Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-28 / 52. szám
Hogy czélomat elfogom érni, abban nincs kétségem. Keményemben azonban csalatkoztam. Azt látom ugyanis, hogy Bonyhád főt. plébánosa többre becsüli az irály vastagságát az objectiv megbeszélésnél. Annálfogva sajnálattal, de különbeni tisztelettel kell azon észrevételt tennem, hogy öt — hozzám elég erős ellenfélnek nem tarthatom. Váralja, 1879. deczember 16-án. Döczy József, reform, lelnész. Különfélék. — Vasutügyiink, Perczel Miklós Baranyamegye főispánja, mint a budapest-íiumei vaspálya létesítése végett alakitott működő bizottság elnöke a megválasztott bizottsági tagokhoz a következő körlevelet intézte: Pécs városa, Tolna- és Baranyamegyék küldöttségei, melyek a buda- pest-zimonyi vaspályának a Duna jobbpartján leendő építésének szorgalmazása czéljából e hó 3-án a ministeriumhoz személyesen benyújtották a nevezett három törvényhatóságnak, már a képviselő házhoz is beterjesztett kérvényét elnökletem alatt tartott értekezletben egy működő szőkébb bizottságnak alakítását határozták el s ennek egyik tagjául t. ez. urat választották meg, engem tisztelvén meg azon megbízással, hogy erről t. ez. urat értesitsera és felkérjem, hogy e küldetést elfogadni és hathatós pártolásával a fent jelzett czélnak elérésére, vagy ha ez lehetetlennek mutatkozik, egy oly magyar pályának létrehozására közreműködni szíveskedjék, mely egyrészt Budapestet Fiúméval közvetlenül egybekötné és másrészt a már megindult boszniai keleti forgalmat Budapestre terelné. Ugyanazon értekezlet azzal is megbízott, hogy majdan e szükebb választmány tagjait a további teendők megvitatása végett hívjam egybe. Mielőtt azonban a megtisztelő megbízásnak megfelelnék, megakarom szerezni a szükséges adatokat, hogy a bizottság midőn egybegyül, már kész anyagot találjon, melyre működését állapíthassa. Ismerve az idő becsét és tudván, hogy elkésnünk nem szabad, a lehető legrövidebb idő alatt meg fogom szerezni a kívántakat, a mikor is minden késedelem nélkül becses megjelenését ki fogom kérni. Pécsett, 1879. deczember 10-éo. A fentnevezett küldöttségek megbizásából: Perczel Miklós. — Doleg hl nvu! A helyben állomásozó uhlanus katonaság ellen több oldalról merülnek föl panaszok. Nem elég, hogy a plebánia-teinplom környékét díszítő fiatal fákhoz kötik lovaikat, melyek aztán fogaik erejét próbálgatják a fiatal csemetéken, — hanem az is megtörténik — még pedig majd minden napr .——hogy a református templom előtt, isteni tisztelet alatt tartatik a „visitatió.“ A mi magában véve éppen nem volna baj, -r- de az a visitatió össze van kötve a 6trá’mester ur nagy hajszájával. Ha tudniillik ninc3 megelégedve valamelyik vitézzel, vagy annak lovával, nagy lármát, káromkodást visz véghez, (ámbátor nem hivatalos nyelven) a minek vége abban összpontosul, hogy: „d o 1 e g h l a v u !:í Nem tudjuk voltaképen mit jelent e vezényszó, hanem azt tudjuk, hogy e szóra az érdekelt vitéz előre hajlik, úgy hogy majd a földet éri az orra; a mikoron pedig a parancsnok ur olyan hatalmasan elpuffolja a kardlappal,' hogy csak szikrázik bele mindkettő szeme. Es ez igen épületes látvány a szelid lelkű hivök— Mi baja? — kérdezé a herczeg hozzá közeledve. A leány egész önuralmáé kérdésre odalett.Letérdepelt a herczeg előtt, megragadta kezét és elhalmozta csókjaival. Meglepetve, szó nélkül tűrte a herczeg e sajátságos hódolatot. Ekkor észrevette, hogy a herczegnö a lejtfokon fel a terembe jött. Gyorsan kiszabaditá kezét és elsietett. Nina kezeivel betakarta arczát. Úrnője szava költé fel önfeledéséből. Mi bajod? Nina zavartan nézett maga körül. — Mi történik itt ? A leány fejét csóválta és menni akart. — Maradj és felelj! — szólt parancsolólag az úrnő. — Mit szóljak? —: suttogott. — Tudni akarom, hogy mi történt itt ? — Hogy itt mi történt . . . . ? — A herczeg itt volt éppen. — Igen. — Te kaczérkodtál vele? Nina villogó szemekkel emelkedett föl: Herczegnö! — Talán ajánlatokat tett neked? A leány fenyegetöleg közeledett a herczegnöhöz: hogy merte volna ezt? — Igazad van! Hiszen akkor elfelejtené a tiszteletet, melylyel házamnak tartozik. De valami történt . . . — Igen herczegnö! — szólt Nina szenvedélyében mindenről feledve — szeretem öt! A herczegnö gúnyosan nevetett. Hátat fordítva a „com- pagná“ nak leült íróasztalához. — Te megbolondultál. Menj és várd be parancsimat. . . . Még ugyanazon napon, melyen Nina a herozegnönek elárulta szenvedélyét a herczeg iránt, megint fölvette közönséges ruházatát és egy csomaggal kezében elhagyta a Della Regina palotát. (Folytatása következik.) nek! Mégis kérdezzük, nem lehetne-e a városi tanácsos urairaéknak az ilyen jelenetek meggátlása ellen valami óvszert feltalálni? (k.) — Felavatás. A pufolásról jut eszünkbe, hogy az itteni nagyvendéglö dérék fiatal bérlője Tóth Gyula is, hagyományos vadász szokás szerint, szintén felavatta- t o 11, annak rendi és módja szerint. Nevezett oly szerencsés volt, hogy múlt szombaton a szegzárdi erdőben tartott nagy hajtóvadászat alkalmával egy dupla töltésre két szarvast (egy gyönyörű tehenet és mintegy két éves borjut) 38 lépésről lőtt le. Volt is aztán magnum áldomás ! — lton} hódról Bencze István plébános ur által megkerestettünk a következő válasz közlése végett : A madarat tolláról, az embert szaváról (sokszor eszejárásáról) lehet megismerni. Vie der Schelm ist, so denkt er. Köztudomású dolog, hogy az a mesterség, melyet Viliinger ur egykor tanult és gyakorolt, nem az újságba irás mestersége volt és azért manap sem szokott ő az e fajta báládatlan dolgokkal foglalkozni, hanem ha mégis a szigorú következetesség fentartása tekintetéből egyszer-másszor kedve kerekedik saját plébánosát most már nem úgy, mint elődöm ■ alatt közgyűléseken, hanem a szakavatatlan közönség előtt meghurczoltatni, nagy keservében beleveti magát egyik másik papfaló elvbarát vagy Írástudó rokon karjai közé s ott a maga módja szerint elzengi az ö bús szive siralmait, melyek alapján azután a bonyhádi plébános viselt dolgairól szörnyű botrányos közlemények röpiltetnek a pécsi egyházmegyébe kebelezett vármegyék székvárosaiba Szegzárdra és Pécsre, hol újságok jelennek meg és ezek utján országnak világnak tudtára adatik, hogy az a türhetlen bonyhádi plébános, ki-micsodás ember, szegény ősz feje kegyetlenül elcsépeltetik. De mert az Írástudók egyéni felfogásaihoz képest az ö. tanúbizonyságaik nem. voltak egyezők (Sz. Márk 14. 59-), ki tehet róla, hogy a mit az egyik a T. K. 49-ik számában állított, azt a másik az 51-ik számban megezá- folni kénytelen. Ennyit akartam elmondani V. ur igazolására azok előtt, kik a két közlemény összevetéséből netán azon gondolatra jöhetnének, hogy V. ur még saját dolgában sem jár el következetesen. Magának az engem cséplő utóbbi közlemény írójának pedig fentirt jeligémre való tekintettel azt izenem, hogy ha a becsületes morálon nyugovó itészeti törvények által megjelölt álláspont ama magaslatára feljutni nem tud vagy nem akar, a melyen az elfogulatlan észnek egy hithü lelkész törekvései és egy önző bére n c z szereplése között különbséget tenni lehetne és kellene, úgy mosdatlan kézzel ne nyúljon a jellemhez, melynek megbirálására vagy nem képes vagy nem méltó, mert különben majd közelről veendő példákkal leszek kénytelen bebizonyítani amaz állítás igazságát, hogy egy liü lelkipásztor és egy önző bérencz között az ő cselekvéseik rugóira és czéljaikra nézve ég és fold a különbség. — Megyénk alispánja és tiszti karának alantabb megnevezett tagjai a belügyminister által folyó évi 53102. kibocsátott felhívás folytán köröztetett aláírási ivre jegyzett és a Garay-szobor alap gyarapítására fordítandó következő adományokkal mentesítették magukat az újévi üdvözletek szétküldése és elfogadása alól: Perczel D ízső alispáu 10 frt. Pápé Gyula főjegyző 5 frt. Gerenday Lajos I. aljegyző 2 frt. Madarász Elemér II. aljegyző 2 frt. Kuzmics Zsig- mond fölevéltárnok 1 frt. Dr. Sass István főorvos 2 frt. Módly László fopénztárnok 2 frt. Knar Albert tb. árvaszéki ülnök 2 frt. Föglein Mihály pénztári ellenőr 2 frt. Fejős Imre gyámpénztári könyvvivö 2 frt. Dr. Lévay Ignácz tb. jarásorvos 1 frt. Orffy Lajos tb. tiszti ügyész 1 frt. Korbo- nits Elek árvaszéki ülnök 1 frt. Döry Pál árvaszéki jegyző 1 frt. Halász József föszámvevö 2 frt. Pap Gyula tb. jegyző 1 frt Dr. Szigeth Gábor tb. tiszti ügyész 5 frt. Domsich Lajos ái’vaszéki elnök 1 frt. Fördös Vilmos tiszti ügyész 2 frt. Jills Gyulu tb. gyámpénztári könyvvivö 1 frt. — Paksról írják nekünk: a roncsoló toroklobb és vörhenyláz városunkban is járványos jelleget kezd magára ölteni s áldozatait bőven szedi a gyermekek közöl; mely körülmény folytán a helybeli iskolák mind bezárattak. — A mennyire saját authentikus forrásból eredő informátiónk terjed, e hó elsejétől a mai napig előfordult 50 haláleset közül csakis hat történt a fent érintett betegségek következtében és ezek is a nem iskolaköteles gyermekek sorából. Szerény nézetünk szerint tehát kissé korai volt az iskolai előadások beszüntetése, melyet azon körülmény is bizonyít, miszerint Szegzárdon, hol a diphteritis nem csekély mértékben és plane épen az iskolás gyermekek között dühöng, a fenti óvszer még eddig mégsem alkalmaztatott. (Nem oszthatjuk a közlemény tisztelt írójának nézetét, mert ha igaz az, mit a szakértők általában állítanak, hogy a roncsoló toroklobb a kóranyag elhurczolása folytán terjed, akkor az iskolabezárásnak elöleges óvrendszabálynak kell lenni, hogy egyrészről a kóranyagnak az iskolába be s ismét széthurczolása megakadályoztassék. Különben a szegzárdi iskolák is már az ünnepek előtti héten bezárattak. A szerk.) — A „tamási társaskör“ — mint nekünk egy társasköri tag irja — folyó hó 14-én tartá évi zárgyülését, a midőn a kör eddigi tisztviselői és pedig: elnök: Gruber Iván, alelnök: Fördös Géza, könyv- és pénztárnok : dr. Piri n g e r József, ügyész: Parragli Béla, jegyző: Klein Náthán és választmányi tagok: PuhaJózsef, Kiss János, dr. Löwy Mór, Németh Ferencz, Kontsits Pál és Hesz Pál urak az 1880-ik évre is, közfelkiáltással, újból megválasztattak és az alapszabályok 6. §. több tag indítványára oda módosíttatott, hogy a kör sza- bályszerüleg bevett tagjainak jogai és kötelezettségei jövő évi január 1-töl kezdve, nem 3 évig, hanem mindaddig tartanak, mig az illetők ugyanazon §-ban meghatározott szabályszerű módon tagságukról le nem mondanak. Egyúttal megállapittatott, hogy jövő évi január 1-töl kezdve a kültagok nem 4, hanem csak 2 frt évi tagdijt tartoznak fizetni. — Nyilvános köszönet. Mig személyesen tehetem, szabad legyen egyelőre mindazoknak, kik az engem ért csapás alkalmából szívesek voltak részvétüknek kifejezést adni, e helyen vigasztaló figyelmükért hálás köszönetemet nyilvánitanom. Szegzárd, 1879. deczember 24-én. Boda Vil- mos. — A Tolna-vidéki takarékpénztár képviseletében Rosmayer Ferencz ur 41 frt 49 krt küldött e lapok szerkesztőjéhez a következő levél kíséretében: Tolna, deczember hó 23-án 1879. A fennállott „Tolnai Kölcsönös Segélyző Egylet“ felszámoló bizottsága elhatározta, hogy az" egyleti vagyon felosztása után még megmaradt 41 frt 49 kr a szegzárdi Fcrencz közkórház alapjának adoraányoztassék. E határozathoz képest van szerencsénk az ide csatolt 41 frt 49 krajezárt a szetkesztöségnek azon kérelemmel megküldeni, hogy azt a nevezett kórházi alapnak átszolgáltatni s ennek megtörténtét becses lapjában igazolni szíveskedjék. — Midőn a felszámoló bizottság ezen nemes tettéért mi is a szenvedő emberiség nevében hálás köszönetét mondanánk, egyúttal annak igazolására, hogy megtisztelő megbízatásunkban eljártunk, itt közöljük a szegzárdi Ferencz-kórház választmányi elnöke és gondnoka által kiállított nyugtát: Nyugta 41 frt 49 krról azaz: negyvenegy forint 49 krrajczárról oszt. értékben, mely összeget a szegzárdi Ferencz-közkór- ház igazgatósága, mint a „Tolna-vidéki takarékpénztár“ felosztása után megmaradt és a szegzárdi Ferencz-közkórház alapjának adományozott meny iséget, a Tolnamegyei Közlöny tekintetes szerkesztőségétől mai napon, hogy valósággal átvette légyen, az egylet irányábani köszönet nyilvánítása mellett ezennel nyugtattatik. Szegzárd, 1879. évi deczember hó 24-én. Bocsor Antal, Választmányi elnök. Polgár István, kórházi gondnok. — A szegzárdi izraelita hitközség elnöke Krausz Adolf ur megkeresett bennünket a következő hálanyilváni- tás közzé tétele végett: Az „Egyesült Szegzárd-tolname- gyei nöegylet“ egy folyó hó 21-én kelt pénztárnoki átirat kíséretében, 15 frtot szegényeink közötti kiosztás végett juttatott hozzám. Mely jótékony adományt midőn e lapok utján is nyugtázni óhajtanára, fogadja a nemcslelkü nöegylet részemről ez adományban részesült (izr.) szegényeink nevében, hálásan elismerő köszönetemet. — Lapunk mai számához csatolva veszik olvasóink az Atheneum irodalmi és nyomdai társulat által kiadott előfizetési felhívást Kossuth Lajos legújabb müvére, melynek cziine: Irataim az eraigratióból. Az ősz hazafi, élete végnapjaiban anyagi létéért kénytelen, tollhoz nyúlni, amely körülmény, eltekintve a mű epochal is érdekességétől, úgy hisszük elég arra, hogy a vállalat fényesen sikerüljön s a nemzet tisztességes módon maga gondoskodjék számüzöttje ellátásáról. Hivatalos rész. 8758. Tolnamegye alispánjától. alisp. Megsemmisítés. Järber János nagy-székelyi lakos nevére a nagy-szé- kelyi jegyzöség által, folyó évi május hó 5-én 154. sz. a. egy 3 éves, 145 cm. magas, világos pej, heréit és ugyancsak a megnevezett jegyzöség által ugyanakkor 155. jegyzőkönyvi sz. a. egy 3 éves, 140 ctm. magas, pej, kancza csikóról kiállított lóleveleket tulajdonosuk elvesztvén, ezen járlatok hivatalból semmisnek nyilváníttatnak. Kelt Szegzárdon, 1879. november hó 21-én. Perczel Dezső, alispán. 9Q26. Tolnamegye alispánjátólalisp. Körözés. Böny községhez tartozó sóskutéri pusztáról folyó évi október hó utolsó napjaiban Fischer Kálmán győri lakosnak két nemrég Baranyából hozott kutyája — az egyik nagy szürke angol dogg kan, fekete foltokkal, neve „Halifax,“ a másik nagy fekete, neufundlandi nőstény neve „Lady“ — elszaladván s az óta elő nem kerülvén, körözgetésük elrendeltetik. A kutyák visszavivöjének a tulajdonos illendő jutalmat biztosit. Kelt Szegzárdon, 1879. november hó 30-án. Az alispán távollétében: Papé Gyula, főjegyző. Laptulajdonos és felelős szerkeszlő: Bc#.*n Vilmos.
