mindazonáltal rég beigazolt tény, hogy fől- dünk nyers termékei, csak kifejlődött, önálló, verseny- képes ipar és kiterjedt, solid alapon nyugvó kereskedés által válhatnak értékesíthető és anyagi gyarapodásunk hatályos eszközeivé. — A kormány- és törvényhozásnak, önálló s versenyképes ipar létesítésében kifejtett minden törekvése és iparkodása hajótörést szenved; mig értel mes, képzett és versenyzésre alkalmas iparos osztályunk nem leend. — E czél elérésére alkottatott az 1872. évi VIII. t ez., mely azon első sorban az iparosok értelmi, szellemi miveltségétől függ, hivatolt törvény 42. §-ban különösen az iparos tanulók szellemi kiképeztetésével foglalkozik, elrendelvén, hogy az iparos tanórát, ha írni olvasni és számolni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismétlési, esti, vasárnapi, illetőleg ipariskolába járásra szorítani köteles. —Minthogy azon- jét többnyire Írással tölti el; igy született ama remek műve: „Irataim az Emigratióból“, mely nek bővebben való tárgyalására nem terjesz.kedhetem ki e szűk körű ezikkecskében; elég megjegyezni róla, hogy nagyon fontos leleplezéseket tartalmaz mind a magyar, mind az osztrák viszonyokat illetőleg. Kossuth — mint azt természetesen gondolhatjuk — nagyon érdeklődik a magyar viszonyok iránt, mu tatja ezt ama számos gyönyörű levele, melyeket itthon levő barátainak írt s ír mai napig is; azok mindegyi kében még mindig kcrcsztülcsillámlik a vágy és re mény, hogy szeretett hazáját mégis mint független or szágot fogja valaha láthatni. Adja a magyarok Istene! Janosits József. A költők behatók!) és birálkodással párosított tanulmányozásának ered ményéről. — Értekezés. — (Folytatás.) A 8-ik ének egész nagyságában mutatja be László királyt, ki noha egyike volt a legjobb keresztényeknek, mégis visszautasítja N. Gergely pápa azon felszólítását, hogy országát a szt. széknek alájavesse; sőt a pápa ál tal egyházi átok alá vetett Boleslaw lengyel királyt ud varába fogadja. Látjuk tehát, hogy mily híven teljesíti uralkodói tisztét, kinél, a költő szerint: „A haza min den előtt!“ Mert „Bár a hitért szive melegen dobog, de keblén a honfi érzés fellobog.“ — Most Salamon tőr a király élete ellen, de a melytől csodálatosan megmenekszik. A költő ezt nagyon hasonlóan mondja el a Szt. István el len intézett merénylethez, azon különbséggel, hogy itt a villám dördülése ébreszti fel a királyt, mely a téren álló keresztbe ütött s azt elégeti. (Az adatot Katona his tóriájából vette) Ezután Visegrádot és vidékét festi le igen szépen, hová Salamont fogva vitték. Majd István canonisatiója következik és az emiatt tartott nagy ün nep. De a koporsót nem tudják felnyitni, miért sokan gyanakodnak. „Mert öröktől voltak s lesznek emberek stb. 849. 1.“ De megjelen a történelemben is említett nő, ki a titkot megfejti, t. i. akkor nyílik föl, ha Sala mont szabadon bocsátják. Ez megtörténvén, a koporsó csakugyan fölnyilik. A történelemben említett nőt a költő ismét Charitas apáczában, a volt Ételkében sze mélyesíti s oly gyönyörű festését és jellemzését adja, hogy ép e miatt egész terjedelmében közöljük: „Ihlet fénye ragyogtatja két szemét; Komoly arczán szigorúság sanyara. Mint egy elhaló dicskörnek sugara.“ „Egy apácza! a világnak marlyra.“ El nem kerül heti itt figyelmünket ez a gyönyörű hasonlat: egy „apá cza — sírok rózsája.“ Igen fenkölt és ihlettel telt azon beszéd is, melyet a királyhoz tart. Majd a koporsó körül történt csodákat Írja le oly fenkölten és mondhatnék „illatos“ styllal, mely azt a buzgó érzést kelti bennünk, mint egy nemesen érző kebelben kelt egy szép templomban a tömjén illata, az orgona hangja, a remek ének stb. összharmoniája. El beszéli a szt. kéz történetét, végül Charitas jóslatát, mely szerint: „Lesz idő, midőn, miként e szent napon, Ünnepet, hasonlót ehhez, ül e hon ; És miként ma Szt. Istvánt tiszteljük itt, Úgy emelik fel egykor ó hamvait.“ .ban e törvény követelményeinek mindeddig elég nem tétetett és miután az ipar a mai fejlődése és haladása az iparost szakszerű tanulásra kényszeríti, kiadatott a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter 1883. éyi au gusztus 3-án 26130. sz. a. kelt valamennyi törvópyha- tóság, közigazgatási bizottságához intézett az iparos ta nulók iskolái felállítására ezélzó rendelete. E rendelet nek megfelelőleg városunkban is megtörtént egy iparis kola felállítására a kezdeményezés : kiküldetett egy ipar iskolai bizottság, kidolgoztatott a tanterv s elkészíttetett a költségvetés s igy iparosainknak megszivleléseúl azon alapos reményünknek adhatunk kifejezést, hogy még a i jelen évben megnyílnak az ipariskola termei a tanonezok befogadására, hogy ott mindazon szellemi ismereteket megszerezhessék, melyekre nekik mint iparosoknak, mint a haza leendő polgárainak szükségök van. A tolnamegyei községi és köqegyzők egyletének alapszabályai. I. C z i m. 1. §. Tolnamegye községi, és körjegyzői egyesül vén, az egylet „Tolnamegye község és körjegyzőinek egylete“ czimet vesz fel. Székhelye: Szegzárd. II. Czél ja és eszközei. 2. §. A megyei egylet czélja: általában a közigaz gatás, — különösen a községi és körjegyzők teendői körébe vágó gyakorlati tárgyak és érdekek felelt beha tóan tanácskozni, eszméket cserélni javaslatokat készí teni, a községi és körjegyzők korszerű indítványait kér vényezőé utján a törvényhatóság, kormány és törvénho- zás előtt tolmácsolni, és törvényes L hatályra segíteni; valamint minden az egylet hatáskörében levő eszközök kel a községi közigazgatás javítására törekedni, a köz ségek és körjegyzők érdekeit képviselni. 3. §. E czél elérésére eszközök: évente egyszer, vagy kétszer az elnök által összehívandó közgyűlések tartása; — a magyarországi községi és körjegyzők köz ponti egyletébe való belépés, — a közigazgatás javítása tekintetéből az egyleti pénztár erejéhez képest szakszerű pályázatok kitűzése és a községi élet egyetemes körébe mutatkozó hiányok és fogyatkozások orvoslása iránti alapos és korszerű szakértekezletek és felolvasások tartása. 4. §. Az egylet hivatalos nyelve a magyai. 5. §. Az egylet pecsétje a következő; „Tolname gye községi és körjegyzőinek egylete“ körirattal. III. Egyleti tagok, azok felvétele és kilépése. 6. §. Az egylet tagjai: a) rendes, és b) tiszteletbeli tagok, a) Egyleti rendes tag minden a megyében alkal mazott községi-, kör-, okleveles al-, vagy segódjegyző. b) Tiszteletbeli tag lebet az, ki a községi és kör jegyzők érdekei, s a községi élet, de különösen az egy let irányában érdemeket szerzett. 7. §| A rendes tagok felvételét az elnök vagy jegyzőnél való jelentkezés folytán a választmány álta lános szavazattöbségel eszközli; a tiszteletbeli tagok fel vétele, a választmány el 5terjesztésére a közgyűlés ál tal történik. 8. § A tagság véget ér: a rendes tagoknál elhalálozás, elköltözés és hiva tal vesztés folytán; — mely első esetet kivéve; — a kilépő azon évre eső tagsági dijat még befizetni tartozik; a tiszteletbeli tagoknál: elhalálozás, kilépése nyilat kozat folytán, a kilépés az elnök vagy jegyzőnél bejelentendő. IV. Egyleti tagok jogai és kötelezett ségei. 9. §. Minden rendes és tiszteletbeli tagnak joga van az egylet közgyűlésein megjelenni, ott a tanácsko zásban részt venni, indítványozni, javaslatokat tenni, A 9-ik énekben megváltozik az eddigi nézőtér. Leirja Kum mania tereit igen vonzóan, hová Salamon uj segítségért megy. — Igen érdekes a bölényvadászai fes tői képe, hol Salamon Kutesk kunvezér leányával Ku niéval találkozik, kinek elbeszéli sorsát és Kuma szere lemre gyulád iránta. Majd a kunokkal való viszontagságait és vereségeit írja le. Majd Lászlónak Horvátország meghódítását énekli meg, hol Zvojnimir meghalt. S itt szépen elbeszéli a mesét Deák Ferencz őséről, ki az alvó király kocsijából kihullott kerékszeg helyébe az ujját dugta, megmentvén ez által nagy veszélytől; végre egy érdekes képpel re keszti be az éneket, midőn az özvegy Ilonát utoljára hozza össze imádójával, az ő védelmében halálosan meg sebesült dalnok Edelénynyel. — Szebnél-szebb indulat hullámzások vannak itt elősorolva, gyönyörű nyilatkoza tok, végül egymásnak szerelmöket nyíltan is raegvall- ják és „Kéjben hal meg a kínban élt Edelény!“ mint maga vallja. A 10-ik énekben a kunok háromszori beütését és Lászlónak azokon nyert győzelmét énekli meg; szépen beleszövén a népmonda által fentartott két csodát, mi dőn t. i. az éhező és szomjuhozó seregnek az ur szar vasokat bocsát és a sziklából forrást fakaszt, nagyon ana log eset ez a biblia ama helyével, hol Mózes a pusztá ban vezette Izrael fiait; ismét a hősnek a természetfö- löttiséghez való némi fölemelése. A másik csoda pedig, midőn imájának hathatós ereje a kunoktól elhányt s a magyaroktól fölszedett aranyokat kővé változtatja. Most Salamon Istriában vonja meg magát és re mete életet él. A költő pedig az adriai tenger vihará nak remek képével gyönyörködtet. Majd gyengéden a vihar utáni képet, a kitombolt, kimerült természet csen dét, végre a napkeltét ecseteli éles színekkel és oly ven- kérelraezni és szakmunkákat elöteijeszteni, —? szavazat joggal azonban csak a rendes tagok bírnak. 10. §. Ezzel szemben köteles: A) minden rendes tag, belépés alkamával az alaj tőkére egyszer mindenkorra 2 (kettő) forintot — azor kívül félévi részletekben előre, évi tagdíjul 1 frt 50 t az egylet pénztárába befizetni; — különben az egyle tagsági dijak évről-évre való meghatározása a közgyült jogköréhez tartozik; — a közgyűléseken pontosan meg ' jelenni, az egyletet minden megtámadás ellen védei ,.és a gyű lép által reá' ruházott teendőket annak idejé ' teljesíteni.w B) minden tag az egylet alapszabályaihoz alkal mazkodni. (Wage következik.) Tolnamegye járási faiskola-fel ügyelőinek értekezlete. A tolnamegyei járási faisk. felügyelők hivatalos^e járásuk egyöntetűségének tekintetéből szeptember hó lí és 13-án Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott ur nagysága . elnöklete alatt értekezletet tartottak Szegzái den a selyemtenyésztési intézet egyik hivatalos termi ben. Ezen értekezletre megjelentek, névszerint: Lak Gusztáv, simontornyai — és egyszersmind megyei, - -Schuler József, központi, Bolt József, dunaföldvár Csukly László, dombóvári és Bittér Péter,: völgység-jd rési faiskola felügyelők. Ezen kívül jelen volt a s< lyemtenyésztési intézet összes hivatalos személyzeti Értekezletünk második napján szerencsések valónk m< gyei alispán : Perczel Dezső urat és Varasdy Lajos, ki; tanfelügyelő urat körünkben üdvözölhetni, kik a tanári kormányban való élénk részvéteráltal annak tekintélyí csak emelték. Mindenek előtt megállapittatolt a napirend, mel elnök ő nagysága által előterjesztett terv szerint a ki vetkező pontokban fogadtatott el: 1. Tüzetes referáló minden egyes faiskoláról. 2. Mi okozta a közs. faiskt Iák eddigi szomorú állapotát. 3. Mik volnának a legsüi gősebb teendők a mulasztások helyrepótlására. 4. Mik járási és mik a megyei faisk. felügyelő teendői. 5. A ez őszi látogatásokra szolgáló utasítások megállapítás; 6. Egy az országgyűlés által hozandó faiskolai törvén} ben mely elvek lennének képviselendók. Ezen napirendre áttérvén minden felügyelő, refi rált járása minden egyes faiskolájának kül- és bel viszi nyairól, melynek végeztével véleményt mondott átall nosságban az egész járás fatenyésztési ügyéről, Valami] ez iránt mily mértékbeni érdeklődéséről a hatóságot elöljárók és egyesek részéről. Ezen előterjesztésekből szomorúan meggyőződtün hogy megyei faiskolai ügyüDk még nagyon-nagyon kezdetlegesség stádiumában áll és csak nagyon kevi helyen mutat fel életrevaló eredményt. Ezen szomorú állapotot az értekezlet abban vi feltalálhatónak, hogy a községi lakosok a faiskolák neu zetgazdasági és egyéb fontosságáról nincsenek kellőle tájékozva és azoknak felállításéban inkább terhet, mi: hasznot látnak. Mert népünk műveltségének alsó fok nál és az anyagiakhoz túlságos ragaszkodásánál fog' csak olyasmit karol fel, melyből anyagi hasznot azoi nal tele mar ikkal zsebre szedheti. Hiába beszélünk ne erkölcsi haszonról, aeszthetikai ízlésről, levegő tisztító ról. Nem fogja fel. E tekintetben igen szép föladat v hazafias néptanítóinkra s átalában mindazokra, kik áll suknál fogva a nép vezetésére hivatvák. Hiszem és szabadjon e helyen is kifejezést ad abbeli reményemnek, hogy népünk szellemi vezérei tekintetben Í6 megoldandják a haza, a társadalom és t lásuk iránt eme önként elvállalt feladatukat, csak a vé rehajtó hatalom részesítse őket a kellő tároagatásbái mert leginkább azért húzódtak vissza buzgó tanítóin jegyzőink és lelkes papjaink a tett mezejéről, mert fagyasztó közöny jegének megtörésében a hatóságok el gendő segédkezet nem nyújtottak. zón, mely Garay specialitása. —; A kunok mégegysz beütnek Ákos alatt,' de László Ákost! levágja s a kui kát megsemmisíti. — Kuma fölkeresi Salamont, ho csábjaival, szavaival újra felingereljtf l őt.' elvesfct trónjának viszszaszerzésére; de Salamon hajthatatlan rr rád: „Nem követ el több árulást a honon“ s ez ál némi engesztelődést eszközöl bennünk a költő gyűl személye iránt. A 11. énekben egy tüzes vaspróba leírása fogl tátik, mely épen nem fölösleges vagy hátráltató a k temény folyására, miután László felvilágosult szélién épen ez deríti föl, amennyiben a szent-szék ellenébe! halál alól fölmenti a vádlottat, ki valóban ártatlan volt: „így emelte föl magát kicsiny korán, a gyöl vert balitélet táborán.“ Ez ép a feltámadás ünnepén j la és mise után a szegények közt alamizsnát oszt De mi ez ? egy ismerős arcz tűnik fel előtte, mint Salamon volna ? Valóban az volt, ki rögtön el is oso: hiába kerestette többé László: „Elveszett, mint hai nyom nélkül, hirtelen, semmivé lett, mint hullám a tí geren;“ eme remek hasonlattal válik meg a költő k teményében Salamontól, ki a bonyodalmaknak, a Lás elé gördült akadályoknak főtényezője volt. Majd a i met választófejedelmek kínálják meg a német csász koronával, de László nem fogadja el, mert: „Nékem Isten, — mondja — már adott egy I rónát stb.“ Valódi erkölcsi tanulság a királyol nézve, hogy ne törekedjenek minél több uralomra, I nem azt az egy népet, mely fölé Isten helyezte, bolt gitsák. S miután a magyar már „a principió“ mindig i genkedett a némettől, vele soha sem tudott rokonszi vezni, azért nyilatkozik igy László király : Ám v&laszszon Németország németet Hagyja meg nekem saját nemzetemet;
