Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-24 / 26. szám
Szegzárd, 1883. junius 24 XI. évfolyam. 26. szám. Megjeleni hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanog/i és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre...............6 frt — kr. Fé lévre .....................3 ^ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás: A „Tolnainegyei Közlöny“ 1883. évi tizen egyedik évfolyamának második felére. Előfizetési ár félévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésé ben fennakadás ne történjék, a t. előfizetési pén zeknek legkésőbb 1883. évi julius 10-ig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Aratáskor. A föld termékeit érlelő napsugár rohamo san érte el fejlődése tetőpontját. Függőleges irányja pirossá változtatja a zöld gyümölcsöt s sárgává a gabonatenger rengő ka lászait. Nemsokára megpendül a kasza s elválasztja az ég áldását a föld fekete göröngyétől. Telik csűr és hombár, jön a pénz és vele az — — adóvégrehajtás 1 Csakhogy az a sok munkával, fáradtsággal beszerzett pénz nem csupán arra való, hogy a loyalis állampolgár lerójja az ország iránti köte lességeit, de még abból a pénzből kell táplálni, fizetni a bérest, kocsist, szolgálót; gondoskodni a hasznos állatok téli élelméről; be kell szerezni a magot s a mi fő, el kell tartani a családot! Tanitatni, ruházni kell a férfi gyermeket s fizetni érte az óriási tandijat; fel kell piperézni a szép nemhez tartozó családtagok kecses ido mait s jó előre gondoskodni az elmaradhatatlan hozományról 1 Fizetni kell a bolti számlát s a felhalmozó dott adósság kamatait. A magyar hírlapirodalmat is kell pártolni és előfizetni az újságokra. A kis fiúnak járjon a kis 1 ap, a nagyobb nak az ifjúsági könyvtár; a hajadonnak egy szép irodalmi és egy divatlap (az egyikből re gényt olvas, a másikból olcsó szabást tanul) a mama nem kiván külön lapot, de a papánakdélutáni csi- bukfüstjéhez szükséges, miszerint két különböző pártárnyalatu politikai napi lapja, hogy a közélet nek a napi eseményekkel egyenlépést tartó hasz nos tényezője maradhasson. A nyakukra küldött vidéki hírlapból is kell egy példányt tartani, nehogy a szerkesztő bo- szut álljon a legközelebbi farsang alkalmával a család díszén, az által, hogy tarlatánnak jegyezze fel a drága crepruhát. Azután az ember a társadalomban él s at tól magát el nem szigetelheti; — hanem a ki azt akarja, hogy róla tudomást szerezzenek, el kell látogatni legalább két tánczvigalomba s ugyanannyi estélybe; — részt kell venni a ma jálisokban s ezeknek elmaradhatlan társában: a zuhogó záporban; pártolni kell a dalárdát és tűz oltóságot nem szóval, hanem pénzzel s tagjának kell lenni a politikai és nempolitikai clubboknak. Az önkormányzat hatalmas támaszát: a me gyét sem lehet egészen elhanyagolni; mert csak úgy van az embernek egy kis tekintélye, ha mint virilista nemcsak az összeállított névjegy zékben szerepel, hanem megjelenik a megyeház nagytermében s ott gyakorolja a törvény által adott szavazati jogát. A divat meg még kevésbé ignorálható; azért, midőn eljön a forró julius, el kell legalább kétszáz mértföldre utazni az áldott otthontól, (a munkát hagyva a béresre, kinek ez kötelessége) s ott naponként nyolcz pohár ásvány vízzel s kétszeri hideg fürdővel kell megerősíteni a sok mulatság által megviselt gyomrot és idegeket. No meg a magyarnak úgy is ős bűne, hogy keleti származású s a nyugoti polgároso dásnak nehezen hódol meg; a földet, melyet ha zájának nevez, nehezen hagyja el; nem igen sze ret tanulni, tapasztalatokat gyűjteni, azért egy kis párizsi, fiumei kirándulás nagyon alkalmas am, hogy meggyőzze a németeket arról, hogy Magyarország meg tud élni a sógorok nélkül is, mert hát már a hírhedt megyei táblabiró is úgy ismeri Bedáckert, mint öreg apja a komá romi kalendáriumot. Nos édes magyarom ilyen helyzettel állsz te szemben s az a sok igény, mely feléd tárja polyp karjait, minden valószinüség szerint még nőni és szaporodni fog azon arányban, amint te belőled a culturállám polgára fog kiemelkedni. Tudom én jól, hogy sok eszköz áll rendel kezésedre, hogy bajaiddal megküzdhess. Hogy a politikával ne bíbelődjem, hát azt fel sem említem, hogy vegyes házasságban élsz, állapítják és papucs kormány alá jutottál, hogy minden évben bosnyákokat vásárolnak pénzeden s államháztartásodat másutt határozzák meg. Ez nem az én dolgom, ezt majd elmondják neked a cautiós hírlapírók. De azt már felemlítem, hogy vannak gaz dag rétjeid, ha viz alatt nincsenek; vannak bu- zakalászt termő fekete földes sikjaid, hamivelni tudod őket; vannak tüzes bort termő hegyeid, ha el nem veri azokat a jég s igy a talaj gaz dagsága rendelkezésedre áll, csak azt kell léte sítened, hogy versenyezhess az amerikai, orosz és franczia termékekkel s ha ezek az urak mél- tóztatnak mindent olcsón adni, hát te add még olcsóbban. Ne engedd, hogy az ipar terén az angolok -. németek megverjenek, mert az jövedelmezhet ^neked akkor, míg a Canaan cserben hagy. Szóval kedves magyarom ne röstelj az öreg Maróthival megismerkedni s annak négy száma dási alaptételét könyv nélkül alkalmazni. Add össze a jövödelmedet, vond ki be lőle a kiadást, évenként sokszorozd a mara dék tőkédet s igényeidet oszd annyifelé, hogy az évi jövedelmedet fel ne emészsze, mert bi zony mondom neked: a viszonyok közt, melyek közt élni kényszerülsz, ha nem lész elegendően okos, vagy a német vagy egy más faj olyan könnyűséggel zsebre rak, hogy száz év múlva hírmondó sem marad belőled! Boda Vilmos. Községi élet. Tolnamegye felsőszél, junius 14. 1883, Lányom neked szólok, — menyem te vedd észre. Ki ne ismerné eme közmondást, melyre a „Tol namegyei Közlöny“ 23-ik számában rendes levelező tagkint felszólaló ur, kivel — mert nem csak a Szeg zárdon 1883. május 31-én kelt becses soraiért, de már az azt megelőző számban alaposan fejtegetett községi törvényünk hiányainak kimutatásáért is nem bogy vi tába keveredni, de sőt inkább hálás elismeréssel s ki váló tisztelettel kivánok lenni; de sőt meg vagyok győ ződve, hogy nem csak ez igénytelen sorokat iré, ha nem mindazok, kiket a sors arra kényszerit, hogy a mai dicsteljes állapotban a falusi jegyzői toll által ke ressék kenyerüket, mindazok bála éneket zengedeznek nem csak az igen tisztelt r. levelező urnák, de mind azoknak, kik a községi törvény hiányait, mit m községi jegyzők, kiknek önfentarlási kötelessé is tanulmányozni kell s a napi kényszer is t .óha tatlanul arra utalja őket, — napnál is világ ? mutatták, kimutatják annak kiányait, di t esalr egy, sőt ha bár nem egy, hanem ezer, meg ezer jegjcső mondja is s mutatja is ki; mert ez csakúgy több községi jegyző s csak a falu esze ér kintetes nemes várthegyé.-é, vagy nem a i országgyűlésé — úgy »z mit sem ér, az I mint a szélnek eresztett legkisebb bang: monnom, na gyon örülök és örvendpk,. hogy csakugyan találkozott s — ba szabad, ha nem, tán a tettes Tolnamegye te rületén s nem a községi jegyzői karhoz nem tartozók közül is oly egyéniség, ki ba nem is mint látszék, (éppen nem is a jegyzői kar érdekénél fogva) de igen is az egész nagy közönség érdekénél fogva s azon kö zönség érdekénél, kit első sorban a faluk eszei képvi selnek s ki helyett elsőbb is minden jó és rósz felett a falu eszének kell a cseresznye magját megtörni, de éppen ha kell, le is nyelni s csak azért, bogy ha a veszélyes magtól meg kell is halni valakinek, inkább a falu esze haljon el, mint az igen tisztelt közönség, TÁRCZA. Makk király. — Németből. — (Vége.) E végzetteljes nászünnepély óta Pavlovics ágyá nál naponkint orvost találunk, ki sokszor óra számra ügyel a betegre, mert betegsége nem csekély fejtö rést kiván. Jenő szabad idejében rendesen meglátogatja sze gény barátját s az orvostól mindig megkérdezi a be teg állapotát; csak az orvos vigasztalhatta, ámbár ez sem biztosíthatta öt, hogy a beteg visszanyeri egész ségét, mert még nem gyógykezelt soha oly lázbeteget, ki folytonosan valamely megrögzött eszmével küzkö- dött, mint ezt Tódornál tapasztalá. Láz-rohamai közben többnyire e szavakat han goztatja: Hüteten! . . . igy esküdtél hűséget! . . . . és a katona 11... Hahaha 11... Makk király 1 . . . legyen tiéd, ott áll! hahaha. Egy napon, midőn az orvos éppen betegje mel lett ült, hirtelen kinyílt az ajtó és Jenő gyorsan az orvoshoz lépett s örömtelve ragadta meg kezeit. — Csendesen uram 1 a beteg alszik — inté őt Aesculap papja az ablak mélyedésébe vonva az érkezőt. — Orvos url — kezdé Jenő — gyógyszerem, azaz valóságos isteni orvosságom van a beteg részére. — Ugyan mit használ itt--------- — Kérem 1 mondja csak: van-e reménye? — Biztosithatom önt uram, e csendes álom után nagy reményem van meggyógyulásához. — Köszönöm orvos ur! — már azon gondolattal tépelödtem, hogy én öltem meg öt. — Ej uram! nem értem önt; különben értesül tem a betegség okáról, s a beteg körülményeiről s igy bizton mondhatom, hogy nem ön, de szerencsétlen sze relme ölte volna meg a beteget. — Igen, mert menyasszonyát eléggé elhamar kodva én rágalmaztam előtte. Sajnálom Dagyon, hogy öt erről most mindjárt fel nőm világosíthatom, mert beteg; s holnap kiküldetés teljesítése végett elutazom s csak nyolcz nap múlva fogok visszatérni. — Vigasztalódjék uram! ha visszatérend, jó egész ségben fogja találni barátját s akkor orvos nélkül be szélhet vele. — Adja Isten! barátomat most különösen gond jaiba ajánlom. Adieu! — Adieu. * Nyolcz nappal később Tódor már felkelt. Virá gos bátóköntösben, halvány, de örömtől ragyogó áb- rázattal, hosszú léptekkel mérte a lábadozó a szobát, gyakran megállott, összegyűrt rózsaszínű papirt tarta szemei elé, olvasott belőle, csókolta, szivéhez szorí totta és — ismét le-fel járkált. Végre inasát szólitá. — Jack ! miért adtad csak ma át e levelet, — a postabélyeg szerint már két napja itt van. — Az orvos ur parancsolta. — Túlságos gondoskodás volt az orvos úrtól; nem kellett volna oly pontosan megtartanod. E pillanatban kopogott valaki az ajtón és a má sik pillanatban Jenő és Tódor egymás karjába dűltek. — Kedves barátom! ép jókor jösz! világosíts fel erről! — mondá Tódor, Jenőnek nyújtva a kezé ben tartott levelet. Jenő olvasá: „Kedves Tódort Azon végzetteljes nap óta, melyen magad oly talányosán vi selted, nagyon sokat szenvedtem, mert rögtöni távozásod okát nem tudtam megmagyarázni. Most azonban minden kiviláglott j a mint arról barátod Wa- silovszki Jenő már bizonynyal értesített, reményiem, megbocsátod a meggondolatlan tréfát nakom s jé atyámnak. Karolin. — Tódor! sokat, nagyon sokat kell megbocsáta nod. Angyal-tiszta menyasszonyodat rágalmaztam s té ged a betegágyba döntöttelek. — Barátom! ha igaz, hogy Karolint rágalmaz tad, akkor mindent megbocsátok, mert úgy 6 ártatlan — a szeret engem! — Igen, szeret. Jer, üljünk le s hallgas meg. A mint akkor neked a kávéházban mondottam, úgy tör tént is. A lelkész kertjében észrevettem a huszár tisz tet, ki átölelve tartá a kék szemű és rózsás arczu szőke leánykát és megcsókolta szép piczi korall száját. — Kegyetlen! — Halld csak! — a leány nem Karolin volt. — De hát miért mondtad akkor, hogy ö volt? — lásd ez meggondolatlanság volt tőled! — A teljes hasonlatosság csalt meg. — Ej j hogy csalódhattál, hisz menyasszonyomat sokszor láttad ? — Tévedni emberi dolog! — Különben mondd csak, miért tuszkoltad a leányra a választást kár tyáidból ? — Mert e kártyák egyike engem jelképezett s ez volt a zöld király; a nagy kérdés eldöntését a sorsra biztam, azonban ő a makk királyt választá s ez volt vetélytársam. — S te talán meg is esküdtél volna reá, hogy ha a zöld királyt huzza, úgy az oltárhoz mégy vele? — Nem, — hanem eskü nélkül is megtettem volna. — Hahaha I hát hűtlen lennél te is ? képes let tél volna saját menyasszonyodat eltaszitani? — Ugyan no kinozz! — Nem kínozlak, de tudtodra adom, hogy a hadnagy párbajra hitt volna, ha akkor komoly szán dékod lett volna az előtted álló leánykát nőül venni, mert az — az ö menyasszonya volt! — Mit!? — Igen, ö Karolin nővére Ottilia, ö volt az, kit én a kertben láttam a hadnagygyal. — Ej! ha a vő legény ily kevéssé ismeri menyasszonyát, hogy ne csalatkozhattam volna én ? — Lehetetlen 1 Tehát az a leány, ki engem meny asszonyi ruhában fogadott--------- — Szintén menyasszony, de nem a tied. — Ki a kártyából választott--------- — S ki véletlenül a makk királyt, vetélytársa- dat húzta, a kinek csakugyan menyasszonya is. — Es Karolin? — Neki nem volt szabad előtted megjelennie; atyja, a hadnagy tanácsára, meg akart tréfálni s látni akarta, hogy megismered-e az álmenyasszonyt ? Ü nő vérének tökéletes hasonmása, csak hangjuk különbö- . zik, a mit azonban akkori kedélyhangulat ódban nem ismertél fel. Azon a napon kétszeres ünnepet akartak tartani t. i. Ottilia eljegyzését a hadnagygyal, ki a házassági engedélyt várja és a te egybekelésedet Karo- linnal. Menyasszonyod nagynénje, kinél Ottilia felne veltetett, szintén jelen volt, sok más rokonnal együtt s igy képzelheted a felháborodást, mit talányos ma gadviseletével okoztál; — de mind ennek oka tulaj donkép én vagyok. — Betegséged alatt véletlenül ta lálkoztam ipáddal s beszéd közben minden kiviláglott. — Ő megtudta tőlem, hogy beteg vagy, de megigér- tettem vele, hogy erről menyasszonyodnak nem fog szélani. — Istenem! most értem az angyal levelét! — Mennyit kellett szenvednie! — — S mi lesz már most e zűrzavarból? — Mindenek előtt meg kell gyógyulnod s akkor mint vőfélyed, elviszlek téged, te zöld király, Karó imhoz, Ottilia aztán birja Isten nevében saját válasz tása szerint az ő makk királyát. * Négy hét múlva csakugyan kettős nászünnep volt Danilevics lelkésznél, mely jó kedv között igen vidáman folyt le. A első nászünnep furcsa --c9eréje elég anyagot szolgáltatott mulatságra s a kedélyes''lelkész kizsák mányolta azt: vejeit folyton zöld és makk királynak szólitván. X. A czivilizált nomádokról. Az bizonyos, hogy a kedélyt, a lelket, a helyi viszonyok varialják. Az égalj van reá befolyással. A ki hegyek közt él, a hol hideg is van, annak még a lelke is bunda alatt hallgat és keblét mégis megveszi az Isten hidegje; megfagy benne a fogékonyság és az ilyen emberek — bizony nagyon unalmas emberek. Nem valók egyébbre, mint favágásra. A völgy, a róna s általában a lapály lakói egé szen mások. Nyilt keblüek; bennök mindennek helyet adnak és mindennek van viszhangja.
