Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-02 / 36. szám
mélyebbre ragadtatik, — mert hiányzik nála mind az, mely neki egy magasabb czél elérésére a helyes ntat kijelelné. E mindkét nembeli egyének alig pillantják meg a napvilágot a társadalmi szokás, az ínség vagy a vad indulat kiragadja őket az általában gyengédnek rajzolt anyai karokból, — s a lelencz házak bölcsőjében idegen kezek, és mig idegenebb keblek által neveltetnek. Nem megvetésre, de sajnálatra és részvételre méltó az emberiség ezen ivadéka, kiknek egész életén fekete I vonalként húzódik keresztül a szülők vétke a rosszul ítélő társadalom törvénye szerint s kiknek egyedüli bű nük az: hogy születni merészeltek! Méltán vethetnők itt fel a kérdést, hogy miért ? I Hiszen ők is a természet törvényei szerint léteznek, ők is joggal tagjai a társadalomnak, — s ruházvák fel ter mészeti és emberi jogokkal; miért legyenek tehát ebből kizárva? avagy a társadalom alkotta szabályok erőseb bek lehetnek a természet következetes törvényénél?! avagy amellett, hogy ők már születésük perezétöl fogva bűnhődnek az által, hogy még az állatnál is megkapóan nyilatkozó szülői gondozást nélkülözniök kell: még a társadalom egyenlő tagjai által Bujtassanak? vagy talán ; a mindeneket bölcsen intéző: a születés és születés vagy ember és ember közt különbségeket állított volna fel?? Bizony tévúton jár a társadalmi szokás, s eljárása nem helyeselhető, — mert az ellen a természeti, isteni és emberi jogok hangosan kiabálnak! Hol van az megírva, hogy az embernek csak bizonyos formalitások mellett 1 szabad születnie, hogy ^embertársával egyenlő joggal bírjon?! Nem teremtett-e a mindenható, a szent írás szavai szerint — kivétel nélkül minden embert az ő ké- I pére és hasonlatosságára? Mi — az ember — fennen hirdetjük, hogy min den teremtmények közt a legtökéletesebb alkotásuak, és legmagasztosabb lények vagyunk, kik a többi teremt mények feletti uralgásra vagyunk hivatva! és mégis! mily sajátságos! az állat követi ösztönét s csupán isteni és természeti törvénynek hódol! — az ember, e ma gasztos lény, az állati ösztön rabja, felül akar emelkedni a természet törvényein, — saját maga alkotja meg sza bályait— hogy kicsinységét mutathassa!! —meghajol nemcsak egymás előtt, — de még az előítéletek szol- I gájává is szívesen alacsonyodik le! Azonban: „ tempóra mutantur et nos mutamur in illis!“ majd az idő tán átalaikitanuja az embert, hogy ez át idomíthassa társadalmi szabályait. Ezen önhibán kívül született nemzedék tehát egész gyermek éveit a lelencz házak falain belül tölti el, — hol némi fogalmat szerez ugyan a vallásról, megtanul I némileg irni olvasni, — azután egy kis kézműre is tesz szert, hogy 12-14 éves korában néhánynapi szükséglet tel s igazolványával ellátva kilépjen a világba, hogy az életen keresztül teendő vándorláshoz magának ön erejéből utat nyisson. Nem tudom az úgynevezett „szerencse1- állagát meghatározni, — de annyi bizonyos, — hogy mint má sutt, a szerencse ezen . egyének -között is megszokott j fordulni, és egyik vagy másikát egész életén keresztül hűséges pártfogásba rószesitti: —■ Vannak ugyan, kik szolgalmuk által az intézet illető köreitől ajálva kilép- í tűkkor már kész helyre vétetnek át, mások bele botia knak ahová eljuthatni gondoltak — még mások igen igen nehezen juthatnak valamihez! Mint látjuk ezek tehát nemükhöz képest ugyan,— kivétel nélkül kézi munkára taníttatnak; hogy mint l „oűvrier“ vagy „oúvriére“ a társadalomnak munkásai, — s az emberiség valódi napszámosai legyenek. — Ily ideje korán szabad szárnyra bocsájtva, kepes- I ségüknek és tanulmányaiknak nem mindig megfelelő pályát foglalnak el; hanem inkább követik ösztönüket, — vagy egyik vagy másik hajlam és alkalom által engedik magukat tova ragadtatni. — A férfiak józanabb része, különösen, kik szilárd jellemmel lettek megáldva, megállja helyét, alkalmazást keres I mint igen hasznos és munkás egyén nem rit kán állást vív ki magának — s igen sokat találunk a gazdagabb kézművesek és gyárosok közt olyanokat, kik hasonló helyzetből küzdték fel magukat, habár szárma zási fáját a titok legsűrűbb fátyola lengi körül. Mások elhagyva tanulmányaikat az éppen kínál kozó pályát foglalják el, a melyen azután egy ideig megmaradnak, hogy azt mással cseréljék fel s bár min dig dolgoznak, mint közmunkás, commissionaire stb. tengetik életüket, de meg maradnak a becsületesség ut ján, mig a harmadik vagyis a leggyengébb rész, kit ta lán a véletlen vagy az Ínség, avagy tán saját ösztöne a helyes útról elterel, azon pályát választja, mely ismét az állam felügyelete alá helyezi nem ugyan, hogy ne velésük újból élőről kezdessék, hanem: ha lehetséges a jó útra vissza vezettessenek. Ezekből azonban vajmi rit kán válik józan munkás elem, hanem annál inkább hír hedt iparlovag, vagy még híresebb zsebmetsző, mit már „gamin'* korában elsajátítani törekszik azon tömegtől, honnét többé magát kiszabadítani nem képes s kik a legpiszkosabb helyeken szolgálatukban fogadják s éve ken körösztül nemcsak oktatják, de egyszersmind ma guk járnak a példával legelöl. Az „oúvriére“ vagyis a munkásnő életpályát igen gyakran a véletlen s természeti előnyei határozzák meg. Tudjuk, hogy a nő még fiatal s hozzá még szép is: a sátán minden alakú csábításainak van kitéve azóta, midőn a paradicsomkertben a kigyó biztatásának meg hajolt. Az ilyen szép kis munkásnőnek igen hamar szo kott pártfogója akadni, s kinek helyes érzéke és öntu datos gondolkozása nincs: igen szívesen fogadja el a kínált pártfogást, mely őt az erény útjáról eltereli. Ha az ily nőnek néhány év múlva „felnyilik sze me“ és magát a világban kiismeri: felhasználni törek szik természeti előnyeit és „pályát választ“ magának, melyet minden körülmények közt a nyilvánosság előtt fut be s bár elestén nem pirul többé, — bukását mégis az erény bizonyos színezetével igyekszik elpalástolni. — Sokat tapasztal s ezt most azok ellen használja fel, kik neki ehhez anyagot szolgáltattak. Nem cselekszik min dig öntudatosan, hanem a szenvedély vezeti cselekvé sét, — az adja meg irányát terveinek, hálót sző, mint a rovar, hogy az emberiség megrontását idézze elő, — syreni hangokat énekel, hogy az észt elhalgattassa s jaj annak, ki az édes hangok lágyságában híre, magát eltántorittatni engedi! Sokszor hallunk férfikörökben neveket emliteni, kiknek eredete vagy származása ismeretlen, de kik sza lonokat nyitnak, equipaget tartanak, fényiének és sze repet játszanak, ismeretlenek és még is igen ismerete sek! A férfivilág körülrajongja s igen sok azon botor halandók száma, kik nekik nemcsak vagyonukat, de szi vüket is feláldozzák, nem törődve azzal, hogy e hölgyek kezében minden játékszer és a szivek hódítása és el nyerése csakis eszköz azon czél elérésére, hogy csil loghassanak. És mégis! amilyen megjelenésük, éppen olyan el múlásuk. Igen hasonlít életük a bolygó fényhez, mely hirtelen megjelenik az égbolton, egy ideig fénylik, hogy aztán nyomtalan eltűnjék. Ki gondolná, hogy igen gyak ran a kórodák padjain találjuk fel azt, ki csak azért rontott meg igen sok lelket, hogy végre maga romol- jék meg legjobban 1 (Folytatása következik.) Különfélék. — Az idei termésről. A nagy munkaidő után, mi dőn a termés már jobbára be van takarítva, elmondhat juk egész bátran, hogy az idei gabnatermésünk gyenge közép. így a búza nagyon közepes termést adott, mig ellenben a rozs valamivel jobbnak jelezhető; az árpa, zab kielégítő. A kapás növények, különösen a burgonya és kukoricza jó közép termésre nyújtanak ugyan kilá tást, de az időjárás még nagy befolyással lehet fejlődé sükre. A szőlő hasonlag gyönge termést ígér több he lyen, de minőségre, — ha szeptemberben állandó jó időnk lesz, — még lehet 1868-iki. — Kömives Imre valamikor hires komikus-színész és volt színigazgató produkálta magát városunkban a nagyvendéglő kertjében; de oly közepes sikerrel, misze rint alig hihette az ember, hogy ez az ember volt va laha a vidék legjobb komikusainak egyike. — Egy derék iparos. Szokola János taraásii iparos Bóbics Antalnak, az ottani tűzoltóság alparancsnokának egy parancsnoki baltát készített, melynek kivitele fényes ta núságot tesz arról, hogy Magyarország bir képzett ipa rosokkal, csak elegendókép pártolni kell őket. Alkal munk volt a vasból kovácsolt,, sajátkezüleg rajzolt ara- beskokkel díszített, szép kivitelű s olcsó áron előállított művet megtekinteni s bátran elmondhatjuk, hogy az mes terének dicséretére válik. — Eljegyzés. Grosch Gizella kisasszonyt Bácz- Kozáirról eljegyezte Becht Henrik szárazéi evangélikus lelkész. j — Névmagyarosítás. Hóin János gyönki illetőségű budapesti lakos, vezetéknevét „Hunyadisra magyarosí totta1 belügyminiszteri engedéllyel. ' — A kedvelt „Kornevillei harangok“ operettet a párisi Folies-Dramatiques szinházban augusz tus ?l-én, kilenczszázadszor adták elő. — Öngyilkossági kisérlet. Fáik Borbála nevezetű duna-foldvári születésű cseléd Budapesten, ahol szolgá latban volt, 6 csomó gyufát oldott fel s a foszforos vi zet megitta. Önkívületi állapotban vitték be a kórházba s a rögtön beadott ellenszer csakhamar eszméletre hozta. Ezután bevallotta, hogy szerelmi csalódás következtében követte el tettét. — Áthelyezés. Az igazságügyi miniszter Pálfy Pál szegzárdi kir. törvényszéki Írnokot hason minőségben, a sümegi kir. járásbírósághoz helyezte át. — Czégbejegyzés. Schvarez Samu vegyes keres kedő Szakályon, közelébb jegyeztetett be a szegzárdi kir. törvényszéknél. — Fizetésképtelenség. Salamon Sándor szegzárdi fűszer kereskedő, ki azelőtt élénk forgalmú kereskedéssel birt az Etl-féle házban, de legutóbb körülbelül egy évi betegeskedése következtében üzletét tényleg nem ve zethette, fizetéseit beszüntette. — Tanítói állások. Az ozorai r. k. népiskolánál egy rendes-, a regöli.r. k. iskolánál egy segéd-, a szán tói r. k. iskolánál szintén egy segéd-lanitói állásokra pályázat van hirdetve. — Kossuth Lajos nagy hazánkfia névnapját az or szág számos helyén fényesen ünnepelték meg; igy me gyénkben a dunaföldvúri „Egyenlőségi kör“ a saját he lyiségében hazafias felköszöntövel s társas vacsorával egybekötött tánczvigalommal ünnepelte meg. A budapesti országos tenyészállat-vásárra, mely e hó 22., 28. és 24-én lesz megtartva, gróf Apponyi Sán dor lengyeli uradalma allgaui (nyugoti fajú) szarvasmar hát jelentett be. :— Személyi hir. Dr. Váradi Antal ismert jeles iró, megyénk szülötte, a múlt vasárnap érkezett városunkba családjával s pár órai pihenő után, a hajón visszautazott a fővárosba külföldi útja után. — Lefoglalt lólevelek. Teringer András báttaszéki lakos múlt hó 24-én Báttaszékről Szegzárdra jőve, út közben egy idegen ember megkérte őt, hogy venné föl kocsijára; föl is vette, de már Ebesnél leszállott s mint egy 50 darab üres lólevet tartalmazó csomagot a koesin felejtett. Teringer bevitte rögtön a szolgabirói hivatalba s az itteni szolgabiró rögtön foglárokat küldött ki elfo- gatása czéljából. El is fogták s a szolgabiróság előtt be is vallotta nevét, hogy Szabó Istvánnak hívják, mohá csi illetőségű. Innét a kir. ügyészséghez kísértetett át. — Verekedés. Buchera Gáspár és Farkas Ferencz itt dolgozó vasúti munkások, Czérer Szilveszter laibachi illetőségű vasúti munkást úgy elverték minden ok nél kül, hogy a sérültet azonnal a közkórházba kellett szál lítani. A brutális verekedőket pedig bekísérték. — Mint halljuk, Tolnán egy lovas osztály — há rom lovasszázad — számára, kaszárnyát fognak építeni. A honvédelmi miniszter e tárgyban már intézkedett is. Hát Szegzárdon mikor építenek ? — Lopás. T. Dávid Sándor pilisi lakostól öt cso mó árpát elloptak, azt kicsépelve az őrök Bocz Mihály decsi lakosnál találták meg. — A Mayer-Arlow-féle tanintézetnél megüresedett tanítói állasra — Matejka Károly eltávozása folytán — Krammer Kálmán nádasdi rendes tanító neveztetett ki. — Beiratások. A szegzárdi polgári fiú- és felső leányiskolánál, valamint a Mayer-árlow magán taninté zetnél, úgy az izraelita népiskolánál a beiratások meg kezdettek. — A hetedik huszárezred 4-ik százada augusztus 81-én a délelőtti órákban érkezett vissza a pécsi nagy hadgyakorlatokból. De már September 1-jén reggel nj állomási helyükre: Duna-Szent-Györgyre mentek. — Királyi meghívó. 0 felsége a király báró Mecséry Károly hetedik huszár-ezredbeli ezredesnek, királyi meg hívót küldött, mint a főrendiház uj tagjának. — Orgona-ügy Unger M. és fia, mágocsi orgona építők az újvárosi templom orgonájának javítását és czél- szerü átalakítását, szakértők összhangzó ítélete szerint kitűnő sikerrel eszközölték. — Legszebb elismerése be csületes és sikeres munkájuknak az, hogy a belvárosi öreg orgonának 500 fra tervezett javításával azonnal megbizattak. Kliber György kántor ur pedig használni akarván az alkalmat, az orgona tökéletességéhez meg kívánt teljes octávnak a törött helyett leendő beszerzé sére kegyes adományok gyűjtésében fáradozik. Ha ez is sikerülne, akkor öreg orgonánk nem csak technikailag kifogástalan, hanem Isten dicsőségének emelésére s a hívek buzgóságának fokozására is hatalmas eszköz lenne, melynek párja messze földön nem találkoznék. — Krausz Sándor helybeli volt bérkocsi tulajdo nos üzletét abbanhagyván, összes jármüveit és lovait Ull- I mann Lipót szintén helybeli bérkocsi tulajdonos vette át. — Szerbia számára ezer láda töltényt szállítottak a Dunán a 904. számú uszályhajón, melyet egy csavar- gőzös vontatott le a napokban. Szerkesztői üzenet. S. K. Tamási. Hát tetszik tudni, a sok bajban elmaradt, de most már csak beváltottam Ígéretemet. Üdvözlöm az öregeket! § I i 1111 m A Széchényi utczán 145. sz. ház kedvező feltételek mellet szabad kézből eladó, értekezni lehet ugyan ott a tulajdonosnőnél. *) Az e rovatban közlöttekért felelősséget nem vállal a szerk. Laptulajdonos és telelés szerkesztő: Boda Vilmos. Belmunkatárs: Dr. Steiner Lajos. készül belépni; „S már az éjnek elcsendelgett jobb fele stb., akkor szállt végre csendes álom a szemére. Ekkor lát egy jósálmot jövő nagysága felől, mely oly gyönyö rűen, oly fenkölt ihlettel van Írva, minőt még csak Ga ray legendáiban találunk. Almában lát egy leánykát is, I kinek bűvös tekintete egészen leköti s miután a költő I megigéri, hogy őt is beszövi énekébe „mint virágot bok rétába,“— az 1-ső ének véget ér. A 2-ik énekben leírja a szives fogadtatást, mely ben a haza jöttékét részesítették. Mindenki ölelkezik, csak László áll élmerengve s midőn az üreg Sólom hozzá sompolyog s kérdi „nemde nép ez ?“ ekkor hal- I Ilink Lászlótól ismét egy nemes, királyhoz illő feleletet: „így képzeltem — mond az ifjú — véremet, Ilyen a földön csak a magyar lehet. Mily magas kéj gyulaszthatja a szivet, Fejedelem lenni ily nagy nép felett.“ Majd gyönyörű jellemzését találjuk Endre és Béla nejének: „Nője Neszte büszke, elzárt és ravasz; Szép Bichéka nyájas, csendes, nyílt tavasz.“ Igen szépen írja le a kitűzött dijakat, különösen a bárdot. Fehérváron tartják az ünnepélyt tiszteletökre, hol lovagjátékot rendeznek; itt sok ősi leventét- sorol I elő a költő s a többek közt elzengi az Ecscdi Bátho- I riak származását. A büszke Guthkeledi Vidát, kit eddig [ senkisem tudott legyőzni, legyőzi László s midőn sisak- I ját feloldja: „Mint bimbóból kimosolyg egy ifjú fő !“ Midőn szép Etelke a zöld babérlombot fejére tűzi, feltekint s nagy meglepetéssel veszi észre, hogy oz az a tündér lányka, kit jósálmában látott. „A bűbájos lánykát benne föllelé, Melyet álma minden harcz és vész közé - Odaszőtt, hol mint győző hős ő vala, Hogy legyon harczának őrző angyala.“ Ezután igazi magyar zamatossággal és élethűség- I gél írja le a népünnepet Fehérvár mezején, László is megtekinti azt, hol egy csodás tátos lovat megzaboláz, melyet azután megtart magának; ily ügyesen és kierne- lőleg szőtte be hóskölteményébe Lászlónak a történe lemben is ismert Szög nevű lovát. Hogy ez a rész sem szűkölködik szebbnél szebb leírásokban, azt fölösleges említenünk. — De megkezdődik az ármány. Salamon születik s vele László sorsa — „az a gát, mely elállja törekvéseink utat“. Más részről a lovagjátékon általa le győzött Guthkeled is cselt hány ellene, hogy megbuk tathassa. íme egész drámai cselekmény, hol a fő hős tervei elé akadályok gördülnek s megkezdődik a bonyo dalom. Ámde László herczeg még nem látja a vihart, mert Vatha János szép leánya iránt érzett szerelme tölti be szivét. S itt egy nagyszerű zengzetes leírás van a ke bel érzemónyéröl, melyet szépsége miatt egész terjedel mében bemutatunk. „Mert hogy immár kebelében hordta azt, Mi a szívben keser- édes kéjt fakaszt; A mi mint tövis fáj, édes mint a méz, Menybe kap fel, majd a földhöz leigéz. A mi gyermekké bájolja a szivet, Ki mosolyogva sír, sírás között nevet; A mi a por emberből istent csinál, A minek ölén a koldus is király. A kebelnek belvilága e világ; Benne első szerelem a bűvirág, Melyet benne testi lelki ékivei Vatha János szép leánya kelte fel. Ifjúságnak bűvös, édes szép kora, Mily igéző hajnalodnak bíbora 1 Benned minden: harmat, illat és virág, Bózsaszinben mosolyog a nagy világ! Benned a lélek, mint a sas, szárnyat ölt, Vágyinak, reményinek kevés a föld; Csak nagy és szép az, miért hő szived ég, Megrabolnád tán, ha megnyílna az ég. Benned a szív csak szentet és jót ölel, Érzeménytől hangzik vissza a kebel, Mint a lantnak egybehangolt húrjain Játszva zeng a kéj és játszva zeng a kin.. Mi csodája ? hogy ha benned: szerelem, A kebel legszebb virága megterem? A csodás az volna iukább, hogy ha e Bájvirág szép kertedben nem termene!“ Ezután következik | gyengéd szerelmi vallomás, mit László tesz Ételkének Váradon; de itt is zavarta- tik; a zord Vatha, Etelke atyja lép be és fölszóllitja, hogy álljon azon harezosok közé, kik az ősi magyar vallást akarják visszavivni. Valódi mesterkézre vall itt azon két beszéd, melyet Vatha és László tartanak, azé vad, szilaj indulatu, ezé fenkölt, kenetteljes és mégis hősies. László legnemesebb, legmagasztosabb jellemvo nását azzal mutatja ki a költő, hogy László hitvallásá nak és hazaszeretetének szerelmét hozza áldozatul. — Most Vatha lázadása vonul el szemeink előtt. Látjuk az ős hitre való térés végett a zúgó tömeget a fehérvári or szággyűlés előtt, valamint a lázadók fenyegető készületeit történelmi hűséggel leírva. Ismét két gyönyörű ellentét tel találkozunk, midőn az ősi vallás híveinek és László nak imáit halljuk a légbe felzengeni. E két ima ta núskodik Garay fenkölt érzeményeiről, s valódi költői ihletéről. Terjedelmük miatt nem közölhetjük őket csak azt mondjuk, hogy László imája bátran helyet foglal hatna a művelt osztály imakönyvében. Az ős vallásnak a hó fehér ménló áldozatát említik: „Ennek vére s párájával áldozunk — Áldozatul a húsát nekünk hagyod: íme véled egyesülni engeded!“ Mi egészen más szellemű László imája: „Isten, a ki magad vagy szeretet, Neked a véráldozat kéj nem lehet. „Áldozat kell neked, Isten, áldozat, Hogy megengeszteljünk bűneink miatt; Vigy el engem áldozatnak; mindenem, A mi üdvöm, éliem, ime leteszem. Ifjúságom szent szerelmét hitemért, Életemnek boldogságát honomért, De népemtől, melyben eddig kedved telt, Fordítsd el e keserű ürömkehelyt!“ íme a vérnélküli áldozat szellemének hatalma, ki nyomata! Mennyi tisztaság, mennyi önzetlenség és ön megadás ! Ezután következik a harcz leírása. Ebben László Vatha ellen megmenti atyját, Béla királyt s hősi küzde lem után megöli Vathát, kinek véglehelete „apaátkot mond vala, ha leánya László-é lesz valahai“............. Most egy nem-kedves, nyomott érzelemmel talál kozunk, mely szintén a tartalom határai közé tartozik s melyet remekségeért itt közlünk: „Balgatagság! s mégis szörnyű, iszonyú, Ember ajkán az átok, e vérboszu; S apaátok! boldogtalan mondja ki, S boldogtalan a kire kimondatik.“ Jő a 3-ik ének. László szívsebeit a két legjobb orvos: az idő és a szelíd emlékezet gyógyítják. Garay az emlékezetben vigasztalást talál, midőn igy szól: „Van azonban egy barátja, mely kezet.“ Mig Kölcsey „Bemény, Emlékezet“ czimü versében az ellenkezőt állítja: „Éltünk rögös határain Két genins vezet, S felleg borulván utain, Nyújt mindegyik kezet; De bár tekint biztatva rád, Vigasztalást egyik sem ád; Bemény s emlékezet.“ Most már melyiköknek van igaza? Mind a kettő nek; mert egyiknek nyújt vigaszt, másiknak nem. Lász lónál ezentúl „Szív helyett emlékben ól a szerelem.“ (Folytatása következik.)
