Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-07 / 49. szám
49. szám. Szegzárd, vasárnap 1879. deczember 7-én. Hetedik évfolyam. itlrgjrkn: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szécliényi-ulczíi I 72. szóin, liov.-i az elölizt lések, liirdulun nvék és felszólamlások küicícn.dők. Egyes példányok ugynnilt kaphatók. m Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnaniegyo törvényhatóságának, ai tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szeg/.árd központi felekezét nélküli tanító-egyletnek hivatalos e. Előfizetési őrak: . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 ,, Egyes szám ára . — — 10 ,, Egészévre . Szerkesztő lakába: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Vasúti küldöttségünk. A küldöttség, mely Tolimniégye bizolt>ága által azon feladat keresztülvitelére al • kiíratott, lmgy a bndapest-zimonyi vasút Dan i jobbparti ir nvjáiiak ta- nulmányo/.tatá.-áf a magyar kormán - n ;l kieszközölje, számban megfogyva, kim itő tárad ágok és te (mes anyagi áldozatok árán, megbízatásában eljárt. f Epen azért, mert az elhatározás, hogy valaki a kedvezőtlen téli időben napokat kocsin töltve, saját költségén Budapestre utazzék, a kötelességéi- ze-i kiváló mértékét tételezi fel, szükségesnek tartjuk mindjárt czikkünk elején az erkölcsi elégtétel kiszolgáltatása czéljábói azon férfiaink neveit ide ig- tatni, kik a zászlót, melyhez esküdtek nem hagyták el félénken, hanem azt a kedvezőt! n bel szét. da- czára magasan lobogrsrták. A meg. e bizottság i <i klVdotf^ 'g tagj i u! barmi nczh árom hi/.otts gi tagot vála ztmt meg, ezen nagy szónrbú 1 t. i z“e i i n e g y ~ vvcH dk ozi >tt," 11 % ttTgo nrnt ták szerepére, kiknek teljes névsorát itt,. közöljük: Perezei Dezső, Leopold Sándor, Goldberger Mór, Fördős Vilmos, S z t a n k o v á n s z k y János, Nagy István, Nagy László, idősb Szévald Mór, Szigeth Gáoor, Totth Ödön, Rausz Béla, Nagy József, Beszédes Géza és Bezerédj Pál. Csatlakozott még a küldöttséghez, mint Duna Földvár küldötte, Földi Pál bíró. Budapesten tartózkodó képviselőink közöl: Viza o 1 y i Gusztáv. Döry Dénes, Báró Jeszenszky Sándor élj G e i s z László voltak azok, kik a küldő'tséghez csatlakozva, azok kalauzolását. teljesítették. Barnnyamegye és Pécjs. szab. kir. város szinte mintegy 40 küldöttségi tagi által volt képviselve. Ezek előrebocsájfása után áttérünk küldöttségünk viselt dolgainak leírására, me \ek a helyzet megismertetésére szükségesnek mutatkoznak. A küldöttség tagjai előleges megállapodás szerint folyó hó 2-án a vadásy.kürt szálloda udvari termében gyűltek össze, hogy t inácskozzanak azon módozatok felett, melyek keretében megbízatásukat teljesítik. Az értekezletben részt vettek Majláth György országbíró s a főrendiház elnöke, Vizsolyi Gusztáv a szabadelvű párt elnöke, Pe rezei Béla a semmitő.-'zék alelnöke és Pjerczel Miklós Baranya megye főispánja s képviselőink közöl Döry Dénes, báró J e s z e n s z k v Sándor és Geisz L- ár's-7.4 ó. — Lapunk megjelenési ideje nem engedi, hogy az értekezlet kimerítő ismertetésébe bocsájtkózzunk s így azt csak főbb vonásaiban közöljük. Az értekezlet elnökül Pe rezei Miklós ba- ranyamegyei főispánt, jegyzőül Antal Gyula képviselőt megválasztván, a kormány tagjainál foganatosítandó tisztelgés alkalmával a vezetési és szónoki szerepre az elnök ő főispánt kérte fel s egyúttal egy 36 tagból álló működő bizottságot alakitott, melybe a tolnamegyeiek közöl gróf Apponyi Sándor, Vizsoly Gusztáv, Döry Dénes, báró Jeszenszky Sándor, Sztankovánsz- ky János, Perczel Dezső, Boda Vilmos, Totth Ödön, Szigeth Gábor, LeopoldSán- dor és Geisz László beválasztattak. A kormánynál beadandó memorandum szerkesztésére Tárai Andor képviselő kéretett fel. Az értekezlet kiváló momentumátképezte Majláth György azon erélyes nyilatkozata, hogy nem érdek vezette ide, hanem azon határozott meggyőződés, hogy az ország érdekeinek szolgál, midőn a budapest-zimonyi vasútnak a Duna jobbpartján vezetését ezélzó mozgalom támogatására vállalkozik. A küldöttség folyó hó 3-án délután 1 órakor fogadtatott az országház ministeri szobájában. A küldöttség szónoka Perczel Miklós egy átgondolt szép beszéd kíséretében nyújtotta át a memorandumot, kijelentve, hogy a küldöttség a kormány tagjainál foganatba vett tisztelgéssel szereplését befejezettnek nem tekinti s kebeléből egy ‘ködiVlazőttságot^alakTüiffr meTyViz" ügy további fejlesztésére van hivatva. Tisza Kálmán ministerelnök a küldöttségnek a következő választ adta: „Feladatomnak tekintem, hogy az előterjesztett kérelemre szokott nyiltsággal és őszinteséggel röviden feleljek. A világforgalmat közvetítő vasutak irányjának kijelelését nem egyes államok akarata, hanem nemzetközi szerződések szabályozzák s igy arról, hogy a budapest-zimonyi vasút a_Duna4dhb- partján építtessék, jelenleg szó sem lehet, miután az iráhv felettesem a kormány, sem az országgyűlés TÁRCZA. A főtisztelendő. Szicziliai beszély. Irta Remy Nakida. Fordította: Könyves Miksa. (Folytatás.) A páter feljegyzé magának a nevét és lakását. Egyszersmind kérdé: — Kik voltak a többiek, kik a vörös pártját fogták? — A legdühösebb volt az ifjú Spadda herezeg! A fötisztelendö meg volt lepve. — Nem csalódott Fra Leo ? — Nem, fötisztelendö! — Ismételhetné a herczeg szavait? — Azt monda többek közt, a mit alig bátorkodom ismételni: .ha minden kötél elszakad, akkor lemond szolgálatáról és Garibaldistává lesz! — Atkozott szó! . , . . dörraögé magában | páter, — Öklömben apríthatnám össze e szájhösöket, mint a rósz nyüveket. De csak türelem . . . türelem! .... Tehát Ca- labriába szándékoznak ... . ? — Alkalmasint csak mendemonda! — Mely a tettet megelőzni szokta. De Rómáig nem fognak jönni! Szemed szikrázták. — Hirei jók valónak testvérem 1 Most igen fontos, hogy a felhívásokat Palermón kívül is elterjessze. Csakhogy más hangot kellene a vidékre alkalmazni! íróasztala zárt fiókját kinyitva, abból egy lapot vett ki és oda nyújtá azt a barátnak. Üljön le, másolja és több- szörösitse ezen proclamatiót! A barát szót fogadott. A fötisztelendö pedig felingerelve sétált gyors léptekkel fel-alá, következő monologust elmondván: — Ti hütelen, elpártolt szicziliaiak! Még jó ideig várhattok, mig országtokban béke lesz. Évszázadokig lázadtatok szünetlenül megátalkodott konokságban Isten és a világ által rendelt kormányotok ellen ; de csak most fog kezdődni igazi szenvedéstek, most, midőn úgynevezett „szabadságokat“ kivívtátok. Ti democraták csak névleg nyertétek el a hatalmat erőszakosan, de biztositlak titeket, hogy az nem verhet gyökeret ezen nép között mindaddig, mig mink itt leszünk! Hál’ Isten, még kezünkben van minden világi és tulvilági vagyon, egyedül m i vagyunk a tekintély, melynek az egész nép hódol! Most a baráthoz fordult, ki aggódva szemlélte az előtte fekvő papirt. Nos ? Mit csinál ? — Ez annyi, mint lázitás .... szólt Fra Leo a papírra mutatva. — Mióta bátorkodik a szolga főnökei tetteit vagy parancsait kritizálni? írjon azonnal és egyébbel ne gondoljon! Midőn Fra Leo elvégezte, elzárta a páter megint a papirt és átolvasta a másolatot. Ezt azután visszaadta a barátnak. — Ha kész lesz a többi másolatokkal is, menjen Piazza és Alicato vidékére! Itt van pénze elég, ha talán más ruh-ra lesz szüksége. Itt az ajánlólevél, mely segítségével testvéreinknél nyílt ajtóra fog találni. Tegye azt az eddigi mód szerint. — Isten Önnel! Az ég óvja fötisztelendöségedet! — szólt a barát. t — Áldásom kisérjen, testvérem! Fra Leo távozott. Az előszobában találkozott Ninával. Látásánál dicsöültek arezvonásai. — Igen pontos vagy, inondá. — Nem szoktam mindig pontosan teljesíteni parancsait, Fra Leó? — válaszolt bizalmasan a leány. — Ezt meg is érdemiem te tőled. — ügy van! De miért oly komoly ? Közelgő utazására gondolt, mely annyi veszélylyel fe- nyegeté öt. Ha nem találna visszatérni ... ha Ninát nem látná többé .... Nem, az nem lehet! gondolái Az Úristen, kit szolgálok, nem fog engem életein utolsó örömétől megfosztani..! — Beszéljen, Fra Leo! Talán baja van? — Elutazok. — De megint visszajön? — Gondolom! — Nem bizonyosan! Vir sza kell jönnie! Mit csináljak nélküle? — Jó állást fogsz találni, boldog leszel és az öreg Fra Leóról feledkezni fogsz. Nina szenvedélyesen üté lábával a padlót. — Hogy gondolhat ilyent? Elfelejthetném-e atyámat? Pedig szeretem, mint apámat, — azt jól tudja. A barát szeme leírhatatlan szeretettel csüggött a leányon, ki ezt nem vette észre. Lesütött szemöldökökkel, duzzogva állt Fra Leo előtt. — No, jól van már, — szólt ez néhány pillanatni szünet után. Most eredj be. A fötisztelendö várakozik. De ne mondd neki, hogy az Albergaból elszöktél! Mondd neki, hogy én bírtalak reá, — azt se mondd, hogy engem felkerestél — senkinek sem szabad tudnia, hol lakom. — Mondhatom, helyes lakás! gúnyolt Nina. Gyikok és denevérek barlangja! A barát csóvált fejével. — Leány, leány, légy komoly! Elképzelheted magadnak, hogy fontos okok rábírnak engem ily barlangban lakni. — Igen! sokszor gondolkodtam már felőle. No de most ne haragudjék! És mondja, mikor jöhetünk megint össze, mielőtt elutazik? — Jöjj hozzám. | mikor tetszik |
