Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-11 / 19. szám
tehet a fél egyebet, mint hogy újólag fizet és igy négyszeresen, mert az általadottbélyegről, vagy annak áráról nyugtája nem lévén, keresetet senki ellen nem támaszthat. A pénzszerzés e módját azon reményben, hogy a kik azt eddig akár feledékeny- ségbó'l, akár szándékosan űzték, ezután attól tartózkodni fognak, most a maga nevén nevezni nem akarván: fejezzük be az értelmi proletárról adott rajzunkat. — De mit mondjunk még? Nem tüuik-e ki csak a fölebbiekből is, hogy az értelmi proletár hasonlatos a verébhez, most nevetséges, majd káros, de szemtelen mindég? Távol legyen azonban, hogy ezen osztályhoz sorozzuk azon egyéneket, kik* iskolai pályájukat bármi ok miatt be nem végezhetve s az eléjök tűzött czélt el nem érhetve, most mint alsóbb rendű hivatalnokok szerény fizetésből tartják fenn magukat: de azért nem a zsebmetszés, hanem a hivatali hűség, pontosság és közéletbeli becsületesség elvét vallják és lelkiismeretesen követik. Fogadják ezek őszinte beesülésünket, tiszteletünket. Ostromolják, üldözzék ők is, velünk együtt azokat a valódi proletárokat, kik hogy uracsot játszhassanak, megzsebelik az együgyü embert s ez által egy részről bizalmatlanságot keltenek a néposztályban a tiszteletre méltó hivatalnoki kar iránt, — másrészről rossz példát adnak épen azon néposztálynak, melyet javitni s melynek javára törekedni, emberi és hazafiui kötelessége volna minden kaputot viselő embernek. — Azok a nagy pipáju, de kevés dohánya szülők pedig, mind a magok, mind fiuk, mind a nemzet érdekében sokkal helyesebben csele- kesznek, ha azon igyekeznek, hogy fiukból képzett iparos váljék; mert minden okos ember szívesebben szorít kezet egy kérges tenyerű, de becsületes iparossal, mint egy olyan téns úrral,, kinek a keze — ragadós. Különfélék. — Kölesdröl írják nekünk: Ó Felségeik ezüst menyegzője alkalmából a hálaadó ünnepélyes istenitiszteletre mind a három vallásfelekezet templomában, a kellemetlen idő daczára, a hivek nagy száma jelent meg, hogy kifejezést adjon ragaszkodásának s jobbágyi hüségénea, az ünnepeltek iránt, hogy hő imáját küldje az egek Urához: Éljen a dicső nászi pár! Viduljon a hon minden lakója S örömtől zengjen a határ! Szabad legyen továbbá megemlíteni a következőkben, mi emelte ez alkalommal különösen a kath. istenitisztelet fényét s magasztosságát? Fényét emelte a templom oltárának Ízletes fölékesitése, mely körülbelül 100 azaz száz o. é. írtba került. Vájjon kiknek lehet ezt köszönni? Valamint mindég voltak, úgy jelenben is vannak nagylelkű és mély vallásos érzésű nemes hölgyek, kik e téren buzgólkodnak és fáradoznak. Ilyenekül méltán és kiválóan tisztelhetjük ez alkalommal méltóságos gróf Zichy Emészt, Zichy Ilma és Brankovics Brankó Paula nemes hölgyeket. A istenitisztelet magasztosságát pedig, valamint több más, úgy ez alkalommal is kiválóan .emelte a szívhez szólló, áhitatra gerjesztő gyönyörű mise-ének, melyből kimagaslott a „Kristus factus est pro nobis.“ „Gloria.“ „Offertorium.“ Rubenstől „Fohász“ részletek. E gyönyörű ének előadói pedig Zichy Ilma, Brankovics Brankó Paula, báró Fridericsi N. és Fe- tzer Mihály helybeli kath. tanító szerepeltek. „Legyen jutalmuk ezért az égben, de tiszteletünk és elismerésünk már itt e földön.“ —n. (Elkésve érkezvén, múlt számunkból kimaradt. A szerk.) Dunn-Földvárról írják nekünk: A legelső magyar ember a király: én is tehát azon kezdem levelemet, hogy a 24-én birodalomszerte ünnepelt királyi ezüstmenyegző alkalmával városunk is fényesen nyilvánitá alattvalói hódolatát és őszintén érzett örömét, midőn a minden rendű és rangú lakosok, hatóságok,! tisztviselő és ipartársulatok által zsúfolásig megtöltött anyatemplomban a tőle telhető diszszel tartá meg a háladó istenitiszteletet. A jelenvoltak emelkedett hangulatát nagyban hatványozta miseközben kántorunk lelket emelő és szivet gyújtó éneklésével egy helybeli gyártmányú alkalmi darabnak, mit a nap emlékére ide jegyzek: Örülj, vigadj magyar hazánk! Huszonöt éve jött hozzánk Bajorhon áldott angyala, Királyunk szép menyasszonya: Azért a nép örömzaja Ezü8tmenyegzöt üle ma. Sok éven át — hajh! gyászolánk. .. Lesújtva vérze rabhazánk; Hogy jött királyunk angyala, Megnyílt sok börtön ajtaja. Azért a nép örömzaja Áldó imába tör ki ma. Örülj, vigadj magyar hazánk! E frigyből áldás szállt reánk: Azóta vész vagy baj ha ér, Király és nemzet egyetért. Azért a nép ma igy kiált: Óvd Isten, a királyi párt! Örülj, vigadj magyar hazánk! Van égben, földön pátronánk: Ott Mária, Erzsébet meg itt, Királyt, népet ki boldogít. Azért a nép ma igy imáz: Virulj magyar királyi ház! Áttérek most egy másik ünnepély felemlitésére, mely névvel méltán illethetem az e hó 26-án casinótermünkben a szegedi árvízkárosultak javára tartott hangversenyt; mert ünneppé tette azt a nemzet fiait örömben és bajban egyesítő szeretet és részvét, valamint a rósz idő daczára városunk színe javából egybegyült diszes társaság, melyhez járult szokott contingensével a Földvárhoz hű Előszállás. Nem mondhatnám, hogy miként Pallas Athene Zeus fejéből a mint terhessé leve, Hephästos fejszecsapására teljes fegyverzettel szökelle ki: akép a mi rendező uraink (kiknek élén ifj. Szevald Móricz ur állott) agyában megfogamzott coDcerteszme is minden vajúdás nélkül vált tetté; nem lennénk akkor kisváros, ha a feszengő igények és kicsinykedő neheztelmények ezerféle fonadékain és szirtecskéin nem kellene előbb minden szülendő vállalatnak keresztül bukdácsolnia. Az előkészület tehát itt is, mint másutt, a kinok napjaivá leve sokakra, de kivált a művezető Szentesy Béla urra. No de a fényes siker kiengesztelheté mind öt, mind pedig a rendezőket fáradozásaikért. Az anyagi sikert, melyet a belépti dijakból és felülfizetésekből, a kiadások levonása után fenmaradt 226 frt 55 kr és Nádhera Pál ur által körözött aláírási ivén begyült 16 frt 10 kr s igy összesen 242 frt 65 kr jelez, még fölülmúlta a müsorozat minden darabjának valódi élvet nyújtó keresztülvitele. Az oroszlán- rész természetesen itt is Szentessy Béla urat illeti művészi hegedűjátékáért, kit özvegy Müller Jánosné urhölgy kisért mindkét előadásában a nála tökélyig vitt szabatossággal zongorán. Schmidt Ferencz urnák pedig másodsorban nem csupán azért rójjuk le elismerésünket, hogy a szent czél iránti tekintetből Pestről fáradt le hozzánk: hanem azon valódi müélvért is, melyben érczteljes csengő bariton hangján előadott legújabb népdalokkal a zajos lelkesedésre ragadt társaságot részesité. Elismerést érdemel Jehn Ferencz urnák a népdalokat kisérő szabatos zongorajátéka is. A mű- sorozat többi zene- és énekrészeiben is igazi élvet nyújtottak báró Eötvös Józsefné és leánya Fanni kisasszony, valamint a 13 éves, sok reményekre jogosító Fiáth Irén kisasszony. A vegyes dalkar kitünően összevágó énekléséért pedig az elismerés adóját kiválólag az abban résztveit, minden szépért és nemesért lelkesülő hölgyeinknek rovom le, nem is puszta udvariasságból, hanem — mert valójában is őket illeti meg, mint kik, a folytonos esőzések miatt alig járható utak daczára sem maradtak el egy Ízben is a próbáról. E közreműködő hölgyek valának: Hevessy Gyuláné, Szauer Károlyné és Szentessy Béláné urhölgyek, továbbá Ujváry Ida és Irma, Szauer Irma és Fanni, valamint Tem- mer Nina kisasszonyok. Zajos tetszést aratott Bátkay László ur is „A szegedi vész“ czimü önkészitett költeményének lelkes előadásával. Nem lehet említés nélkül hagynunk azon három piczi lelket sem, kik Them „Magyar induló“-ját ösz- szevágó szabatossággal játszák le: Széllé Honora, Müller Irma és Hermina kisasszonykákat. Valóban Szentessy Béla zenetanár ur a zenetanitásbani fáradhatlan lelkiismeretességének és szakavatottságának fényesebb bizonyítványával nem állhatott volna elő! Végül elismerőleg jegyzem meg, hogy a felülfizetéseknek, a jótékonysági czélnál is, jelentékenyebb tényezői valának bájos és lekötelező szivélyességü pénztárnöink :■ ifj. Szevald Móriczné és Széllé Zsigmondné urhölgyek. Levelemet azon óhajtással zárom be, vajha hasonló műkedvelői előadásokban minél többször, de nem hasonló indok folytán részesülhetnénk, x. (Elkésve érkezvén, múlt számunkból kimaradt. A szerk.) — A színházban. Ne tessék gondolni, hogy valami pikáns dolog történt, de valami felemlitésre méltó esemény mégis csak előadta magát. Mi az? Hát kérem a mi kitartó derék közönségünkre vonatkozik az egész. Nemcsak mindég a színészeket kell a színházban figyelembe venni, hanem a — közönséget is. Ezt pedig csak akkor lehet figyelembe venni, ha — van. Nálunk pedig van, daczára a kü- lönös időjárásnak és a még különösebb 33,333 frt czimü, (33 kr értékű) színdarabnak. Ezért engedje meg a világ, hogy itt palam publice a n. é. közönség előtt meghajolhassunk, elismerésünk szerény adójával viszonozván nemes eljárását a napjainkban elzüllött szegény vidéki színészet iránt ... A föntebb érintett színmű egyébiránt rendkívüli vidám és bohó. S mivelhogy szinészeink vidáman exequál- ták szerepeiket: jól mulattunk mindanynyian. Gerö elemében volt, úgy látszott, mintha egyik régiebb kedves szerepét elevenítette volna föl. A többi szereplők közöl Arday Ida, Gárdonyi, Makayné, Némethy Lenke szintén dicséretet érdemelnek. Szombaton Gerö jutalmául, Szigligeti „Két pisztoly“-át adták elő, a szép számú közönség előtt, mely a jutalmazottat több ízben zajosan megtapsolta; a minthogy mégis érdemelte. Hát vasárnap hogyne lett volna közönség, mikor a dalárda is közreműködött szívességből? Volt bizony, bár az égen sűrű sötét felhők tornyosultak, villámlott, dörgött; de hiszen eshetett volna csáElsimulna, mint a lányka szőke fürtje. Nem kell az apának a nyugalom otthon Vész s viharban van most helye a férfinak A gát koronáján, melyet tajtékzó hab Fogát csikorgatva ráz, mar, tép és szaggat. Sietve öleli feleségét által. De mielőtt menne, szive legmélyébe Még egyszer lefesti a családi tűzhely A csendes boldogság drágalátos képét, S azon veszi észre, hogy két forró könycsepp Szalad végig arczán szomorú hírnökként. Tovább ringatja az anya gyermekét, ám Oly csodás szorongást érez keblében, De a csecsemőnek csillag kék szeméből A hit és a remény integet feléje. Bizalma feléled s az „apró világot“ Tündér szép mesékkel vezeti álomra. Majd altató dalt zeng a ringó bölcsőnél S gögicsélve a kis ajkak utánozzák. Hahl mi az, mi zúg kint? O e lágy dallamhoz szomorú kíséret! A vihar szárnyának rémes csattogása! Pusztulás vár rátok, igy ordit dühöngve S rázza szilaj kézzel, üstökét a háznak. A Tisza egyedül nem tudott legyőzni Segítségül hívta a vihart magához. Az jár a hullámon! Fehér sörényébe Fogódzik s úgy vágtat rémes paripáin Által ugratva az omladozó töltést. Esdő szózat vegyül a süvöltő vészbe „Nincs ébren az Isten?“ Jaj, oly setétség Nehéz felhők fedik kárpitját mindenütt 1 Ébren van az Isten, a mindenségben de Csillagos szemével titeket nem láthat! Most meg ing a töltés . . . segitség! segítség! A támadt zavarban átszökik egy hullám Utánna a többi, diadalt ordítva S fél világot ingat böszült zuhatagjuk. Jaj tenéked immár hazám szép városa Jaj neked s népednek! Ébredj álmaidból Szegednek lakója Ébredj és menekülj, az életet mentsd meg! Ezernyi halált hord a bősz Tisza árja S mocskos habja mindjárt a koporsó hozzá! Mennydörgő hangjával süvöltöz az orkán Mint óriás kigyó, úgy terjeng a hullám Es sziszegve csúszik ajtón ablakon be. Gyűrűzve fogja át a remegő házat S az összeroppanik vad ölelésétől! Ezrek jajja veri keresztül az éjét És ezernyi szemből hull ki a hideg köny Az árt szaporitni, Nem lesz ennél rémesb a nagy végítélet! Ez volt a hervadás. Egy éjen keresztül Lehullt levele a százados tölgyfának. Csüggeteg levél lett a szorgos lakókból S űzi őket a sors idegen világba. Te néma rideg vagy, mint a halvány halott Sorsüldözött város! megállt szívverésed Tornyaidnak ajka a harang is hallgat Nincs kit felkölteni hajnal ébredésre Nincs kit hívogatni enyhe pihenésre. Még utczáid helyét is alig találni Ki adhatna számot a kis hajlékokról Ki adhatna számot eltűnt lakóikról? Ha egy ház még áll is, az is sirhalom már Kialudt tűzhelye melegítő lángja Mint gazdája szivén az életnek tüze Kit halva is őriz 1 Pusztulásod hire mint töviskoszoru Fonja által egész nemzetünknek szivét S minden honfíkebel vérzik bánatában! Még az Ég ura is megkönyezé sorsod S leküldé a földre szelíd angyalait Hogy segélyre hívják az emberiséget, lm elsőnek száll le fényeB trónusáról A koronás király, téged vigasztalni. Magasztos ígéret hagyja el ajakát „Szeged szebb lesz mint volt.“ A nemzet is rád ömleszti szeretetét Mint a földre a nap éltető sugárit Részvéttel néz reád a nagy világ szeme S segélyedre küldi kincse feleslegét! 0 e nemes érzet, magasztos biztató, Mint vihar után a tündöklő szivárvány! Hazámnak városa élni fogsz te újra S megifjult erőben ismét felvirágzói. Adja Istenünk, hogy éveknek múltával Büszkeséggel nézzünk s elmondhassuk rólad „Szeged szebb lett mint volt!“ Bátkay László.
