Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

12. szám. Sz^gzárd, 1879. yasárnap márczius 23-án. Hetedik évfolyam.

megjeleli:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Előfizetési árak;

Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 ,,

Sz

erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak.

Kiadóhivatal:

Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos

közlönye.

A szegedi árvízkárosultak

részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be:

Goldberger Mór . . . .

Fejős Károly .

Lustig László gyűjtése . .

Melyhez járultak: Lustig László 2 írt 50 kr. Lustig Lászlóné 2 írt 50 kr. Rigler Péter 1 frt 50 kr. Vecsey János 1 írt. Bonyhády János 1 frt. Rang Károly 1 frt Boda Vilmos . ... .

Báró Wimmersperg Gedeon .

Tóth Károly . . . . .

Doria Lörinczné ....

Reichl nővérek gyűjtése Melyhez járultak: Reichl Lipót 1 frt. Ifj. Weisz Mór 1 frt. Hirschfeld Mór 1 frt. Schneiderbauer Józsefné 60 kr. Straszky Károly 20 kr. Fülöpp Lajos 15 kr. Hirschfeld Herman 50 kr. Leitersdorfer Józsefné 1 frt. Bien Ár min 50 kr. Hirsch József 88 kr. L. F. egy ezüst 1 frt. Kramer Mari 50 kr. Ozv. Steinsdörfer Józsefné 1 frt. Goldstein Johanna 20 kr. Novak Mór 1 frt. Klein Józsefné 30 kr. Salamon Lipót 50 kr. Frühmorgen 20 kr. Kron Sá- muelné 50 kr. Salamon Sándor 1 frt. Müller Bernát 20 kr. Novák S. 30 kr. Stem- feld 50 kr. Veisz Ignácz 20 kr. Oszoly Ferencz 2 frt. Himmel Ferenczné 50 kr. Steiner Adolf 1 frt. Gyimóthy István 40 kr. Tausig Lotti 50 kr. Ékes Gyula 40 kr Hirschfeld Sámuel *1 frt. N. N. 20 kr. Csányi János 10 kr. Taksonyi Péter 10 kr. Weisz Mór 20 kr. Baka György 10

25 frt — kr.

5 „ - „

9 „ 50 „

10

frt

—

kr.

10

n

—

ti

5

n

—■

ti

1

ti

—

JJ

32

ti

73

ti

kr. Popper Ignácz 20 kr. Pandúr? István 50 kr. Szigli József 20 kr. Inzelt Henrik 30 kr. Mautner József 1 frt Veitzner Ferencz 1 frt. Rosenfeld Samu 1 frt. Grosz Sámuel 20 kr. N. N. 20 kr. Klein Miksa 60 kr. Reichl Simon 1 frt 60 kr. Özvegy Kovács Mihályné 20 kr. Popper Jakab 20 kr. Hely Péterné 50 kr. Pes'ti Ádám hajós 1 frt. Spitzer Vilmos 1 frt. Leopold Lajos 2 frt. Dinczer Ferencz 30 kr.

A báttaszéki kereskedelmi casinó gyűjtése 69 frt 50 kr. Melyhez járultak: A báttaszéki kereskedelmi casino pénztára 50 frt. Tafner Simon 1 frt. Luszt Fülöp 2 frt. Fischer Adolf 2 frt. Teringer Ignácz 1 frt. Schvarcz Mátyás 5 frt. Schvarcz Miklós 5 frt. Fisch- bach Lörincz 1 frt. Dúz§ Dániel. 50 kr.

Spiegl Henrik 2 frt.

Összesen 167 frt 73 kr.

— A szegedi árvízkárosultak részére Simon Rudolf szegzárdi kir. törvényszéki elnök" gyűjtőivén a következők adakoztak: Simon Rudolf 25 frt. Pap Lajos 10 frt. Alba- nich György 10 frt. Leopold Sándor 10 frt. Leopold Károly 10 frt. Haidekker Károly 5 frt. Abaffy Gyula 5 frt. Kra- molin Emil 5 frt. Schibinger Antai 5 frt. Berger Simon 5 frt. Ujfalusy Imre 3 frt. Nagy János 3 frt. Horváth Ignácz 2 frt. Szokoly Károly 2 frt. László Lajos 2 frt. Schöner Imre 2 frt. Kiss Károly 2 frt. Jilk László 2 frt. Dr. Trai- ber József 2 frt. Leicht M. Farkas 2 frt. Ellmann Miklós 2 frt. Dr. Lévay Ignácz 2 frt. Id. Ferdinand Antal 3 frt. Ferdinand kapitány 2 frt. Untermüller Alajos 2 frt. Laskó Gyula 2 frt. Szendrödy Károly 2 frt. Totth Ödön 1 frt. Eötvös K. Lajos 1 frt. Knar Albert 1 frt. Török Béla 1 frt. Mayer János 1 frt. Horváth Kálmán 1 frt. Vesztergomby János 1 frt. Könczöl Dániel 1 frt. Benczelics Ignácz 1 frt.

Oláh Lajos 1 frt. Biróy Béla 1 frt. Borsódy Lajos 1 frt. Búzás József 1 frt. Halasy János 1 frt. Traiber Tivadar 1 frt. Schöner János 1 frt. Angyal Gábor 1 frt. Ágoston István 1 frt. Oszoly Károly 1 frt. Babits Mihály 1 frt. Geiger Gyula 1 frt. Wéber N. 1 frt. Mehrwerth Ferencz 1 frt. Stokinger János 1 frt. Schvartzkopf Géza 1 frt. Pribenszky Lörincz 1 frt. Ekés testvérek 1 frt. Hahn Adolf 1 frt. Ferdinand Antal és fiai 1 frt. Ferdinand Béla 1 frt. Ferdinand Béláné 1 frt. Steiner Mátyás 1 frt. Czáun Pál 1 frt. Rajcsich Károly 1 frt. Varga József 1 frt. Takács Zsigmond 1 frt Kron Sámuel 1 frt. Hajpál Sándor 1 frt. Blau Lajos 1 frt Mikos Géza 1 frt. Pesti József 1 frt. Báró Augusz 1 frt. Novák Mór 1 frt. Erdőssy L. 50 kr. Zvonicsek József 50 kr. Miskolczy Kálmán 50 kr. Szentes József 50 kr. Kristo- fek Béla 50 kr. Pirnitzer és .fiai kereskedők 50 kr. Jilk Sándor 50 kr. Krammer Ármin 50 kr. Bach Eleonora 50 kr. Kalivoda János 50 kr. Studer Lajos 50 kr. Schvartzkopf Alajos 50 kr. Szutinger József 50 kr. Végh Ferencz 50 kr. Pekli Antal 50 jjÉÉ Bien Márton 50 kr. Bien Ármin 50 kr. Burger 50 kr. Mirth József 50 kr. Hujdits János 50 kr. Pálffy Pál 50 kr. Schöner István 30 kr. Gzéh Janka 30 kr. Tóth Ignácz 30 kr. Fisehof Károly 30 kr. Hasszál Albin 30 kr. Buláky József 30 kr. Pápay Gyula 20 kr. Leiters- dorferné 20 kr. Mutsenbacherné 20 kr. Ifj. Ferdinand Antal 20 kr. Szommer Károly 20 kr. Östereicher József 10 kr. Hahn Sándor 40 kr. Összesen 183 frt 80 kr, mely ösz- szeg a Pesti Napló szerkesztőségéhez folyó hó 16-án illető helyre leendő eljuttatás végett felküldetett.

— Borsódy Anna és Módly nővérek gyűjtése. Az egyesült Szegzárd-tolnamegyei nöegylet által a szegedi árvizkárosultak javára tartandó két előadásra a terem kivilágításához gyertya és pénzbeli adakozásokkal hozzájárultak. Pénzben: Kramolin Emilné 2 frt. Szépauer Jánosné 5 frt. Leopoldné 3 frt. Ujfalusy Imréné 2 frt. Ifj. Ferdinand Antal 20 kr. Goldbergerger J. Mór 1 frt. Fischer Károlyné

TÁRGZA.

Az én eszményképem.

Elbeszélés.

Talán kérdeni fogja magától az olvasó — ki e sorokat becses figyelmére méltatja — mi vezethette ezt a boldogtalan embert, a mai világban arra, hogy eszményképről beszéljen? S hogy ha már oly szerencsétlen, hogy magának eszményképet alkot, ugyan mi sül ki ebből? Mi lesz hát tulajdonképen az az eszménykép ? Lehet-e arra kilátás, hogy az a valóságnak is megfelelhet?

Egy kevés türelmet kérek s ha emlékezetem cserben nem hagy, elfogom beszélni lehető hiven, hogy és hol vettem eszményképemet!

No hiszen — gondolja magában a nyájas olvasó — ha gondolatban hozzá teszi még azt is, hogy e sorok, évekre nézve, nem a legidősb egyéniségtől származnak — lehet is egy fiatal embernek a mai korban eszményképe más, mint egy a test táplálására irányuló czikkekkel megrakott asztal s annak egyik legfőbb értéke — a boros kancsó? . . . . De engedelmet kérek most az egyszer, mégsem az! Igaz, hogy amaz emberi gyarlóságtól magam sem vagyok ment s mint magyar embernek, nekem is nagyon szivemen fekszik dicső emlékű költőnk e nehány szava: „megiszom én a bort, mert szeretem“ s még a második sorban sem vagyok egyező véleményen a világhírű költővel; mert belém sohasem megy „nagy nehezen,“ sőt tapasztalatom szerint még nem volt hely, hol e tekintetben meg nem álltam volna a sarat.

De térjünk a dologra! Mint a czím is mutatja, eszményképről akarok beszélni. Mikor jutott eszembe magamnak eszményképet alkotni? s ha már alkottam, megköze- litheti-e azt valami földi lény?

Ez utóbbi kérdésre már előre is igennel felelhetek, ha bár az élet többnyire ellenkezőt állít is, mégis kérem a nyájas olvasót, ne törjön felettem pálczát, ezt az egyet tekintse kivételnek. És ha szavaimnak nem volna hajlandó hitelt adni, tulajdonítsa merényletemet azon körülménynek, hogy oly végtelen boldogság közepette, minőbe jutottam, mindent képes az ember hinni, csak azt nem, mi boldogságával ellenkezik.

Azonban — mint látni fogjuk, <—■ mégis az ellenkezőt kelle nekem is hinni, csak az ellenkezőről kellett nekem is — nem a legjobb gondolatok között — meggyőződni .

*

* *

Egy szép tavaszi nap délutánján testem lelkem megunta a szobát s annak — igen sokak szerint — legfőbb értékét — a könyvet. Gondolám magamban, nem él meg az ember abból, ha mindig a betűt rágja s ha addig lelke- met táplálom szellemi eledelekkel, adjunk most már egy kis kényelmet a testnek is. Gondolataimat tettleg nyilatkoztattam ki, mert mindjárt a legnagyobb kényelemmel nyúltam végig ágyamon, (egyetlen értékes házi bútoromon) vir- ginia-szivaromból bodor füstöket eregetve. Az enyhe nap sugarai — talán megirigyelve boldogságomat — eddig még nem tapasztalt fényben világiták meg kis szobámat. Miért s önkénytelen arra a gondolatra jöttem, hogy jó volna kissé a szabadba kitekinteni s mivel az idő felette alkalma-' tosnak kínálkozott, egy sétára határoztam el magamat és a városból kijutva, egyenesen a „Nagy erdő“ felé irányzám lépteimet.

Lassan ballagtam az oda vezető sorfák alatt. Oly jól esett nézni, mily gyönyörű ékességben tünteti elénk a tavasz a természetet, mily szép virágok borítják a zöld ülő réteket, melyekből estére kelve oly terhelten térnek lakjaikba a munkás, zsongó méhek. A természetnek elibém tárt ezen szépsége egyenesen a feltámadás gondolatára vezetett, erősen kezdtem hinni, hogy mint a fák, szóval minden növény a zord tél után kellemes alakban virulnak fel, úgy az ember is, a teremtés legnagyobb remeke, sírjából hosszú álom után egy szebb és örökkétartó tavaszra fog feltámadni!...,.

Ebbéli gondolataim között egy fatövében levő padocs- kához értem s e százados fa árnyékában nyugodni leültem a kis padra. Fellengzö érzésekkel tekintettem szélylyel magam körül, hol az élet oly szép kifejezését szemlélhettem s úgy tekintém magamat, mintha a feltámadás reggelén volnék, oda képzelvén felkelésre intő trorabitaszónak a csalogány énekét.

Mélázásomból egy előttem néhány lépésre elrobogó fényes fogat ébresztett fel. A kocsiból egy szőke angyali nő arcz tekintett felém. Hosszasan néztem a mindig messzebb távozó fogatot, mindaddig, mig a távolság a csendes szellő által lebegtetett aranyszöke fürtöket el nem boritá szemeim elöl.

Ekkor jutott eszembe, hogy életemben (mióta t. i. felserdült vagyok) egy olyan nőt kívántam látni, kinek szőke haja, sötét-kék szemei vannak, kinek szende, halvány-piros arczát biborajak ékesíti. S ime, most véletlenül megjelent előttem ez eszményi alak. Aidám a perczet, mely őt látni engedte; de viszont nem áldám ama pillanatot, mely látásától oly hirtelen megfosztott.

Gondolatokba merülve ültem helyemen nem figyelve az előttem elmenök vig beszédeire, kik ha reám tekintettek, biztosan kivették, hogy én a földön kívül képzelem magamat, pedig dehogy, sőt nagyon is a földön, csakhogy édeni boldogság közepette ....

Láttam, hogy a kevéssel elébb elrobogott kocsi előttem áll meg. Még egy pillanat

............s magamat eszményké

pem körében találom és vele a gyönyörű fogaton a város felé robogtunk. A fogat — ha jól emlékszem — egy emeletes ház udvarán állott meg. Hölgyemet a kocsiról le-