Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

27. szám.

Szegzárd, 1879. vasárnap julius 6-án.

Hetedik évfolyam.

Hlegjelen:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Előfizetési őrak:

Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 Egyes szám ára .-------10 ,,

Sz

erkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-báz, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak.

Kiadóhivatal:

Szécliényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos

közlönye.

Előfizetési felhívás:

A „Tolnamegyei közlöny“ 1879. évi hetedik évfolyamának második felére. Előfizetési ára 1879. julius 1-től 1879. deczember végéig 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzeknek legkésőbb folyó évi julius 10-ig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek.

A kiadóhivatal.

Nyílt levelek

tek. Varasdy Lajos tolnamegyei kir. tanfelügyelő úrhoz.

II.

Bonyhád, 1879. junius 29-én.

Igaz, az 1868. 38. t. czikk 4. §-nak foganatosítását betiltó tanfelügyelői rendelet kath. népiskolánk nem-minden, Iranern-csak orth. izr.. tanonczai-- nak szüleire vonatkozott és pedig azon oknáTTogva, mert Bonvhádon az orth. izr. hitközségnek.. már május 15-ke óta a törvény értelmében felállított, teljesen. felszerelt, bebutorozott, okleveles tanitóval.. ellátott, önálló felekezeti iskolája van, hova a szülők gyermekeiket rendesen küldik és a törvény által előirt tantárgyakban oktattatják. E körülményben rejlik alapindoka a junius 9-ki betiltó rendeletnek és én épen ezen alapindokra vonatkozólag a reám háramló felelőség teljes tudatában határozottan álli- tom, hogy az alapindokul elfogadott értesités nem való, nem igaz; a mit tek. tanfelügyelő urnák junius 9-én nemcsak gyanítania, de tudnia is kellett, ha máshonnan nem, minden bizonynyal azon föl- lebbezvényből, melyről másnap (junius 10-én) a köz- igazgatási bizottság előtt referálni méltóztatott és a melyben bizonyos urak épen az orth. izraeliták isTÁRGZA.

Az első fehér hajszál.

(Francziából.)

(Folytatás.)

Másnap, az illem szabályai által megengedett látogatási órák elsejében már jelentkezett Gaston, Delbonn asz- szonynál. Egy művészien dolgozott arany almával ékitett lovag-vesszőt tartva kezében, szokott fesztelenségével belépve mondá:

. — Bocsánat asszonyom, bocsánat, hogy ily korán zavarom nyugalmát, de jövök önt egy ígéretére emlékeztetni és kérni annak megtartására.

— Egy ígéret tőlem ? és melyik, ha szabad kérdenem ?

— A melyet ön nekem tegnap este tett.

— És mit ígértem én tegnap este?

— Az én vezetésem alatt környékünkben egy kirándulásban részt venni.

— Ah! nagyon helyes. De Gaston ur elfelejtette a nevezetes akadályt . . .

■,— Asszonyom, én mindent szemügyre vettem és csak önnek kellene beleegyeznie. Hála istennek, sem a lovak nem rokkantak, sem pedig a kocsi nem roskadozó. Ma reggel vendéglősöm felügyelete alatt találtam egy jó fogatot. Egészen uj és csak úgy tündököl a sok disztöl, de külön ben is könynyen gurul és nem hagy semmi kívánni valót

kolafentartási képtelenségük alapján a bonyhádi képviselő-testület május 15-én 1$. szám alatt hozott elutasító határozata ellenében számukra a tek. köz- igazgatási bizottságnál közösl községi iskola felállítását sürgették.

Már ha az orth. izraeliták, illetőleg az ő vezetőik május 15-én azon indoknál fogva, hogy ők saját erejükből nem képesek önálló felekezeti iskolát fentartani, a képviselő-testülettől közös községi iskolát kértek és az elutasittatásuk folytán beadott föllebbezvényök eredményéül a tek. közigazgatási bizottságtól junius 10-ig községi iskolát remény lettek: ugyan kérem, tek. uram! hogy is lehetett junius 9-én oly könynyen elhinnie, hogy a bonyhádi orth. izr. hitközségnek már május 15-én rendes felekezeti iskolaszéke, az 1868. 38. t. ez. 11. 12. és 13. §§-ai értelmében felállított, teljesen fölszerelt, bebutorozott és okleveles tanitó vezetése alatt álló független felekezeti iskolája volt?

Mig nekünk katholikimoknak. Bonyhádon mind lélekszámra, mind vagyonosságra nézve a legerősebb hitközségnek évekig kellett élethalál tusát vívnunk, mig egy független kath. iskola iránti jogunkat érvényre emelhettük ; mi több, még akkor is, midőn a nm. vallás- és közoktatásügyi minister kath. iskolánk teljes mérvbeni visszaállítását már hivatalosan megengedte, tek. ur saját úri és a völgységi járás érdemdús szolgabirája személyében egy külön bizottság kiküldését látta szükségesnek, mely a helyszínén megjelenve, biztos tudomást szerezzen arról, ha vájjon a kath. hitközség képes-e a törvénynek megfelelő iskolát fentartani; .... addig az orth. izraeliták egy pár vezetőjének elég volt a tanfelügyelői irodában egyszer junius 9-én megjelenni és elmondani, hogy ő náluk iskola dolgában már május 15. óta minden rendben van — és tek. ur ezen egyszerű és saját állítólagos tanítójuk bizonyitváhátra. Kocsi, lovak és szerszám, minden a legjobb öszhang- ban van együtt. Megvásároltam a tulajdonjogot, a kormányzóságot pedig öreg komornokom rendelkezése alá helyeztem ; a kocsis is biztos, mert az királyi házat kiszolgált egyén és igy, egy udvarias kalózhajós minőségének örvendve, szaladtam, hogy önöknek az én hajómon egy sétát fölajánlhassak.

Visszautasítani egy ajánlatot, a mely ép oly udvariassággal, mint körültekintéssel volt téve, majdnem egy lett volna a megbántással. Másrészt pedig ezen lovagias figyelem nagyon is hizelgően hatott Delbonn asszony önszerete- tére s azért könynyen lehagyta győzni előítéleteit; leányától kisérve tehát a kocsihoz mentek, mely már az ajtó előtt várt reájok. Nagyon szép, könynyü nyári kocsi volt gyönyörű nemes vérü lovak által vonatva, melyek már nyugtalankodva az állás miatt, habzó szájjal, türelmetlenül várták az indulást.

Gaston kezét nyújtva az utazó hölgyeknek, felsegité őket a kocsiba s mig utánuk becsukta annak ajtaját, addig ők kényelmesen elhelyezkedtek a széles ülésen s mosolygva nyilvániták megelégedésüket.

— A mi engem illet — mondá vidáman — kérném önöket hölgyeim, nevezzenek engem lovászmesterüknek és engedjék meg, hogy oldaluk mellett a királynő valódi testőrének minőségében lovagolhassak.

Eme szavak bevégeztével a lovász fiú által elövezetett tüzes vérü szép paripára ugorva, a kocsi oldala mellé lépnyán kívül semmivel nem igazolt beszédre, nagy hamarsággal, be sem várva az e fajta ügyekben illetékes és más napra már össze is hitt közigazgatási bizottság hozzászólását, még ugyanazon napon (junius 9.) küldi meg a többször idézett és a törvény foganatosítását betiltó rendeletét.

Bocsánatot kérek őszinteségemért, de az ily eljárás párhuzamba állítva különösen a kath. hitközség irányában tanúsított túlságosan scrupulosus eljárásával, előttem igazán még manap is megfoghatatlan marad és azt mint jellemző dolgot késztetve érzem magam egyszerűen tisztelettel feljegyezni.

Ha az imént elmondottakban nem sikerült volna még tek. urat teljesen meggyőznöm azon állításom igazságáról, hogy junius 9-én 241. szám alatt kiadott rendeletét csakugyan valótlan értesítésre alapította, bátorkodom még két, épen az érdekelt orth. izr. hitközség elöljáróságától eredő okmányra hivatkozni, melyek elsejében most nevezett elöljáróság úgy május 15. körül világosan azt irja nekem, hogy az ő felekezetök önálló felekezeti iskola fentartására nem képes, minélfogva a legközelebbi napokban illetékes helyen községi iskolát fognak kérni; másikában pedig ugyanazon elöljáróság május 27-én arról értesít, hogy ők május 25-én magániskolát állítottak fel és tanítóul a reformátusok tanítóját alkalmazták, hogy aztán az ő iskoláját ki látja el, arról nem értesítettek. Ez okmányok az illető hitközség hivatalos bélyegével is el vannak látva, tehát hitelességűket senki kétségbe nem vonhatja.

Kérem, a föntebbieken kívül méltóztassék ezen kezeim közt levő okmányokra is reflektálni, ha tek. ur a törvény és kormányrendeletek foganatositását betiltó rendelete fogalmazásánál alapul szolgáló azon beszédnek, hogy az orth. izr. hitközségnek már május 15-én a törvénynek mindenben megfelelő feletetett s vidáman, magasztos szép arczával, mint a költöiség legtökéletesebb lovagja, inditá meg a menetet.

Mindazon előnyök, melyeket Delbonn asszony újabban felfedezett nála, csak mélyebben gyökeresitették meg szivében az irántai vonzalmat; habár eddig alig félig vallotta volt be önmagának is a nagy érdeklődést. Minden egyes figyelem, minden egyes előzékenység újabb és újabb égő anyagot dobott a szivében felgyújtott lángra, melynek hatalmát a kölcsönös vonzalom hízelgő tényének tartotta.

A nap igen kellemes szórakozások közt telt le. Gaston maga volt a gondoskodás, a legkisebb részletig mindenre figyelt és finom udvariasságát is rendkívüli helyes tapintattal tudta Delbonn asszony és leánya közt megosztani.

Rendező és kivivője ezen rögtönzött kirándulásnak és mint a nap hőse mindent elkövetett, hogy egy perczig se unatkozzanak utitársai.

Ilyen volt kezdete ezen bensöség növekvésének, midőn a magányban a három egyéniség, valóban megható szépségével méginkább emelé a szabad természet nagyszerűségét, a melyben csoportjukkal oly elbájoló képet nyújtottak volna a legnagyobb művész ecsetének. A felhőtlen égboltozat, a kellemes levegő mind hozzá járultak, hogy a visszatérést a napnak utolsó óráira halaszszák.

Az est órája már beköszöntött volt, midőn a várost elérni iparkodtak. Delbonn asszony felszóllitására, talán a távolság miatti félelemből, a kocsis megrántá a gyeplőt s