Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

Különfélék. — Sj'lveüfer estély. A s z e g zár di dalárda 1879. deczember 31-én tartja az uradalmi vendéglő nagytermé­ben tánczczal egybekötött alapszabályszerü Il ik dalestélyét. Külön meghivók nem adatnak ki. A pártoló tagok belépti jegyei az egyleti szolga által a házhoz vitetnek. Nem pártoló tagok részére beléptijegy ára 1 frt. Kezdete 8 óra­kor. Az énekdarabok tánczközben adatnak elő. — A lurkói postarabláf* tettesei még felfedezve nincsenek, ámbár Z á v i c s nevű szekcsöi illetőségű szerb és még egy társa gyanúból elfogattak. Még ekkoráig azon helyet sem volt képes a vizsgálat megállapítani, hol a rab­lógyilkosság elkövettetett, mert küzdelemnek nyomai a Fur­I kótól Dunaszekcsöig nyúló útvonalon sehol sem fedezhe­tők fel; — a szerencsétlen postakocsis kiömlő vére pedig a nagy hidegben ruhájára fagyott 8 igy az sem szolgáltat a tett helyére biztos támpontot. A meggyilkolt postakocsisnak a furkói pusztán, mely közvetlen a Báttaszék-dunaszekcsői útvonal mellett fekszik, egy rokona lakott, kinek háza előtt rendesen megszokott állni. A postakocsi elé fogott ló, mely gazdája ezen szokását tudta, a végzetes napon is esti 6 óra­kor megállt a furkói rokon háza előtt. A házban lakó ro­konok azonban hiába várták a kocsis bejövetelét, mert a a kocsiról semmi zaj nem halattszott. Ezen szokatlan jelen­ség által figyelmessé téve, lámpát gyújtottak s a kocsihoz mentek s rémületükre rokonukat fejszével agyonvagdalva a postakocsi ládájára borulva találták. Az elrabolt pénz- menynyiség az 1000 frtot meghaladja. — A polgári felső leánj iskola növendékei szeretett tanítójuk Safáry Irmák. a. részére születésének év- i fordulója alkalmából, folyó hó 10-én, ovátiót rendeztek. A növendékek a kisasszony kedves olvasmányát helyezték el asztalára s koszorút nyújtottak át neki alkalmi beszéd kísé­retében. A köztiszteletben álló s fáradhatlan ünnepelt meg­hatva fogadta tanítványai ragaszkodásának ezen kétségte­len jeleit. — Szokatlan hideg jellemzi az idei telet. A hévmérö naponkint — 10 R°-t mutat. A múlt héten eső esett, mely a szöllövesszöket és fákat jéggé fagyva, bevonta — — — a gazdák nem csekély ijedelmére. — A jégsport nagy lendületet vett Szegzárdon. A város alsó végén levő primitiv tavat sokan látogatják s kü­lönösen hölgyeink fejtenek ki nagy tevékenységet a jég tetején. — Konyhádról Írják nekünk : Ha müveit és értel­mes ember állít olyasmit ellenünk, a mi a tényekkel és igazsággal homlokegyenest ellenkezik és becsületünket érinti, azt szoktuk neki mondani: uram! ön állítása téves a'apon nyugszik, ime a tények, melyek állítását napnál fényeseb­ben megczáfolják; és ö épen azért, mert művelt s értelmes ember, hibáját azonnal helyre fogja hozni, állítását vissza­vonja és bennünket mint sértett feleket meg is fog követni. A kevésbé müveit ember kiejtett igazságellenes állításával szemben, habár bő alkalmunk volt is az ö szive s feje ke­ménységét megismerni, kezdetben hasonló módon járunk el és mondjuk neki: atyámfia! nyisd ki csak egy kissé jobban a szemedet, ime ez a fal, melyet te feketének mon­dasz, nem fekete ám, hanem fehér, mi festettük azt, kér­lek, vond azért vissza állításodat, mert az által a mi fes­tői becsületünket és jó hirnevünket sérted. O azonban, épen azért, mert kevésbé művelt ember, az ily gyöngébb s fino­mabb hangon mondott igéket megérteni nem képes, nem is felteszi rólam, — hogy a történeti rajzban nem szabad száraz, tudományos hangon, vagy gondtalan pongyolasággal Írni, hanem a kifejezés bájával, kellemes, könnyed, élveze­tes stylban kell beszélgetni, mesélgetni: mert azok a rajzok a nagy közönség szórakoztatására szánvák“ — „A ki tehát „történeti rajzot“ akar irni, annak kell tudnia azt, hogy minden szépirodalmi műnek, még a tárczaczikknek is meg van a maga stylja s a ki nem ért a styl helyes kezeléséhez az ne fárassza magát szépirodalmi müvek Írásával'; mert hiába való munkát végez“ stb. Hát érdemes olvasó közönség! nem botrány ez, egy olyan embertől, ki ha maga Arany, vagy Jókai volna is még is illetlen és nevetséges pöffeszkedés volna igy irni. Bizony ezen ismeretlen szépirodalmi nagyságra igen el le­het mondani: „Nagyot iszik a hazáért felsivit, bár csak egy­szer tenne is már valamit.“ — Hanem utánna lehet tenni azt is Juvenalis-al — Sat. 2 — te Consule quis sis? azaz „ha nem tudod ki légy? kérdezd meg magadtól.“ Hanem kedves Séner ur! ön füstölögve gőzölgő za­vart okoskodásainak tömkelegében, igazságtalan és képmu­tató hízelgő is. Mert daczára, hogy történelmi rajzom hijával volt a megfelelő stylszerüségnek, hijával a helyes magyar­ságnak, hijával a helyesírási szabályoknak: még is azt mondja, hogy gyönyörűséggel olvasta. Már kérem, hogy ennyi eHenmondást meg lehessen egyeztetni, én nem tudom magammal elhitetni; ha csak azt nem gondolom, hogy: a szúnyogot megszűrte, a tevét pedig elnyelte. De tollforgató emberhez nem illően Képmutató is; mert midőn egyfelől felteszi, az igen érdemes szerkesztő ur felöl, miszerint, ha engem sérteni akart vala, irgalmatlanul kitörölte volna azt censori iró-ónjával: másfelől pedig azon bókot teszi neki, hogy a 2» összeolvasott hiba közül egyet sem méltóztatott fölemlítve kijelelni. — Erre aztán el lehet tton dani Iloratiussal — L. 1. Sat. 3 — Te ipsum concute 1 akarja, hanem téves alapon nyugvó állításához továbbra is i konokul ragaszkodik, azt emeltebb hangon s vakmerőn is­métli. Ily körülmények között, ha magunkat és az igazsá­got az illetővel mégis megértetni akarjuk, alig marad szá­munkra a beszéd más módja hátra, mint a paedagogiai al­kalmazkodás elve. által előirt mód, le kell ereszkednünk a közönségesebb emberek felfogásához és oly szókat használ­nunk, melyek közöttük megszokottabbak és érthetőbbek. Ha a nehéz felfogás oka csupán a kellő műveltség hiánya volt, a felfogáshoz alkalmazott világos beszéddel talán vé­geztünk, de a kellő műveltség hiányához még jó adag gőg is járul, akkor biztosítva lehetünk* hogy szerencsétlen emr bertársunk itt nem fog megnyugodni, hauem vakmerőségé­ben tovább megy, előbb elkövetett hibáját újabbal tetézi, a fal színét, mely a világos és könnyen érthető beszédnek tulajdonképi oka volt, elhallgatja, nem is említi többé, da­czára, hogy ez, mint egyedüli s tulajdonképeni ok, előtte tekintélyes tanuk által hang-mlyoztatik is, hamarjában ke­res más czimet, ránk fogja, hogy mi akkor használtuk a különben megérdemelt kifejezést, midőn még a hó és dara közötti különbségről volt a szóváltás, holott e tárgynál a színre nézve mindketten megegyeztünk és mi a lényegi kü­lönbség lelkiismeretes megállapithatása czóljából csupán csak egy kis vegyészi vizsgálatot kértünk minden kemény be­széd nélkül, mig ö a tudományos kutatás egyszerű mellő­zésével velünk mindenáron azt akarja elhitetni, hogy akár hó, akár dara esik, mégis mindig hó esik, mert mind a kettőnek fehér színe van. A természettani ismeretek hiá­nyából eredő imez okoskodás miatt szánjuk ugyan, de nem bántjuk öt, valaminlhogy még mai nap is szánjuk öt a gon- dolkodástani ismeretek hiáuyából eredő ama felfogás miatt, melynélfogva dolog és személy között, állitás és állító kö­zött különbséget tenni nem tud. I. nagy szent Gergely pá­pának még a 6 ik században irt s 35 könyvből álló ,,Mo- ralium“ czimii müye 10-ik könyve nyomán ennyit láttam Czélszeriinek válaszul irni ama bonyhádi közleményre, mely a T. K. múltkori 49. számában személyemre és el­járásomra vonatkozólag annyi valótlan­ságot hord fel, ahány állitás foglaltatik benn e. Ha tetszik, az érdemleges válaszra is szívesen vállalkozom, de csak egy föltétel alatt t. i. ha a közlemény filisteri Írója vagy pártfogoltja előbb a T. K. kiadóhivata­lában cautióul legalább 50 frtot letesz, hogy válaszomat a nyilttér vagy a hirdetések rovatában közölhessem, nem akar­ván szerkesztő és olvasóközönség iránt oly indiseretus lenni, hogy nem is annyira községünk, hanem csupán egy család dolgában a lap rendes rovatai között hasábokat vegyek igénybe. A bonyhádi plébános, — Million Rudolf törvényszéki elnök ur, mint rész­véttel halljuk, a sikamlós utczai járdán oly szerencsétlenül esett-élj hogy karjai kificzaníOdöTK'‘A—rögtöni érkezett orvosi' segélynek azonban sikerült a nagyobbj veszélytől megóvni. Bi­zony megtehetnék a házdulajdonosok, hogy a házuk előtti jár­dát fürészporral,[homokkal vagy hamuval behintenék ; más vá­rosban birság terhe alatt kötelesek a háztulajdonosok ilye­nek megtételére. De úgy volna szép, ha az embereisség el­véből kifolyólag, minden városi statútum nélkül is, teljesí­tené minden háziúr kötelességét, i — Konyhádról kapjuk a kjivetkezö levelet: Tegnap azaz e hó 9-én H................nevű szabómester E . . . . boltjából kilépvén a kövezeten elesett és fejét a bolt előtti kőlépcsőbe annyira megütötte, hogy ma már halálos ágyán fekszik; — ez ember 5 kiskorú gyermeknek alig 35 éves,-----------Fogd meg az orrod uram! — Versate diu, quid fe rre recusent, —- Quid valeant humeri. A mi azon figyelembe ajánlott mondását illeti, hogy: a jó pap holtig tanul. Úgy látszik, hogy ezen mondatnak, sein történeti keletkezését, sem pedig fogalmát, a maga egész erejében, sem nem érti Séner ur, sem nem akarja érteni; mert Uram, ezen mondat, nem csak a hivatottakra tartozik, hanem a hívatlanokra is, az az olyanokra is, mint ön! Ezt kérem figyelembe venni. Végre Séner ur! miután praeceptorkodását illetőleg, mit el nem fogadva, sőt határozottan visszautasitva, ez ügy­ben most, először és utoljára találkozunk és miután kezeim közt van a szegszárdi apátság története, a minden tekin­tetben jeles és kitűnő alispán Perczel Dezső ő nagysága szivességéböl, melyet immár keresztül is olvastam : egy in­dítvánnyal állok elibe, mert másként el ne hitesse magá­val, hogy én valaha felvilágositást kérjek tőle, midőn azért máshol is tudok én zörgetni, ha kell, — tehát azon indít­vánnyal állok elibe, hogy hitessék, melyikünk viseltetik illőbb tisztelettel Fraknói ur becses dolgozata iráut, miután ön azt nem ismertette, hanem csak épen nem a kifejezés bájával felemlítve az ott felsorolt apátok egymás után kö­vetkezésének viszhangja lön: kérem vegye fel annak is­mertetését, azon nyelv- és kifejezés bájaival, melyeket ma­gának követel, de igazán az ország ös alkotmányából ki­folyólag, történe mi és jogi szempontból, de nem viszketeg- ség és maga hányavetisége szeretetéböl, hanem egyedül, a tudomány iránti érdekeltség és oktatva tanító eszmecseréből, hogy vájjon azon oklevelek, melyek ott elő vannak sorolva miud olyanok-e, melyek ellen semmi nehézséget, vagy két­ségét nem lehetne támasztani! így aztán alkalmasint tisz­tában fogunk lenni egymással. Csuthy Zsiginond. szegény, de becsületes atyja, — kérdem most már: biránk Isten és ember előtt felelhet-eeezért? mert egyedül ö az oka, hogy az egész városban az ut járhatlan, mert nem paran­csolja meg, hogy hamu vagy egyébbel behintessék az. Ne adóvégrehajtók alkalmazására hanem ily közbotrányt okozó hanyagságok elhárítására lenne biránknak több gondja: — A báltnszéki dalárda, újólag szervezkedett; mint halljuk huszonnégy tagból áll. Elnökük Tafner Simon lett. Nagyb an készülődnek a téli idény alatt tartandó dal­estélyekre. Nyilttér*) Igen tiszteit szerkesztő ur! Becses lapjának 47-ik számában igen csinos pisz- kolódás tárgyává lettem, mit — fájdalom — el nem hárít­hattam. A nélkül, hogy a czikk t. íróját — illetőleg alá­íróját — sérteni akarnám, mert a sértés nem természetem, a t. olvasó közönség felvilágositására közlök egyetmást — ha méltatja vele foglalkozni — a nem épen tisztességes dol­got i-letőleg, hogy először magamat — ez ügyben — va­lódi minőségemben bemutassam, másodszor pedig, hogy ki­mutassam, inikép Zatureczky ur sem oly gonosz hős, mint csikkében feltűnik. Ez életben Z. úrral mindössze kétszer' találkoztam ; először mintegy 4 évvel ezelőtt, a midőn elég tisztelettel ismerkedtünk meg s váltunk is el; folyó évi október 9-én pedig másodszor. Midőn én két igen tisztelt úri ember meghivását a felső nyéki hegyen levő pinezénéli, látogatásra elfogadván, ott megjelentem, csak örültem, midőn ott egy igen régen látott ismerős úri embert pillantottam meg Z. ur személyé­ben, ki ott a házigazda szerepét vitte. Eleinte csak keve­sen voltunk, de jöttek azután többen is. Igaz, hogy hiha volt tőlem meg nem gondolni, mikép talán ellenségeim is lehetnek jelen, de a kik csak talán másoktól örökölték az irányombani gyűlöletet; mert van egy bizonyos klub, mely — nem a legtisztességesebb utakon — régtől romlásomra tör, de eddig fegyvereik élét nem igen fordíthatták elle­nem. Most — úgy látszik — tőrbe csaltak, melyből bajos ugyan a kigázolódás, — de majd valahogy talán mégis csak sikei ül. De hogy visszatérjek tárgyamhoz, a mulatság még zenével is lett fűszerezve s én, mint a gondjaitól most az egyszer megszabadult szegény ördög, igen jól érezvén ma­gam, lehet, hogy széles kedvem által illetlennek bélyegzett viseletét árultam el, mert mindenkihez egyformán szívélyes s talán kissé bizalmas voltam ; de ha csak egy szemizmuk elárulja, hogy viseletéin sérti őket, bizonyosan lecsillapítom kedvemet.'De hát ha úgy volt —• "hol maradt a jóakaró figyelmeztetés?! Hogy pedig Z. uron tettleges bántalmat vittem volna- véghez, még pedig orozva hátulról, — nem teszem fel ma­gamról s az sem teszi fel, a ki ismer, annál kevésbé, mert még életemben senkit sem bántottam; mit bizonyít az is, hogy az ö sértését — mely azonban nem volt ám oly hő­sies, mint ö állítja, — nem viszonoztam; hanem befogat­tam s — igaz, hogy a házigazda szives fogadtatását meg nem köszönve — haza indultunk A. barátommal. Megjegy­zem azonban, hogy ekkor már a két igen tisztelt férfiú, a mi meghívóink nem voltak jelen, észrevétlenül hazamentek, így én a dulakodást kikerültem, mit ha teszek, csakugyan olyan lennék, minőnek az érdemes klub festett; e helyett azonh/m lovagias utón akartam magamnak elégtételt sze­rezni, de ez nem sikerült. Adjuk vissza ezt is híven: segédeim 48 orra leforgása előtt elmentek Z. úrhoz, ö — ez urak vallomásaként — restelte a dolog történtet annál is inkább, mivel előtte csak­nem idegen egyénen követte el a sértést s késznek nyi­latkozott négy nap alatt — mert igen el volt foglalva — tanúimnál megjelenni, vagy megbízottait elküldeni; de nem jött s nem küldött egy egész hétig. Ekkor tanúim levél­ben szólhtották fel szavának beváltására; nem válaszolt, nem jött, elmúlt 2 hét. Most ismét hozzá mentek tanúim, de nem találták lionn s szemrehányó levelet hagytak hátra számára; ekkor sem történt semmi; csak a klub sürgött- forgott s alig várták már, hogy jeltemökhez mérten fellép­hessenek. Végre 3 hétre a sértés után — úgy írja a czikk — Tamásiban volt K. ur, Cs. ur tanúmat keresvén, ki azon­ban történetesen nem volt itthon; de itthon volt A. ur má­sik tanúm-és én is, de minket senki sem keresett. Még egy hétig vártunk,s várunk még most is, midőn e czikk napvi­lágot lát; de hiúban, s most Ítéljen a t. közönség, ki a lova­giasság szabályait ismeri, nem-e jogosan állították ki tanúim az ismert nyilatkozatot?! De eltekintve ettől s feltéve, hogy Z. ur lovagias em­ber s nem vessző a klub kezében,, úgy tanuimmali talál­kozáskor miért restelte a dolog megtörténtét, miért nem nyilvánította miudjárt, hogy a hős doktor öt hátulról meg­ütötte, miért hallgatta el máig? Mert ez a ráfogás a klub­nak jutott eszébe s ez igen természetes, mert valami okot csak kell felmutatni. Higyje meg Z. ur, ha én akkor tudom, hogy önt meg­bántottam, — mit bizonyosan megmondott volna A. ur, ta­núm, ki velem volt az affairnél, — én nem resteltem volna *) Az e rovaban közlőitekért felelőséget nem vállal 4 Szerit.

Next

/
Thumbnails
Contents