Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-22 / 30. szám
XL évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1883. julius 22. Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, taiiQgji és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési mijjiisteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre...............6 írt — kr. Fé lévre ...... 3 „ — . Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyil ti ér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Vizenyős czikk a fürdő-évadra. I. Tolnamegye, julius hó, 1883. Bosznia örökemlékezetü occupálásában az egyik es. k. gyalogezrednek egy vitéz kapitánya is derekasan részt vett, sót a „Gyúrók“ és „Di- gók“ elleni guerilla harcz minden nyomorúsá gát megosztotta a Narenta pai'tján több jóravaló gyerekkel, a kik bizonyosán emlékezni fognak a derék kapitány katonás kifakadásaira, valahány szor „Reglement“ ellenes dolgokon rajtakapta a dévaj ifjúságot. Megtörtént ez vele József-nap- kor is, midőn altisztjeit a hadjárat alatt életbe léptetett szigorúbb’ szabályokkal egyátalán össz hangba nem hozható, megbizhatlan állapotban s harsány hangon toasztirozgatva találta. A ka tonai fegyelmet szemelőtt tartó kapitány felhábo rodásának egész szigorával dörögte Pámer János zugsführerének a fülébe, hogy: „A terrremtése helyét a mesterségének, nincs rendjén a dolog 1 — már a Pámer János is József?“ Nos tehát, ha mi végig tekintünk a hírlap- irodalom kintornáján annyi variatióban elkeser- gett bajaink lajstromán: lehetetlenség nekünk is a fentebbi derék kapitánynyal — kihagyva ka tonás sallangjait — fel nem kiáltanunk, hogy bizony „nincs rendjén a dolog!“ Korunk nagy küzdelmeiben kivívott óriási eredmények, karonfogva a tudományos művelődés aníaíiloéwí íejmocHevv-t, .i- «öppjß» «K«st ósdi, elavult intézmények megrw-zarű épületén«*, hogy azt semmiféle czopi^ps többé a végleges összeomlástól megvédeni; s a legutóbb lefolyt 50 év oly roppant változtatást vitt véghez úgy politicai, mint társadalmi éle tünkben, hogy ezen yiharszerü megrázkódtatás hullámai még a következő 50 évet is uralgni fogják. Törvényhozásunk a megváltozott viszonyok hoz mérve, a legjobb akarattal és megfeszített erővel munkába vette az átalakulás nagyszerű művét, — miről eléggé tanúskodnak a törvé nyek és rendeletek vaskos kötetei, melyek most 16 év után már egy kis könyvtári betöltenek TÁRCZA. A hazaáruló, — Elbeszélés. — (Folytatás.) Elmúlt éjfél mikor szeretetre méltó vendégeim eltávoztak. En még nem voltam álmos. Kinyitottam ablakomat, s nézegettem a holdvilá gos éjbe. A hold egészen rá sütött Dénes gróf szobrára. Egyszerre onnét nyűgöt felől egy fekete felhő kerekedett. Már hallatszott távolról a mennydörgés moraja. Az ég mindinkább borulni kezdett. A felhő egészen bevonta az eget . . . Egy-egy czikázó villám fénye világositá meg a láthatárt. Egyszerre egy szemkápráztató villámlás ................ ................Karcsaváry Dénes sirszobra izzó parázs ként ragyogott................ ....................Alatta egy fekete ruhás térdeplő női al ak.................... A zápor megeredt. Aztán villámlás és mennydörgés nem engedtek egymásnak szünetet; és én ez egyre-másra lobbanó villámfénynél láttam, hogy az a fekete ruhás női alak mint jő a sirkertböl kifelé, a záportól összectap- zott hajjal termetére tapadó ruhákkal. Kiért a temetőből s eltűnt a temető mellett levő erdöcske fái között. Már-már visszaakartam vonulni az ablaktól mi dőn egy újabb villámfénynél látom, hogy a fekete rn- Minthogy azonban ezen munkálatok körül a szé dületes sietség, a különböző intézkedések szer ves és tervszerű összefüggésének megalkotására felette hátrányos volt, — továbbá pedig az a gyakran emlegetett „modern oivilisatió“ túlságo san coquette menyecske alakjában kisértett s nem egy törvényhozónak kápráztatta el a szeme- fényét: ennélfogva nem csodálkozhatunk, ha a sok jó között itt-ott rósz, vagy legalább elhibá zott mű is csúszott be I igy van olyan is, mely nek karcsú tornya még ma is büszkén hordja ragyogó gombját a délibábok spliaerájában, de fundamentuma helyén oly poszhomok garázdál kodik, mely sok szomszédos jó és üdvös intéz ményt is örökre eltemethet, ha annak orvoslá sáról idejében néni gondoskodunk. Ilyen művek közé számítom én közigazga tásunkat is, melynek tündöklő tornya ott fényes- kedik a felelős ministeríumban s bár kápráztató fénye elárasztja az egész hazát a Kárpátoktól Adriáig, de a tornyot tartó oszlopok, a.megyék, már annál gyanusabb homályban úszkálnak, mert adó-, tan- és Isten tudja még miféle fel ügyelővel történt megspékeltetésük után az alkot mány védbástyáinak csak olyan ködfátyolképeivé degradálódtak, melyeken még Armstrong ágyú golyója sem üthet maradandó rést. De mit mondjunk a fundamentumról, me lyen az egész épület nyugszik, — a községek ről? ez az a diluviális poszhomok, mely még végrehajt*!«. , edlg 'á$. mit a lakosság jog gal iLegktv.uiiiaüirt, megadoi nem tudja. 0^ intézmény, mely jelen alatcjaban mar, tovább nem maradhat. És szerintem — 'a capite foetet piscis — a főliiba abban rejlik, hogy a községi biró qualifícatiója megszabva nincsen. Mózes világitó oszlopaként előttünk haladó nyűgöt államaiban a községek élén mindenütt olyan férfiak állanak, akik egyrészt ezen állás nak megfelelő készültséggel bírnak, másrészt a vezetésükre bízott községek érdekeit nemcsak szivükön hordják, hanem egyutttal azoknak jólé tét és vagyonosodását akár a földművelés, akár az ipar s kereskedelem, akár pedig a közmüve- háa nő lovon ülve lassan közelget a lakásom előtti országút felé. Kiért az útra. Egyszerre ismét Valii tó fény, irtóztató dördülés .. .... A villám sisteregve vágott az ablakom előtt lévő hársfába .... ................A hárs alatt ott feküdt a fekete ruhás nő . eszméletlenül elterülve................ Az asztalon égő lámpát az ablakba tenni, az ut- czára kirohanni s a nőt szobámba vinni: csak egy pil lanat müve volt. Óvatosan helyeztem el a pamlagon. Sok szép asszonyt láttam már életemben: de ilyen szépet soha................ Jó val túl az ifjúság első virágzásán; de azért még szép és üde .... Az eső és vihar által szétbon tott hollófürtök gyönyörű vállaira tapadtak. Telt ar- cza, sötét szemöldei, hosszú fekete pillái, s a pompás termet melynek szoborszerüségét elárula az esőtől át- nedvesült, rátapadó ruha — szemkápráztató látományt adtak. Keblének szép halmai festöileg domborultak a fekete selyem derék alatt; I lábacskáinak szépségéta kissé felkuszott szoknya oly elragadóvá tette .... De a gyönyörű nőt nem volt időm bámulgatni. Itt segiteni kell tüstént. Igen, — de miként. Az orvos a falu másik részén lakik. Kell egy negyed óra mig ebben az irtóztató vi harban oda érek ; de ez is hasztalan lenne, mert a falut kettészelő patakon teljesen lehetetlen keresztül lábolni, úgy meg van az áradva ilyenkor. Főnökömet híjába költeném fel ; az is csak annyit segíthet mint én. Csak legalább a jó Sára néni — az öreg sza- kácsné — ne ment volna el tegnap este innét hazulról. De meg aztán az is keresztül czikkázott az agya mon, hogy itt valami olyan lappang, a mit a rejtélyes lódés fejlesztése által soha nem hanyatló tevé kenységgel mozdítják elő s e tekintetben semmi féle áldozattól nem riadnak vissza. A községek ben a társadalmi életnek irányt jelölnek ki s annak mozgalmaiban mindenütt elöljárva, a ki tűzött czél elérésére a legtevékenyebben közre működnek. A valláserkölcsös nevelést és okta tást éber figyelemmel kísérik, a szépművészete ket pártolják és humánus intézmények létesíté sét keresztül viszik. Már most e képpel állítsuk szembe a mi községbirói intézményünket. Soha életemben nem láttam kiforditottabb csizmát, mint mikor a szolgabiró egy 5—15 ezer lélekkel biró város közházánál, a törvény szerűen megejtett választás után, a hivatalos ko molyság legünnepélyesebb érvényesítésével ke zébe nyomja egy szűrös atyafinak az ezüst gom bos botot s melléje a város pecsétjét, mely ál tal urává teszi őt a jelenlevő kigyelmed, nem- zetes, tekintetes, nagyságos, méltóságos és excel- lentiás uraknak három évre — s kiknek, — ha | épen jelen vannak, — be is mutatja őt. A megválasztott biró ezen urak közül már valamelyiknek lekötelezettje; annak t. i. aki mel lette és érette küzdött, kinek állását köszönheti: viszontszolgálatul tehát lelkiismeretes kötelessé gének ismeri, annak privát érdekeit lehetőleg tá mogatni s elósegiteni. Tehát egy cliqunek oly játéklapdájává lesz, mint akármely léghajó a lég- •gn\VmJ'jjp(.figr'*-WCTn^w/rv— .-— nj ,, hivatal-chef“ bemutatja :uag*l a jegyitől az adói, a pénztári, árvatári sí'-, usztek-íR-an! s minthogy ezen manipulátiók közül akái melyik hez is csak annyit ért, mint a hajdú a harang öntéshez, ennélfogva rettenetesen tartózkodik a községi hivatalnok urak valamelyikének megjegy zést tenni; mert ha ezt koczkáztatná, a legutolsó Írnok is úgy rendre utasítaná, hogy elmenne a kedve ott jövőre is kotnyeleskedni. — Az alá írásokat azonban, mintegy Feldmarschallieutenant úgy végzi és nyomja mellé a község pecsétjét annélkül, hogy „dunst“-ja is volna arról, ami azon iratokban foglaltatik. Ugye, uraim, ez azután hivatalfőnök? nő titkolni akart. Úgy van; mert hát miért épen késő éjjel jött a karcsavári temetőbe ? Mit keresett Dénes gróf sirszobránál ? — Ha már most én zajt ütök: nem hozom-e kellemetlen helyzetbe az ismeretlent? Azt láttam, hogy a nő nincs meghalva. Hogy a villámcsapás miatt bukott le lováról: az bizonyos. De hát egyszerű ájulás-e ez, vagy pedig a villám öt is érinté .... Nem tellett bele egy perez mig ezek a gondola tok megfordultak agyamban. Ekkor eszembe jutott valami. Tudja isten honnét van az a mit én már több Ízben tapasztaltam magamon. Valahányszor valami ne héz, komoly, veszélyes helyzetbe jutok: mindannyi szor emlékembe szokott ötleni valami bizarr, ekszczen- trikus ................ Mo st is igy történt. Bevillámlott agyamba, hogy otthon egyszer a nó táriushoz beütött a mennykö. Epen akkor mikor két kartársával víg kvaterkázás között arról értekezett, hogy az volt-e bolondabb, a ki az adóügyi tabellákat megrovatolta, vagy az, a ki ezeket birka türelemmel betölti. A mennykö szele úgy oda legyintett e három urnák, bogy terczettben rohantak a földre. A nótárius loci azonban csakhamar helyre jött. Egy pár korty bort töltött társai szájába. Azok is helyre álltak. Az tán ittak reggelig. „No lássátok — mondá — a bor még a menydörgös ménkűre is jól esik I“ — No — gondolám — ha a nótáriusoknak hasz nált a bor; talán ennek a szép asszonynak sem tesz kárt. Felvettem egy palaczkot az esteli lakoma után még mindig terítve álló asztalról. Erős szegzárdi volt benne. Zsebkendőmet megnedvesitettem. Megdörzsöl tem vele az áléit nö halántékait. Aztán erővel szétfe- szitéin azt a két gyöngysort a mit holmi prózai cm- Egy dologgal azonban teljesen tisztában van, meri épen ez keltette fel benne azon titkos vá gyat, hogy valaha az ezüstgombos botot a mar kába keríthesse: s ez nem más: mint azon álta lánosan elnézett szabadalom, hogy hetenként né hányszor holmi kis paprikás halas, vagy húsos estélykéket rendezhessen az elöljáró uraimék s esetleg cgypár Maecenas számára; amelynek költségeit azonban — nincs az a furfangos me gyei számvevő — aki a számadásokból kinyo mozhassa. Hivatalos működésüket crjtica alá vonni annyit tenne, mintha az igen tisztelt olvasóról feltenném, hogy községi bíróval sohasem érint kezett; mert ha értelmes embernek községi bí róval életében csak egyszer volt dolga: tökéle tesebb képet alkothat magának róla, mintha én itt iveket írnék tele. Nem csoda tehát, ha a la pokban ismét azt olvassuk, hogy itt a biró túl kapásokba keveredett, ott meg épen semmit sem tesz; emitt sajtóbiráskodási jogot vindicál ma gának, — amott egy másik ünnepélyesen jelenti ki, hogy bár egy kaputos ember se volna a községben; — egyik helyen a tűzoltókat akar ják a tüzbe dobatni, — a másikon pedig már a biró indolentiája miatt az értelmiség esténként revolverrel felfegyverkezve jár: szóval a sze mély és vagyonbiztonság mindenütt gonosz lá bon áll. De hát az a temdsytelcn i ünavv A törvények és rendeletek ezekre nézve is igen szépen, gyüjteményszerüleg vannak összerakva a „levéltárnak“ csúfolt „fennálló almáriombán“, — hanem nincs az, aki azokat végrehajtaná. Mindezen bajokért aztán a szegény jegyző a bűnbak, mert azért állították őt be a község házához, hogy annak összes ügyes-bajait elkor mányozza. Midőn gyűléskor, vagy ha az alispán ösz- szecitálja őket, a központban összegyölekezik a jegyzői kar s a becsületes munka bevégezte után a vendéglő egyik másik asztalánál feszte- ber fogaknak nevezne, s a szép szájacskába betöltöt tem egy korty bort. A hatás nem maradt el. Pár perez múlva magához tért a szép asszony. — Hol vagyok? — Jó helyen asszonyom. — Kicsoda ön? — En Kiséry Zoltán vagyok. Nagy tiszteletű! Ku- rucz Ábrahám ur káplánja. — Tehát én most a karcsavári papiakon vagyok. — Úgy van asszonyom. A szép asszony végig simitá márvány homlokát rózsás ujjaival mintha gondolatait akarná rendboBzednu — Igen igen! Tudom. Bocsásson meg nekem tisz telendő nr, hogy alkalmatlanságot okoztam önnek. — Tóvölgyröl jövök. Útközben elért a vihar. Itt az ön ablaka előtt léptettem midőn a villám lecsapott. Lovam megijedett s én leestem róla. Lovamnak itt kell vala hol lennie. A szép asszony kihajolt az ablakon. — Villám! Lódobogás hallatszott. Egy szép paripa nyújtotta okos fejét az ablak felé. Az ismeretlen nö a kantárt az ablakszárfához akasztá. — Már most köszönöm szívességét káplán ur! Megyek haza. — A vihar elvonult. —- Köszönetről szó sem lehet. Kötelesség volt. Azonban egyet kérek. — Mit? — On a1élt8ágából csak most tért magához. Ily állapotban egyedül nem mehet haza. Ön felül lovára és én a lovat kantárszáránál fogva vezetem, — Meddig.
