Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

Felkéretik tehát az összes megyei jegyzői kar, hogy az ügy fontossága tekintetéből netáni észrevételeit a fent kitett határidő alatt a kiküldött bizotlsásr- hoz beküldeni szíveskedjék.

Kelt Szakoson, 1879. évi február 24-én.

A kiküldött bizottság nevében:

Bogár Lajos,

szakcsi jegyző.

Szabályrendelet.

A „Tolnamegyei községjegyzöi nyugdíjalap“ létesítéséről és kezeléséről, az 1871. évi XVIII. t. ez. 67. §-a alapján.

I. FEJEZET.

Az alap czime és rendeltetése.

1. §. Az alap czime: „Tolnamegyei községjegyzöi nyugdíjalap“; rendeltetése: a Tolnamegye •területén alkalmazott rendes -községi jegyzők és ezek özvegyeinek nyugdíjjal és árváinak nevelésidíjjal való ellátása.

II. FEJEZET.

Az alap létesítéséről.

2. §■ A nyugdíjalap áll:

a) az alaptőkéből, mely csonkitlanul fentartandó;

b) a forgótőkéből, mely a nyugdíjnevelési díjak fedezésére fordittatik és

c) a tartalékalapból.

3. §. Az alaptőkét képezik:

a) a jegyzők és községek által a 4. §. értelmében befizetett évi járulékok része;

b) a nyugdíjalap javára tett alapítványok és

c) a tartalékalap maradványa.

A forgótökékez tartoznak:

1) az alaptőke kamatai;

2) a jegyzők és községek által a 4. §. értelmében befizetett évi járulékok 49/s. része.

3) A jegyzői szigorlatokból befolyó díjak,

4) a jegyzőktől hivatalos mulasztásokért beszedett bírságok és

5) adományok és egyéb netáni jövedelmek.

A tartalékalap pedig a forgótőke maradványából áll.

4. §. A nyugdíjalaphoz tartoznak járulni:

a) A községek kivétel nélkül a legutóbbi népszámlálás alkalmával mindegyik községben felvett jogi népesség után 1874. évtől kezdve fejenkint és évente 1 krral számítandó összeggel; mely hozzájárulási összeg a községi költségvetésbe rendesen felveendő és olyan községek által, melyek kiadásaikat a községi vagyon netáni jövedelméből fedezik, ezen jövedelmi forrásból törlesztendő, oly községekben pedig, melyekben a községi szükséglet, akár teljesen, akár pedig csak részben, községi adóval fedeztetik, a községi pótadóval együtt és ugyanoly módszerint vetendő ki és szedendő be mint a jegyzőnek rendes fizetése.

b) Tolnamegye területén tényleg szolgáló vagy jövőben alkalmazandó minden rendes községi jegyző, kik éven- kint 15 frtot fizetni tartoznak és pedig az elsők 1874. évi január 1 töl, utóbbiak pedig szolgálatba lépésüktől fogva.

Azon jegyzők, kik már 1874. évi január 1-sö előtt szolgáltak, vagy később alkalmazást nyernek, szinte azok, kik más megyéből átjönnek, utánfizetéseket tartoznak telje- jesiteni és pedig 24-ik élet évöktöl fogva, minden év után 6 frtot.

5. §. A jegyzők és községek által fizetendő részletek szolgabirói utón minden év január 1-én előre a megyei pénztárnál lefizetendök. Nem fizetés esetében a hátralékok 30 nap alatt végrehajtás utján behajtandók.

Késedelem esetén, a fizetési határnaptól számitandó 6*/« késedelmi kamatokat viselni tartoznak, úgy a községek mint a jegyzők.

ID. FEJEZET.

Az alap kezeléséről.

6. §. Az alap a megyei pénztárban a többi pénzektől teljesen elkülönitve kezeltetik és Tolnamegye törvényhatósági bizottságának felügyelete alatt áll.

A törvényhatósági bizottság, a felügyeletet, egy, az alispán, vagy helyettesének elnöklete alatt 14 tagból álló igazgató választmány által gyakorolja, mely választmány 3 évre alakittatik és 4 a törvényhatósági bizottság kebeléből viszonylagos szótöbbséggel, 10 a megye 5 járásában a köz- ségi jegyzők által járásonkint, a szolgabiró elnöklete alatt tartandó gyülekezeten, a járásbeli jegyzők közül, titkos szavazással és általános szótöbbséggel választatik.

Ezen választmány, melyben a megyei pénztárnok és számvevő tanácskozási szavazattal helyt foglalnak, a nyugdíjalap mikénti kezeléséről, a törvényhatósági bizottság által jóváhagyandó külön szabályzatot alkot.

Minden évnegyed végével rendes, azonkívül pedig any- nyiszor, a hányszor az elnök szükségesnek látja, vagy legalább is 5 választmányi tag kívánja, rendkívüli ülést tart; utalványozza a nyugdíj és nevelésidíjakat és a netalán felmerülő kezelési költségeket;

időnkint a könyvek betekintésével is meggyőződést szerez magának a pénztár állapotáról, melynek időközön- kinti megvizsgálása, az elnöknek, mint alispánnak, amúgy is tisztében áll;

megvizsgálja az év végével a számadást és azt a mérleggel együtt a kezelés minden mozzanatára kiterjedő jelentés kíséretében, a törvényhatósági bizottsághoz a következő évben tartandó tavaszi rendes közgyűlésre felterieszti.

Érvényes határozat hozatalához, az elnökön kívül legalább 10 választmányi tag szükséges. Ha azonban az első napon a választmányi tagok ily számban nem jelennének meg, a másik határnapon, a jelenlevők határoznak a gyűlésre kitűzött tárgyakra nézve.

A választmány határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll a törvényhatósági bizottsághoz felfolyamodni, mely a maga kebeléből egy 7 tagból álló bizottságot küld ki, ez magának titkos szavazás utján elnököt választván, a fennforgó kérdésben másodfokulag határoz.

E 7 tagú bizottságba igazgató választmányi tag nem választható.

A választmány az évi .számadásokat a községekkel évenkint közli.

7. §. A nyugdíjalap pénzeit, a megyei pénztárnok és ellenőr felelősség mellett kezelik.

Ennélfogva kötelesek úgy az alap, mint a forgótőkét és a tartalékalapot az alkotandó kezelési szabályzat és az igazgató választmány határozata értelmében gyümölcsözö- leg elhelyezni;

a pénztári könyveket és számadásokat rendesen és pontosan vezetni és a kintlevö hátralékokat nyilvántartani.

8. §. A folyó kiadások a 3. §-ban körülirt forgótőkéből és szükség esetén a tartalékalapból fedeztetnek.

9. §. A forgótőke évi maradványából tartalékalap ké- peztetik, mely tartalékalap, az esetre, ha a forgótőke jövedelmei a kiadások fedezésére állandóan elégségesek, az alaplökéhez csatoltatik.

Ezen eset beálltával a forgótőke maradványa minden év végével az alaptőke gyarapítására fordittatik.

10. §. Ha pedig a forgótőke és a tartalékalap a fo- lyóvá tett nyug- és nevelési dijak fedezésére elégtelen lenne, — a választmány az év elején a törvényhatósághoz jóváhagyás végett felterjesztendő költségvetést készit, mely szerint a szaporodott kiadásnak megfelelöleg a 4 §-ban körülírt évi járulékokat felemeli.

11. §. A jegyzők és a községek által fizetett évi járulékok leszállítása vagy beszüntetése esetén az igazgató választmány jelen szabályrendelet módosítása iránt a törvényhatósági bizottsághoz indokolt előterjesztést tehet, más megyéből Tolnamegyébe áljött és itt szolgálatot vállalt jegyző azonban a 4. §-ban körülirt betéteket akkor is tartoznak teljesíteni, ha az évi járulékok beszüntetnének.

12. §. A jegyzők által az eddigi szabályrendelet erejénél fogva már befizetett összegek az uj szabályok értelmében az illetőknek betudandók és elszámolandók.

(Folytatása következik.)

Különfélék.

— A tolna-donibori ut, mely a Duna áradása alkalmával tetemesen megrongáltatott,. immár teljesen helyre van állítva. Tudósítónk meleg hangon emlékszik meg a m e- gyei hatóság, Sebők Károly főmérnök és Bon ez I s t v á n utibiztosnak a helyreállítási munkák erélyes keresztülvitele által szerzett érdemeikről.

— A szegzárdi dalárda, karmesterét, Abaffy József urat névnapja előestéjén serenáddal tisztelte meg. A sikerült éneket a Béla-téren sokan hallgatták.

— Halálozás, Bonyhádi Géza maga és gyermekei: József, Mária, János és Béla, úgy özvegy Bonyhádi Perczel Rezsöné szül. Totth Elma saját és gyermekei: Jerta, Margit, Emma, Guidó és Rezső nevében szomorodott szívvel jelentik ipjuk, illetőleg nagyatyjuk néhai Bonyhádi Perczel Józsefnek folyó évi márczius hó 20-ik napján életének 94-ik évében végelgyengülésben történt gyászos kimultát. Az elhunyt hült tetemei folyó hó 22-ik napján délutáni 4 órakor fognak a Kálvária kerti saját sírboltjában végnyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise pedig folyó hó 24-én a bonyhádi rom. cath. templomban megtartani. Bonyhád, 1879. márczius hó 20-án. Áldás és béke hamvaira!

— A tolna-vidéki takarékpénztár forgalma a múlt évben tett 347910 frt»37 krt s részvényeseinek 11 frt osztalékot adott. Ugyan nevezett pénztár a szegedi vész alkalmából 100 o. é. forintot szánt a közfájdalmat gerjesztő ínség enyhítésére; a mely összeghez ezen intézet főigazgatója Rozmajer Ferencz tolnai birtokos 50 frtot csatolt; és e két tétel azonnal a nagyméltóságu m. kir. belügyministerium- hoz el is küldetett.

— Nyilvános köszönet. Unger Domonkos ur a szegzárdi önkéntes tornász és tűzoltó-egyletnek 15 frankot aranyban adományozott, mely adományért nyilvánosan mond köszönetét: az elnökség.

— Tolnáról írják nekünk: Tolna meghatva bensöleg ama szivet megrendítő nagy szerencsétlenség által, mely Szegedet és vidékét, ezen tiszta magyar chánaánt sujtá, folyó hó 15-én nagy községi gyűlést tartott, melyen azon elvből kiindulva, kétszeresen ad, ki rögtön ad, minden előle- ges felhívás nélkül 300 o. é. forintot az ínség enyhitésére megszavazott, mely azonnal a nagyméltóságu magyar kir. belügyministeriumhoz felküldetett az első szükségletek fedezésére s elhatároztatott minden alkalmas módon történendő segély gyűjtés, mert Tolnának polgárai a mellett, hogy a magyar haza iránt benső ragaszkodással viseltetnek, annak jó vagy balsorsa az ö szivökben is megpendíti a húrokat, a melynek hangjai lelkes echora találnak, még saját tapasztalatukból is tudják, mit tesz a bőszült vizár pusztításai által károkat szenvedni.

— Pázmán György veterán tanítónak a koronás ezüst kereszttel feldiszitése alkalmából pályatársai e hó 13-án egy alkalmi beszéd kiséretében diszes albumot nyújtottak át a következő emlékirattal: A szegzárdi r. k. néptanítók üdvözlete a koronás ezüst kereszttel kitüntetett Pázmán György ur tiszteletére 50 évi jubilaeuma alkalmából 1879. márczius 12-én.

Szerény magányodban napjaid Zajtalanok ámbár, —- csendesek

Félszázad becsülése mégis Feletted halommá nőttenek.

/

Es a becsülés magaslatán lm ott látjuk tisztes alakod’

Fáradtan bár, de nem csüggedve,

Csupán szemed könytelten ragyog.

Mond csak! mit beszélnek e könyök,

Tán háborgat itt e sokaság?

Ah! értjük már könyed mit jelenj Azon csak az öröm ragyog át.

Tükrében ott látjuk gazdagon A bért, mely lelkedben megnyugtat:

Nemes öntudat, mely magában Felülmúl minden jutalmat.

Engedd osztoznunk örömödben Hisz sorsunk úgyis rokon veled

S mi hűn őrizzük meg lelkűnkben Mindenkor drága emlékedet!

Könnyezve vette át az ünnepelt veterán a neki nyújtott albumot, melyet pályatársainak mély tisztelete s egykori tanítványainak hálaérzete adott. Megható jelenet volt látni a kedves öreg urat a meghatottság könyeivel szemében, ki csak néhány szóval volt képes szivérzelmeinek kifejezést adni: A részvét enyhíti a fájdalmat s növeli az örömöt. Köszönöm! köszönöm! Szeressetek ezután is úgy mint a hogy eddig szerettetek.

— A székváros kéregétől. Szegzárd nagyközség valamelyik érdemes bírája a kéregetők óriási nagy tömegétől megijedve, költségbe verte a községet s annak alsó és felső végére nagy táblákat készíttetett, melyen magyar, sőt hogy annál érthetőbb legyen, német nyelven is ékesen meg van irva: hogy a kéregetés tilos! Ezen idő óta nincs nyugvásuk a kéregetöknek ; a legtöbb helyen komor, mogorva arczczal fogadják őket és elutasítják. A lefolyt héten azonban azon különös jelenetnek voltunk tanúi, hogy két körüljáró kéregetö, mindenütt hova csak ment, szívesen fogadtatott. E ritka tüneménynek megfejtése pedig abban rejlett, hogy a kéregetők szépek voltak, mint mosolygó-hajnal « a szegedi árvizkárosultak részére kéregettek. Neveik lapunk más rovatában feltalálhatók.

— József napja, a tavasz hirdetője, veröfényesen köszöntött be. A sokak által várt szebb tavaszi napok va- lahára talán még is csak beköszöntenek. Hogy időnk meggondolta magát s helyes utón jár, mutatja az, hogy ibolyákat csokrocskákba kötve hordanak eladásra házainkhoz. Piaczunkra pedig falusi lánykák szállítanak, félve remélve kinálgatják azokat a vevőknek. Akad, a ki vesz s megbecsülve az alázatos jövevényt, kiszabadítja azt kényszeritette fogságából, akad aztán olyan is, aki lenézi a korai szülöttet és figyelmére se méltatja szegénykét. Szegény kis ibolya! pedig, hogy iparkodott nőni és kibújni a föld méhéböl! Hogy sietett rügyelni, bimbózni, toiletteot csinálni s felpi- perézni magát parfummal, az áthatóan kellemes illattal, miként igy minél előbb gyönyörködtethesse a természet urát és örömet szerezhessen az ifjú lánykának^ ki oly epedve várta már születése napját. Üdv neked, kis virág! Te ártatlanság symboluma, az uj életre ébredés hirdetője, te legter- mészetiesb önzéstelenség, mely szívesen feláldozza életét csak azért, hogy néhány perczig nyugodhassék ,egy résztvevő keblén, vagy csak rövid ideig debutirozhasson ízléses virágtartóban, gyengéd kezek ápolásai között. S mily hízelgőn tud ilyenkor mosolyogni! Mily hálás azért a kegyért, hogy a meleg szoba gőzében kissé tovább képes nyújtani élete tartamát! A mi kéj csak telik tőle, azt mind átnyújtja nekünk és ha lassankint sorvad és elhal, halála is oly nyugodt, oly nemes mint születése és egész élete. Másért él s kinek kedvéért él, ép az öli meg. Bizony-bizony kis ibolyám, ebben az ó-világban ilyen az emberiség jutalma!

— Az alsó legelőn közvetlen a város keleti szélén, a gemenczi úttól jobbra, egy subás ember legelteti nyáját, ki takarékossági vagy csak régi szokás szempontjából két roppant nagy kutyát is hoz magával, nem kis rémületére és veszedelmére a szünnapokon ott játszó tanuló ifjúság és sétáló közönségnek. Magában véve még ez korántse volna baj; de annál nagyobb baj az, hogy ezek az állatok, mint kiéhezett farkasok rontanak mindenkire, a ki csak a legelőre rá meri tenni a lábát. Nem tekintik ezek azt, kicsi vagy nagy ember-e az, kit sorsa, akár szükségből, akárpe-: dig véletlenségböl hoz oda. Irgalmatlan vadsággal rontanak azok mindenkinek. A napokban történt, hogy egy helybeli hivatalnok egyik ünnepnap délutánján nejével kisétált a gemenczi vonalra s hogy sétájukat még kellemesebbé tegyék, a fáskert előtti liidon áttértek a legelőre a szép zöld pázsitra. S alig hagyják el a bozontos sövényü kertet, egyszerre maguk előtt látják a legelésző nyájat s hallják a ko- lomp mélabús szóllását. Valami költőies érzés szállja meg' erre rögtön kettöjöket s eszmét cserélnek a fölött, hogy menynyire szép dolog az, künn az anyatermészet szép ölén