Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-04-27 / 17. szám
17. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap april 27-én. Hetedik évfolyam. lllegjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 1 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitl kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Tavaszi sorozás és őszi beszállítás. „Hármat rikkantott már a rigó ............. Nem parancsol nékem a bíró . . Ez ugyan versnek vers, de nem igaz a tavasz- Bzal besorozott és még csak október 1-én berukkolandó ujoncz szájában. Mert a törvény értelmében a tettleges szolgálatban nem álló katonák „minden polgári viszonyaikra nézve, úgyszintén bűnvádi és rendőri ügyekben polgári törvények és hatóságok alatt állanak.“ (1868. XL. t. ez. 54. §.) De van a véderőről szóló törvény 31. §-ának intézkedésében (a sorozás minden évben január 15. már- czius 15; a tettleges szolgálat kezdete október 1.) olyas valami is, a mi versnek ugyan nem vers, de igaz. Nevezetesen: A tavaszi sorozás és ősz1 beszállítás mind az illető újonezra, mind annak családjára (illetőleg munkaadó gazdájára) anyagilag és erkölcsileg egyaránt ártalmas és igy a közrend és köz- erkölcsiség tekintetében mindenesetre káros hatású. Besorozzák a legényt a farsang végén; a szol- gabiró ur búfelejtetőül megkínálja szivarral, községe bírája 10 krtól egy pár forintig is terjedhető borravalóval. Nosza az utczán végig, „s faluban utczahosz- szat muzsikáltatom magamat, tele palaczk a kezembe tánczolok mint veszett fene.“ A községbeli djonezok mint „testvérek“ együtt járnak aztán vasárnaponként, bokrétás kalappal, sarkantyus csizmában a TÁRGZA. Vezeklő tárcza. Oh! Victorien! Victorien ! a végzet minő balcsillagzata alatt születtél ? a sors miféle májbetegséggel áldott meg, hogy epébe mártott tollad tárczaszüleményei által felvert száraz hullámokkal még a jótékonyság magasztos cse- lekvényeit is a mindennapi élet tavaszi szél kergette porával hinted be ? Minő kéz ringatta bölcsödet ? Minő szülői szeretet nevelt nagygyá, hogy még a nagyszerűségében szép és szépségében nagyszerű Venus szobrot is kődarabnak tekinted, melyet halandó kezekkel érinteni s melynek hiányjait botor elbizakodással feltárni nemcsak magadnak megengeded, hanem a betöltött kötelességérzet tudatával teremtettézed körül? Avagy olvastad-e a történelmet? Tudod-e, hogy a három ezer évvel ezelőtt alkotott Man u-féle hindu törvények már megkívánják, hogy a nő tiszteletben tartassák s hogy ne hivja öt senki nevénél fogva, hanem „bhawati vagy subhage bhagininek“ (asszony,testvér.) S te a felvilágosult tizenkilenczedik század második felében még anynyira sem vitted, hogy tudd, miszerint a nők a férfi boldogság kutforrásai, a teremtés tökélyei; s éppen azért enynyi előny fejében az igazságos természet által holmi kis gyengeségekkel láttattak el s úgy némelyik néha közölük a hízelgést: igazságnak s az igazságot: sértésnek veszi. Avagy hallottál-e már a „s a t i k“-ról, kik szinte nők voltak s a csatában elesett férjeikkel leendő egyesülhetés reményjében a máglyára léptek, hogy magokat megégessék ? S váljon nem hasonló önfeláldozást tanúsít a mai kor hölgye, ha magasztos jótékonysági czélok követése közben templomba, ja többi „untágiik“ legénységet kiszorítva az első pádból; az a főbírótól kapott szivar az első órában már elfüstölög, de a mámor nem igen füstölgőit ki fejükből egész Fehérvárig , vagy Bécsig, pedig be hosszú idő ez a 84—9 hónap. Micsoda kőszívű apa volna az, aki a fertály évi provízióra gyűjtögetett néhány forintot megvonná katonának sorozott fiától; micsoda tigris anya volna, aki a tojás és első tavaszi csirkék s őszfélen az üjkukoriczával meghizlalt ludak árát, (melyből különben a házat kellene az asszonynak eltartani sóval s egyéb aprólékossággal) oda ne adná kedves fiának, vasárnaponkint szivarra, borra, czigányra költeni. Hát a pinczekulcsot melyik apa nem adná oda fiának s tiltaná meg, hogy ujoncz pajtásaival együtt ott dőzsöljenek késő éjjelig? A kinek pedig nincs apja, anyja, vagy ha van is, de nem jut tőlük porczióra eltett forintocska, tojás, csirke ára, vagy akinek apjának nincsen pincze- kulcsa, mert pinezéje sincs és nihesén pínezéjé, mert szőlleje sincsen és igy bora sincsen: az olyan szegény fiúban is van annyi becsületérzés, hogy nem élősködik s mulat mindig csak a pajtásaiéból, hanem előrukkol ő is: ha szolgalegény, kiszedegeti bérét gazdájától szép szóval előre. Ruhára minek takargassa? hisz ád a császár őszszel. Ha már a bére el- fogyott, az abraknak egy része bizonyosan Iczighez vándorol; élelmes cseléd talál ezer utat módot gazdája padlásáról szerezni pénzmagot. És egy mándli vagy szűr alatt elvitt libát, ruczát, tyúkot, vagy pláne ürüt megkoppasztani, kibontani, felapritani bográcsba nem törődik vele, ha egy halálos ellenség (ez a szerkesztő lesz! A szedő.) és egy gyilkos tárczairó (na ez meg Victorien ! A szedő.) kezébe kerül, kik nem átallanak róla bírálatot írni? Én olvastam a s a n k i a vagyis a számok, a j o g h i, vágj is a bolyongók és a bagava d-g h i t a vagyis a ter- mészetfölöttség bölcsészetét, azonban nem akadtam soha elvre, melyből kifolyólag megengedhető volna, hogy egy hírlap vagy tárczairó a tényállásnak megfelelő igazságos bírálatot írjon, mert akkor úgy jár, mint a „sudrák,“ kiknek a „v e d á k“ olvasása halálos veszedelmet hozott fejökre, kiknek e földi élet legnagyobb jutalmául tűnt fel, ha egy bramin, vagy kalmár szolgálatába állhatták, mert igy reményűk volt a másvilágon egy felsőbb társadalmi osztályba juthatni. Szóval Victorien életed forduló pontjára jutottál! Itt az idő meggondolnod, hogy váljon hasznos dolog-e az ár ellen úsznod? s nem helyesen cselekednél-e, ha úgy tennél, mint egy bizonyos szerkesztő, ki a „Néptanoda“ csalhatatlan Ítélete szerint oly egyén: ki mindent nyakra-főre dicsér ! Nem akarok elhatározásodra befolyást gyakorolni, de mégis szükségesnek tartom felemliteni, hogy sok ezer esztendővel ezelőtt Malvában Erghe nevű király uralkodott, kinek serege csupán „shatriák“-ból állt; háború ütvén ki közte és a braminok királya közt, a jóval számosabb shatriák minden csatában megverettek; e felett elkedvetlenedve, elment a braminokhoz s azt kérdé tölök: honnan van az, hogy ti mindég győztök, pedig a számosabbak mi vagyunk? A braminok azt felelték reá: mert részünkön az igazsági Különben bármiként üssön ki elhatározásod, biztosit- lak változhatatlan jóakaratomról s ha megengeded elvben és névben hozzád hasonló leszek. Victorien II, * * * a pinczénél mily pompás előgyakorlat a menázsi főzéshez! -------Ilyen dologba persze aztán beleszólni való ja volna a bírónak is. De hát a bíró uram szive sincsen kőből, rábeszéli a káros embert, hogy álljon el keresetétől, szegény fiuk, úgyis csak az őszig mulatnak még, hadd éljék világukat, mi értünk is fognak ők szenvedni. Aztán a verekedések, véres fejek, megkéselt tomporok stb. s mindazon rendetlenségek, melyek a 3/4 évig tartó gyöngyélettel járnak folytonosan; Hát annak a besorozott legénynek munkájába van-e köszönet? Az apa nem fogja munkára szegény fiát, inkább vénségére maga huzza helyette az igát. A gazda, ha kaphat, Szent-György napkor más szolgát fogad a regruta helyett és igy telik el a drága idő annyi ezer fiatal emberre egész 3/4 évig; s a hadsereg kevés kivétellel demoralizált, minden tekintélyt fumigálni tanult, testben-lélekben megromlott ujon- ezokat vesz át abriktolás végett. Október 1-én kezdődvén a-szolgálati idő, következésképen három év elteltével október elején bocsáttatnak haza a legények hosszas szabadságra. Épen a téli kenyérre. A kinek apja van s apjának kenyere a télre, az könnyen néz elébe sorsának; mert a szülők megosztják tulajdon vérükkel a kenyeret ; de akinek szülei nincsenek, vagy ha vannak is, de nagyon szűkén jut ki nekik a téli kenyér, úgy hogy a felnőtt gyermekeknek aratással, napszámmal kell a nyáron keresni segíteni, vagy szolgálatba állani: mit csináljon az ilyen szegény, hazajött szabadságos, aki a nyáron nem kereshetett ? jut-e Hogyan, tehát zúgó zivatar búg már-már zuzmarafödte fejem fölött ? Hogyan, tehát a kimondott igazság fájna ? Nem, nem hihetem! Miért is nem kezdém czikkemet e hangzatos felkiáltással: Fiat justitia, aut pereat mundus ! ? . . . Hiszen én akkor elértem czélomat. És tudod-e tisztelt druszám, mi volt az én czélom? Persze, azt gondolod, hogy tudod. De én azt mondom, hogy nem tudod. Az én czélom volt: megmutatni és még inkább bebizonyítani rokonszen- vemet és jóindulattal párosult szeretetemet azon egyesület iránt, melynek tagjai egytöl-egyig szépek, kedvesek (jegyző ur, ön is tagja az egyletnek?) és a kik önzéstelenülgyakorolják a jótékonyságot! Ah istenkém, mi lenne belőlem, ha még a nők sem szeretnének! A nők pedig elébb haragszanak s csak azután szeretnek. Van eset ugyan rá, hogy sokáig haragszanak, de mindig — nem. Minthogy pedig most ez alkalommal sikerült őket megharagitanunk, (állításod szerint) ebből következik, hogy .... a következményekről jót nem állhatok. De hogy kimagyarázzam magamat arra nézve, mért hogy olyan sajátságos módon mutattam meg a nöegylet iránt való jóindulatomat, szükséges fölhoznom, miszerint a jó kertész is szereti a fákat, még sem sajnálja lenyirbálni mellékhajtásait; a jó szüle is szereti gyermekét s bár sajnálja még is megfenyíti, ha a szükség úgy kivánja. Nos, ilyen helyzetben voltam én, fájt szivemnek, hogy le kellett mondanom az udvariasságról s fulánkom hegyével a női gyöngéd szivet érintenem kelle. Mindazáltal jövőre is csak ekkép cselekszem, mert az igazság első, úgy következik a compliment. * i|i Úgy jártam tehát én, mint a ki darázsfészekbe nyúl. Darázsfészek? Erről jut eszembe egy kis kalandom. El kell mondanom, mert nem mindennapi, — ß mert most éppen nem mai a’ propos.
