Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-16 / 46. szám
és Piutarchus, hogy mint ifjú. kezdette légyen álmát alunni s mind 50 éves férfi ébredt föl abból. Mondjuk el nekik, hogy csak is úgy élhetünk meg, ha dolgozunk. Adjunk nekik magunk példát rá, mert a jó példaadás a nevelés egyik főkelléke. Dicsérjük meg őket, ha valamit jól tettek s intsük ha azt rosszul tették. Mig gyermekeinkkel a dolgozást igy lassanként megkedveltetjük, gondunk legyen arra is, hogy sokat ne parancsoljunk, legyünk tehát mértékletessek a követelésben. A sok elijeszti s kedvetlenné teszi őt a dologra. Mikép a plántát a mértékletes nedvesség neveli a sok meg elpusztítja: úgy a testnek és léleknek ereje nő a mértékletes dologgal, a sokkal meg vesztegettetek. A föntebbiekre vonatkozólag Pythagorásnak egy gyönyürü levelét közlöm, melyet nejének Theano Eubulának irt, mely egyszersmind záradékát képezi értekezésemnek. A levél igy hangzik: Theano Eubulának ! Hallom, hogy gyermekeidet fölötte gyengén neveled. Az akaratod az, hogy jó anya légy: hanem kedvesem, a jó anyának kötelessége, hogy ne csak gondoskodjék kellemetes érzéseket szerezni magzatjának, hanem inkább iparkodjék idején őtet arra szoktatni, a mi fenék köve minden erkölcsnek, azaz a mértékletességre és az érzékeny hajlandóságoknak megzabolázására, szoktassad munkára. Vigyázz azért, ne hogy a szerető anya személye helyett, a hizelkedőét vállald magadra. Ha a gyermekek kiskorukban lágyan és puhán neveltetnek, szükségkép- pen tehetetlenekké válnak az érzékeny örömre, melyek fölötte erősen munkálkodnak bennök, kormányozásukra és megtörésekre. A mi megtörténnék H' ha az ő, csak a gyönyörűséget szomjuhozó leikével, a puhán és gyengén szoktatott test nem ellenkeznék. Azért semmi sem szükségesebb, mint korán, éppen arra szoktatni a növendéket a mitől leginkább irtózik. Legjobb, hogy valaha rabszolgája ne legyen az indulatoknak és a munkát szeresse, korán jó értelmet önteni szivébe arról, a mi illendő nemes igazán szép és a dologra szoktatni. Azért édesem, ha gyermekedet mérték le ti énül táplálod ; ha azon aggódd, hogy majd ez, majd amaz örömöt, teremts neki; ha kényére játszani, mondani, vagy cselekedni mindent megengedsz; ha örömöd van, ha dajkája ellen kezét fölemeli, vag'y csúf neveket ád magadnak is; akkor engedd, hogy mondhassam, hogy nem jól cselekszel .... A férfi természetet eleve megasszonyositod ............Jobb kormányt hozz be h ázadba és a helyett, hogy gyermekedet puhán neveljed, neveld keményebben. Hadd őtet néha-néha éhséget és szomjúságot, hideget és meleget szenvedni, szoktasd békességes tűrésre. A testi megkeménye- dés, munka, békességes tűrés, az a gyenge ember lelkének, mi a timsós viz a vörösre föstendő vászonnak. Mennél többet vészen ezekből magához'; annál mélyebben hat belé az erkölcsnek szép színe . .. Bálint Illés. A magyar gazdák Székes-Fehérváron 1879. évi junius 3—3 napjain tartott II. országos értekezletén tárgyalt ötödik kérdés. Bevezeti: G. K. (Vége.) Ezek kapcsában úgy mutatkozik, hogy a gazdasági munkaerő szaporítása czéljából. minden tekintetben az efféle önálló községi telepítések a legajánlatosabbak. Sok tanyákkal ellepett s apró birtokosok tulajdonát képező puszta van az országban, a mely hasonló eredménnyel követhetné a jó példát. De egyes magán birtokosok nagy terjedelmű pusztáin is alkalmazható ez, melyek közt szintén 6—10,000 holdasok s nagyobbak is találkoznak; sőt vannak vidékek, ahol különböző birtokosok hasonló pusztái 30—40,000 holdas területekben is csatlakoznak egymással. Az ily helyeken a haszon kevésbé nyilvánul ugyan közvetlenül a birtok értékének emelkedésében, mivel eladásra ritkábban kerül a sor; és a fohászon mindenestre a munkaerő olcsóbbért és köny- nyebben szerezhetésében központosul; ez azonban a lehető legnagyobb, mihelyt a telephely alkalmasan választatott, úgy hogy azon 200—300 hold föld árát, amely erőteljes, önálló munkástelep alakításához belsötelki kiosztásra szükséges, még úgy is kifizetné, ha e telkek ingyen osztatnának ki. Jász-Árokszállás várok birtokos közönsége azon határozata indokolásában, amelylyel-J, Kerekegyházán kiosztott telkek árát 20 forintnyi olcsóságra, szabta, határozottan kimondotta, hogy épen nem kíván tekinteni az eladandó háztelkek árából befolyó összeg magasságára, hanem azon haszonra fekteti a fösulyt, a mely közvetve a község-alakítás által a pusztai birtokosok földjei értékének növekedéséből előáll. Hogy számítása tiszta volt, mutatja a következés. Kerekegyháza telephelyéül 200 hold egészen homokos föld osztatott ki, melynek ára akkor alig képviselt 10,000 irtot. A 10,000 holdas pusztán a fold értékének a telepítés által eredményezett emelkedését átlagosan csak 10 frtra téve holdankint, a minél valóban több, ez már maga 100,000 frtra üt. Mind Kerekegyházán, mind Kara Jenőn a telepítő községek a középületek számára szükséges beitelkeket, továbbá utcza- és piaczhelyet ingyén adtak az új községeknek; azután a kiosztott telkek árMtól bejött pénzt is odaajándékozták: mégis nagy hasznuk lett a telepítésből, mert megmaradt birtokaik hasznának és árának emelkedésével a kiosztott 200—300 hold föld elképzelhető legmagasabb ára ma se érne fel. A most már égészen önálló új községek fő községi jövedelemforrását a királyi kisebb jogok haszonélvezete képezi, a melynek emelkedését a szaporodó népesség maga teremti s ennek segitségével az új községek most már a telepítő anyavárosnak minden terheltetése nélkül állnak fenn és fejlenek. Ismétlem tehát azon nézetemet, hogy: a gazdasági munkaerő szaporítása czéljából, — mihelyt telepítésről van szó, minden tekintetben az efféle önálló községi telepítések a legajánlatosabbak, a melyek alakítóikat megalapítás után többé nem terhelik: de folyvást sokféle hasznot nyújtanak. De ugyanezen irányban figyelembe kell ajánlanom a létező apró községeket is. Szerteszéjjel épen a nagy pusztákkal bővelkedő sik vidékeken, számos apró, kivált majorsági zsellértelep van az országban, a hol a népességnek szaporítása hasonló kedvező eredménnyel kínálkozik. Ezek szervezetük s népességűk csekélységénél fogva nem bírnak képességgel arra, hogy erőteljes községgé fejlődhessenek. De községi alakulatuk már csakugyan megvan és új beltelkek osztásával s népességűknek alkalmas módon szaporításával, gyakran még rövidebb idő alatt s könnyebben fejleszthetők erőteljesekké, mint az egészen újonnan kezdeményezettek. — Es számos példa van reá, hogy ez sok helyen sikerült is, jelesen ott a hol a legelőelkülönzés és felosztás alkalmával kielégítő számú új beltelkek kedvező feltételek alatt osztattak. Ezekben kívántam nézetemet a bevezetésemre bízott fontes kérdésre nézve elmondani, a melyek kapcsában ismételvén a részletes kérdéseket, indítványozom annak határozati kimondását, hogy mezőgazdaságunknak versenyképessé tehetése a munkáserö olcsitását és szaporítását múlhatatlanul megkívánja; 2. hogy erre a főtényezö mai viszonyaink közt a mezögazdeságban is határozottan a gépek használatában keresendő és található fel, a melyekben van az ipar- és közlekedésügy haladásának is iriási ereje; 3. hogy a gépek közül e czélra első sorban a kapáló, gyűjtő, kaszáló és cséplőgépek ajánlatosak, ezek terjedésének eszközlésére pedig a szakmánybán dolgoztatás divatba hozásával várható legbiztosabb eredmény, mely a cséplőgépek körül be is bizonyult; 4. hogy a munkaerőnek telepités utján szaporítása tekintetéből fökép az önálló községek telepítésére, azután az apró községeknek uj népesités után erőteljessé fejlesztésére fektetendő a fősuly. Előadásomból kifolyólag a következő javaslatot ajánlom elfogadásra: a) A mezőgazdaságnak nemcsak felvirágoztatása, hanem már a versenyképességben mggtarthatása is a munkaerőnek olcsóbbá tevését és szaporodását mulhatlanul kívánja; annak eszközlésére pedig a géperő igénybevétele és a munkás népnek telepités utján szaporítása elsöfontosságu tényezők. b) Az ipar és közlekedés újabb, fejlésének roppant horderejű eszközét a gépekben találta fel és bebizonyult, hogy ezek nagyban termelő s olcsó árak mellett nagy eredményt szolgáltató versenyképességének alapja nem a kézi, hanem a géperőben van; mert az ipar és szállítási ügy körül különösen a kézi munkaerő szükséglete nemcsak nem emelkedett a termelés szállitmányi szolgáltatás arányában, sőt apadt és a gépek tökéletesedésének s használatának terjedésével folyvást apad. E példára támaszkodva, kimondja az értekezlet, hogy a versenyképes elöhaladás fötényezöje mai viszonyaink közt a mezőgazdaságban is a gépek használatában keresendő és található fel. c) A gazdasági gépek közül a munkaerő kímélésére és olcsitására viszonyaink közt különösen a kapáló, gvüjtö, arató, kaszáló és cséplőgépek érdemelnek föfigyelmet. Ezek terjedésének eszközlésére pedig, azon példa szerint, a mely már a cséplőgépek körül a legjobb eredményűnek bizonyult, ezen gépekkel a szakmánybán dolgozás divatba hozatala mutatkozik legalkalmasabbnak. d) A munkaerőnek telepités utján szaporítása tekintetéből kimondja az értekezlet, hogy az önálló muukásközsé- gek telepítésére fektetendő a fősúly; mely részben mindenek felett az efféléknek a nagy terjedelmű pusztákon létesítésére, valamint az országban szerteszéjjel nagy számban levő apró községeknek új belső telkek kielégítő számban osztása s ekkép a munkásnép szaporítása által erőteljessé fejlesztésére fordítandó jaj figyelem. is. Lehet, hogy egyik, vagy másik adat hibás, vagy elferdített; de azért a legyen felelős, ki úgy irta. nem én, ki azt az újamból nem szoptam. De egyébaránt, ha azt tudom vala, hogy valaki, nevezetesen pedig Séner ur, történelmi rajzomat Vilhelm apátról, mesélgetésnek szereti nevezni, még többet is írtam volna felőle, azo.n időből, midőn az egyházi élet, hit és erkölcs tekintetében, rajong-ással volt tele, a hagyományok és népmondák özönében, egyik tulság- ból, | másik szédelgésbe esve. Felemlítettem volna ugyanis például, miszerint akkor, midőn Geiza, Lászlóval együtt Henriket, ki segítségül jött Salamonnak, Nyitra vidékén megverve 1075-ben Posonba szorította volna: a megdöbbent Salamon, miután Henrik haza futott, idegen ruhába öltözködve, ki kijárt Geiza és László táborába, ennek fekvését s elrendezését kémkedve nézegetni. A sűrű tömegben megpillantva Lászlót, látta, hogy tüzes kardot tartó két angyal álla mellette. Mit megértvén Gergely pápa, azonnal békességet ajánla az egymás közt villongó rokon feleknek, felemlítve levelében Sz.-István azon ájtatos buzgóságát, mellyel Magyarországot a szentszéknek felajánlotta, közbenjáróul a kalocsai püspököt Vil- helmmel együtt, kikhez leginkább bizalma volt a testvér királyi herczegnek, kinevezve. Ugyan mit mond erre Séner ur'?! pedig lássa ez is megvan irva, még pedig igen jeles emberektől, kik természetesen, Geizát és Lászlót, ábrándosán tisztelve, még a csillagok fénysugarába is felöltöztették volna. Majd miután 1076-ban a váczi templomot fogadása szerint Geiza építeni elkezdette volna, László közreműködése mellett, midőn szinte jelenvolt Vilhelm is, annak helye keresése alkalmával, egy szarvas jelent meg véletlenül, daczára következetesen Vilhelmnek nevez.“ Azt mondják : Praetor minima non Curat! Ez uram, oly valami kicsinyes féle fészkelődés, hogy az embernek nevetni is kell felette, meg bámulni is. Mert daczára, hogy azon apát nevét, már ez előtt századokkal megírták: mégis Séner ur 1879-ben is valószínűleg mondja, hogy a volt és pedig tán azért, mert Frankóéi Vilmos ur is annak ismeri el, különben nem is hitt volna nekem, mint a ki szerinte, mesélgettem volna e közlönyben, következetesen latin származása daczára is Vilhelmnek nevezve. — Erre is lehet ám mondani Bajzával: Ez a beszéd semmi uem más, csak egy kis handabandázás. Vilmos-e vagy Vilhelm, kiről én Séner ur szerint mesélgettem?! Epen olyan forma valami, mintha én mondanám: Pali-e, vagy Pál, pujutáu ma a Vilmost úgy is mondják: Vili és aztán mindenik ebből van Vilhelm. Mert kérem figyelembe venni, hogy azon időben, midőn valószinüleg? Vilmos volt Szekszárd első apátja, nem irta senki e világon a Vilhel- met Vilmosnak, ha százszor ,,latinus“-nak van is nevezve sz oklevelekben. A „latirms“ szó itt nem kifogástalan pecsétnyomó, mert hiszen, valamint a „francus“ név alatt, nem lehet kizárólag csak francziát érteni, hanem általán fogva, érteni szokták mindazokat, kik a római birodalom lakosi valának, mert hiszen tudva van, hogy a harczias fejedelem Nagy Károly adott újra ennek kifejezést, midőn aztán mintegy megvetésből nevezték igy a görögök minden alattvalóit, mely nevezet szokásba jött és keleten a tudomány terén folyvást megmaradt: úgy a ,,latinus“ szó sem jelenthet egyenésen olasz származásút, mint már valószinü- •Jeg .‘Vilmos volt az első la in származású szekszárdi apát, mert a germánok azon része, mely soha sem hódolt Rómának, folyvást Vilhelm, Vilhfelmus, Villielmus, Guillelmus nevet használt, sőt még várost is nevezett ezen névvel, mint például Wilhelmstadt, vagy Guillelmostadium stb. A magyaroknál pedig ez keresztnév is, vezeték név is, mint például: Vilhelm Péter és Péter Vilmos, Sándor, István és István Sándor stb. De ha már ön, ki csak úgy szórja azt a derék törté- netbuvár nevet sorai folytában, más mesélgetöuek nevezése mellett, többet is akar e felöl tudni, szabadságot veszek magamnak felemliteni a Vilhelm név ügyében 3-ik Incze pápát 1201-ből, ki az Exutiai remetét Guilielmust a szentek sorozatába íratva, alkalmat adott a Guiiielmiták feleke- zetének keletkezésére, melynek tanitványi száma kevés idő rúulva oly annyira elszaporodott, hogy bizony Magyarországnak is túl a rendin jutott azokból. Volt kolostoruk 4-ik Béla idejében Komáromban, Körmenden és másutt is, mint ezt a hírneves Pázmán Péternek a magyar szerzetesekről irt könyve eléggé bizonyítja. Tessék ezt megolvasni Séner urnák. — Vagy ka kell, még többre is utasithatom. Es aztán ismét ismeretes a Vilhelmiták, vagy Guiiielmiták felekezete, mint irva van, nem pedig a Vilmositák, melyről igy irva, nincs szó, sem tartomány. Hej sokat tudnék írni ezekről Séner urnák, olyakat, melyektől elfordulva, vagy azt mondaná: ez már mégis sok, vagy talán nem is igaz, hanem csak rájuk fogták. Pedig igen tekintélyes hittudósok és történetbuvárolc Írják. De most ennek sem ideje, sem helye. így állván a dolog, most már az a kérdés : mit mesélhettem én Vilhelm szekszárdi apátról; mert Szegszárdot, Szekszárdnak is Írják a régi könyvek, meg Szekxárdnak
