Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

csátkozni nem szándékozom, — amennyiben ide vonatkozó nézeteiméit az illetékes közegekkel már közöltem — s vár- va-várom a jó eredményt. Midőn ezeknek közlésére tisztelt szerkesztő urat felkérni bátor vagyok, maradtam megkülön­böztetett tiszteletem kijelentése mellett Nagy-Székely, 1879. január hó 31-én. a nagyszékelyi helv. hitvallású egyház is­kolaszékének elnöke Keck Endre r. lelkész. — A bonyhádi iskola ügye mindinkább elmérgese­dik. Mutatja ezt a „Néptanoda“ folyó évi február 8-án ki­adott 22-ik számában foglalt következő pamphlett: Tolna­megye kir. tanfelügyelője folyó hó 3-án jelent meg Bonyhá- don — az iskolaügy tárgyalására. Az egy hm. tanfelügyelő és a püspöki ügyész is jelen volt I— kinek meghívására azon­ban nem tudjuk. Ez urak a többi közt a tanítók 500 frtnyi fizetését briliánsnak mondották, sőt a kir. tanfelügyelő az ágost. hitvallású segédtanítóra vonatkozólag kijelenté, miként azt az iskolai év leteltével szélnek ereszthetik. (?) A jelen vol­tak nagy része a kedves kir. tanfelügyelő e furcsa felfogása ellen tiltakozott, mire aztán az egész kérdés elejtetett. Fur­csa fogalmai varinak a tanfelügyelő urnák — törvényről! Bonyhádon egyáltalában azon nézet van elterjedve, hogy ha a kir. tanfelügyelő nem volna a közigazgatási bizottság tagja, a közs. iskola nem buknék meg; de ő maga is pap lévén, mindent úgy fog bereferálni, a hogyan a bonyhádi plébános akarja. S tekintve e kedves tanfelügyelőnek — egy irány­ban modoros, másfelé meghunyászkodó magaviseletét, melyet a tárgyalás alkalmával egész az undorig tanusitott, ez állí­tás valódiságát már magunk is hajlandók vagyunk elhinni. Mondanunk sem kell, hogy kir. tanfügyelönk egész eddigi múltja leghatározottabb czáfolat a közleményben foglalt gya­núsítások ellen. Nem vagyunk ugyan tájékozva a kérdéses iskolaügy jelenlegi állásáról, de azt meggyőződésünk alapján bátran kimondhatjuk, hogy tanfelügyelőnk magatartása ezen ügyben is, mint mindig törvényszerű lesz. — A szegzárdi dalárda által folyó évi február 22-én Tolnán rendezendő daleslélyére a meghívók már széjjelkül­dettek és következőleg hangzanak: Meghivó a szegzárdi dalárda által Tolnán a Wolffart-féle vendéglő termében 1879-ik évi február hó 22-én tartandó tánczczal egybekö­tött dalestélyre. Miísorozat: 1. „Dalárinduló.“ Erkel Ferencz- töl. 2. „Édes lánykám.“ Huber Károlytól. 3. „Lehullott a rezgő.“ Huber Károlytól. 4. „Csendes vizirózsa.“ Abttól. 5. „Olyan a te dalod.“ Huber Károlytól. 6. „Béka kantaté.“' Hennig C.-tól. Beléptidíj személyenkint 1 frt 50 kr. Család­jegy 4 frt. Kezdete 7 órakor. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak s a „Tolnamegyei Közlönyében nyugtattatnak. Jegyek előre válthatók este a pénztárnál. — Mondanunk sem kell, hogy a derék tolnaiak ismert vendégszeretete ez alkalommal is fényesen igazolja magát s tömegesen érkez­nek a meghívók az egyes dalárdatagokhoz, melyben be­szállásolásuk iránt történnek intézkedések. — A válság napjai. A beállott enyhe időjárás foly­tán a roppant jégtömeg, mely a Dunát megyénk egész hosz- szában eltorlaszolja, mozogni kezd s remegve várjuk a ca- tastropha lefolyását. A duna-fbldvári jég már folyó hó 11-én megindult, a hármasszigeti jégtorlasz által azonban Paks alatt fél lett tartóztatva; ugyszinte a gemenczi jég is meg­indult, de Sükösdnél akadályra találva, újra megállapodott. Ha az alsó jég el nem megy a felső megérkeztéig, belát- hatlan következésü veszélynek megyünk eléje. A tolna-bát- tai védgát védelmére megtörténtek a kellő intézkedések. — Az űjoiiczozás megyénk egész területén folyamat­ban van s közéig végbefejezéséhez. A sorozandók által je- lenetezni szokott lármás körmenet ezúttal szerencsére — hi­ányzik. — Egyik ktilmunkatársunk megkeresett bennünket a következő loyalis sorok közlése végett: A „Tolnamegyei Közlöny“ 5. számában megjelent „Halálozás“ czím alatti tu­dósítást, közlő, a benső részvét érzete benyomása alatt irta, mely által elfogulva nem bírta elképzelni, hogy valaki azok közöl, kik a megszomorodott szülőkkel összeköttetésben van­nak, távol tarthassa magát; tudomása nem lévén a részvé­tet oly bensöleg és collegialisan kifejező uradalmi főnök Be­szédes Géza ur leveléről, ragasztotta hozzá közlő ama meg­jegyzést, a melyért azoktól, kik az által bántva érezték ma­gokat, loyalis módon bocsánatot kér. A halálozás czimü czikk Írója. — Hossz» életkor. A lefolyt héten múlt ki s temet- tetett el nagy részvét mellett a megyei székváros két leg­hosszabb életkort ért lakósa. Mindkettő a gyengébb nem­hez tartozott s haláluk alkalmából a következő gyászjelen­tések adattak ki: Dicenty István, Anna id. Ferdinand An- talné, Ferencz, Aloizia özv. Kristofek Alajosné, Pál, Gyula, Ignácz maguk és számos unokák nevében szomorodott szív­vel jelentik édes anyjuk illetőleg nagyanyjuk özvegy Di­centy Józsefné született Traiber Eleonóra asszony­nak folyó hó 6-án délután 1 órakor a haldoklók szentségé­nek ájtatos felvétele után végelgyengülés következtében éle­tének 93-ik évében történt csendes kimultát. A boldogult hült tetemei folyó hó 8-án délután 3 órakor fognak afelső- sírkertben eltakarittatni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaz nap reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárdon, 1879. évi február hó 6-án, Áldás és béke poraira! — Özv. Pförtner Károlyné szül. Krebs Zsófia, özv. Hasszál Józsefné szül. Krebs Alojzia, úgy Krebs Antal Ignácz, mélyen szomorodott szívvel jelentik saját, va­lamint számos gyermekeik és unokáik nevében felejthetlen édes anyjuk-, illetőleg nagy- és dédanyjuknak özv, Krebs született Schwartzer Ágota asszonynak folyó hó 9-én reggeli 7 órakor , életének 85-ik évében, a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után végelgyengülés következtében történt gyászos elhunytát. — A boldogultnak hült tetemei folyó hó 10-én délután 4 órakor fognak az alsó-sírkertben örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise áldozat pedig ugyanezen hó 11-én délelőtt 8 órakor fog a belvárosi plébánia templomban az Urnák bemutattatni. Szegzárdon, 1879. évi február hó 9-én. Áldás és béke hamvaira — A székesfehérvári orsz. kiállításra az ország­ban többfelé élénk előkészületek folynak, valóban nem ajánl­hatjuk eléggé részünkről is ez ügyet lapunk szives olvasói figyelmébe. Csakugyan szégyen volna reánk nézve és der­mesztő közönyösségről tanúskodnék az, ha szép és nagy Tol­navármegye, mely főleg nagy kiterjedésű, jól vezetett és kezelt urodalmakkal bir, nem jelentkeznék a verseny terén kiállítandó tárgyakkal. Pedig vajmi sokfélét állna módunk­ban bemutatni terményekből, állatokból sbt. Alkalmat ad ez gazdaasszonyainknak ügyességük bemutatására. Fontol­ják meg jól e dolgot különösen iparosaink és végre vala- hára helyén valő lesz, ha ők is magukról életjelt adnak. A részünkről tanúsítandó érdekeltség és kellő részvét csak erkölcsi életünkre vetne jó világot. Azonban legtöbb bizal­munkat és reményünket még is bortermelőinkbe helyezzük, kik a nyert erkölcsi szép haszon mellett bizonyára nem megvetendő jövedelmi forrást nyújthatnának ezáltal maguk­nak. Továbbá szintén helyén való volna, ha a népnevelő urak is befolynának ezen dologba, iparkodván kedvező nép­nevelésügyi állapotainkat feltüntetni. — Dnua-Földvárról írják nekünk: Igen tisztelt szer­kesztő ur! Tapasztalt előzékenységénél fogva feljogosítva ér­zem magamat újólag igénybe venni becses lapja terét, hogy a dunaföldvári önkéntes tűzoltó-egylet évi működése „viselt dol­gai“ közgyűlése, számadása, tánczvigalma stbröl egyetmást, a nagyérdemű küzönség tudomására hozok, annál is inkább, mert a január havi szokásos közgyűlések özönében saját városunk polgárai is kimerülve, minden más távollétük ál­tal tündököltek. Pedig az egyletről épen ellenkezője áll a közmondásnak, mit a szép asszonyokra alkalmazunk, „nem árt, ha beszéltetnek magukról“ s ez indokból is kedves lapja házi barátsága útján szellőztetem titkainkat. Egyle­tünk ez évi márczius hó 3-ik napján éri meg első évi szü­letés napját. Tagjainak száma: ä működöké 146, pártolóké 5, tiszteletbelieké 3. Tűzi krónikánk lapjai, fájdalom nem maradhattak beiratlanul. Tüzesetünk volt 10, vaklárma 4-szer, vidékre (Bölcskére) segitségül mentünk 3-szór. Bevételi s kiadási mérlegünk a következő: j Bevettünk : alapitó tagdí­jakban 400 frtot. Pártoló tagdíjakban 382 frtot. Szentesy Béla ur által rendezett hangversenyen 132 frt. 1-sö Táncz- vigalmunkon 367 frt 88 kr. Juniális után 42 frt 40 kr. Duna-Földvár várostól (tűzi pénzalapból) 1650 frt. Dr. Sur- góth Jenő ügyvéd úrtól kölcsön (kamat nélkül) 600 frt. Mentési díjakul a Pesti bizt. társaságtól 80 frt. Gr. Be- nyovszky Sándor ur adományozott 100 frtot. Egyéb jöve­delem 200 frt 21 kr. Összesen 3954 frt 49 kr. Kiadtunk : Ruházatra 1214 frt. Felszerelésre 2049 frt 67 kr. Szolga fizetés 200 frt 84 kr. Nyomtatványokra 26 frt 36 kr. Folyó kiadásokra 393 frt 10 kr. Központi szövetkezeti díj 10 frt. Utazásokra 46 frt. Pénztári maradvány 14 frt 52 kr. Osz- szesen 3954 frt 49 kr. Tisztújitásunk a január hó 17-ik napján tartott közgyűlésen gyorsan megejtetett. „Meghalt a király, éljen a király“ hangzott egyhangúlag s maradtak a régiek. Nem hagyhatom megemlítés nélkül az országos tűz­oltó szövetkezetnek Iglón, múlt évi julius hó 19—23 nap­jaiban tartott országos közgyűlésén történt résztvételünket. Reitter József főparancsnok ur vezetése mellett 5 tagból álló küldöttségünk képviselt s minthogy az összejövetel gya­korlatok, tüzoltószerek kiállítása, értekezletek s felolvasá­sokkal volt egybekötve, küldöttségünk a kedves érdekeken kívül, gyakorlati üdvös tapasztalatokkal gyarapodva tért meg; miért is a jövő évben Pozsony városában tartandó IV. orsz. közgyüléseni résztvételt, megyebeli egyleti tár­sainknak a legmelegebben ajánljuk. Szokásos tánczvigal- munk, — mely, mint bevételi kimutatásunkból látszik, ne­vezetes pénzügyi tényező — múlt hó 25-én tartatott meg s édes testvérje volt a tavalinak. A farsangi oltáron vígan lo­bogtak az áldozati tüzek. Kedves kötelességet teljesitek, midőn egyletem nevében a szives fáradozók és résztvevők­nek őszinte köszönetét nyilvánítok: Nevezetesen:' Dr. Hcs- vesy Gyuláné, Hőke Józsa és Kiss Mari urhölgyeknek, kik, tapasztalt ügyességükkel vezették újólag a tombola fárasztó munkáját; Bernsdorfer Nina, Böjcskey Cornél, Czenterits Irén, Falvay Ida, Györy Paula, Gruber Vilma, Müller Ilka, Nagy Erzsiké, Pollitzer Gizella, Schmitzberger Luiza, Tem- mer Mariska, Temmer Nina, Tammási Mariska és Ujváry Ida kisasszonyoknak, a tombolajegy árusításánál kifejtett, szeretetreméltó zsarolásukért s egészben, az ajándék tár­gyakat bőkezűen küldő tisztelt hölgyeinknek s polgártár­sainknak. Beküldetett összesen 170 drb. nyeremény tárgy. A bál jövedelme teszen: Beléptidíjak után 173 frt 60 kr. Felülfizetésekben 29 frt 80 kr. Tombola után 166 frt 45 kr. Összesen 369 frt 85 kr.-Kiadás 108 frt 71 kr. Tisztahaszon 261 frt 14 kr. E számok mutatják, hogy városunk közön­sége nem tekinti egyletünket mostoha gyermekének, a pár­tolás szeretete volt. Rajtunk a sor megmutatni, hogy meg­érdemeltük ! Soraimat jó kívánattal zárom ,be. Adja Isten, hogy polgártársainknak adósai maradjunk s ne legyen al­kalmunk leróni kötelességünk. Úgy legyen! Maradtam ha- zafiui üdvözlettel Duna-Földvár, 1879. február hó 10-én. Rátkay László, egyleti titkár. — A földmivclés-, ipar* és kereskedelemügyi mi- nisteriuin által megkerestettünk közzététele végett annak, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister az 1878-iki párisi világkiállitás alkalmából tervezett kormány­biztosságot feloszlatván, erről a közönséget a hivatalos lap utján oly figyelmeztetéssel értesítette, hogy a még függőben maradt ügyek lebonyolításával a kereskedelemügyi ministe- rium elnöki osztályát bízta meg, mely minden az említett világkiállításra vonatkozó kérdésekben folyó évi február hó utolsó napjáig felvilágosításokat fogadni, ezen határnapon túl azonban felszólamlásokat nem fogad el. — Báttaszékröl írják nekünk: Folyó hó 8-án tartá a „báttaszéki dalárda“ dalestélylyel összekötött tánczvigal- mát. A „müsorozat“ eléneklése után (melyet a közönség többször megtapsolt s tetszés nyilatkozatokkal kisért), kez­detét vette a táncz. Bál volt az a szó szoros értelmében. A mai bál szép sikere kizárólag a hölgyek érdeme (kik nem átalottak a zord idő daczára is Bajáról átjönni). Szép közönség, bájos hölgyfiizér s elragadó toillettek minden lép­ten leköték a figyelmet, a termek zsúfolásig voltak tele. A mai bált a dalárda, fénye és látogatottságánál fogva régsikerül-- tebb mulatságai közé számíthatja. Mint midőn a kertészt kiváló gonddal legszebb virágait fűzi egy remek koszorúba, oly pá­ratlan bájos s bimbó gazdag volt a hölgyfuzér. A terem Carneval herczeg mosolygó, páratlan jó kedvű udvara volt. Kedélyes fesztelenségben hullámzottak a párok fel-alá s mint fáradhatlan lepke szállt tekintetében egyik virágszálról a má­sikhoz. A fényes társaságból szabadjon mutatványul néhány nevet közölni. Ott volt a kiváló szépségű Kazal Ilka k. a. . és Rull nővérek Bajáról, Hey N. k. a. pedig Kaposvárról; — a helybeliek közül: Bauer Marcsa, Rull Nina, Traiber Otti­lia, Poós nővérek. Továbbá László Gyuláné, Angyalffy Im- réné, Tafner Simonné, Novratil Ferenczné, Gyüszü Istvánná, Simon Istvánná, dr. Boszkovitz Mórné, Szániel Jánosné, Gő- belt Jánosné, Wallner Gyuláné, Schuler Ferenezné, Mayer Gusztávné, Eichardt Józsefeié, Fischbach Lőrinczné, Sztan- kovits Nándorné, Rüll Lajosné Szegzárdról 3 még számos más kedves tánczosnö. A négyeseket 50 pár tánczolta. E szép mulatságnak csak a hajnali harangszó vetett véget s mint a közönség, mint pedig az egylet tagjai megelégedés­sel távoztak. Hivatalos rész. 317. Tolnamegye alispánjától alisp. K ö r A zés. Stojánovics Isván 39 éves napszámos, ó hitü dohány­csempész tartózkodási helye ismeretleu lévén, köröztetése ezennel elrendeltetik, feltalálása esetén jelentés teendő. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január 18-án. Az alispán távollétében: Papé Gyula, főjegyző. 241. Tolnamegye alispánjától. alisp. Értesítés. a keleti marhavész állásáról. Az 1878. évi deczember hó 28-tól 1879. évi január hó 4-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint uralg a keleti marhavész: 1) Magyarországon egyedül Szörénymegye Szla- tina községben. Miután a Biharmegyei Pojana községben az utolsó elhnllási eset óta az 1874. évi XX. t. ez. 46. §-ában előirt 21 napi zár idő alatt újabb betegülés elő nem fordult: ezennel vészmentesnek nyilvánitatik. 2) Uralg a Szlavón ha­tárőrvidékén Jakovo, Becmen és Progár községekben; el­lenben Horvát-Szlavonország területe vészmentes ; uralg to­vábbá 3) az osztrák tartományokban a) Galicziában: a borsz- ezovi kerület Boryskovce községében és a kozaczovkai vesz- tegintézetben; b) Dalmácziában a macarscai kerület Metkovic, Vi- donje, Dosne, Dobranje, Vergorác és Komin községeiben; a sinji kerület Sinj, Turjake és Otisic községeiben; a cat- tarói kerület Naljesic, Josica, S.-Mates, Illic, Skaljari Gju- ric, Bratesir. Ljcsevie, községeiben, a spalatoi kerület Cas- tel, Susurac, Bolcie, Brivae, Postinje, CastellYitturi, Majko- vic községeiben és az imoski kerület Rastovac községében. Megszűnt a vész a ragusai kerület Osojnik községében és cattaroi kerület Polnivoa, Prievor, Kovaci, és Poprdje köz­ségeiben; uralg végre 4) Boszniában a livnoi kerület Go- linjevo, Prulika és Sznica községeiben. A minister megha­gyásából Lipthai s. k. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január 14-én. Az alispán távollétében: Pápé Gyula, főjegyző. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Buda Vilmos.

Next

/
Thumbnails
Contents