Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-15 / 29. szám
I XL évfolyam. 29. szám. Szegzárd, 1883. julius 15. Megjelen: hetenkint egyezer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Előfizetési árak: Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. s a rre.............6 frt — kr. Fé lévre ....................3 „ — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyílttéri 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányoson számitt&tnsk. A biztosító társulatokról. A rekkenő hőség által előidézett óriási ki párolgás bő anyagot szolgáltat a természeti erők nek, hogy a vizpárákat fenyegető felhőkké ala kítva, letarolják az emberi munka és szorgalom egy évi reményjeit. A nagy meleg behatása fogékonynyá teszi az éghető tárgyakat arra, hogy a másik vészes elem pusztíthat kénye-kedve szerint. A nyári évad hirlapszámai egy szomorú statistikát tárnak a figyelmes szemlélő elé, mely végeredményjóben a közvagyont látszik komo lyan fenyegetni. Jégeső és tűz pusztít minden felé s a szoron gatott ember, hogy magát, családját a nyomor tól s vagyonát a pusztítástól megóvja, tömege sen áldozza megtakarított filléreit, jövedelmének egy részét a biztosié társulatoknak. Jogos a feltevése, hogy a társulatok, me lyek a jég és tűzkárok biztositására állapított nyereséges üzletet folytatnak, saját jól felfogott érdekékben azon czélból, hogy maguk iránt bizalmat felkeltsék s a tömeges biztosítással jö- vödelmüket nagyobbitsák, sietni fognak az elemi csapástól meglátogatott félnek segítségére s el vállalt kötelezettségüket szem előtt tartva, ön kényt megadják a megfelelő anyagi kárpótlást annak, ki erre nézve velők írásbeli szerződésre lépett. így kellene lenni; sajnos azonban, hogy ezt a helyes eljárást a biztositó társulatok mind egyike nem követi, hanem saját érdekei által uraltatva magát, minden módon oda törekedik, hogy minél nagyobb és aránytalanabb hasznot biztosítson maga részére s a biztosított kártala nítása csak azon fokig terjed, hol a lehetetlen ség kezdődik; vagyis tovább menni a levoná sokban egyátalán nem lehet. Tudunk társulatot, mely a biztositó feleket ügynökei által ösztönzi arra, hogy minél maga sabb értékben biztosítsanak s teszi ezt azon biz tos tudatban, hogy azon érték erejéig kárpótlást adni a félnek semmi esetre sem fog. Éveken át szedi a felektől a nagy érték utáni biztosítási dijakat s ba bekövetkezik a sze rencsétlenség, megbecsüli maga az elégett tár gyat, elpusztított terményt s a biztosított ősz- szegnek egy harmadát, sőt gyakran csak egy negyedét fizeti ki. A szegény járatlan biztosított építeni akar, mert lakhelyének kell lenni, de nem lehet, mert nagyon csekély kártérítéssel biztatják. Szaladgál mindenfelé tanácsot kérni s a nyert felvilágosítások alapján tisztában van az zal, hogy el kell fogadni a csekély kártalanítási összeget, mert különben egy hosszú ideig tartó költséges böcsü következik, mely kétségessé te szi, hogy leégett hajlékát az őszig fedél alá ve- heti-e ? Tehát a károsultak éppen azon része, mely vagyontalansága miatt leginkább szorul a rög- tönös segítségre és mely ezzel a kiéhezi e- tési rendszerrel küzdeni nem képes, egy czifra káromkodással az urakra, beadja a dere kát s a jogos elkeseredés . érzetével keblében, belenyugszik nem csak abba, hogy 800 frt biz tosított összeg helyett 250 irtot kapjon, hanem még abba is, hogy neki 24 írttal kifizessék fo lyó ölét annak az épületnek, melynek helyreál lítása neki ugyancsak ölenkint 30-35 írtba kerül. De. van biztositó társulat, mely ezen eljá rással még nem fejezte be áldásos (?) működé sét, hanem rá fogja, hogy a tető már korhadt volt s egy meghatározott százalékot levon a bö- csüösszegből. A szegény károsult ismét azon körülmény nyel áll szemben, hogy az ellenkezőnek bebizo-' nyitása hosszadalmas, nehéz és költséges. Abba is belenyugszik tehát, mert mást ten nie lehetetlen. Akkor azután, ha ez is megtörtént, jön még csak a java. A vázoltam módon lenyomott kártalanítási összegből azután levonják a még hátralevő 6—8 évre járó biztosítási dijat előre, úgy hogy a ki fizetendő összeg nevetséges csekélységgé ol vad le. S ezt mind kabátos ember teszi a járat lan polgárral! Nem csoda azután, ha az urgyülölet nap- ról-napra terjed s végfejleményeiben beláthatlan. r Ezzel a rendszerrel a biztositó társulatok nak saját érdekökben szakítani keli. j| Meglehetne ezen a téren is a nyílt és bö- csületes eljárást honosítani, csak akarat kell hozzá. Ne fogadjon el az a társulat nagyobb biz tosítási értéket, mint a minő a valóságnak hoz závetőlegesen megfelel; elégedjék meg az ily érték utáni dijakkal s adjon annak a káro sultnak gyors és teljes kárpótlást. Akkor ha a bizalom helyre áll, megtízsze reződik a biztosítások száma s ily módon több nyereségre van kilátás, mint a mostan követett eljárással eléretik. De eléretik még az a megbecsülhetlen tár sadalmi előny is, hogy a szegény polgár ember, mely ha exequálják, ha elpörlik örökségét, ha elitélik, mindenütt csak urat lát magával szem ben, még sem lesz osztálygyülölővé, mert ha nem tudja is, de megérzi, hogy mikor voltak irányjában igazságosak. Boda Vilmos. A megyei közigazgatási ‘bizottság folyó évi julius 7-én megtartott ülésében előforduló je lentéseket a következőkben ismertetjük: Az alispán félévi, a belügyminisztérium ügyköré hez tartozó tárgyakra vonatkozó jelentésében kiemeli, bogy: a közigazgatási bizottság kebelében e félév alatt változás nem adta magát elő. A közigazgatás általános menete rendes és tenn- jkjtdás nélküli volt. Szintúgy szabályszerűnek és kifo gástalannak tapasztal látott a megyei pénzkezelés is. Heterjesztetett a jelentésem tárgyát képező időszak alatt 86 uj és 68 feleletre kiadott községi szám adás ; a még készületlen, illetőleg be nein mutatott köz ségi számadások összege tett a félév végén 90 darabot. Mint kárt okozó elemi csapás a tüzesetek említen dők kiválókép fel, melyekről a fennálló szabályok értel mében mindenkor esetról-eselre jelentés tétetett a nagy- méltóságu m. kir. belügyminisztériumhoz; többé ke- vésbbé jelentékeny károkat okoztak ezeken kívül a gyak rabban előfordult jégverések és záporok. Közbiztonság állapota a jelentésem tárgyát képező időszak alatt is teljesen kielégítőnek és megnyugtatónak jelezhető. Összeütközési esetek nem fordultak elő. Fegyelmi esetek pedig következők adták magúkat e hat hó alatt elő: a) Glöckner Keresztély f.-nánai jegyző ellen elren deltetett a fegyelmi eljárás az adófelügyelőséghez inté zett jelentésben használt tiszteletlen irmodor miatt; b) Ugyanazon jegyző és Heinek János f.-ná<iai bíró ellen kötelességmulasztás miatt; c) Drenovics Pál simontornyai bíró ellen hivata los hatalom mali visszaélés miatt; d) Velösy József szegzárdi községi nyilvántartó el len sikkasztás miatt; e) Kovács Gyula kis-vejkei körjegyző ellen hiva tali visszaélés miatt; f) Koncz Miklós bedegbi körjegyző ellen sikkasz tás és lopás miatti feljelentés folytán a felfüggesztés el rendelése mellett, miután azonban a fenyitő törvény szék által felmentetett a vád alól, kisebb szabálytalansá gok miatt 25 frt bírsággal fenyittetett fegyelmi utón és a birság lefizetése utón visszahelyeztetett; g) Kis István szent-lórinczi jegyző ellen a folyó évi költségvetés beterjesztése körüli mulasztás és községi számadások elkészítése körüli hanyagság miatt; h) Kelemen Kálmán megyei írnok engedély nél kül való elmaradás miatt fegyelmi utón megdorgáltatok A földraivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minis- terium ügykörét érdeklóleg benyújtott jelentésének pe dig kiválóbb részei, hogy a kalászos vetemények közül a búza és rozs a megyeszerte megkezdett aratás ered ménye szerint jó közép termést látszanak eredményezni; hasonlókép az árpa és zab is ily aratást helyez kilátásba. Kedvező módon ítélhető meg ez idő szerint a tengeri, burgonya és egyéb gumós növények állapota. Bepcze több helyütt éppen nem sikerült, egyes helyeken azon ban kielégítő hozama volt. A kaszálók ez évben elég jó szénatermést adtak, de a betakarítás ideje alatt járt gyakori esők annak minőségét sok helyen csökkentették. A szőlők eddigelé kecsegtető kilátást nyújtanak. A mezei gazdaságra káros hatása tényezők közt első helyen említendő a rozsda, mely csekély kivétel lel a megyebeli összes határok bnza vetéseit a nyár kez detén oly mérvbe lepte el, hogy a gazdaközönség körei ben komoly aggodalomra adott okot, de a legutóbbi hál hét e részben specialiter kedvező időjárása következté ben a féltnél lényegesen kevesebb kárt vont maga ntán. Ezentúl felhozhatók e helyütt az idén is gyakrabban előfordult jégesők. A hasznos házi állatok egészségi állapota e félér alatt is kielégítőnek jelezhető; adták elő ugyan magu kat egyes helyeken, mint pl. Miszlán és Gyula-Jován- czán rübkór és Pilisen, valamint Gyula-Jovánczán és Bölcskén takonykor esetek a lovak között: továbbá to rokgyík és lépfene esetek a sertések között, da legszi- goruabb rendszabályok életbeléptetése és éber ellenőr zése folytán jelzett kórok továbbterjedése mindenkor si keresen meggátoltatott. TÁRCZA. Az eműer fejlődése műveltségi tekin tetűén. A mai XIX. századbeli ember egy félig-meddig ‘ nevetséges oldallal bir s ez az, hogy utón útfélen sze ret dicsekedni, hogy a műveltség mily magas fokán áll. Azt mondja: „Gondoljatok vissza csak a múlt szá zad utolsó előtti tizedébe, olvassátok el ama kor tör téneti könyveit s látni fogjátok, milyen viszonyok közt éltünk akkor; hol volt vasút, gőzhajó, táviró stb. stb.“ És ebben némileg igazat kell adnunk neki; de ő nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy ki hozta ezeket létre, mily fejtörésbe, áldozatokba és fáradságba ke rült mindez korunk nagy embereinek; azon viszo nyokat és körülményeket, melyek rávezették, elősegí tették, képesítették ama férfiakat arra, hogy ama kor szakot alkotó találmányokat létrehozzák, pedig épen- séggel nem ismerik. Czélom volna tehát ezen művelt ségre képesítő tényezőket kissé bővebben fejtegetni és ismertetni. Ezek közül a legelső a tűz. Az első hajósnak egyedüli hajókészitő eszköze volt a tűz. Egy nagy fa törzset hónapokon keresztül egyszerű, életlen kobalté val nagy nehezen ledöntött; az ágakat már tűzzel pör költe le; magára a törzsre rárakott tüzet és a para zsat a szénnel együtt kőbaltájával kikaparászva, min dig mélyebb és mélyebb lyukat vájt b sok fáradozás után megvolt az első hajó. Ha az ős ember lakhelyű, •gy jó fekvésű barlangot talált, de előtte alkalmatlan fák, cserjék voltak, egyszerűen lepörkölte azokat. Ha a vademberek az őserdők tisztásain éjjelezni akarnak, tüzet raknak s ez egyszerű eszköz által meg vannak védve a sok rovar és vadállat ellen. Az északamori- kai őslakók, még most is úgy fogják a vadat, hogy a füvet meggyujtják és a bekerített helynek egy kive zető helyén könnyen esnek a vadak az ember hatal mába.*) De mindezen esetek egy kérdésre vezetnek vissza; tudniilllik: hogyan csinálta az első ember a tüzet? Ezen kérdésre még a legavatottabb szakembe rek sem voltak képesek felelni. Csak hypothesisekét bírunk feleletül e fontos kérdésre; föl fogom említeni őket, válassza a t. olvasó azt, a melyiket a leghelye sebbnek gondol. 1. Némelyek abban a nézetben van nak, hogy bizonyosan a vulkáni kitöréstől, a kifolyó izzó lávatömegtől nyerte az ember az első tüzet. Fölületesen vizsgálva a dolgot, helyesnek látszik eme föltevés, de beható vizsgálatnál rögtön megdönthetö. T. i. oly oceanikus**) szigeteken találtak már tüzma- rad vány okát, hol vulkán ismusnak nyoma sem volt, te hát a tűz eredetének más okkal kellett birnia. 2. So kan azok pártján vannak, kik szerint az első tűz vil lámcsapástól származik. Igaz, hogy a villám gyújt, de az így keletkezett első tüzet folytonosan éleszteni kellett volna, a mi bajosan hihető az ősembertől, ki kénytelen volt minden idejét arra használni, hogy igénytelen kőeszközeivel a vadállatok ellen megvédje magát s hogy élelme után lásson, pedig éleszteni kel lett volna, mert bizony a villám nem csap le miuden nap az ember kedvéért, hogy az általa keletkezett tű zön melegedjék, vagy azt bármi czélra fölhasználja. 3. Mások szerint az úgynevezett lidórczektöi ered az első tűz. De bajos ezt is elhinni, mert a lidérczek *) A prairie égésről mindenki hallott már. **) Ocoánikus szigetek alatt — ellentétben a continentális szigetekkel — olyan szigeteket értünk, melyek sohasem voltak a szárazfölddel összekötve. Ide tartoznak olyanok, melyeket vulkani kus erő emelt ki a tengerből, és ezeken a tűz eredhetett vulkáni kitöréstől, továbbá a korallszigotok, hol vulkanizmusnak nyoma sincs és ezeken találtatott már tűz nyoma. Az ily szigetek a nagy tengerek közepében találhatók, tehát a tűz a szárazföldtől nem jöhetett oda és igy szttkségkép más oka veit. (földből kijövő és a levegőn önmagától meggyuladó gázok) csak nagyon rövid ideig égnek és a legcseké lyebb Ievegöfuvallattól szétfoszlanak ; azonkívül az ős ember sokkal félénkebb és tudatlanabb volt, minthogy az oly mocsarakat meg merte volna közeliteni, részint közlekedő eszköz hiányából, részint az ide-oda ugráló lángoktól való félelméből. Mindezen okoskodásokból azon végeredményre jutunk, hogy a tűz eredetét nem tudjuk. A tüzkészités legrégibb módja, melyről emlí tés történik, két fának dörzsölése; és ezen módot még most is megtaláljuk, a két legraüveletlenebb törzsnél: az alfuruknál és pápuáknál. (Mindkettő Ausztráliában). Hogy a tűz mily szerepet visz korunkban, arról szűk- ségtelen beszélnem, az mindenki előtt ismeretes. A tűzzel szoros kapcsolatban van az é t e I n e- miiek elkészítése. A tűz ismerete után nehezen élt már az ős ember nyers hússal; bár itt ismét nehézsé get okoz azon edény keletkezésének megmagyarázása, melyben a vizet először fölforralták. A legelső forra lása a viznek úgy történt, hogy földbe lyukat vájtak, kibéleltck bőrrel, betöltötték vizet és bele tüzesitett kavicsokat raktak, mit abból lehet bebizonyítani, hogy találtak ily gödröket, melletök hamut, telve apró ka vicsokkal. Később faedényeket használtak, melyeket kívülről sárral kentek meg. Ezen sáriakaró megkemé nyedve, levált és nem lehetetlen, hogy ez volt a faze kasmesterség őskora. Nevezetesek az emberi műveltség fejlődésében az építkezés és ruházat, mint oly faktorok, melyek az embert az éghajlat szeszélyeitől védik. Az ősem bernél természetesen szoros értelemben vett építke zésről nem lehet szó, az többnyire barlangokban la kott; a ház, vagy legalább kunyhó-épités bizonnyára fordulópontot képez és későbbi időre esik : itt ismét ama körülmény tűnik szemünkbe, hogy építő anyagul az szolgált, a mi az ember közelében volt. Erdős vi déken faházakat találunk, agyagos síkságon agyagtég lás házakat találunk, az eszkimók hóból és jégből épí tenek kunyhót stb.; a köépités még későbbi időre esik és csakis köves vidékeken volt tehetséget; ez a tulaj- donképeni építkezés alapja, ebből fejlődött a boltozat és kupola épitése. Utóbbiban különösen a törökök tűn tek ki; a boltozatok épitése sokkal régibb, a fölfödö- zcs kovában (1492.) Mexikóban remek boltozatokat találtak már. Az ősember ruházata azon vidéktől függött, melyé ben lakott és azon éghajlattól, mely lakóhelyén ural kodott. A forró égövi ember alig visel ruhát, egyetlen takarója egy nagy pálmalevél. Különben ezt a falevél divatot a bibliai első emberpárnál is megtaláljuk, csak hogy ők fügefaleveleket használtak. A sarki lakóknál a hideg ellen több ruha volt szükséges, melyet több nyire állatbörök és bundák képviseltek. A meztelen embereknél azonban nem szabad gondolnunk, hogy egyszersmind erkölcstelenek, mert különböző népek a teBt különböző részét takarják el, igy a hottentották leginkább a tarkót rejtegetik, mig a longobárd nők világért sem hagyták *voIna a szoknyát térdig érni. Az egész meztelen négereknél épugy vannak erköl csös törzsek, mint bárhol. Mint utolsó tényezők említendők a fegyverek és a hajózás. Az ősember a követ használta fegyve rül. Általáb .n a fegyverek is alkalmazkodnak a külső körülményekhez. A kavicsos pusztákon a parittyát ta láljak, mig oly népeknél, melyek vadászatból élnek, már nyilat. A fém fölfedezésekor jött létre a kard, mely minden népnél található. A fegyverek történeté ben forduló pontot képez a puskapor föltalálása; ez idő óta a személyes bátorság és erő mindinkább hát térbe szorul, inkább a sokaság ügyessége és a vezér képzettsége dönt. A hajózás rendkívül müvelődőleg ha tott az emberre; csakhogy itt különbséget keli tenni
