Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-02 / 9. szám
az elemek veszedelmétől megóvhassák; s fáradozásaik, költségeik nem történtek hiába, mert jelenleg — legalább egyidőre túl vannak a veszélyen. Nem igy történik ez minálunk Sió- és Sárviz- mentieknél. Itt ritka megadással tűri mindenki, nem ugyan az elemek hatalma, hanem az emberek önkénye és érdeke következtében bőségesen reá zúduló vizárt — mintha csak fogadása tartaná. Tűri, hogy egykor nagy költséggel épült védtöltéseit, különösen a Sió-Kapos kénye-kedve szerint mint tépi, szaggatja és gyengíti évről-évre. — Tűri, mig egy reggel azon veszi észre magát, hogy hazánk annyiszor megénekelt szép Balatonjának sima tükrén a felkelő nap Simontornya-Szegzárd közt csillámlik meg, — mintha egy varázsütés teremtette volna oda a búza és rétlöldekre. Pedig ez igy van, mióta csak a „Balaton lecsapolási társulat“ megszületett. Nem foglalatosságom az ujságczikk irás, nem is érzek eziránt magamban hivatást, tehát nem az Írási viszketeg bánt, midőn t. szerkesztő urnák a fentebb jelzett tárgyban némelyeket elmondani akarok azon kéréssel, hogy igénytelen soraim tartalmát becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Részemről ez ügyet oly fontosnak tartom, hogy megérdemelné, ha ön avatott tollával e lapok utján fejtegetésébe I belebocsátkoznék azon biztos tudatban, hogy sokak drága anyagi érdekének jó szolgálatot tesz. Hiába vártuk sokan ezideig, hogy eme viszás állapoton tekintélyes, befolyásos, avatott férfiak, mint szintén érdekeltek, valamikép segíteni törekedni fognak; hiába — a baj gyökeres orvoslását még csak meg se kisérlette senki, pedig a jeleztem calamitás évről évre — és mindig ijesztőbb mérvben — ismétlődik. A dolog tulajdonképeni lényege ugyanis ott rejlik, hogy a „Balaton lecsapolási társaság“ — biztosan nem tudom saját, vagy a Balaton mentén elhúzódó vasúti töltés, vagy tán mindkettőjük érdekében akként ereszti ránk a vizet, hogy a Sió meder nem lévén azt képes levezetni, a viz vagy a töltések tetején csapva át, vagy pedig partot szakítva nyargal végig széles szigetünkön, pusztítva, rombolva a mit csak útjában talál, vagy meg-meg nyugodva legtermékenyebb földeinken, — öli ki terményeinkkel együtt reményeinket. De mit tehetünk mi róla, hogy a magyar ember többnyire olyan, miszerint ha egy-két forint adóért exequálják — jajgat és sir, azonban önmegadással tűri reményei pusztulását, mintha bizon nem lehetne gyakran — mint ez esetben is — a bajt megelőzni s a következményeket elhárítani. Ezt óhajtom ezen soraimmal elérni. Fel akarom kelteni eme nagy vidéket érintő ügy iránti érdekeltséget. Fel akarom kérni a hivatottakat, hogy iparkodjanak a kérdéses ügyet egyik legközelebbi megyei gyűlésünkön megbeszélés tárgyává tenni s a szükséges elodázhztlan orvoslást felsőbb helyen nyomaI tékkal követelni. — Ha valaki ugyanis csak kis időt venne is magának e dolognak utána nézni: saját szemeivel győződhetnék meg arról, mily roppant károkat okozott és okoz a mederből még most is három szakításon kiömlő viz, nemkülönben arról is, hogy ezen calamitás nem az elemek, hanem az emberek embertelenségének a műve, — habár meglehet, hogy a viz leeresztése a meghatározott módon történik. Meggyőződhetnék végre arról is, hogy mily veszély fenyegeti a simontornyai, szt.-lőrinczi, bor- jádi, kölesdi és medinai megyei hidakat és hogy a közlekedés ezen hidakon át folytatva a sziget másik oldalára tökéletesen fenakadt most, mikor hó olvadásnak, vadvíznek, mely a folyókat dagasztaná már hírmondója sincsen. Ezen bajokat orvoslás keresés nélkül tovább is tűrni, több volna a könnyelműségnél s ezért azt hiszem, hogy t. szerkesztő ur is indokolva látja, hogy jelen felszólalásomat közrebocsátani kérem. Mely után tisztelettel maradtam kész szolgája Egy Sió-Sárvíz- (Nádor csatorna) menti gazdit. Különfélék. — A farsang végnapjai. A tánczvigalmakban és estélyekben gazdag farsang, végnapjaiban, mint az elégett pa- pirszelet tüzes hamuja, még két Ízben felvilágolt Szegzár- don, hogy azután fényes foszlányaiba burkolózva, elmenjen elődeihez-------— a sírba | Az ostromolt szivek, mint az ost romló vágyak immár saját örömeik és bánataiknak lesznek átengedve s az illusiók országa a kivilágitott tánczte- rem már nem, csak holmi magán lakás rideg falai nyujtnak reményt a találkozásra------az érző sziveknek! — De nem hamvazó-szerdai elmefuttatás, hanem a lefolyt hét élményeinek leírása képezvén feladatunkat, áttérünk tárgyunkra. ■— A „szegzárdi polgári olvasókör“ első tánczvigalma annyira látogatott volt s annyi kedves emléket hagyott hátra, hogy a rendezőség fellelkesülve a sikeren, múlt szombaton még egy álarczos tánczvigálmat rendezett — saját számlájára; azonban a valóság nem felelt meg a fényes reményeknek s a tánczvigalom bár látogatott volt — mégis deficzittel végződött. — Annyival nagyobb arányú sikert volt képes felmutatnia Szegzárd-tolnanlegyei nöegylet „műkedvelői előadással,“ „tánczczal“ és „tombolával“ egybekötött keddi estélye. Szegzárd nagy és díszes közönsége csekély kivétellel a vendéglő nagytermét zsúfolásig megtölté. A tánczról nincs mit mondanunk, az folyt jó kedvvel még a farsangon túl is és elhódított hamvazó-szerdából is egy darabot. A tombola is folyt de kevésbé jókedvvel, mert a nyeremény tárgyak nem mindenkinek vágyát elégítették ki, lévén azok a takarékossági elv szerény szülöttei. Az estély fénypontját azonban a műkedvelői előadás képezte s elmondható, hogy egyöntetűbb, kerekdedebb és folyékonyabb előadást keveset jegyzett fel a műkedvelők története. Sajnáljuk, hogy az általunk egyizben felállított czélszerü elv: a műkedvelők szer ep 1 éséüek j óakaratu bírálata oly visszahatást keltett mindjái’t első alkalmazásakor, hogy változhatatlan meggyőződésünk daczára is,; nem akarván az ügynek ártani, az egyes szereplők bírálati méltatását mellőzni vagyunk kénytelenek. Feljegyezzük azonban, hogy a jó szereplők közt a legjobbak maguk a rendezők Kenézy Csatár és Eötvös K. Lajos urak voltak. Az estély anyagi eredménye minden várakozást felülmúlt. — Nyilvános köszönet. A folyó évi február 22-én tartott estély alkalmávál Tolna város közönsége és annak kiválóbb férfiai közöl: Péchy József, BrezlmayerJó- zsef, Rozmayer Ferencz, Wittinger Sándor és Stett inger József urak által az előzékenység és figyelem oly kiváló mértékével halmoztattak el alolirottak, hogj a tapasztalt vendégszeretetért a nyilvánosság előtt mondanak hálás köszönetét: a szegzárdi dalárda működő tagjai. — Tolnáról Írják nekünk: Február 22-ike az élvezetek estélye volt Tolnán. Ekkor tartotta meg ugyanis a szegzárdi dalártársulat ígért előadását, mely alkalommal a község minden értelmesbje, kiben a társadalmi élet élvei iránt szeretet, a művészet iránt rokonszenv és különösen a dalárda tagjai, szomszédi barátsága méltánylása iránt érzéke van, megjelenésével ékesítette a társaságot. És valóban senki sem csalódott várakozásábau, mert a dalártársulat az egye- - sek szép hangjainak correct összehangzásával és a válogatott darabok szabatos előadásával fokozatos tetszéssel találkozott, mely élénk tapsokban, lelkes éljenzésekben és több darabok ismétlését kérő felkiáltásokban nyert kifejezést. Ennek végeztével tánezra került a sor, melyben a dalárda tagjai részt vevén, a legvidorabb kedv ütötte fel sátorát, mely reggelig tápot adott azon örömnek, hogy a két szomszéd város társaskörei ily rokonszenvesen találkoztak egymással. — Paksról írják nekünk: Tudván, hogy tisztelt szerkesztő ur becses lapjában mindig kézséggel enged tért közérdekű tárgyak közlésére, van szerencsém ezennel a múlt hó 19-én megtartott nöegyleti bál eredményéről tudósitani. Az összes jövedelem volt 309 frt, melyhez felülfizetéssel járultak: Báró Jeszenszky Kálmán 5 írttal, Dr. Novák Sándor, Malatinszky Sándor és Winter Fülöp két-két írttal. Bruckner Ármin, ifj. Freind Ármin, Goldstein Manó, Jakab, Ber- nát és Ignácz, Hahn Dániel és Vilmos, Hermann Jakab N. . Kér, Krausz Lipót, Kurcz Adolf, Manheimer, Markus Lipót, Kabinek Bernát, Rosenbaum Gyula, Stauber Ignácz, Stern Miksa, Tolnai Antal, Weiner Isidor Földvárról és Zavai’os János egy-egy írttal. Keck János és Takács Mihály 60—60 krral, összesen 32 frt 10 krral. Kiadás volt összesen 196 frt 22 kr, melyben foglaltatik a tombolajátékhoz szükséges nyeremény tárgyakért kiadott összeg. Tisztajövedelem tehát 123 frt 78 kr, mely tekintve az itteni társodalmi viszonyokat, szép eredménynek mondható. — Nyeremény tárgyakat küldtek: Csillag Rozina, Flesch nővérek, Freund Marosa és Karolin, Hermann Berta és Zsófia, Klein Hermin, Schvarz nővérek, Spitzer Fánni, Szarnék Katicza, Weisz Mariska és Zavaros Irma kisasszonyok, Franke Albertné, Rabinek Ber- nátné, Schvarz Salamonné és Steppinger Mórné urhölgyek; egyszersmind a sorsjegyek elárusitását ügyes és kedves rábeszélésükkel előmozdították: Bruck er Katicza, Goldstein Berta és Lina, Pick Gizella és Stern Esztike kisasszonyok. ’ — Fogadják a nevezett urak és hölgyek valamint a tekint, közbirtokosság a terem ingyen átengedéséért a nöegylet köszönetét. A mi az erkölcsi sikert illeti, mondhatjuk, hogy itt évek óta nem volt ily elegáncziával párosult tánczvigalom. — A mulatságnak, mely Markus földvári zenekara mellett vig kedéllyel folyt, csak a reggel vetett véget. — Miszláról Írják nekünk: Miszlán (Tolnamegye)fo-• lyó évi február hó 20-ik napján az urodalomi nagyvendéglő termében a helybeli ifjúság által zártkörű mulatság rendez- tetett. Folyt a mulatság kivilágos-kivirradtig és csakis a nap feljövő sugárai, midőn a terem szerény világát kézdé homályo- sitani, jöttünk azon ösidöki’öl ránk maradt sajnos igazságra: hogy minden jónak, szépnek egyszer véginek kell lenni. A lány végre némi simulékonyságot mutatott a hozzája intézett szép szavakra, megengedvén neki, hogy lakására valóban elkiséx-hesse. Többszöri találkozás után pedig arra kérte fel a lányt, miszerint lenne szószólója édes anyjánál azon alkalomra, midőn szándékának valósítása végett nála tisztelegni s a további ismei’kedésre engedőimet nyerni óhajt. A viszony ekként köztük megköttetett. Gyanitani lehet, hogy a fiú nem épen tiszta szándékból óhajtotta e viszony megkötését kezdetben, daczái'a ennek, később mégis bizonyos melegséggel i'agaszkodott a lányhoz. A lány tetszését sikex-iilt neki megnyerni, főleg azáltal, hogy szűkölködő családja részére mindenfélét megteremtett s ez által őket a legkisebb szükségtől is megóvá. Ta- pasztaljuk nála, hogy a családnak mintegy bekebelezett tagja szerepel nemsokára. Ugyanő hozzájuk tette át lakását is: köztük élt s uralkodott. Szóval, nagy kényelemmel látta el őket, ami jól eshetett szegénykéknek, kik a nehéz nyomor miatt egészen kétségbe voltak esve. Megígérte a lánynak, hogy amint vagyonához hozzáfér, házasságával fogja öt boldogítani. Kicsapongásait mindazonáltal akadálytalanul folytatta. Mint mindig, most is a reggeli órákban tért lakásái’a. A szegény család békpvel tűrte el kihágásait, tartva attól, hogy ellenkező esetben őket ott hagyná a faképnéí. S a lány megtámadott becsületével tisztességes keresetforráshoz sem jutna többé. Ekközben szintén megszokták a rendetlen életet s rabjává váltak ők is a könnyelmű pazarlásnak. így folytak napjaik. Lehet képzelni mily sok pénzbe került mindez nekik. A pénzüzérek, uzsorások derekasan hozzá láttak, hogy hallatlan magas perczentjeikkel nadályként szopják ki a szerencsétlen fiúnak vagyoni képességét. Valamennyien ősz- szedugdosott fővel, tanácskoztak ez ügyben. Nem sokára valósult nála a példabeszéd, hogy „fűnek fának adóssa“ lett. A végveszélyt segítette a család is megteremteni. így múlt nap-nap után, hónap-hónap után. Az enyészet, vészangyala megjelent mindenütt, hogy a fiú vagyonában pusztítson, romboljon! Tulajdonát képező csinos bérházában mindenféle sze- dett-vedett, gondatlan, roszlelkü lakó népség ütötte fel tanyáját, ezek azt tettek ott, mit ők akartak és nekik éppen tetszett. Ezeknek vétkes gondatlansága egy alkalommal, majdnem a házat kívánta áldozatul. Ezer szei'encse, hogy szintén a házban lakó asztalosmester suhancz inasa a kamarából, annak deszkanyiláaain átszivárgó füstöt idejében észrevevén, egy sajtár vízzel a tüzet eloltá. Megsokalván a fiú is a sok oldalról fenyegető veszélyt, mely vagyonát végpusztulással ijesztő, legott szorgalmazni kezdé annak kiadatását s illetőleg személyes jogú átruházását. Midőn azonban eziránt a kir. törvényszéket, hova ügye később áttétetett, felkereste, utasítva lön a további várakozásra, amennyiben erre nézve törvényes idejéből, még egy félév hiányzott. Lehaladván a nevezett helyiség lépcsözetén, magában egyre dörmögött, mérgelődvén a fölött, hogy ily kínnal juthat saját vagyonához. Gondolataiba mélyedvén, a véletlen egy régi ismerősével hozta össze. — Honnan, honnan, édes jó öcsém, ily arczlesütöttenl? szólítja meg egy nyírott bajszu ismerőse. — Ah! jónapot édes Ferencz bácsi! most jövök a törvényszéktől s a fölött mérgelődöm, hogy az ember oly nehezen jut saját vagyonához. — Sajnálom, édes jó öcsém, hogy ily sok bajjal jár ügyények elintézése ; de, tudja mit, adok majd magának egy jó tanácsot. A fiú eztr hallván, í'ögtön közbeszól: — Jaj kérem, mily szívesen venném, mondhatom lekötelez vele. Nem leszek érte háládatlan. — Es mi volna az ? — Hát biz’ éds öcsém, nagyon is egyszerű dolog az, mit mondani akarok s nem érdemli meg a hálát. — Ugyan . . . — Tanácslom önnek, fogadjon fel egy ügyvédet s adjon elő annak minden apró-cseprő bajt s Ígérje neki, hogy fényesen fogja érte jutalmazni, biztosíthatom, akkor az eredmény nem fog elmaradni. — Köszönöm Ferencz bácsinak szives tanácsát, de nem fogadhatom el. Az ördögbe! volna én nekem ügyvédem, aki ha tudna vagy akarna, segitené bajomon. „Előleg“ s egyéb czimek fejében tömérdek pénzt csalt ki tőlem már s nincsen rajtam segitve. Az egész világ csal már. Maholnap minden egyes lépést aranyokkal kell fizetnünk, — szólt mindegyre nagyobb izgatottsággal. Nem kell nekem ügyvéd, hanem, ha bár pénz nélkül egyáltalán nem lehet a bajon segíteni, szívesen megteszem ezt is, de legalább a forrás színhelyére fogom letenni. így aztán biztosabb lesz minden. Hogy mit érthetett ez utóbbi alatt, nem tudjuk ............. — I gen, azért nem nyugszom s minden gátot magam fogok utamból elgörditeni. — Tegyen tehát tetszése szerint, — szólt Ferencz. És ezzel az ifjúnak nyujtá jobbját s tőle elválik. Valóban nem telik egy hét és a kir. törvényszék az ügyet a sorrendbe vevén fel, azt érdemleges tárgyalás alá vesszi. Mindazonáltal ez hosszabb időt kívánt, mig benne végleges határozat lön hozva. Szívesen megnyugodott ebben is, azzal vigasztalva magát, hogy legalább mégis intézkedés történik vele. (Folytatása következik.)
