Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-25 / 21. szám
szükségesnek tartjuk azt részletesen s a valósághoz híven leírni. Szentes József, a korábbi időkbendPilis községi segédjegyzö, később a szegzárdi kir. járásbiróságnál díjnok, utóbb írnok, szelid, kedves, értelmes és miveit modora által oly tiszteletteljes állást tudott magának a társadalmi téren kivívni, hogy a hivatalos állásán felül álló körökben is szívesen látott vendég, ismerős és barát volt. A közbecsü- lést, melyét mocsoktalan jelleme biztosított részére, lényegesen fokozá azon körülmény, hogy a 600 forint fizetéssel ellátott Írnok a nélkül, hogy meg nem engedett eszközök - hez nyúlt volna, divatosan öltözködött, csinosan bútorozott szobát tartott, a társasélet tényezőjekép szerepelt s e mellett még egy kis tökére is tudott 1 szert tenni, úgy hogy még a párisi világkiállítást is meglátogathatta. Ily magatartás mellett történhetett csak meg, hogy báró Wimmer- sperg Guidó ur vele baráti lábon állván, folyó évimár- czius 18-án Poroszországból magával hozott pénzéből 40000 frtot ideiglenesen őrizetére bízott, mely pénzből szükségletéhez képest kisebb-nagyobb összegeket időközökben átvett s az utolsó 6000 frtot szinte folyó évi april 20-án hiánytalanul tőle megkapta. Ez a pénz, melynek nála létét eltitkolni feleslegesnek tartotta, volt végzetes halálának oka. Mindenki előtt tudva volt, hogy B. W. pénzét nála letette, az azonban nem mindenki előtt volt tudva, hogy már visz- sza is vette s igy történt, hogy Szentes József folyó évi május 17-én reggel kegyetlenül meggyilkoltatott. A holttest még ugyanaz nap reggeli 9 órakor meleg volt s igy az orvosi vélemény szerint a gyilkosság hajnali fél öt és fél hat óra között követtetett el. A gyilkos tudva azon körülményt, hogy Szentes ajtaját nem szokta bezárni, akadálytalanul hatolt a szobába s annak belső ajtaját magára zárta; ekkor mint ez a helyszíni szemléből következtethető, az ágyában alvó Szentest orozva, a vele hozott vésöszerü eszközzel úgy fejbe ütötte, hogy a sértés az orvosok által feltétlenül halálosnak nyilváníttatott, minthogy azonban az ütés rögtöni halált nem okozott, a gyilkos lekapta az ágy felett függő 28 centiméter hosszú és 4 centiméter széles tört s azzal Szentest nyakán keresztül, elvágva a nyakütereket, forma- szerüen az ágyhoz szegezte s még, mint ezt a nyak bal részén levő három tátongó nyilás tanúsítja, kétszer újra keresztül szúrta, úgy hogy a vér az ágy felett függő kép magasságáig hatolt. Végezve gyalázatos munkáját, az Íróasztalon levő körülbelül 30 darab különféle tárgyakat szép rendben a padlózatra rakta s' a meggyilkolt tűzoltó- baltájával Íróasztalának azon fiókját, melynek háta megett a rejtett fiók volt s melyben Szentes a pénzt tartotta, mig nála volt, felfeszitette; ott azonban semmit sem találva, magához vette a meggyilkolt összes pénzét, mely körülbelül 600— 800 írt lehetett, ezenkívül annak arany óráját, arany lánczátj gyűrűit -és hat lövetű "revolverét. Megjegyezzük, hogy ez a véres dráma Szegzárd közepén, a megyeház alatti utczában, világos nappal játszatott le s igy nincs szó, mely a tettes elvetemedettségét jellemezni tudná. A vizsgálatot Kiss Károly kir. aljárásbiró, Pap Lajos kir. ügyész és Szendrödy Károly kir. járásbiró jelenlétében azóta szakadatlanul folytatja; daczára azonban az önfeláldozó tevékenységnek, melyet fentnevezett urak kifejtenek, ekkoráig a gyilkos személyére vonatkozólag semmi eredmény sem mutatható fel. — Adomány a szegediek javára. Páll János öz- vegye, pálfai lakosnő, egy részére biróilag megítélt összegből 5 forintot adományozott a szegedi árvízkárosultak javára. — Adományozás. Németh Márton ur fáczánkerti tanyai néptanító, a Szegzárd-központi felekezet nélküli tanító- egyesület könyvtárát a következő könyvadományokkal volt szives gyarapítani, u. m. A gyámság és gondnokságról. Irály rendszer. Az ó, közép és ujkorbeli fóldirat és történelem alaprajza. Egyetemes magyar encyclopaedia. (5 kötet B, C, és E betűkkel.) Kiadja a Szent-István társulat. Mely becses adományért fogadja az érdekelt tantestület nevében részemről meleg köszönetemet. Szegzárd, 1879. május hó 22-én. Számháber János, könyvtárnok. — lljabb tantárgy. Az 1865A-ik évi törvények gyűjteményében foglalt s 1868. évi XXXVIH. t. ez. a népiskolai közoktatás tárgyában 5-ik fej. 5ő-ik §-a világosan kimondja a törvényileg kötelezett tantárgyakat, melyek az iskolában az egyes tanítók által elöadandók. Nem tudom azonban, van-e tudomása bármely tisztelt iskolavizsgáló közegnek arról, hogy megyénkben kisebb-nagyobb falukban a néptanítók a fennebbi törvényezikkben kötelezett tantárgyakat mellőzvén, az iskolába járó gyermekekkel fájukat hozatják haza az erdőből, venyegéjöket a szöllöböl; továbbá trágyát hordatnak velük,-melyet a szegény gyermekeknek egy nagy kosárban a tanító által megrakottan, puszta fejen kell czipelni. Elviszik őket továbbá a földjeikre, hol aleg- terhesebb munkatételre szorítják őket. (Kéíjük a hely és a a tisztelt népnevelő urak nevét velünk tudatni, hogyannak rendje és mődja szerint elbánhassunk velők. A szerk.) — Tanitó-egyleti értesítés. A „Szegzárd központi felekezeti nélküli tanító-egylet“ folyó évi május 21-én tartott választmányi gyűlésén elhatározta, hogy a nyári közgyűlését julius 3 ára halasztja el. Tehát ezen gyűlésre a válaszarány a következő dolgozatokat tűzi ki előadásra: I. A „hőről“ (gyakorlati alöadás alakjában) tekintettel az elemi népiskola V. VI. osztályára. Pályadíjul a legjobb munkának 1 drb. cs. kir. arany, adatik. II. A „csálád és iskola“ (írásbeli dolgozat) 1 drb. ezüstforinttal jutalmaztatik. Kéretnek tehát a t. egyleti tagok, kik pályázni óhajtanak, hogy müveiket legkésőbb junius 25-re a tanító-egylet elnökségéhez nyújtsák he. Azonkívül, kik valamely más dolgozatot vagy müvet szándékoznak előadni, ebbeli szándékukat — a programm megállapithatása végett — a fonkitett határidőre szintén jelentsék be. Kelt Szegzárdon az 1879. évi május hó 21-én tartott választmányi gyűlésen. Várkonyi Sándor, egyleti II. jegyző. — A színházban. És elszálltának ők ... a hősök, Rómeók, Júliák, Xantippék, Tartüffök, Schylockok és Finom Rózsik ... a hogy Serpolette el nem távozott velük, onnan van, mert az nem is jött velük. Ah! mily megható jelenetek fejlődnek ilyenkor, — az elutazás pillanatában! Nagy társzekerek állnak már kora hajnalban a nagyven- déglö előtt, melyre ládák, kofferek, terslagok, táskák, bőröndök — sokféle kiadásban — rakódnak fel. Változatosság okáért mindezen dolgok tetejébe rakják a coulissákat sauffitálcat, erdőket és virágbokrokat, a saraglyán hátul kandikál a — sugólyuk. A szekéroldalra kerülnek a dárdák, lándsák, puskák, karabélyok és ezüst foglalványu diszkar- dok, aranyzománezos sisakok — fából és agyagból. Van zaj, lárma, kapkodás, sürgés-forgás. Fel az emeletre, le az emeletről. Kocsis! megálljon, még ez a láda a kend jármüvére való. Hó! lassan, lassan! Virágvölgyi ur! ne tátsa a száját, segítsen ezt a ládát fölemelni. Nem engedem, tudják az urak, inkább mindjárt lerakodok, — tör ki a kocsis, — nem ökrök az én lovaim, a szekerem sincs vasból. Kend kocsis, halgasson, szól a művezető-kellékes ur. Mi köze hozzá, akármenynyi terhet is rakunk fel ? — Mit ? mi közöm? Mi a fránya? Hát csak azt gondolnám, megkövetem az ifj’urat, hogy én volnék a szekerem tulajdonosa? Rosszul gondolja, azaz hogy —' — puff! — a veszekedés közben a már-már megillető helyére juttatott láda lepottyan; Virágvölgyi urnák a kis lábujja hegyét is derangirt állapotba helyezvén. Még nagyobb zavar . . . Zsipszi! hol a Zsipszi kutya? kérdi kétségbeesetten a nagymamákat játszó Fátray Adelgunda leányasszony. Ott van ni, tessék, elriasztották a Zsipszimet. Direktor ur, én nem megyek a Zsipszi nélkül sehova. — — Direktor ur, kérem egy szóra, szól a népénekes. — Nem érek rá, szól a válasz. — De fontos a dolog. No hát csak hamar. —1- Két rénes forintra van szükségem, a nélkül nem mehetek; nem ereszt a háziasz szony. — Sajnálom, akkor itt marad. — Úgy?! Igenis ... Kocsis induljon! Készen vannak?! — Ho-hó! Megálljunk csak. Direktor in- egy kis hiba van. Nem férünk fel a szekérre. Nem? na jó! . . Mehetünk. Ki hiányzik, nem hiányzik valami? De igenis kérem, jegyzi meg a fiatal kezdő, Vaághy ur részeg, nem akar a vendéglőből kijönni. Na nem tesz semmit, majd eljön gyalog .... Rajta, indulj! — Ho-hó! No mi az? A direktort keresi ez a törvényszolga. Mi tetszik ? Egy végzés. Ahá! a rendező beperelt, hogy nem fizettem ki a járandóságát. Nem is fizetem, mert nem dukál neki. Jól van, kérem csak tessék 9 órakor a járásbiróságnál megjelenni, majd ott tárgyalhatják. Ott leszek. Nem baj, úgy is van még egy kis dolgom magamnak is. Uraim és hölgyeim, a helyemet átengedem. Én majd délután vagy helnap követem önöket. Adieu! ... Es anynyi balszerencse közt, oly sok viszály után, a jó isten segítségével mégis csak elindulának s talán azóta czélhoz is értenek, sőt el is feledték a viszontagságokat; s álmadoznak újra fényes költői álmokat, tapsról, tarka virágkoszorukról, hírnévről, halhatatlanságról és jövedelemről ............Bár álma iknak csak egy századrésze valósulna meg! . . . Csak oly anyagi eredményt mutathatnának fel gyakorta, mint az utolsó előadáson. Az igaz, hogy Geiger Gyula uj darab* jának „A dijnok“-nak sokat köszönhetnek. De a szerző ur is meg lehet elégedve a külső sikerrel, nemkülönben a közönség nagymérvű érdeklődésével. Tartózkodunk a darabbal szemben szigorú kritikát alkalmazni. Nem volna helyén. Szívesen constatáljuk inkább a nagy többség véleményét, mely kifejezést nyert a gyakori tetszésnyilvánításokban és viharos tapsokban. — Mi részünkről szintén a tapsolók mellé állunk, mert egy reményekre jogosító tehetséget nyilvánosan is buzdítani, csak örömre szolgálhat. — Másrészről anynyit még is megjegyzünk, hogy törekedjék tartalmasabb és tömörebb mese alkotására, helyesebb tervezetre, nem erői tetett bonyodalmakra és kifejlésre; tartsa szem előtt a lélektan követelményét s a színpadi hatást, ne excentrikus monologok és dialogok által akarja elérni. Ismerje meg jobban a szinmüirás technikáját s — ha nem haragszik meg érte senki — a színfalak titkait is. Most előadott darabjának foelőnye a szép, itt-ott költői nyelvezet, folyékony irály, vannak egyes számbave- hetö ötletei is és végre egy pár igen jól festett alakja: a vén paraszt, az idős kisasszony; de már a dijnok kissé erőltetett, az aljegyző alakja halvány. Rózáé pedig lehetetlen . . . Summa summarum: az egész darab sajátságos vegyüléke a rosznak és a jónak. Tetemesen meghuzogatva, simogatva azonban jóakaratu közönség előtt — előadható Hja! Sic itur ad astra! Nyilttér.*) Budapest, 1879. május 21-én. Duna-Fftldvár nagyközség mélyen tisztelt hatóságának! Egy folyamodványhoz mellékletül szükségem volt többek közt egy erkölcsi bizonyítványra is; miután pedig Du- na-Földvárott laktam tiz esztendőig és ezen idő alatt sem nem loptam, sem nem raboltam, sem pedig immorális életet nem éltem: ennélfogva felkértem egy duna-földvári barátomat, hogy kérjen számomra a d.-földvári városi hatóságtól egy erkölcsi bizonyítványt. Azonban nagy meglepetésemre, mint említett barátom leveléből értesültem, az erkölcsi bizonyítvány kiadását megtagadták, mivel állítólag 2 frt 80 kr adóhátralékkal még adós vagyok!!!-----------------------------------------------------Enne k következtében, mélyen tisztelt hatóság! bátorkodom egy megjegyzést tenni és egy kérdést intézni. Megjegyzésem az, hogy azon időig, (1878. április 1-ig) mig D.-Földvárott voltam, kifizettem az adómat. Kérdésem pedig: ha csakugyan adós lennék 2 frt 80 kr adóval, elég ok-e ez arra, hogy az erkölcsi bizonyítvány kiadatását megtagadják? Mily belső összeköttetésben áll az adó fizetése vagy nem fizetése az erkölcsiségge 1 ? Adó és erkölcs minden józan ember előtt eddig két egymástól eltérő fogalom volt; ha Önök ezt máskép tudják, kérem, magyarázzák meg és az egész tudományos világ fog a duna-földvári mélyen tisztelt hatóságnak egy uj igazság kiderítéséért hálás köszönettel tartozni. Buchbinder Miksa, VI. Sugárút 59. sz. a. *) Az e rovatban közlőitekért felelősséget nem v&lall a szerk. Hivatalos rész. 3435. Tolnamegyc alispánjától. alisp. Körözés. Haagen máskép Horog István volt bikácsi lakos dohány-' csempész tartózkodási helye ismeretlen lévén köröztetése ezennel elrendeltetik, feltalálása esetén jelentés teendő. Kelt Szegzárdon, 1879. május hó 12-én. Perczel Dezső, alispán. 3569- Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Katyor Jánosné karádi lakos dohánycsempész tartózkodási helye ismeretlen lévén, köröztetése ezennel elrendeltetik, feltalálása esetén ide jelentés teendő. Kelt Szegzárdon, 1879. május 12-én. Perczel Dezső, alispán. 2459- Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. A morvaországi m. kromavi cs. kir. járás kapitányságnak a nagyméltóságu m. kir. belügyministeriumhoz intézett előterjesztése szerint az alább megnevezett hadkötelesek, állítólag a magyar korona területén tartózkodnak. 1. Müller Vilmos, Müller György volt urodalmi hivatal szolgának fia, született Hrottoviczban, 1845-ben, ugyanoda illetékes; szülői vele születése után Váczra költöztek, hol állítólag vendéglőt béreltek és nevüket valószínűleg magyarosították. j - V j V / 2. Stiava József Stiava Antal lateini volt zsellérnek fia, született 1848-ban Aujezd községben a hová illetékes is, foglalkozására kertész, nevét valószínűleg magyarosította. 3. Peck Fereucz, Peck Andrásnak fia született 1848. Ober-Kaunitzban és odavaló illetőségű, foglalkozására kovács, állítólag Dálya községében megnősült és valószínűleg magyar nevet vett fel. — Ezen egyén iránt a fonnevezett járáskapitányság által Udvarhely megyéhez 1878. évi február 23-án 1939. sz. a. és folyó évi január 16-án 574. sz. a. intézett megkeresésekre válasz nem adatott. 4. Kopecek János, Kopécek Györgynek fia, született Ratischovitzban 1853-ban ugyanezen községbe illetékes, állítólag mintegy tizenöt évvel ezelőtt atyjával Magyarországba költözött és valószínűleg magyar nevet vett fel. 5. Psesser (Pfeffer) Sámuel szül. 1846. I’rritz községébe illetékes, foglalkozására mészáros. 6. Holup András, Holup Flóriánnak fia, született 1848-ban Babitz községében, ugyanoda illetékes, szülőivel, kik állítólag 1853-ban valamely járványos betegségben elhaltak, az 1852. évben zemplénmegyei Bodrog-Keresztúr községébe költözött, de útközben állítólag meghalt, mások szerint azonban a most nevezett községben valaki által ápolás alá vétetett. A nevezett egyéneknek köröztetése ezennel elrendeltetvén, ha közülök netalán valamelyik időközben elhalt volna, szabályszerű halotti bizonyítványa felterjesztendő. Kelt Szegzárdon, 1879. april 28-án. Perczel Dezső, alispán. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Bod a Vilmos.
