Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-26 / 43. szám

meg az a szorosan vett egyesülés, mivel ők is kasztokra oszolva töltik el a szórakozásra szánt időt. Kétségtelenül nagy áldás lenne, ha sikerülne nyilt közhelyek létesítése által ezen az egyetemes haladást annyira hátráltató válaszfalakat lerombolni s ezek helyébe egy szabad, önálló térnek vetni meg alapját, melyen e város lakói folytonos érintkezésben állván, egymást vállvetve támogatnák az emberiség legszentebb érdekeit képviselő nagyszerű munkában.

A magyar gazdák Székes-Fehérváron 1879. évi junius 3—5 napjain tartott II. országos értekezletén tárgyalt ötödik kérdés.

Bevezeti: G. K,

Az országos statisztikai hivatal kimutatása szerint, Magyarországon az évenként kukoriczával, burgonyával és répával vettetni tzokott terület áltagosau 3.300,000 kát. hold; — egy hold kétszeri megkapálására csak 8 napszámot vevén fel, a mi va1 óban még a legszorgalmasabb munkással é3 könnyű kapálatu földben sem sok, az 26.400,000 kézi napszámot tesz. Ennek %-a 17.600,000. És ez az, a melynek megkimélése a kapáló gépeknek csak e néhány növénynél átalános alkalmazása által is nemzetgazdaságunk javára szóban forog.

A gyüjtögépek még a kapálógépeknél is nagyobb kézimunka-kíméletet eszközölnek s szintén mérsékelt áruknál fogva, hasonlókép a kisebb gazdák közt is általános terjedtségre volnának érdemesek. Egy erős vasszerkezetű gyüjtögép, a melynek ára 100 frt körül van, két ember és egy ló segítségével 20—30 gyűjtő napszámos munkáját képes végezni, a szerint t. i. a mint ehhez gyengébb gyer- kőcz-napszámosok is használtatni szoktak. E szerint a kézi munkaerőnek egész kilencz tizedét megkíméli. A fafogu gyüjtögépek olcsóbb s tartatlanabbak ugyan, de szintén sok munkaerőt kiméinek. Azonban alkalmazhatásához mindenik megkívánja, hogy a rét földje vakandturástól s más egyenetlenségtől, a melyben a fogak megakadnának, tiszta legyen. De e szükséges tisztaság ismét a kaszálórét termékenységét mozdítja elő. Különben a gyüjtögéppel simára szántott földön is jó munkát lehet tenni, minélfogva ez a vetett takarmány gyűjtésére is használható.

A kaszáló- és aratógépek a legközelebb múlt 10—15 év alatt nagyon tökéletesedtek s használhatóságukat a velők eszközlött próbaversenyek sokszor bebizonyitották. Növeli ezek fontosságát az, mert épen azon gazdasági munkánál szolgáltatnak segítséget, a mely körül országunkban legszűkebb és legdrágább a munkáserö. Mindamellet ezeknek is még nagyon csekély elterjedésük van. Jelesen az országos statisztikai hivatal összegyüjtvén 1871-ről ez iránt az adatokat, úgy találta, hogy akkor Magyarországon még csak 1761, Erdélyben pedig csupán 72 kaszáló- és aratógép volt. E szerint a szántóföldet és kaszálót együttvéve, Magyarországon 10,300, Erdélyben 58,500 holdra esett egy ily gép. Azóta mindenesetre szaporodhattak ezek, de nem nagyon, semmiesetre sem pedig oly mértékben, mint a sok legelő felosztás és feltörés által a szántóföld szaporodott. Egy ily gép ára ma a jobbfélékböl 500 frt körül áll. Megszerzése telebb lévőkkel s midőn áthaladtunk a Dunán, felcsaptam közibük. Talán még emlékeznek reá kigyelmetek, hogy én mindég jó verekedő voltam? Az első ütközetben úgy 'har- czoltam mint egy dühös oroszlán, ügy képzeltem, mintha Lidiké mellettem lett volna s ő mutatta volna az ellenséget, én pedig minden áron ki akartam küzdeni számára a dicsőséget, mert egyedül a kitüntetést tartottam méltónak árrá, hogy vele elébe állkassak. Az ütközet után három golyót szedtünk ki a ruháimból és két kardszurást kaptam a katomba, de mindezt nem éreztem, mert a kapitányom vál- lamra téve kezét s szemeim közé nézve monda: „Te egy igazi vitéz fiú vagy.“ És én nem éreztem többé még a fáradtságot sem. Aztán a generálishoz hívtak s ott ö maga tűzte mellemre a vitézség érdemkeresztjét és azonnal ki is neveztek altisztnek. Ezen kitüntetések pedig büszkévé és boldoggá tettek, mert éreztem, hogy katonának születtem; ámbár azt is tudtam, hogy ha szoros is a mondur, de a szivem mégis mindég csak Lidikéért fog dobogni alatta.

A többi ütközetekben is oly hősiesen viseltem magamat, mint az elsőben s azért még előbbre avangiroztam, mert alig néhány napi nyugalom után már szakaszvezetö lettem és megkaptam a második érdemrendet. Ha elgondoltam, hogy mindezen kitüntetések nem kerültek nekem több fáradtságba, mint 3 vagy 4 sebbe — plesurba — majdnem semmibe . . . Sokszor gondoltam azt is, hogy addig nem jövök haza, mig kapitány nem leszek, de akkor meg eszembe jutott: hátha megtalálnék őszülni mielőtt az lehetnék, vagy pedig Lidiké is elunhatná a várakozást s férjhez mehetne? így tehát megelégedtem az őrmesteri rang és a három érdemrendjei kitüntetésével, melyeket most Lidiké lábaihoz teszek le és ha engem választ? ígérem neki, hogy a férje kapitány fog lenni.

— Éljen Péter! kiáltá István gazda guesmáját a levegőbe dobva, András apónak pedig nagy csendesen oda sugá:

—! O az, ki Lidikét elnyerendő

hát kisgazdának ugyan terhes, de középszerű gazdaságban is már nagyon kifizeti magát. Igen nagy jelentőséggel bir pedig az, hogy ez által a gazda épen a legkényesebb munkában szerez magának a napszámos-erőtől nagyobb függetlenséget.

A nagy gazdasági gépek közt legtöbb rokonszenv mutatkozott eddigelé országunkban a cséplőgépek iránt s árukhoz ai-ánylag, a mely pedig az itt emlietttek közt legmagasabb, ezeknek van legnagyobb elterjedésük. Névszerint az országos statisztikai hivatalnak 1871-ről származó összeálli- tása szerint volt cséplőgép Magyarországon gőzerőre 2388, lovasjárgányra 3067, Erdélyben gőzerőre 28, lovasjárgányra 131, a két helyen összesen 5614, miszerint a szántóföldből minden 3250 holdra esett egy efföle gép. Azóta szaporodott.

Azon alapon, a melyet aj kapáló gépek munkakiméle- tének számítására használtam, az országunkban csak az itt említett négyféle gép munkakörébe eső kézi napszám-szükséglet legalább 150 millió napszámot tesz. Tekintetbe véve, hogy a kézimunka helyett a gép már a hely minősége miatt sem alkalmazható mindenütt, mégis mintegy 70 millióra mutatkozik a csak e négyféle gép által biztosan megkímélhető napszám.

Hogy e munkaerő- és költségkímélő gépeknek mikép volna országunkban kívánt terjedtség szerezhető: annak kulcsát, épen a cséplőgépek terjedése adja legkiválóbban kezünkbe. Ezek terjedésének az adott legnagyobb lendületet, hogy akadtak vállalkozók, a kik nem csak saját gazdaságuk szükségére szereztek cséplőgépet, hanem azzal idegenek termékének cséplésére is vállalkoztak; sőt épen ily vállalkozás czéJjából még olyanok is szereznek gépet, a kiknek maguknak gazdaságuk nincs. Szóval, ennek tarrása üzleti vállalkozássá fejlett ki. A kaszáló-, arató- s gyir tógépek, sőt a nagyobbféle kapáló gépek s különösen a ■ :;ö- lömivelö ekék is igen alkalmasokul mutatkoznak az efféléi vállalkozási szerzésre és pedig annyival inkább, mert áruk aránylag olcsóbb lévén mint a cséplőké, gyengébb erejű oly egyének által is megszerezhetők, a kik épen személyes vezetésűk alatt foghatnának azokkal dolgoztatni. Es e tekintetben az fogna mezőgazdaságunknak legörvendetr- ob lendületet adni, ha minélelöbb eljönne az az idő, bog az efféle gépekkel egyesek szakmánymunkára vállalkoznának, (Folytatása következik.) '

A királyi törvényszék köréből.

A szegzárdi e. f. kir. törvényszéknél a leíolvt héten érdemlegesen következő perek adattak elő: Elnök: S on Rudolf, bírák: Totth István, Babits Mihály helyettes, közvádló: Döme János. Bünp^rek. Október 20-án. 3041. Szabó János, Törjék József, idősb Szabó István ésifj. Szabó István betöréses tolvajlással, veszélyes fenyegetéssel, köny- nyü testi sértéssel, közrend ^elleni vétséggel, illetve ellenállásra buzdítással vádolt madocsai lakosok elleni bünper- ben végtárgyalás, melyben ítéltetett: Szabó János, Törjék József és idősb Szabó István próbák elégtelenségéből, ifjú Szabó István próbák hiányában felmentetnek: mégis Szabó János és Törjék József a bírósági közeg elleni ellentállás- ban bűnösnek találtatott — a vizsgálati fogság büntetésül betudatván ■— I. II. rendű vádlott fellebbez, a kir. ügyészség pedig I. II. in. rendű vádlott ellen. 2981. Makavits Mihály és neje Nagy Róza és Tóth Ádám István csalással vádolt duna-földvári lakosok elleni bünperben, melyben itél— Es te fiam, neked nincsen semmi elbeszélni valód a mi számunkra? — kérdé a tiszteletes ur Jánoshoz fordulva.

— Nem sok az, a mit én elmondhatok. Az én történetem nem hosszú és nem is valami vig; kigyelmetek tudják, hogy én soha sem voltam szerencsés s az, azóta sem változott meg a mióta elhagytam községünket.

Kezdetben Baján én is liszt és gabnakereskedésbe kaptam, de rövid idő múlva több mint fele vagyonkámat elvesztettem. Azután azt gondoltam, hogy a még meglevővel talán helyre tudnám pótolni veszteségemet? Azonban azt is éreztem, habár gazdag vagy szegény vagyok is, Lidikétől távol élve nem tudok boldog lenni. így tehát au ég meglevő kis pénzecskémet egy szegény kereskedőnek, ki nem tudta boltbérletét kifizetni, oda kölcsönöztem s lábaimat nyakamba véve visszafordultam kis falunk felé. Nem messze innen egy falucskában pihentem s nagyon szomorú lehettem, mert midőn a lelkész ur meglátott, megállt és megkérdezte, hogy mi bajom és miért vagyok olyan szomorú ? Elmondtam neki, hogy én a szerencse s álta a boldogság megszerzésének járatában vagyok. . . . E or kérdezte, tudok-e írni és olvasni? vagy van-e fogalmam róla, miként kell gyermekeket tanítani? Midőn igennel feleltem s mondtam, hogy én gyermek koromban 4 diák iskolát is végeztem, akkor fölhivott, ha hajlandó volnék é a kisebb gyermekeket olvasni és írni tanítani, azaz a tanítót miután az beteg, a kicsinyeknél az ö felügyelete alatt annak felgyógyulásáig helyettesíteni? Az ajánlató1 eif< ■; d- tam; a mit ezen foglalkozással kerestem, nem volt ugyan sok, de még is elég a magam föntartására.

Vasár- és ünnepnapokon mindig eljöttem ide, hogy csak távolról is láthassam Lidikét.

Ö soha sem kétkedhetett volna abban, miszerint én is közelében voltam, mert ha a bokrok közé rejtőzve, csak egy pillanatra láthattam is ötét elhaladni, már boldog .és

tetett: mindhárom rendű vádlott tárgyi tényálladék hiányából felmentetett. A kir. ügyész összes vádlottak ellen fellebbezést jelentett be. 2979. Garai János, Kocsis János és Csécsi István tolvajlással vádolt gyula-jovánczai lakosok elleni bünperben végtárgyalás, melyben Ítéltetett: Garai János és Kocsis János a tolvajlás vádja alól próbák elégtelenségéből felmentettek, Csécsi István abban bűnösnek kimondatott és az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó fél évi börtönre ítéltetett. Közvádló mindhárom vádlott ellenében fellebbez. 3314. Szőke János és Osvald Pál bünpe- rében felvett jegyzőkönyv a harmadbirósági ítéletnek kihirdetéséről. 3263. Böröcz József és Renkesz Mihály nagy- doroghi lakosok bünperében felvett jegyzőkönyv a harmadbirósági ítéletre nézve —és miután vádlottak meg nem jelentek, elövezettetésük elrendeltetett. Polgári perek. Október 23-án. 7418. Ranga István felperesnek Szcremley Gábor alperes ellen ingatlan tulajdonjog iránti pere. 7420. Szorg Lörincz felperesnek Dürr Erzse s társai ellen tulajdonjog iránti ujitott pere. 7401. László Zsuzsa és társa felperesnek László János alperes ellen örökségi osztály rész kiadása iránti pere. 7497. Traiber A. V. felperesnek báró Wimmers- perg Nándor alperes elen számadás iránti felhívási pere. 7074. Ruppert Istvánná felperesnek, — férje Venczel Henrik alperes elleni válópere ideiglenes elválasztás érdemében. 7199. Müller Anna Eilingsfeld Jánosné felperesnek, Müller Tamás és Mátyás alperesek elleni ujitott örökösödési pere. 7289. Geresdi Mátyás felperesnek Kovács Zsigmond alperes elleni bordézmaváltság kiigazítása iránti pere.

Különfélék.

— Á szüret Szegzárdon még mindég folyamatban van, sajnos azonban, hogy a legkedvezőtlenebb időjárástól kisérve. Folyó hó 21-én ismét egész napon át' szakadatlanul esett, mi a még kintlevö szöllök minőségére káros befolyással van s a betakarítást is akadályozza. S még hozzá nagy területek szedetlenek s a munkaerő nem oly nagy, hogy rögtönösen a kintlevö termés az idő mostohasága ellen biztosítható lenne. A mi az esőzések beállta előtt szedett termés minőségét illeti, az igen jónak ígérkezik lenni s hogy nagy keresletnek fog örvendeni, mutatja azon körülmény, hogy már vidéki kereskedők bevásárlásokat eszközölnek s oly áron veszik a könynyebb vörösborokat, minő árt múlt évben a legjobb borokért sem voltak hajlandók adui.

— A szegzárdi gőzhajó-állomáshoz vezető ut uj töltése az esőzések folytán igen megromlott. Helyesen tenne a vállalkozó, ha nagyobb munkaerőt alkalmazna az útépítéshez, mert kiszámithatlanul káros -befolyással lenne a meginduló borüzletre, ha az ut az őszi évadra teljesen járható állapotban nem lenne. Egyébiránt megnyugtatásul közölhetjük, hogy 8—10 nap alatt az ut remélhetőleg teljesen készen átadatik a közforgalomnak.

— Protestáns pap. Az e czim alatt Lágler Sándor és Kálmán Dezső által szerkesztett szakközlöny első száma csinos kiállításban s szakférfiak részére érdekes tartalommal megjelent. Üdvözöljük az uj collegákat és kitartást, türelmet és sok előfizetőt kívánunk nekik.

— PtiHoxerá Mohácson. A „Pécsi Figyelő“ szerint Mohácson hivatalosan megállapították a phyloxera jelenléelégedett voltam. Ha bekövetkezett az éj, ismét vissza mentem kis falumba folytatni elvállalt kötelességem teljesítését, így mult el a három hosszú év, a mely idő után szegényebben tértem vissza, mint voltam elmenetelemkor s most ha Lidiké engem választana? a szivemen kivül nekem nincsen semmim se, a mit nekie fölajánlhatnék! De az egészen az övé; azt soha semmi más gondolat nem dobbantotta, mint öt szeretni, mindörökké, forrón és igazán.

Tudom, hogy ez kevés ö érte s azért nem is lehetek a választott.

— Jól van — mondá Lidiké, midőn mind a három elbeszélőt meghallgatta — csak az éjszakát kérem kigyel- metektöl a meggondolásra, mielőtt a határozatot kimondanám.

— Es én — vévé át a szót a tiszteletes — könyörögni fogok a mindenható ür Istenhez, hogy világosítsa föl a te elmédet és segítsen a boldogság vezérutjára.

Midőn Péter fölemelkedett és sarkantyúi elkezdtek pö- nögni, János alig hallható hangon mondá:

— Azt hiszem, hogy én már csak a kicsinyeim közt fogom eltölteni az én életemet!

— Légy nyugodt — adá feleletül Pál, ki is közel állva hallotta a fájdalmas nyilatkozatot. Légy nyugodt, én majd veszek neked egy kis házat, jó kert és földdel, a melyben elhelyezkedve megelégedetten élhetsz.

Lidiké óhaja szerint elszéledtek; s másnap midőn ismét összejöttek, együtt volt az egész falu népe; apraja nagyja mind megjelent. Nem hiányzott már senki más, mint Lidiké, sőt oly ünnepélyes szint öltött az egész gyülekezet, mintha máris a menyegzőre gyűltek volna össze. Lidiké maga is menyasszonyi díszben, koszorúval fején a tiszteletes által vezetve jelent meg a reá várakozók közt, Lidiké ezen menyasszonyi diszöltözetben oly megható szép volt, hogy az összegyűltek tetszés és bámulásuknak egy általános felkiáltásban — „Éljen Lidiké“ — adtak kifejezést.