Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

51. szám. Hetedik évfolyam. Szégzárd, 1879. vasárnap deczember 21-éu. 11 g§ m B h m a ' jöl z SS® wwift »19 KBs jOBiw 00 (N&l Jgfl Ingj wl K5S flow Mg jv/:] 1Sg |g§Igi§ , . | 7—71 Megjeleli: hetenkint egyszer, vasnruap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. lülőfizctési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 ,, Egyes szám ára . —- — 10 ,, Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova alap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán szá­míttatnak. Kiadóhivatal: Széclienyi-utcza 172. szám, hova i az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a i nek s a Szegzárd központi felekézel közlőit olnaniegyei gazdasági egyesület- nélküli tanító-egyletnek hivatalos A közművelődés és annak factorai. I, Jól monda a z élesen látó porosz tábornok, a következményeiben világhírűvé vált königsgr'átzi csata után két arra menő iskolatanítóra mutatja, hogy ezek vívták ki a diadalmat. Igen, mert noha a fej intézi és kormányozza a test egyes tagjait egyenkint és összesen — Porosz- országnak a jelen században pedig Moltke és Bis- mark a legelső genialitásai közé kétségenkivúl tar­toznak, — mégis a múlt század első felében a mai porosz, vagy inkább a mái Poroszország magvát képező brandenburgi választó fejedelemséget az eu­rópai királyságok sorai közé igtafó Frigves és utó­dai, de különösen N.igy-Frigyes után kivált és min­denek fölölt arra törekedlek, — azon elvből kiindulva, hogy csak egészséges lábak hordozzák biztosan a testet, -— hogy az összes porosz közpép is a kul­túra magas fókám erheltessék, igy remélvén missió­juk, vagy mások szerint nagyravágyójuknak sikert szerezhetni. Hogy jól combináltak-e, mutatják a nagy­szerű következmények. De nem is lehetett az másként, mert a szellemi erő hatalom, magának érvényt szerezni és utat törni a hadi téren is iparkodik. Poroszország pedig e hatalom polczára hágott; mert a fenjelzett hadá­szati tragödia utolsó felvonásán, a pozsonyi táborá­ban minden katonájának kezében látott térképem jártassága is annak féheismerhetlen jeleként bizo­nyult. Ennek hatása alatt alig egy-két évre később ha­zánk törvényhozása tanügyiünk fejlesztésével emelni kívánta közművelődésünk j állapotát jó népiskolák felállitása, szaporítása s táp általánositása által; mert kétségtelen, bogy a rendszeresített iskolai tanitás és nevelés a közmivelődés első és íöfactora. Igen, jó iskolák, népiskolák kellő számbani fel­állitása, rendszeresítése, jó tanítók alkalmazásától függ kizárólag s első helyen hazánk közmivelődésének emelkedése. Szóljunk ezen factorokifól kissé bővebben segyen­kint. Hogy a népiskola a közmivelődés terjedése, ál- talánosodásának főtényezőjp, már mondottuk; hogy pedig az iskolának lelke, szelleme a tanító,1 ép oly megdönthetien igazság. Azért első vonatkozásban íő- leg jd és képzett néptanítók elnyerésére kell figyel­münket fordítanunk. A tauitóképesdébg^v$|p ,felvételi vizsga elve tö­röltessék, mely amúgy is csak üres temporizálás; helyette szigorúan követeltcssék négy középtanodai osztály végzéséről jóminőségü bizonyítvány és csak ennek alapján vétessék fel a tanítójelölt. A közok­tatásügyi minister azon utasítása, melyszerint a ta- nitóképezdéből való kilépés után több évi (legkeve­sebb egy évi) gyakorlat utén nyerjenek még csak oklevelet tanitóképezdészeink, szerintem inpractikus eljárás; mert a nyilvánosság terére lépvén fiatal em­berünk, idegen, ottlioniatlannalc^érzi magát és a gya­korlati téren számos olyféle kisebb-nagyobb akadá­lyok fölmerülvén, melyekről a képezdében egy szó­val sem emlékeztek, (nem is emlékezhettek) annyi kutatni, észlelni, hozzászokni való dolga akad, mik­kel bőségesen el van foglalva egy évig. (Teljesen kikerülni vagy legyőzni élete végéig sem fogja.) Kö­vetkezik a második és lassan-lassan, de mindenesetre hamarabb, mint gondolná, a harmadik év, mikor ko­molyan készülnie kellene vizsgára, hogy „egész ta­nító“ lehessen, azaz oklevelet nyerjen; de most veszi észre, hogy a theoria szép és csillogó szavai elre­pültek, melyek pedig okvetlenül szükségesek, mert tanárai váltig bizoyitották, bogy a szavakon belül van az eszme, ismeret. (Persze, de mindég csak a zöld iheoriáé.) Fiatal emberünk tehát komolyan ta­nulni kezd ; de egész nap elfoglalva lévén, részint hivatalosan, részint private a megélhetésnek prózai kényszerűségétől, az esti órák pedig nem a legal­kalmasabbak lévén komoly munkálkodásra fáradt test- és lélekkel: egyik iskolai év a másik után mú­lik az óhajtott oklevél megszerzése nélkül; és mi- nél tovább nyúl az idő, annál nehezebbé válik an­nak megszerzésé. Ez igy nem jól van, uraim! Adassák mód köz­vetlen a tanfolyamok végeztével, midőn a tanultak még meleg emlékezésben őriztetnek, vizsgát adni s egy képesítő oklevelet szerezhetni. Vagy pressiót gyakorolni a tovább tanulásra? No akkor én szerény nézeteimmel jobb módot ajánlhatnék. Azonban mi­előtt ezt tenném, lássuk előbb az „alaki“ oldal mel­lett az „anyagit“ is. Bebizonyítottuk, hogy a közmivelődés emelke­désének egyik főfactora a jó népiskola mellett a jó, Varasdy Aranka sírjánál/) Rideg honodba jöttünk bús enyészet! Fájó szívvel, könyes szemmel jövénk; Részvét hozott, hogy a levert szüléknek Mély gyásza légyen egyszersmind miénk! Oh! hogyha olyan volna a Imbánat, ; Mint nyári felhő a kék ég ivén, Amit, — ha szél jő, fergeteg ha támad, : , -Foszlányra bont, ezerfelé vivén : Bánat felhőjét a vérző sziveknek Eloszlatná részvétünk sóhaja, Mert akik e gyász sírnál megjelentek: Mindnek van egy őszinte, szent ,.j a j;í-a. Avagy melyik szív volna durva köböl: Nem szánva egy ily kedves gyermeket?! Nem szánva a szülőt, ki a jövőtől, • -Es szép reményitől elüttetett?! . . . * Zordon,' rideg, sír, megfagyott poroddal Mi borzasztó vagy leikeink előtt! S ha már be nem telsz annyi sok halottal: ' ■ • ■■ Mért nem vivél mást? mért vivéd el öt?! Hogy illik: a tavasz bájló virága A sír büszhödt, penésze» ö'blibe? S kiuek most kezde nyílni.szép világa: E néma csenddel ws. ah! — hogy éri be?!.... De nem! — nem bántunk gúnyoló szavakkal, Korán vetett.— bár zordon — síri ágy! *) Inkább esdeklünk reszkető ajakkal: Legyen hideg párnád örökre lágy! Altasd szelíden e letört virágot, Miként egy jó, egy édes jé anya, — Mig lelke lát szép mennyben szebb világot, Mint üdvözült, mint Isten angyala! . . . ÍS te óh nagy Isten! aki angyalidnak Számát növelted egygyel — égbe lent, — Mig itt alant gyászló szülői sírnak, Hogy kedvesük oly messze tájra ment: Szüntesd — kérünk — a szörnyű keservet, Szent vallásunk vigasztalásival, Mondván: csak alszik és nem holt a gyermek, — Mennyben játszódik angyal társival! ¥ Aranka! drága kincse bús szülőknek Térj gyász sírodba, jó Isten veled! Aludjad át álmát hosszú időknek, — Emléked él, szivünk sohsem feled! A főtisztelendő. Szicziliui beszély. Irta Remy Nahida. Fordította: Könyves Miksa. (Folytatás.) Nina sietett ezalatt a della Regina palotába. — A fötisztelendötöl jövök — szólt és a portás mély főhajtással mutatta neki a lépcsözetre az utat. — A fötisztelendötöl jövök, — ismédé, midőn egy inas ajtót'nyitott néki és megvető ábrázatja azonnal édeskés Egy teremalaku szobában volt. A tükörsima padlón, végig futottak a magas üvegajtókig elegáns szőnyegek. A falakat festmények ékesiték, faragott tölgyfaszékek által köröskörül és egy gyönyörű koszorugyertyatartó lógott le a tetőzetről. Mily szépek lehetnek a belső szobák, ha már itt kint ily pompa uralkodik! gondola Nina. Az inas visszatért és egy ajtót nyitva bebocsátá öt a terembe. Belépésénél majdnem megvakitva becsukta Nina egy perezre a szemeit. Világoskéken és ezüstösen csillámlott minden, a bútorok állványai, a képek rámái, a csillárok ra­gyogtak és pillogtak mint ezer harmatcsepp. A hová csak nézett: divánok és kerevetek, hímzett vánkosok és takarók, márvány-asztalok és szobrok, növények között csillogó stá- | tuák és pompás tükrök mindenünnen a dicsőséget sugár­zottak vissza. — Jer közelebb, leányom, — szólt egy hang és Nina szemközt állt Della Regina lierczeg növel, ki öt tetőtől talpig vizsgálta. Nagyon is szép, gondola magában a herczegnö, végig olvasva a fötiszteleudö -levelét. Arczom nem tetszik neki, gondold Nina és mintegy segélyt keresve forditá tekintetét a teremmel szomszédos lejtfokra, hol két leány nevetve ült egymás mellett. — Felice! Irén! — hitta őket a herczegnö. Az ifjú hölgyek több élénkséggel, mint kellemmel berohantak. — Ugy-e inkább akartok egy franczianöt társalgónö- nek? — kérdezett az anya. — Az Isten szerelméért nem, mama! — válaszolt a fiatalabbik, Irén, — talán azt akarja, hogy a leczkézést új­ból kezdjem ? — Erélyesen nyúlt zsebébe . és kivévén egy marókkal, szárított babot, összerágta azokat, mialatt Ninát *) Előadni szerzője: Borzsák Endre rcf. lelkész által. fintorgatássá vált. Átvette tőle az { Nina körültekintett. ajánlólevelei,-várakozásra kérte öt és bement a herczegnöhöz. megszemlélte, ki jövendőbeli úrnője erős fogait megcsodálta Mai számunkhoz lé , Aiclléklet vau csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents