Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-09 / 37. szám
sággal közvetlenül ölelkező iparnemek, melyek után fo gyasztási adók befolynak, a nemzeti gazdálkodás fő té nyezőiként állami tekintélyünket évről-évre emelik. Az elmélet addig a meddig fogyasztási adók nőm gátolják az iparok haladását, helyesli azokat; a gyakor lat pedig székében alkalmazta ez adónemet. Eszköznek tekinti, melylyel az egyenes adónál nem mellőzhető aránytalanságok kiegyenlittetnek. És kétségtelen, hogy a fogyasztás szabály szerint meg is felel a fogyasztó va gyoni helyzetének. A ki erején tol költ, magának tnlajdonitsa, ha az adó jobban nehezedik reá, mint takarékos polgártársára. Az adózó anélkül, hogy számba venné, midőn szükségleteit beszerzi, rója le adóját s kiki azt maga magának szabja ki; a ki pedig sokalja, nem kell ellene reklamálni; csak hozza meg magát. Sőt még az adóté tel helytelenségének is van korollariuma: a tolmagas adó az ipart megakasztja. A törvényhozás, mely hivatásának megfelel, nem fogja az erre otaló mozzanatokat figyelmen kívül hagyni és helyes módosítással fog segíteni a bajon. A nemzet jólléte híven tükröződik a fogyasztás ban. Az összegek bár hullámzók, mégis az emelkedés 1867-óta jelentékeny — s igy a fokozódás vagyonoso- dást bizonyít. Nemzetgazdasági szempontból pedig oda kell tö rekednünk, hogy iparunk oda fejlődjék, hogy ne szorul junk a külföldre s a külföldi piaczokra, hanem fogyasz tásunk érdekében itt költsük el pénzünket s itt vásárol juk meg szükségleteinket; a pajzs, mely ellenük meg véd : a munka, az önsegély. És ha azon pénz, mely ed dig a külföldre vándorolt, idebent marad, nemcsak a budget javul, hanem nyernek a rokon iparnemek is, ki vált a kőszéntermelés stb. stb. és gyarapodik maga a nemzeti vagyon is a termelésben részt vett munka erőkkel. Párisi levél. (Folytatás és vége.) Akadnak közülök igen sokan, kik a coulissák pad jaira menekülnek s magukat a művészet Dymbusával ve szik körül s az életből szerzett tapasztalást élethűen mutatják be. — Ezek amazoktól csak annyiban külöm- bőznek, hogy szórakozásból a művészetet űzik, csak azért, hogy tért nyerjenek hiúságuk kielégítésére, habár éppen olyan „Courtisane“-ok mint az előbbiek. Más rész ismét a közéletben kézről-kézre forog, üzleti tárgygyá alacsouyitja le a természet adományát, visszaél előnyeivel s áruba bocsátja nemcsak testét, de lelkét is, sok aljas czélnak eszközül engedi magát fel- használtatni s nem tud kivergődni azon sárból, a mely ben folyton fetreng! A férfi világ előtt ezek „Demi m o n d e“ név alatt ismeretesek. Egy csekélyebb rész, ki a természet által nemcsak előnyökkel, de routineal is felruházva lett; igen ügye sen s addig maneuvreiroz, mig sikerül neki egyik-má sik „öreg urat“ meghódítani, —• kinek nem ugyan csa ládi állapotáról, mint inkább anyagi helyzetéről igyek szik alapos tudomást szerezni, — s miután megvan győződve, hogy hóditottja „anyagi igényének“ megfe lel : engedi meg, hogy számára valamely előkelő ne gyedben szállást bérelhessen, — azt személyének meg- íelelőleg bebutoroztassa, — ha lehet — fogatot bocsájt- son rendelkezésére, — s aztán naponkint a kijelelt órá ban „bejelentés mellett“-el visiteljen, — magában ér tetődvén, hogy csak úgy számolhat néhány kellemes órára, — ha zsebjeit legalább is ékszerekkel, — vagy „francokkal“ kellőleg megtöltötte; mert hát igen ügye sen el tudja hitetni, hogy csupán „öregjéért“ áldozta fel ifjúságát, egyedül érte él, s távolról sem óhajt tőle többé megválni. — Ezt aztán hűségesen meg is tartja mindaddig: mig előnyösebb „parthie* nem mutatkozik, a midőn aztán a „kedves öreg“ egy szép reggel arra ébred, hogy kedvesének fogadott lakásán a „concierge“ megjelenik előtte s elmondja, hogy a „madame“-nak hirtelen el kellett utaznia, minélfogva — hogy köny- nyebben utazhassák — fölösleges bútorait eladta, s kéri, hogy a szálláspénzt fizetni szíveskedjék, melyet bár a „madame“ megkapott-ugyan, de nem volt oly könnyel mű, hogy azt rendeltetése helyére eljuttassa. — így azután az „öregem“ azon meggyőződéssel áll odébb, hogy zsebjei meglehetősen megapadtak, s hogy őt „ked vese“ csakugyan nem szerette, s megfogadja, hogy fel hagy eddigi ostobaságaival — addig, mig nem akad má sik, ki őt újból luddá tehesse. Ezen hölgyek magukat egészen kitartatják, mi nem akadályozza külömben őket abban, hogy ha ők másnak „Maitréssei“ és maguknak szintén kedvükre való fiatal szeretőt ne tartsanak. Hagyjuk külömben ez elemet üzelmeiknek tovább folytatni, — bukott angyalok ók — kik azon utat vá laszték, honnét nincs többé visszatérés, kiket külömben is megtéríteni eredménytelen kísérlet leendene; olyanok ők, mint a kérész, mely egy napi életét siet felhasz nálni, — olyan az ő éltük, mint a bősz vihar által tova ragadott kormány-vesztett hajó, mely addig lebeg a hab tetején, mig az örvény szélére hajtva az hatalmába nem kerítette, hogy végkép megsemmisítse! Távozzunk e körből s ne kisértsük meg annak beléletébe bepillantani, veszélyes athmosphera ez, melyben az egészséges nö vény elpusztul, s elveszti az élet minden zománczát 1 s térjünk azon részhez, mely habár az előbbiekkel egy erkölcsi alapon nyugszik, mégis azon elemet képezi, melyet a tiszteletnek bizonyos nymbusa vesz körül, mely tisztességes munkával keresi kenyerét, s őrizke dik magát áruba bocsájtani, az ily ajánlatot büszkén utasítja vissza, s úgy tettében, mint gondolkozásában önzetlen s csupán szivének húrjaival kormányozható. Ezek a kis „Griselte“-k, vagy a már említett „Ouvriére“-k; mert az előbbi elnevezés ma már az utóbbinak engedi át mindinkább az oly sok időn ke resztül birtokolt teret. Sajátságos typusa ez a franczia hölgynek, s még sajátságosabb specialitása a világ-városnak 1 hasonlít élete a virágéhoz, melyet az ég öntöz és táplál, bizo nyos elegantia és kellem ömlik el rajta, örök mosolygó, mint a derült égbolt, vigkedólyü, mint az erdő madara, társalgása fesztelen, — a dal soh’sem hal el ajkán, s bár szemébe könnyek tódulnak, piros ajkán mégis a mosoly tűnik fel megelégedett sorsával, s nem vágyik másnak kincsei után; helyzeténél fogva megszokta a munkát, szeret dolgozni, s csak egy napja van: a va sárnap, midőn félre teszi a munkát, hogy magát szívvel és lélekkel a szórakozásnak adja át. Mint említem, a latin negyed minden más negye deknél hasonlítkatlanabbul olcsóbb, s mint láttuk, a fia talság legnagyobb részét foglalja keretében. Mi sem természetesebb ekként, hogy a fiatal leányok is mint egy természetszerűleg ezen hely felé vonzódnak. ' Ha most már e helyütt vannak ; minden esetre a folytonos együttlót, többszöri találkozás egymást megszokottá te- ' szí ismeretséget szül, s ott, hol a fiatal egyén s két külön nem folyton érintkezik: kell, hogy a sziveket is mozgásba hozza, és egymással szövetségre lépjen. Tudjuk, hogy minden, s igy a szerelmi viszony megteremtésére is legfogékonyabb az ifjú szív. Egyet len találkozás, egy intés vagy tekintet sokszor elég, hogy a fiatal szivet lángra lobbantsa, — de éppen ezért természetes következmény is, hogy a mily hamar lángra gyűl, ép’ oly hamar el is enyészik. Ritka tüne mény, hogy a fiatal kebel a benne meggyűlt érzelme ket megőrizze és tovább fejlessze, ez gondolkozásával és vérmérsékletével össze nem egyeztethető, mert csak komoly gondolkozás és higgadt kedélyállapot teremthet állandó szeretetet, melyre az ifjú már koránál fogva is természetszerűleg képtelen. Természetes dolog, hogy azt már igen nehéz meghatározni, mely korban képes az ifjú kebel behatóan és tartósan érezni ? Ehhez — azt hiszem — a kedélyállapot, a tapasztalás és ember ismeret érlelheti meg a szükséges anyagot, habár tény, hogy akadnak oly meghasonlott szerencsétlen kedélyek és keblek is, melyek elég impracticusak ifjú korú szív- viszonyaikat a késő idült korra is átszármaztatni. Ez utóbbit azonban éppen oly igen ritkán talál juk fel a latin negyedben, mint a mily gyakran az elsőt. Az ouvrier és ouvriére egész héten szorgalmasan dolgozik, a tanuló pedig az előadásokat látogatja (ha ugyan mást nem tesz, mert hiszen a diák mindenütt, s igy Párisban is csak diák marad!) s igy igen nehéz lenne hétköznapon szerelmi kalandokba bocsájtkozni. Azonban a mint itt a vasárnap: már 9 órakor reggel élénkülni kozd e városrész, s mint a hangyaboly lakói, a ki csak mozogni tud, szórakozást keres, — sétál az utczákon. — átmegy a boulevarde-okra, — látogatást tesz, — felkeresi ismerősét, hogy azzal egyetértve álla pítsák meg a tervezetet stb. egy szóval: itt van a ka landok és ismeretségek igazi ideje. Este 8—9 órakor megtellenek a „chantanterio“-k és nyilvános kertek termei, csinos hölgyecskék sétálgat nak egymással karöltve, vagy egyik-másik „férjének" karjába fűződve I megjegyzendő, hogy itt a „férjek,, alatt egészen más alakok értendők, mint az a modern társadalmi törvényekben előírva van; kik azonban da czára ennek „férji“ kötelezettséget teljesítenek. Itt ugyanis igen kivételes állapot az, hogy vala mely ifjú munkás vagy egyetemi hallgató pásztorórák szárazságaival engedje az időt tova röpülni; ennél sok kal practikusabb; s a mint ideje engedi, „feleség“ után néz, ki neki berendezi a háztartást, — mely gyakran egyetlen padlásszobára szorítkozik, — átveszi a házi asszony tisztét s 24 óra alatt megteremti az „otthont“, már azután most megint ne tessék a „feleség“ czime alatt oly házassági szövetség egyik alanyi fogalmát ér teni, mely vagy az egyház canonjai, vagy az előre szer kesztett-, áttanulmányozott-, kijavított- és letisztázottan annak rendje és módja szerint a házasulandó felek ál tal aláirt házassági szerződésekkel és az illetékes „Maire“ közbenjötte mellett a polgári törvénynek meg- felelőleg köttetett, hanem tessék érteni egyszerűen az egymásnak megtetsző két külön nembeli szívnek azon nyilvánulását, mely az egyéni akarat és elhatározás folytán jő létre, s azon czélzattal köttetik, hogy egy mást mindaddig hűségesen támogatják és szeretik, mig egyik vagy másiknak más szeszélye nem támad, mely időn belül egészen turbékoló gerle módra egy kalitká ban élnek, közösen gazdálkodnak, — illetőleg közösen költik el azon szerencsétlen franc darabokat, melyek egész helytelenül kerültek egyszerű tárczájukba. Nem kell nekik sem a pap áldása, sem a „Maire“ praedica- tiója, hanem minden czerimonia mellőzésével kijelentik magukat „férj“ és „feleségének, s ettől fogva az elvá lásig minden nyilvános helyen, a táneztermekben, a színházban, — szóval mindenütt, hova tárczájuk az el menetelt megengedi, együtt jelennek meg. A mi azonban a tapasztalással, a nőknek velük született tulajdonságaikkal s bevett társadalmi szokása ikkal homlokegyenest ellenkezik; azon sajátságos tüne mény, hogy itt általában e nők hűségesebbek, mint férjeik, s ritkaságok közé tartozik, hogy a nő hagyja el választott „férjét“, hanem az elválás minden proce dura nélkül akként történik meg, hegy a nő észre veszi rendesen a férj elidegenedését vagy hűtlenségét, s ha bár igen gyakran könnyes szemekkel, de mégis minél előbb belenyugszik sorsába, egymástól szépen búcsút vesznek, s azután a nő uj szállására vagy — ideigle nesen — valamely barátnéjához költözik. Nem csinálnak „éelaire“-t, nem szaporitják a „chronique scandaleuse“ picans esélyeit, de nem is vesznek igénybe semmi eszközt a tarthatlan együtt meghosszabbítására, mert külömben is igen meggyűlő a baja azon egyháznak, mely a frigyet rehabilitál vagy azon Marie-nek, ki a házassági szerződést ani tartalmához . képest effectuálni akarná! — Mindke igen hamar kibékül helyzetével, s már a következő sárnapon ismét ott látjuk valamelyik tánezteremben kis elhagyott „madame“-ot a férjhez mehető menye kék, vagyis jobban mondva — az eladó lányok so között I A tánczmulatságok a nemzeti „csárdással“, hel, sebben a „Quadrille“-al, — mely elnevezés helyett mindenütt „Gontre Danse“ van használatban, — k dődnek. Ne higyjük azonban, hogy a franczia nép e; „Contre Danse“-ot ii la mi Quadrille-unk módj járja! tánczolja ő ezt szívvel lélekkel, s átadja ma egészen szenvedélyének. Egész alakja, s minden ta részt vesz e mozgásban, melyet egész tűzzel s ide, mozdulatokkal jár; — mely néha a férfiak részéről illenék szerényebb acrobata mutatványoknak is 1 Biti történik meg, hogy az egész 6 figurát ugyanazon vi vis-k lejtsék, mig akárhányszor előfordul, hogy eg figuráknál uj párok vagy másik tánezosnő és tánczoi jelentkeznek és vesznek részt, habár legtöbbnyire e egy colonne-bnn csakis 4 pár szokott együtt tánczo Ha most már valaki magának a fentebbiek szer feleséget keres, szemesnek kell lennie : mert a mely Grisettenek párja nincs, és mi nem éppen ritka jj csinos is; úgy igen hamar akad udvarlója, ki olc mellől nem távozik s ha egyszer annyira haladt, hí a kis hölgyet megtractálhatja, illetőleg, ha ez tőle vi mit elfogad: úgy a frigy már megkötöttnek tekintb s a másik hét már közös családi tűzhelynél virras: rájuk arany sugáru napjait. Igen érdekes egy ily kis családi életbe bele lantani. A háziasszony viszi itt a főszerepet s hűsége gondoskodik fiatal férjéről s mire ez felkel; az egysz s leginkább hideg eledelből álló „dejeuner“ már az a tálnál várja, hogy azt elköltve ki-ki foglalatossága u lásson. — Minthogy a munka ideje 9 órától délutál óráig tart, ezen idő múlva ismét visszatérnek szeri lakukba, hogy a szintén a kis feleség által elkészít „diner“-hez üljenek, hogy azután a nő munkához f jón, melyet üzletéből magához vett. A férfiak áltáljában hálátlanok ezen kis térén sekhez, mert mig ő ezen hölgynek legkisebb igén; is alig akarja kielégíteni, addig ezen nő éjjelt nappi tesz, dolgozik szünet nélkül — csak azért, — hogy igen gyakran megesik — csekély szerzeményét is „: jére“ költhesse, kin igen gyakran megesik, hogy: géDyebb a templom egerénél, sőt e mellett néha feh gével nem is a legildomosabban bánik. íme tehát ez azon igen-igen kis képe azon ór kiterjedésű specialis életnek, melyet a művészek feli goznak, hol a regényirodalom kimeríthetetlen s mi nyi alakban jelentkező anyagát leli fel, melynek vált« tosságát és sajátságait tanulmányozni emberi erőt m haladó sikertelen fáradozás lenne s mely habár lát! lag egyöntetű, mégis az árnak oly különböző tüne veszi fel keretében, hogy a kimerített meder újból mét megtelik; hiába hibáztatja a társadalom, annak tezéséhez tagjai szolgáltatják az alakot, kimenthet mint a tenger, melyben a földgömb összes folyói ömlenek! S most, midőn a világvárostól búcsút venn nem kések kijelenteni, hogy bár elmenetelemkor a czéllal mentem a világba, hogy az élet küzdelem tei alól magam egy időre mentesítsem s néhány h puszta, szórakozással töltsék cl; ez egyáltalán nem s rüh! — Bent fekszik az már az ember természetéi hogy az uj és nem látott benyomásnak enged, a l szép hangfestéssel jelzi a száguldozást. De észreveszi ezt László éber szeme s bár meg van sebesülve, utánok vágtat s mint a történelemből is tudjuk, a nővel lerán- tatja lováról | kun vitézt és úgy öli meg. A nőben Etelkéro ismer, kivel „kurta üdv, hosszú kin és idő után“ ismét találkozik. A nő elpanaszolja sorsát, mint zug szüntelen füleiben az apaátok s mint nyomja a ke gyetlen törvény, mely megtiltja, „hogy valaki Vatha- vérből nőt vegyen.“ László már nős s igy családjának kell élnie, de azért megnyugszik, mert mind mondja, „Sorsomban van szívemnek horgonya — Tudd meg: Istennek levék menyasszonya!“ Végre László a részvét csókjával homlokon cső-' kolja és gyönyörű erkölcsi biztatással vál el tőle. A 4-ik ének elején a női szívnek van gyönyörű jellemzése, a sok közül csak ezt mutatjuk be: „Szeret a nő — kit s miéi’t nem kérdezi; Hős vagy rabló, jó vagy roäz, pór vagy király — Az szerelme könyvében egy japon áll.“ „A nő azért szeret, mivel — szeret“ mily naiv s s mégis mily okadatolt definitió. „De sokkal önzőbb és számitóbb a férfi ; szerelem ben is sikert néz és azért szerelemben ritkán ég bir- hatlanért.“ — Azért Etelke, ki szerzetével Nándor- Fehérvárra költözött, Lászlót „szive édes-titkos rejtel meibe mélyen véste be,“ noha az ölte meg atyját, azért átkozta meg őt atyja: „Ugyde átka csak a házasságra szólt.“ Azért még a zárdában sem feledte el Lászlót, ott is „Lászlóért imádkozott és a honért.“ László pedig visszatért családjához, hol Piroska leánya születése fö lött örvendett. De nem sokáig élvezi a családi boldogságot. Ni- kelás megszegi a magyar iránt tartozó frigyet, azért a király hadat izén neki. László is a királyhoz csatlakozik és Nándor-Febórvárt körülveszik. Az ostromban, a harcz heve egyszer, annyira elragadja, hogy a futókat a ka puig üldözé s az üldözöttek közé beakadván néhány ma gyarral a kapun belül reked. Erre nagy a mozgalom a várban, nagy a riadalom künn a magyar seregben; de im csodák csodája! nagy tűzvész üt ki a várban „Ezt az Isten küldte László herczegért!“ kiáltja a nagy ve zér s kinyitják a kaput, hová betódul a magyar had s a görögökkel versenyt oltják a tüzet. A mint látjuk a költő mindig egy fensőbb kéz működésével veszi körül hősét, hogy később annál jobban méltányoljuk szentté való canonisatióját. — A tömeg ekkor egy nőt hurczolt, hogy mint a tűzvész okozóját tüzbe dobják; de László ezt megakadályozza s im kire ismer a szerencsétlen nő ben ? Etelkére. Mit érzett ekkor a nagy dalia, azt a költő sem akarta kifejezni; azért mondja: „Hullj le toll! nem bírja azt iród keze.“ —Nikétás szabad elmenetelt nyerve Byzancba megy s Dukas Mihály császárnak el beszélvén Géza vezér tetteit, az arany koronát küld Gézának; mi gróf Vidának uj ármányra ad okot. De ezt hamar elhagyva a költő visszatér László sátorához, hol Etelke beszéli el a tűzvész okait. — Már a fönebbi soroknál, midőn t. i. Etelkét tüzbo akarják dobni, gya nítjuk e merész lépésnek okát, midőn „0 szabad!“ su sogja és — áléivá volt 1 Most pedig, midőn László sá torában maga beszéli el azon okokat, melyek e tettre in dították, tisztelettel hajiunk mog nemes szive előtt s midőn látjuk azt az önkívületi állapotot, mely lelkét dúlta László nagy veszélyének hírére, lélektanilag is in dokolva látjuk e gyengéd lélek iszonyú boszuját. A költő pedig nagy ügyességet árult el, midőn ily vakmerő episoddal hozta össze ismét Lászlót Etel kával s mint őrangyalát tüntetle föl, mintegy viszonzá sul a Cserhalmánál való megmentéséért. Azért László nem is neheztel rá, sőt megígéri, hogy az itt nyert kin csekből Váradon egy monoslort épittef, melynek fejedo- lem-asszonyává teszi s szép vigaszul mondja: „A nagy Isten megbocsátja tettedet s még örömben fog elfolyni életed.“ „Mig azonban létre jő az épület, Hogyha tetszik, Szegzárdon helyed lehet; Hol apámnak sírján — úgy intéztük el — Éjjel, nappal két nő egymást váltja fel.“ íme, Garay, a hol csak teheti, visszafér kedves szülőföldjéhez s kedves alakját, Etelkét is, hacsak egy kis időre is, oda küldi. Az 5-ik énekben ismét László családi életét Bi harban, „Hol a harezok hőse pásztoréletet él“ zengi el bensőséggel, kedvesen és részletesen leírja Bihar várát, környékét, mi arra mutat, hogy a költő vagy személye sen nézte meg a helyet, vagy geographiai munkákban tanulmányozta; s azt kell mondanunk valamennyi hely leírásáról, mely e nagy költeményben előfordul, mi szin tén nagy érdeme. Ebben búcsúzik el az öreg Sólom mes tertől is, ki meghal és keresztjére László ezt a sokat jelentő három szót vésetó: „Sólom, a leghívebb cseléd.“ S e tekintetben sokkal több ügyességet árult el Garay, mint Arany, ki a Toldi trilógiában végig szerepelteti az öreg Benczót, noha akkor már vén volt, mikor Toldi még gyermek volt. Hiába „Est modus in rebus“ mondja Horúcz s az emberi életnek is meg van a maga határa, melyen túl az olyan szereplés, minőt Arany Bcnczének tulajdonit lehetetlen. — És szépen jellemzi Garay László nemes lelkületűt, ki „leghívebb cselédjét,“ a ki őt kis korában az édes haza képeivel gyönyörködtette — „meg könnyező.“ — A gyász után uj öröm jő, László férj hez adja húgát Ilonát, ki „Messze földön a legszebbek csillaga,“ Zvojnimir horvát fejedelemhez. Ez alkalommal egy uj szeraélylycl ismerkedünk meg, a boldogtalan EdelénDyel; alacsony sorsából László tette hőssé s ki ben minden szép tulajdonság egyesül, de kinek ép az udvar fénye lett, átokká „Mely sorából ily magasra kapta fel, s származását mégsem torié vele el.“ Szerelmes I kába, de kit Zvojnimir tűz keblére. És Edelény ? „Még csak a kézt sem átkozhatja szegény, Mely üdvétől, mindenétől fosztja meg: Mert e kézhez kötik hála kötelek.“ Mily nemes jellemvonás. Es a kín, mit szivében hord. „oly édes, oly s: lesz neki, mert árán a legnemessebbet vitta ki: a mondás diadalmát.“ Mily gyönyörű morális elv, i szivünkre nemesitőleg hat s melynek olvasásánál leik fölemelkedik, fel magasztosul. | a lemondás azt a: adja meg neki, hogy „buját lant mellett zenghesse Mily”eszményi kép, midőn a bánat nem üres kön; ben vagy haszontalan epekedésben, hanem a legne sebb forrásban, a dalban tör ki. —Ismét Vida gróf triguái. Salamon Lászlót a fehérvári ünnepre hívja r de az Gézától levelet kap, bogy ne menjen el, ha a helyett forduljon Morvába hadat gyűjteni. Géjza alatt a Szegzárd mellett levő Ingoványnál vadászi mulat, mire egy gyönyörü.tóli tájkép festése követki melynek egy igen szép részét itt közöljük: „Déli pontján állott a nap, hasztalan 1 Nincs verőfény, nincs erő sugáriban ; A hideg lég, mint az üveg csikorog, Csontkemény az árva /öld, kong és kopog.“ Ekkor látják lóháton jöni az ősz szegzárdi ap ki birül hozza, hogy Salamon és.Tida a szegzárdi te lomban elhatározták Géjza megöletését orgyilok | Fölösleges említenem, hogy az apát egy apáczától t meg ezt, kinek szavaiból Etelkére ismerünk. Igen érzelme van itt kifejezve Gézának, midőn az össí küdtekre, kik azt hívón, hogy senki sem hallja őkel mondja; 1-------szóltak nyíltan, bátorán---------; sejt vén, hogy a halott király felett ébren virraszt s nál a kegyelet.“ Géjza haddal előzi meg a királyt a Tiszánál CBatát veszt s Vácznál találkozik Lászl
