Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-04 / 18. szám
az él (f fához, mely a föld táperejét magához vonva s az éltető nap melegét fen- tartva, kiöli maga körül a hasznos növényzetet.“ Bár mily nemes legyen a czél, melynek elérését kitűztük, de ha az a mások érdekeivel ellenkezik, — nagyon sokat veszt szentségéből. Vagy nem hasonlit-e az említett túlbuzgóság a vallási téren előforduló vakbuzgósághoz?! Tehát nagyon helyesen tenne az általunk igen tisztelt választmány, ha jelmondatául a következőket hangoztatná: higgadt megfontolás és tapintatos eljárás; és ha ez leend határozataiknak irányadója, akkor az egyletet folyton a legnagyobb tisztelet és hódolat környezendi. Végül szabadjon megjegyeznem, hogy haragudni emberi, megbocsájtani (Sajnáljuk, de ki kell jelentenünk, hogy ahol bűn nincs, mint ezt a t. czikkiró is állítja, ott megbocsájtásnak sincs helye. A Victorienek.) isteni; és a jótékony nőegylethez sokkal megfelelőbb a megbocsájtó fensége, mint az ember gyarlósága s eszerint az egylet nem fogja visszautasítani Victorien ur béke^olajágát, nemcsak azért, mivel az a költészet szelíd virágainak diszke- retében nyujtatott át, hanem azért is, mivel .... ah!! . . . fiák pedig győzelem! . mi csak gyenge nők vagyunk; a fér- teremtés urai. Ovék-é a hatalom s a Anita. Különfélék. — A királyi pár ezüstmenyegzője alkalmából a szeg- zárdi izr. hitközség imaházában tartott istenitisztelet lefolyását következőkben ismerteti egyik tudósítónk: Folyó hó 24-én már korán reggel a cantori lakon kitűzött nemzeti lobogó mutatá, hogy ma az imaházban szokatlan ünnep lesz. Pontban 8 órakor reggel a helybeli iz. tanitói kar összes tanitványai kíséretében a királyi párnak virágkoszoruk és nemzeti lobogókkal körülvett arczképeiyel díszített s fényesen kivilágított imaházban megjelenvén, a helybeli izr. cantor ur, a szakadó eső daczára szép számban egybegyült áhitatos látogatók jelenlétében, ér- czes hangján a frigyszekrény kinyitásával az e napra külön összeállitott könyörgéseket, a királyi hatalom és dicsőségét zengedező énekeket megkezdé, melyek közöl a 21. és 67-ik zsoltárok, valamint a királyi pár és családja jólétéért esdő magyar könyörgés kiemelendök. De a mi az ünnepélyesség fokozására leginkább hatással bírt, az a helybeli mindkét nembeli izr. tanulókból ez alkalomra alakult énekkar által a tanítók és a cantor közreműködése mellett szép öszhangzattal énekelt Kölcsey „Hymnus“-a és záradékul a Vörösmarty „Szózata“ volt. Az egész közönségen meglátszott a benső öröm kegyeletes bélyege, úgy hogy szá- mosb áhitatoskodó szempilláin a lelki gyönyör könycsepp- jei ragyogtak. Hogy az ünnep tetézve legyen, az iskolaszék, jóllehet a második félévi előadások ugyanekkor kezdődtek, e napra szünetet rendelt. — Sajtóhiba. Lapunk múlt számában a szegzárdi gyűjtések eredményekép tévesen van 45 írt összeg kimutatva, mert 245 frt folyt be. — Válasz a „bírósági jelenetre.“ A helybeli színtársulat igazgatójától a következő sorokat vettük: T. szerkesztő ur! Becses lapjának folyó évi 17-ik számában a különfélék rovatában „birósági jelenet“ czim alatt valaki — nem éppen hizelgö kifejezésekkel élve,-*-.-— oktatásokat ad nekem az emberismeretről. Neki ez állítása- pedig nevetséges! A per,-mely a helybeli járásbíróság előtt lefolyt, hol Bártfay (Paczona) Antal felperes 39 frtnyi összeget jogtalanul követelt rajtam — a tanuk egyező vallomása s a járásbíróság Ítélete folytán az én részemre döntetett el. S az a valaki mégis kardot ránt a felperes vesztett ügye mellett! Az ily túlbuzgóság azt hiszem tapsokra nem számíthat. Vagy nem akaija talán nevezett ur a járásbíróság Ítéletét jogtalannak s nem igaznak declaralni ? Mert ez már komolyabb következményeket vonhatna maga után. Kérem t. szerkesztő urat, becses lapjában e nyilatkozatomat közzétenni. Szegzárdon, 1879. april 30-án. Maradtam kiváló tisztelettel Kovács Mór, színigazgató. — A színházban. Ne mondja senki már moat, hogy közönségünk közönyösségei viseltetik a színészet iránt. Ez alaptalan vád volna. Megmutatta a lefolyt héten, hogy érdeklődik a szinügy iránt, annyira, a mennyire a jelen viszonyok közt érdeklődni lehet. Elhisszük ugyan, hogy színészeink még sincsenek megelég a jövedelemmel. Azonban engedjék meg őszinteségünket, ha kinyilvánítjuk, miszerint működésük eredménye, — néha a közönség részvételével sem áll mindig arányban. E megjegyzést ne vegyék zokon. Tapasztalhatták e lap részéről is, hogy mindig meleg hangon és jóakarattal emlékezett meg a színházról. Azt felelhetnék önök, hiszen az kötelessége is egy provin- czíaüs lapnak, hogy ne szigorú mértékkel mérjen és lehetőleg gyámolitsa a vidéki szinügyet; a közönséget a színházba édelgesse, szoktassa, — nem pedig elriasztani igyekezzék. Helyesen van. Csak egyet nem kell felednünk. Azt, hogy a mi közönségünket szoktatni nem lehet. Bizonyára nem kerülte ki Önök figyelmét, hogy itt mindég egy és ugyanazon közönség jár, — igen csekély kivétellel, — a színházba. S milyen közönség ez? Önálló és müveit. Nincs karzati közönség, nincs az a jómódú, sötétkék magyar dolmányban járó földmivelő, — sem azaszázrétü, kurta szoknyás, kerek tagú női közönség, mint az alföld ön mindenütt; még iparosok, kereskedők sincsenek — sokan. Nos, tehát ennek a mi közönségünknek egy bibéje van. Nem hisz a reklámoknak feltétlenül. Hiába van lapidaris betűkkel nyomtatva a szín lapon: „kitűnő színmű; nagyszerű dráma“ stb. értékére szállítja le a kifejézéseket. Csak azt kivánja, hogy jó színművek, jó előadás által érvényesüljenek. Elengedi tehát az úgynevezett jogos, uj darabokat is, melyek oly sokba kar ülnek; és igen gyakran alig érnek egy hajító fát, a mi ismét nem azt jelenti, hogy olyan „Vas álarezos“ — korabeli darabokat adjunk elő. Ügyes tapintatosan összeállitott műsor, — s ha nem is művészi, de lagalább jól összetanult előadás, ez volna a jelszó. Örömmel Írunk például a múlt heti előadásról, — kétszeres oktyil ; mivel a színházlátogatók is — általában — meg toltak azokkal elégedve s a színészeknek sem lehet panaszuk a n. é. közönség ellen. A „Nöi harcz“ csakugyan sikerült, s bevált díszelőadásnak. Városunk lakossága, az átlal is bemutatni kívánta hódolatát a felséges királyi pár iránt, hogy ezüstinenyegzőjüknek ünnepén, daczára a kellemetlen időnek — tömegesen jelent meg a színházban, hol alkalma nyílt azon szivböl jövő kívánságát hangosan is tolmácsolni, hogy éljen a király! éljen a királyné! éljen a királyi család ! A darab kezdete előtt a szintársaság összes tagjai élükön az igazgatókkal ünnepélyes öltözetben a „hym- nust“ énekelték, a csinosan foldiszitett színpadon, melynek hátterében az uralkodó életnagyságu arczképe, valamint a királyné-é is virágfüzérekkel övezve, — volt látható. Ének végivel kigyult a bengáli fény s a színészek a királyi pár arczképei tőié fordulva: meghajoltak. A közönség lelkesült éljenzése és üdvözlő zene kiséretében, a függöny legördült. Seribe „Női harcz“-a olyan, mint többi darabjai általában, szellemes, üde és finom. Igazi salon-darab, melyben a legelőkelőbb művésznők és művészek szokták ragyogtatni, — hol alkalom nyílik a színésznek azokat a kedves, kis vonásokat, miket nuange-nak neveznek, — úgy tömöritni egymás mellé, hogy azok az elénk állított képnek magyarázatául is előnyére szolgáljanak; hol alkalom nyílik gyöngéd színekkel is úgy árnyalni, hogy az ábrázolt alak fényesen domboruljon ki. És ez a nehéz darab mégis jól sikerült s pedig csak azon egyszerű okból, mert összetanulták s hangulattal, kedvel játszották. Antreval grófnő szerencsés sze- mélyesitöt talált Györffyné aszonyban, érzelemmel s finoman játszott. A kis Arday Ida kedves rokonszenves Leontint állított elénk; Gerő (Grignon),Kovács (Montri- chard báró) szerepeiknek megfelelöleg jó és illendő alakításokat mutattak be; Hegedűs (Flavigneul) szintén beillett a keretbe, -- csak egy kissé lágymeleg szerelmü ifjú ur volt. Ott is, a hol elbeszéli a grófnőnek, mint fosztják meg a derék Lepier grófot rendjeleitől, ezt a derék tábornokot, a katonát, kit megölni lehet, de meggyalázni nem : egy kis tűzzel kellett volna előadni. — A mi a tűzoltókat . . . akarom mondani, a dragonyosokat illeti, ezekről ez alkalommal, nem lehet írni semmit. Annál többet lehetne a szombati előadásról, mert akkor nagyon jól mulattunk — egy szomorujátékon. Azaz, hogy: nem is szomorú- játék volt az, — csak a játék lett szomorú. Mondjuk, erről az elöadásröl sokat lehetne írni, de nem merjük magunkat kitenni a veszedelemnek. Oldalnyillalásunk nagyon aggaszt, mely a „Koldus nő“ előadása óta rajtunk erőt vett. Tehát csak röviden. Műkedvelők voltak szívesek játszani ezen darabban, hogy biztosítsanak a jutalmazandó (Györffyné) számára egy kis — anyagi eredményt. Hát hiszen biztosítottak is. Csak az a kár, hogy mi magunkat nem assecu- raltuk jó előre. így aztán az lett a vége, hogy máig is curálni kell magunkat, — a nevető görcsök ellen. Eleinte csak minden jól ment, hanem mikor már egyik műkedvelő barátunk nagyon akart drámázni, akkor olyan tréfás mozdulatokat tett. olyan szörnyű szomorú arezot vágott, hangját és a jobb lábát úgy rezegtette, hogy mindenkinek könyet csalt szemébe és sokan megvoltak indulva. Hiába igyekezett egy másik — a nyomába hágni, neki már csak félig sikerült a mulatság. A harmadik műkedvelő Takács ur volt ő megállta helyét, mindaddig mig Miska inas ki nem mozdította helyéből. Hiába: les extremes se touchent. És a szomorút a vidámtól, il my a qu’un pás. Elismeréssel szólhatunk azonban Spindlbauer Irén kisasszonyról, ki Stolberg Leopoldine szerepét kedvesen és értelemmel játszotta. Györffyné pedig szép játékáért megérdemelte a zajos tapsokat és a szép koszorút, mely a második felvonás végén repült lábaihoz. Kósza Jutka, Lukácsinak ismét most produkált, gyengécske népszinmüve. adatott elég jó előadásban. A szereplők közül Gerő (a tót), Ardai Ida (aczimszerep) NémethyLenke (Figuráné) és H egedü s (Figura) érdemelnek kiváltkép dicséretet. Csók ás né csinos jelenség, azonbon nagyon sajnálja a hangját. Minek az ? — Kedden szépközönség jutalmazta meg Ardai Idát ki meg is érdemli, hogy kegyencz legyen. Szorgalmas, tehetséges kedves leány. Örömmel nézi mindenki játékát, mely természetes értelmes és kifejező. Méltó leánya anyjának. Most a „Hamupipőkédben ragadta el közönséget. Nagyon jó választás részéről. De ez az előadás egészben véve is jól sikerült. Rózsáné (Ursulya, nevelőnő) jó alakítása valóban dicséretet érdemel. Némethy Lenke kis szerepét is jól, kedvvel játszotta. A növendékek közül még a kis Bátori Erzsi tűnt ki bátor és ügyes föllépésével. Hegedűssel (Euchenau gróf) is meg lettünk volna elégedve, mert ö az, ki mindig jól tudja szerepét és értelmesen is játszik, csak volna egy kis tüze. Olyan fiatal embernél, a ki szerelmes rollékat művel, szégyen ám, ha olyan nyim-nyám módon fejezi ki érzelmeit. Midőn Hamupipőkének megmagyarázza a szerelmet s be is vallja, hogy szerelmes; mennyi érzelemmel, hévvel s élénk- séggel lehetett volna azt tenni! . . Igyekezzék tehát, hogy jövőre elmondhassuk: ohó, most hévvel játszik, már ég! vagyis az egyszeri deák fordítása szerint: jam coelum! — Ilügyészröl írják nekünk: Folyó évi april hó 27-én a szegedi árvízkárosultak javára gyermekek által, tartott műkedvelői előadás alkalmával tisztán 90 frt folyt be, ehhez járultak mint felülfizetők: Kiszling Ferencz 4 frt 50 kr. Oppenheim S. 1 frt. Grier Ignácz 1 frt. Forgách Antal 1 frt. N. N. egy ezüst frt. Breining Péter 2 frt. Hunyadi Károly két ezüst frt. Streicher Péter 50 kr. Rausz Antal 50 kr. Kóhn Lázár, Tausig Józefa 50 kr. Deutsch Mihály 70 kr. Dr. Korbulyné 40 kr. Hahn Adolf 20 kr. Domsits László 30 kr. Szepesy L. 30 kr. Schvartz Muki 20 kr. Az estély fénypontja a műkedvelői előadás volt, az egyes szereplők bírálati méltatását mellőzöm, de elmondható, hogy folyékonyabb s egyöntetűbb előadást ily korú műkedvelők, mint Korbuly Mariska, Vurm Giza, Deutsch Ödönke, Hobl Frida, Keresztes Mihály és Forgách Aladár mindannyi alig 10—12 évesek, — keveset jegyezhet fel a műkedvelők története. A szavalok mindannyi kitűnő képességet ígérnek, mindenek fölött a legnagyobb érdem Baumgarten Adolf rendező urat illeti, mert a gyermekek fáradhatlan betanításán kívül a nemes czélt tökéletesíteni óhajtva, adta nagy tetszés közt „Hu- nyady László“-t s eljátszá az „ Őrület“-et szakképzettséggel, hogy becsületére válna bármely a szini pályán folyton működő szereplőnek. A közönség által a szerencsétlenek érdekében tanúsított áldozatkészségen kívül Herman Ferencz urnák az érdeme, hogy a termet s szipadot ingyen átengedé e czélra. Högyész, 1879. april 29-én. Volffart János. — Folytatása a szegedi árvízkárosultak javára Szegzárd nagyközség elöljárósága részéről gyűjtött s 1879. évi mártius hó 26-án a nagyméltóságu m. kir. belügyministe- riumhoz felküldött 188 frt 88 kr, 2 db. ezüst forintos, 1 db. régi ezüst huszas és 1 db. 20 frankos arany adományoknak. Majer Antal és neje Arlow Mária szab. tanintézetük növendékeinek adománya összesen 25 frt 5 kr. 1 db. ezüst frtos és 1 db. ezüst huszas — ehhez járultak: Majer Antal 1 frt. Máj er-Arlow Mária 1 frt. Nel Luiza 1 frt. Klieber György 20 kr. Zavubay testvérek 1 frt. Jasek Luiza 1 frt. Hayt Gizella 30 kr. Hayt Maris 30 kr. Nicsner Anna 60 kr. Kovács Málvin 50 kr. Keinrath Jozefin 50 kr. Bauer Emma 50 kr. Parti Laura 50 kr. Horváth Julcsa 10 kr. Ifj. Horváth Maris 10 kr. Schöner testvérek 40 kr. Laky testvérek 40 kr. Ferenczy Katalin 50 kr. Hély Ferencz 50 kr. Länderer testvérek 40 kr. Fejős Imre 1 drb ezüst frtos. Lip- pich Zoltán 20 kr. Ludvig testvérek 40 kr. Rassovszky Camillo 50 kr. Gözsy Irén 5 kr. Vagner Örzse 20 kr. Scriba Ilona 30 kr. Varasdy Aranka 30 kr. Angyal Gábor 10 kr. Ujfalusy Ilona 40 kr. Angyal Ilona 10 kr. Mager Örzse 50 kr. Perczel Szeréna 10 kr. Csizmazia testvérek 20 kr. Kap- finger Karolin 1 drb ezüst huszas. Laskó Ernő 20 kr. Halász Örzse 60 kr. Herczeg Mili 20 kr. Erdösy testvérek 20 kr. Horváth Maris 20 kr. Huszár Maris 40 kr. Rausz Maris 20 kr. Haidekker Jenni 1 frt. Pribenszky testvérek 1 frt. Martin testvérek 40 kr. Halasy testvérek 20 kr Hauck Károly 50 kr. Ellmann Ödön 40 kr. Ellmann Anna 1 frt. Untermüller Lajos 40 kr. Kalivoda István 10 kr. Boda Flóra 30 kr. Kelemen Imre 50 kr. Kamarás Etel 10 kr. Horváth Ignácz 20 kr. Nagy Örzse 20 kr. Fabrner testvérek és Szauer Iza 1 frt 50 kr. Mehrvehrt Etel 50 kr. Póhl Szidi 20 kr. Kis József gyógyszerész segéd 3 frt. Egy valaki 1 frt. Schell Márton 50 kr. Bien Rozália 50 kr. Martin Ferencz és neje 1 drb 20 frankos arany. Martin Ferencz gyermekei 1 frt. Özv. Fodor Pálné 15 kr. Steiner József Prant- ner 30 kr. Klein Miksa 2 frt. Csóri Ferencz 30 kr. Takács Mátyás 10 kr. Özv. Budai Józsefné 10 kr. Főglein József 50 kr. Árvái Ignácz 80 kr. Ujfalusy Ferencz 1 frt. Kardos Mártonná 20 kr. Ujfalusy Imre 5 frt. Fehér Lajos 50 kr. Fekete Mihály 1 frt. Fekete Mihályné 50 kr. Fekete Emma 1 frt. Fekete Erzsiké 1 drb ezüst frtos 20 kr. Fekete Ilona 20 kr. Schwerteczki Lajos 60 kr. Föglein Örzse 30 kr. Fög- lein Éva 10 kr. Varga József, kanász 50 kr. Egyed Péter gulyás 20 kr. Pollermann Józsefné 50 kr. Kardos György 20 kr. Glanz Hermann 50 kr. Oláh János 10 kr. Maleta Mihály 10 kr. Horváth Gáspárné 20 kr. Pécsi Örzse 20 kr. Horváth Pálné 10 kr. Drubits György 10 kr. Séner Gábor 20 kr. Dorogi Márton 20 kr. Németh Vadász János 20 kr. Tolnai István 20 kr. Szőr Ferencz 10 kr. Csötönyi János 4 kr. Nagy Ferencz 10 kr. Pere György Tóth 20 kr. Czéh János 10 kr. Nedók István 10 kr. Szilágyi Ferencz 10 kr. Török István fazekas. 20 kr. (Folytatása következik.) — Toluaniegyc alispánjához a szegedi árvízkárosultak részére újabban következő adományok küldettek be: Báró Jeszenszky József 20 frt. Bleicher Lajos simontornyai körorvos gyűjtése 108 frt 30 kr. Ehhez járultak : Csősz István 1 frt. Bereczk István 1 frt. Samsula Arthur 1 frt. Bleicher Lajos 1 frt. Huszár Pál 2 frt. Rothhauser Gábor 50 kr. Fried testvérek 15 frt. Szikora János 15 frt. Gottlieb Mózes 10 frt. Kozák Lajos 2 frt. Heckmann Emil 1 frt. Friedmann Mór 3 frt. Temmer Alajos 1 frt. Löfler Bernát
