Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-01 / 27. szám
XI. évfolyam 27. szám Szegzárd, 1883. julius 1 Megj elen: betenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szécbenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministen meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre .............. 6 frt — kr. Fé lévre ....................3 „ — | Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési Felhívás: A„Tolnamegyei Közlöny“ 1883. évi tizen egyedik évfolyamának második felére. Előfizetési ár félévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésé ben fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az elő fizetési pénzeknek legkésőbb 1883. évi julius hó 10-ig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Az uj egyletről. Lapunk múlt évi január hó 29-én kiadott ötödik számában jelent meg egy igénytelen fel szólalás, mely az imsósi romoknak viztakarta százados éjjeléből ős Dunánk szeszélye folytán napfényre került körzeteiről elmélkedve, a gon dolatmenet kényszerűségénél fogva egy megyei muzeum-egylet alakítását sürgeté. Az eszme, melyet a véletlen szült s a szív jó irányú, rögtönös fellobbanása érlelt meg, csak hamar avatott felszólalásokat vont maga után s a művészi kezek érintése a nyers termékből örök időkre világíó szobrot emelt. Megszületett az óhaj, akarat és törekvés megyénkben egy egyletet létesíteni, melynek czélja legyen: átkutatni a 'múltat, hogy a jelen tanúságai levonassanak; felkeresni, megőrizni a régi kor hagyományait, hogy egy boldogabb nemzedéknek ereklyekép 1 átadassanak. Az életrevaló eszme, mint a tó sima tük rére dobott kavics csakhamar széles s mindin- HTbh- tovább gy ürüúiő érdekeltséget keltett s alig egy év leforgása után már itt van az újon nan született gyermek, melynek ringó bölcsejót örömtől sugárzó szemekkel álljuk körül; fejletlen tagjainak az érlelő idő befolyása általi izmosodását reményteljesen lessük s kezdetleges dadogását a szülői szív repesésével hallgatjuk. Nem csinálunk belőle titkot s igen helyes lesz, ha minden érdeklődő tudatával fog bírni annak, hogy még a kezdet elején vagyunk s eddigi összes munkásságunk gyümölcse egy kidolgozott alapszab áj y, mely apró körmondatokban adja elő a nagyszabású mun kásságot, melynek létesítéséhez fogtunk s me lyet a tökély fokára emelni egy emberöltő is nagyon kevés és egy nemzedék annyi, mint a monumentális épületnek a földbe rejtett alapköve. Úgy vagyunk vele, mint az iskolás gyer mek első tankönyvével: előbb olvasni kell ta nulnunk, hogy megismerkedhessünk tartalmával. Nekünk is előbb tanulnunk kell, hogy a létesített egyletnek necsak fizető, hanem hasz nos tagjaivá lehessünk. Tanulni a történelmet, átkutatni a családi és közlevéltárak poros iratait; el kell lesni a nép hagyomány phantastikus rajzait, hogy lehető hű alakban tárhassuk az utó nemzedék elé, hogy megyénk és annak nemzetiség és származás sze rint különböző lakossága az idők folyamán át minő sorsban részesült. Kik voltak ős lakói, minő változások állot tak elő a népvándorlás s a különböző nemzetek hóditó hadjáratai következtében. Megismertetni a kiváló szereplők életét, vi selt dolgaikat, szokásaikat, viszonyaikat és mi- veltségi állapotukat. Feltárni a családok eredetét, származását s vagyoni viszonyaikat. Nyomozni a helynevek eredetét s a válto zásokat, melyek előfordultak. Felkeresni a különböző korok emlékeit s megőrizni a végromlástól. Szóval megmérhetlen, óriási a teendő, mely a megalakult történelmi és régészeti Jársulat- munkakedvelő tagjaira hárul. Megdöbbenve állhat meg mindenki, kit a czél elérése vagy legalább megközelítése lelkesít, a feladat előtt, mely az egyletbe belépés által vállairít nehezül. Szerencsére a teendők halmazával egy ál dozatkész, művelt és lelkesülni tudó közönség | áll szemben, mely tudatával bir annak, mire vállalkozik | azt létesiteni elegendő munkakedv vel és akaraterővel rendelkezik. Megyénk főnemessége, papsága, birtokos sága és középosztálya bizonyára tömörül s min- denik saját hatáskörében minden alakban hozzá járul az épület emeléséhez, mely Tolnamegye műveltségi állapotát lesz hivatva az utókornak hirdetni. S a min egyesek ereje megtörik, az ösz- szeség diadalmaskodhatik. Nincs kétségünk, hogy ez be fog következni. . S akkor majd eljön az idő, midőn a ku tató ész kipuhatolja és formába öntve megálla pítja megyénknek oly kevesek előtt ismeretes múltját. Élethűen elénk állítja a lefolyt századok óriási szereplőit. Felderíti azok viszonyait és viselt dolgait. Gondozza egy elmúlt kor nagy küzdelmei nek fenmaradt emlékeit. Akkor majd az iskolás gyermektől kezdve, a hazatérésnek indult elaggott szülőkig mindenki tudni fogja, kik voltak elődei, ősei; mi történt velők ? Mindenki eltudja mondani, hogy azok a düledező falak minő eseményeknek voltak néma szemtanúi s az a rengő buzakalász és zöldelő fűszál az emberi szenvedélynek áldozatul esett hány emberéletet borit nevető szemfedőként. Akkor azok, kik a társulatot létesiteni segí tették, távozóban, mint a leáldozó nap búcsú- sugára, örömteljesen tekinthetnek vissza i tbtt pályájukra és elmondhatják: elporlunk, de hátrahagyott eszméink örökké élni fognak! Boda Vilmos. A tolnamegyei régészeti és tör te^ ténelmi társulat _ fo lyó évi junius hó 26-áu tartó alakuló ülését, melynek lefolyását a következőkben ismertetjük: A megyeházi fóispáni lakosztály azon termébe , melyben a közigazgatási bizottság szokta üléseit tar a kitűzött batáridőben élénkség kezdett uralkodni ügy iránt érdeklődő aránylag kevésnek mondhatf ,gy- ven egyleti tag helyet foglalván : Perez el Dezső a három tagú szeraiű J i/_ntU Ság elnöke az ülést megnyitván, előadja, hogy a bizott ság, mely az előkészitö lépések megtételével még a múlt évben tartott értekezlet által megbizatott, befejezte mű ködését, a mennyiben sikerült neki, hosszas vajúdás után (egy Ízben az alapszabályok a minisztériumnál fel- találhatlanul elvesztek. A szerk.) az alapszabályok meg erősítését keresztülvinni. Jelenti továbbá, bogy a bizott ság iveket köröztetett, a melyeken ekkoráig 240 egyleti tag irta magát alá; — tekintve, hogy a jóváhagyott alapszabályok értelmében a megalakulásra 100 egyleti TÁKCZA. Rudi barátomnak . . . Míg ajkadon a kedvesed nőve S mindenkinek elmondod álmodat, Mig szerelemről szólnak szavaid, Hogy gyönyörködtess véle másokat; Szóval: amig tárt könyvként szivedet A kebleden kívül viselgeted, Addig a bajtól azt nem félthetem, Mert képzelgés ez, de nem szerelem! Ha majd ajkadról a szivedbe jut, És ottan őrződ szent nevét, S az álomtól is félsz, mely róla szél; Mert bántja lelked, minden szóbeszéd. Ha eltalálja titkod a világ, Miről hiszed, hogy csak m.igad tudod, Ha élted minden percze egy virág S e gyönyör közt is életed unod, Ha minden egyebet feledsz, Vigyázz, mert akkor már szeretsz! ............... Lajos. A h azaáruló. — Elbeszélés. — „Báró Homoródy Alfréd szomorodott szivvel je lenti forrón szeretett nagybátyjának: Méltéságos gróf Karcsaváry Dénes cs. kir. kamarás v. b. t. tanácsos, arany gyapjas vitéz, a Szent-István-rend és az osztr. cs. Leopold r. nagy kér., a vaskor, r. I. oszt. vitéze, a dán elefánt-rend n. kér., az orosz cs. Nevszky Sándor r. brilliántosának, s a gróf Kar csaváry család utolsó férfi sarjadé kának folyó évi aug. 13-án rövid szenvedés után élte 57-ik évében történt gyászos kimultát. A boldogultnak balt tetemei aug. 15-én fognak a karcsavári családi sirboltba letetetni, s a temetés leend az ev. reform, egyház szertartása szerént.“ „Sit tibi terra levis.“ Eddig a gyászjelentés. A temetés aztán megtörtént. Ki jött Karcsavárra a püspök, meg egy hires , conservativ báró, meg néhány politikailag jól ismert fö ur kiket parasztosan úgy hívnak, hogy „musz- kavezetö k.“ A koporsó ott állt a kastély udvarban. ! . . Mellette a lefordított grófi czimer a család jelmondásáról S Omnia fér re pro patria. A koporsón semmi disz, semmi ékítmény ................Aztán a theologus diákok chorusa rázendité : „Rövid az élet és küzdelem De majd egy jobb lét váltja fel, És örvendeni fog az urban A sokat szenvedett kebel Itt az erény csak küzd fárad De jutalmat csak fennt várhat.“ Az ének elhagyása után a nagyságos püspök ur mondott beszédet és imát. Mindkettő nagyon rövid és egyszerű volt. „Porból lettünk, porrá leszünk. Az embernek egy szer csak meg kell halnia. Egyik nemzedéket felváltja a másik. Örök törvény ez. Jobb is ott a göröngyök alatt pihenui — mint itt a göröngyök felett tűrni,- szenvedni. — E gyász koporsóban fekszik az utolsó j Karcsaváry gróf. Kérjük Istenünket, adjon neki békét, nyugalmat. Kérjük Istenünket adjon nekünk az élet ben szeretetet, megbocsátást; halálunk után csendes nyugodalmat; végre boldog feltámadást a mi Urunk Jézus Krisztus által“ .... Aztán a töpásztor kezeit kitelj észté; beszentelé I a halottat az atyának, a fiúnak, s szent-lélc-knek ne vében. . . . . Et lux perpetua luceat ei. ................Aztán lecsapódott a kripta vasajtaja. Az ut olsó Karcsaváry gróf elpihent. . I . Semmi disz, semmi pompa, semmi közrész vét. Bolna vármegye intelligentiája távol tartotta ma gái a gyász solemnitástól. A főispán — ismeretes csa patvezér 1848-ban j— betegségével menté ki magát. Az alispán, jegyzők, törvényszék, hatóságok, bárom felekezetű papi kar, községi jegyzők, tanitók, elöljá róságok, mind-mind úgy meg voltak terhelve e napon, hogy egy sem jöhetett el. Sőt még több is történt. Midőn báró Homoródy felszóllitá a karcsavári reform, egyház papját: Tisztelendő Kurucz Ábrahám urat, hogy lenne szives az elhunyt gróf felett beszé det, imát mondani: a pap így felelt: — A gróf az én halottam. En temetem. De ko porsója felett majd meg mondom a mi a szivemen fekszik. A koporsó felett az élőknek kell tanulniok. En kíméletlen leszek. En nem bánom, ha szavaimat más nem hallja is mint a park társai, virányai, meg a levegő, de Dénes gróf sirján kiontóm lelkemet. — De uram bátyám! On mint pap a szeretet és megbocsátást prédikálja. Önnek meg kell bocsátania! Aztán meg önt Dénes grófhoz családi kötelék is fűzi. lai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. tagnak léte elégséges, mi sem áll útjában annak, hogy a megalakulás mai napon megtörténjék. Felhívja ennél fogva a jelen voltakat, hogy a közgyűlés tartamára jegy zőt válasszanak. Boda Vilmosnak jegyzővé történt megválasztása után szót emel: Novák Sándor s a megalakulást későbbi időkre halasztani óhajtja, mikor a munkaidő elmúltával nagyobb érdekeltség várható. Dr. Sass István az azonnali megalakulás mellett szólal fel s nézete szerint csupán a tisztválasz tás megejtése volna az őszre halasztandó. Hanny Gábor szintén az azonnali megalaku lást óhajtja oly hozzáadással, hogy az egyleti év már folyó évi január 1-jétől számitassék. Elnök a jelenvoltak helyeslése folytán kimondja a határozatot, hogy a tolnamegyei régészeti és történelmi társulat ezennel meg alakul. Egyúttal, tekintetbe véve, hogy Tolnamegye, akár subjectiv, akár objectiv tekintetből mérlegeltetik, ily egylet fenntartására hiva tással bir, örömét fejezi ki a megalakulás felett. Indít ványozza azonban, hogy miután a tisztválasztás elha- lasztatott, a gyűlés ideiglenes vezetésről gondoskodjék. Dr. Sass István a szervező bizottságot kéri fel az ügyek további vitelére; a tisztújító közgyűlést pedig folyó évi octóber hó közepére, a megyei közgyü- ' '"etó napra kéri kitűzetni; egyúttal elnöknek jegy- 'önetet indítványoz. ;jüiés ez 'nditványt, helyeslő nyilatkozatok közt 1 hau. emeli. Ein feli *■ .' alapszabályoknak 500 példán? an . .'u*" •• ■rán. r . i er V' '«tt fiatal törté' lelolvasta i e's 'éki I (j/ípiU o v isk0 ZiQSöt. * feszült figyelemmel ballgaiio 4rn,... I i'( hne.-• s a szép reményű fiatal embr *.. n »éljenezvén, elnök indítványára néki . - sza- Többrendbeli s köztök Kok J. . . a bu- I da esti földtani társulat tagja f l%'< ib«i 3-ad kor révületeiből egy csinos gyűjtr _, m it adománynak I (lejelentése után, a gyűlés eüíiőí. -utál ’ ozáratott. B. Y, Garay János költő elleneinek. Válasz a „Budapesti Szemle" kritikusának. „Garay János életrajza, 40 arany jutalmat nyert pályamű, irta Ferenczy József. Budapest, Franklin-Tár- sulat, 1883.“ czimmel r. f. aláírással a „Budapesti Szemle“ júniusi számában egy éles kritika jelent meg. Garay János költői működése ellen ez már a második igazság talan kritika. Önnek neje, kit annyira szeretett, ki egy évet boldog házasságok után elhunyt, — kit ön még most is — őszülő fürtökkel — gyászol és sirat: — Dénes gróf nővére volt ................... . — Úgy van báró ur! De imádott Izaurám emlékét ne kösse össze ezen ember undok nevével. Ah édes öcsém, ön' még gyermek volt, midőn ama di cső napok fegyvert adtak kezeinkbe. Letettem bibliámat, s ősöm nek a Rákóczy korszakból rám maradt kardját olda lamra kötve ott hagytam templomot, oltárt, parochiát s falumban minden fegyver fogható férfit talpra állí tottam. Szegény Izaurám áldott állapotban volt ! . . Min dennap vártam lebetegedését. Én embereimet gyako roltam midőn egy huszár csapat érkezik, s a vezénylő törzstiszt felhív, bogy csapatommal azonnal kövessem. Szegény feleségem nem volt képes a válás fájdalmait elviselni. Meghalt. A gyermek kinek életet adott CBak pár perczig élt. Felhangzott a trombitaszó. Menni kel lett. És én ott álltam kedves halottaim felett azt sem tudva mikép temessem el őket .... Menjek? . . , Maradjak? . . . Szív és kötelesség vivtak keblemben nehéz csatát. Ekkor beront hozzám sógorom Dénes gróf . . | honvéd kapitányi egyenruha volt rajta. Megállt a ha lottas ágy felett. Aztán csengő hangon felkiáltott: „te sógor 1 te pap! te prédikálod, hogy élőknek élő, hol taknak holt a barátjuk. — U tárni ara! Halottaidat majd eltemeti a szomszég öreg pap. Vagy tán félsz ? . . . Pap vagy és nem tudsz ember lenni ? Kurucz elég van e hazában, s ha egy golyó talál, családod nem , vész ki. De Karcsaváry gróf csak egy van széles Ma- I gyarországon, s az én vagyok! . . . Ha én nem le lj
