Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-30 / 48. szám
48. Szegzárd, vasárnap 1879. november 30-án. Hetedik évfolyam. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési »rak: Egészévre ... 5 Irt — kr. Félévre . ... 2 ,, ÄO „ • Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakáén: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán szó? mittatnak. Kiadóhivatal: Széchénvi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanit! kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegvei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlöijye. Nőnevelésünk. A legutóbbi évektől fogva annyit foglalkoznak már e thémával, hogy szintén közönségessé és meg- unttá válik már az egész dolog; azonban ha szét- tekintiink széles e hazában, sajnálattal kénytelenek vagyunk bevallani, hogy igen is nagyon, de nagyon szükséges még, különösen a mamák fülébe hangoztatni e szót: nőnevelés. Nem hozunk mi valami uj és eredeti gondolatokat és eszméket a nőnevelésről, mert hiszen irtak már erről nagyon sokszor sokkal tekintélyesb erők részint a lapokban, részint egész műveket és röp- iratokat. Nekünk egyedül az a czélunk, hogy a már oly szépen kifejtett elveket megujitsuk s azoknak helyes alkalmazását különösen a mamáknak többször hangoztassuk; mert mi tűrés-tagadás benne, már csak kimondjuk egész őszintén, hogy legtöbb esetben a mamák hibázzák el a helyes nevelést. Nem állitjuk, hogy talán akarattal, mert hiszen azt egy mamáról sem tesszük föl, hogy talán szánt- szándékkal akarna gyermekének ferde nevelést adni, de sokszor azon tudatban, hogy ez által jót tesz, eltér a helyes iránytól, kivált a mai korban, midőn az ember annyi mindenféle kápráztató külvilági tüneményeknek ki van téve. Boldog idők voltak azok, midőn a házi kisasz- szony maga sütött, főzött, síirgött-forgott a ház körül. Maga látta el a cselédeket, etette a baromfiakat, — az öreg szüle pedig nyugodtan, megelégedetten és igazán boldogan Szemlélve mindezeket töltötte hátra lévő éveit; olykbr-olykor bölcs és okos tanácsával támogatva az ifjú gazdaaszonvt. Kapós is volt az ilyen S eszemadta szép leánya! Es habár nem ,is domborodott ki a homloka a sok tudománytól, mert hiszen nem is lehetett akkori időben sző sem a magasabb nőnevelésről; de igen is ragyogott az a szelídségtől, jboldogságtól és megelégedéstől. • Mennyire máskép van az most! A nyugoti pompa és fényűzés átszivárgóit hozzánk is és elvakitva a könnyen gondolkodókat lehető legnagyobb mértékben (tönkre tette, különösen a középosztályt. A magvarnak legnagyobb hibája az, hogy mindent a mi külföldi, legyen az reá nézve jó vagy rósz, hasznos vagy? káros, szeret utánozni, így- varr^z a trőne’veléfsm* is.* Sok anya azon bal véleményben él, hogy ha leánya kitünően nem zon- goráz, nem énekel, folyékonyan francziául és angolul nem beszél, akkor nem is művelt, nem is mehet férjhez. Igaz ugyan, hogy a műveltség rohamos előhaladásával az igények sok tekintetben nagyobbodnak, a körülmények változnak és habár a mostani nehéz időket összehasonlitani sem lehet a korábbi boldogabb időkkel, de épen azért szükséges, hogy a mit az igények és viszonyok megnehezítenek, azt az észnek és akaratnak kellene legyőzni és a mennyire lehet egyengetni. Szomorúan kell azonban tapasztalnunk, hogy nálunk épen az ellenkező történik : minél nyomasztóbbak a viszonyok és minél nehezebb a megélhetés, annál nagyobb mértékben fejlődik ki a fényűzés. És ez a pont az, melyre különösen hívjuk föl a mamák figyelmét, mert e nagy bajon más nem segíthet, mint az okszerű és helyes nevelés. A mai korban a vén leányok és a szerencsétlen férjnél levő nők száma ijesztő módon szaporodik és nincs kétség, hogy e bajos állapot oka legtöbb esetben a leányok ferde neveltetése. E tekintetben jónak látjuk e kérdésre: Mit csináljunk serdülő leányainkkal? egy amerikai lapnak feleletét idézni: „Adjatok serdülő lányaitoknakjóra- való iskolai műveltséget. Tanítsátok tápláló étkeket főzni. Tanítsátok mosni, vasalni, í varrni. Tanítsátok sütni s hogy a jó; konyha Hsidiát megtakarít a gyógyszertáron. Tunikátok,4iogy egy forint annyi, mint száz k r a j c z á r és hogy csak az takarít meg, ki kevesebbet ad ki, minta mennyit bevesz és hogy mindazok, a kik többet ad- i nak ki, elszegényednek. Tanitsátok, hogy egy kifizetett k’fir ton ruha jobban áll, mint a selyem, I ha adós'sága van az embernek. Tanitsátok bevásárolni és után számolni helyes-e a számla. Tanitsátok józan észre, önbizalomra, önsegitségre és munkásságra. TÁRGZA. Bld.orád.0; vagyis: a jókedvű rendőrök, avagy: mikép lehet az ember sexárdi pógár? (Klasszikus tragikomédia.) — Négy képben is több változásban — SZEMÉLYEK. Bellániusz, cs. kir. magánzó. Romeo, szerelmes ifjú. Toganus, augur. Fraccus Latinus, pater familiáris. Paulus, föpinczér, Fökomisszárius. (Rendőrök, zenészek. Népség, katonaság nincs.) Történik egy tengerparti városban — Sexárdon. Idő : jelenkor. I. kép. (Sexárd város fóruma, éjjel; fényesen kivilágítva, a föllegekben bujkáló luna ezüstös sugáraival.) 1-sö szin. Romeo (zenészek kíséretében szaval) Szivem remeg a kéjérzelemtül, És vérem forr, miként a lázban 9 Szenvedőé ... 0 pedig szentül Tudom, hogy ott a sárga házban Lakó kis angyal másról álmodik . . . (a zenészek atimmolnau) Ne zúgj te orkán! —A bőgős: Leszállt a G húr. De ifj’ uram, muszáj, Romeo: Hallgass dádé! Még nem kezdődik a szerenádé. Csitt! közel vagyunk ... 0 drága lény te! Ne költsön fel a profánok lépte .... Tudjátok-e, melyik a legszebb nóta? Zenészek (mind) Már hogy ne tudnánk, hát a — banknóta. Romeo: Ti prózai lelkek! . . . Kezd rá more Ez ám a nóta: „II trovatore!“ (rákezdik, de nincs benne köszönet.) 2-ik szin. Előbbiek. Rendőrök. 1- sö rendőr. Csípd meg, fogd meg! Ki az a vakmerő, Ki az éjjelnek csöndes nyugodalmát így megzavarja ? Romeo (magára mutat.) Itt a rendező! Nos, hát mi tetszik? 2- ik r e n d ö r. Ejnye, az irgalmát! Még igy beszél velünk az ur? Előre! (Sonica beviszik a jaskóba, a zenészek elszélednek.) II kép. 1-sö szin. B e 11 a n u s z (egyedül andalog), később rendőrök és fökomisszárus. No már bolondság inni medvebőrre; Többet nem is teszem. Megbánhatom. De igy van az. Saját kárán tanul Mindenki . . . Jaj, be fáj a kobakom ! Igaz, hogy ittam irgalmatlanul. (homlokát simítja.) Hohó! mi az, ki leskelödik ott? Talán zsebmetszö ? Tolvaj ? vagy betyár ? Ucczu! mit nékem még vagy két határ. (Fut.) Egy rendőr. Megállj, |||| holla! \ B e 11 an u s z: Nem vagyok bolond. (Még jobban iramlik.) Másik rendőr. Amott a biztos, mindjárt neki ront! Aliun ni! Fökomiszarius: Meg vagy jó madár! Ki kend? (Bellanuszt nyakon csipi.) Bellanusz: Én ki vagyok? Cs. kir. inspiczient! Eresszen el. Fökomiszarius: De nem oda Buda! Rossz fát teltünk a tűzre, úgy e bár? Hol a lopott tárgy? Bel Lanusz: Oh maga'buta! Engem akarnak épp’ rabolni meg, Azért szaladtam, tudják kelmetek. Egyik és másik rendőr: (egyszerre) Micsa? Minket butának mer nevezni, I Szuronyt szegezz! (Nagy lárma, dulakodás.) 2-ik szin. Paulus (jő.) Az istenért, mi ez ? (a rendőrök már kisérik Bellanuszt.) j Bellanusz ur! nem csal-é a szemem? ügy látszik, hogy veszélybe van nagyon, j Kimentem öt a fogdmegek kezéből. (Kiált.) ! Rendőr urak, bocsássák szabadon Azon urat, hisz én jól ösmerem, j Naponta ád trinkgeldet én nekem. I (Rendőrök felelet helyett Paulust is- megcsípik és együtt 1 csukják be őket Rómeóhoz.)
