Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

4. szám.

Hetedik évfolyam.

Szegzárd, 1879. vasárnap január 26-án.

Megjeleli:

hetepkint egyszer, vasárnap.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Előfizetési árak:

Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „

Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Hirdetési dijak jiitányosan számíttatnak.

Kiadóhivatal:

Széchényi-utcza 1 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos

közlönye.

Elmélkedjünk!

E felhívásnak tán inkább hamvazószerdán, mint most farsang elején volna helye. Ámde az elmélkedés sohasem ártott, sőt ellenkezőleg az mindig használ. Ha bizonyos dolgokat, melyeket akarva nem akarva egy-egy napon át összecselekszünk, több oldalról meghányunk és vizsgálunk: ezáltal folyton tanulhatunk valamit. A tanulás meg mindenkire reáfér. Mentül többet tud valaki, annál inkább érzi, hogy a mit tud, mily roppant csekélység az ahhoz képest, menynyit valóban tudnia kellene. Az önvizs- gálás a legjobb mód arra nézve, hogy ki-ki idejekorán a felületességtől megszabaduljon. S aki elég szerencsés ezt elérni, magáról bátran elmondhatja: ternót csináltam! A jelenlegi időjárás alkalmas arra, hogy szobánkba szép csendesen visszavonuljunk és kissé elmélkedjünk a világ folyásáról. Társadalmi viszonyaink eléggé változatos képekkel szolgálnak, a melyeken, azt hiszem, érdemes lesz kissé törni a fejünket. Minden évszak meghozza kellemeit, de viszont vele járó anyagi áldozatait is. A farsang, mely figyelmünket ezúttal leköti, főleg az ifjúságnak nyújtja minden irányban örömeit; bizonyítja ezt Kunoss verse is, mely ekkép hangzik:

„Örül a lány, ha farsang jön,

Sz.üz arczulatján lángözön,

S rajta édes szei’elemnek Piros rózsái teremnek.“

A papák és mamák ellenben kevésbé örvendenek annak, mert hát igen természetesen ez pénzbe kerül. Az pedig drága portéka, melyet keresve is nehezen talál az ember a mai világban. Mostanában még a mulatságok is többe kerülnek, sokkal többe mint annakelőtte. Mindegyik mama csak azon van, hogy

é

leányát az utóbbi divat szerint öltöztetve vezesse és mutassa be a nagyvilágnak, sajnálná, ha az a többinél valamiben hátrább állna. Mindhiába, olyan az anyai szeretet, mely mulasztást nem tűr, mindent a maga idejében óhajt rendbehozni. A farsang valóban a legalkalmasabb időszak arra, hogy az ifjú csemeték az anyai gondozás pajzsa alól felszabadulva, megkezdjék nyilvános szereplésüket az élet szinpa- dán, hol nincs soha szünetelés, de van örökös forrongás. Mint mondtuk minden évszak meghozza kellemeit, gyönyöreit és viszont anyagi követeléseit is. A farsang örömeit jobban ismerjük, semhogy arról bővebben kellene szóllanunk. De tudjuk, minden dolognak lehet egy fény- és egy árnyoldala. Elmélkedjünk az egyszer a farsang árny oldaláról, még pedig komolyan, mivel komoly bajt kívánunk szellőztetni, mely leginkább a társadalom középosztályában van elterjedve. Csúnya, rágódó pusztító féreg az, melyről ezúttal szóltam kívánunk s. mely gyűlöletes feldúlója a boldogság és nyugalomnak, a megelégedettség és békének. Sokat írtak a lapok már róla többek közt, ha nem csalódom, közlönyünk hasábjain is volt téve róla említés; de mint láttuk, minden kisérlés meghiúsult. Pusztában kiáltott szó vala az, mely elhangzott a nélkül, hogy valaki azt meghallotta volna. De hagyján! azért mi még sem nyugszunk! Újra és újra fegyverhez nyúlunk, hogy az ellene megindított háborút folytassuk. — Nem egyéb az egy könyörületlen gyilkosnál, mely rohamos gyorsasággal törekszik a társadalmi rendet felbontani s a legszebb erényeket végveszélylyel fenyegetni.

Szólunk pedig a divatról, melynek saisonját főleg a most folyó farsangon találjuk fel. Megindul ilyenkor a verseny s győzedelmeskedik az, ki a legszebben öltözködve mutatja be magát a világnak'.

Elmélkedjünk tehát, most van ennek az ideje, mielőtt az értékes kiállítású ruha költségbe verne bennünket.

A krinolin újabb meghonositásával nem fog ártani, ha a túlhajtott pompát kissé mértékére szállítjuk. A határt nem ismerő divatosság rósz befolyását a társadalmi viszonyokra, úgy hiszem, nem szükséges külön érvelnünk. Csupán párhuzamot fogunk vonni az alsóbb és középosztály bajai között. A divatárusok, szabók, kalaposok, röfóskereskedők stb. rendszerint ezek a divatnak leghübb őrei, kik ékes czifra czimeken hirdetik a n. é. közönségnek raktárukba érkezett fris áruczikkeiket. Mindig jő, mindig érkezik valami új, melyről anynyi mindenféle előnyt tudnak, hogy régi társai szinte röstellik már. Nagyobb kelendőségnek természetesen az oly czikk örvend, mely mentői távolabbi helyről került el hozzánk. Bajnos, de nem tagadhatni, hogy-külföldi dolgok után nagy a kapkodás nálunk. Minden, mi külföldi, előnyt adunk neki; mert kivan róla mondva, hogy szebb, tartósabb, melegebb, a viszontagságnak tovább ellentáll stb. S a gyönyörű phrázisok soha sem tévesztik el a hatást; megvesszük méregdrága pénzen. Utánna nem egyszer érezzük a csalódás keserűségét, mindazonáltal az újabbi bevásárlásoknál még sem vagyunk kellőkép óvatosak, elővigyázók; mert hát mai nap külföldi dolgok után való kapkodás, modern dolognak tartatik. Akadnak egyesek, kik állitják, hogy a divat némileg szükséges is, mert ezer és ezer kéz keresi meg általa kenyerét. Igaz! de másfelől tudomást kell vennünk arról is, hogy hány ezer család békéje, boldogsága dulatik fel éppen a „divat“ által.

Sötét, igen sötét képek nyomára jutna az olyan,

TÁRGZA.

A csonthegyi ütközet.

Szegzárd alatt 1490. julius 14-én.

(Történelmi rajz.)

Csuthy Zsigmodtől.

(Folytatás.)

Nagy zörejjel, kardcsörtetéssel és fegyverek villogta - tásával siettek Ulászló csapatai a királynétól szép remények fejében feltüzeltetve, az ifjú Hunyadi herczeg párthívei után, kiket semmi sem sértett annyira, mint a hitszcgö Zápolyá- nak azon indokolása, hogy Jánost azért nem lehetett királylyá választani, mivel azt törvénytelen születése nem engedte meg. Ennek meggondolására különösen Újlakinak tüzként lángolt a vér arczában, kinek elég volt azt tudni, hogy János nem más, mint a hős király sarjadéka.

Az ármányos Dóczi, Raskai Balázsnak hízelegve kérte, hogy ne tegye ki Buda várát az ostromnak, hanem megnyugodva a megtörtént dolgon, nyissa meg annak a kapuit. De a liü kapitány mint sötét felleg menydörögve azt válaszolta: megnyitom akkor, ha volt uram s királyom fia, János herczeg azt nekem megparancsolja. Éppen ily rendületlenül tartotta magát Magyar Balázs is, ki Visegrád, ezen fönséges sasfészekben a koronát őrizte, melyre leginkább szüksége volt a János herczeget leszavazó pártnak.

És mig ezen két hü vezére az ifjú herczegnek, hatalmasan tártotta volna-magát: addig Hunyadi János csapatainak a Duna budai partján lefelé vonulásában, ennek a sereget fedező egy része Duna-Pentele és Földvár közt utón éretett Kinizsi és Báthoritól. Itt újra ismételtetett a szerződés, melyről már az egyházi és világi urak elébb biztosították, melyszerint a bosnyák királyi széket megtarthatja birtokában a Horvát, Szlavón, és Dalmátország báni méltóságával és mindazon fejedelmi jószágokkal, városok, erődök, nagy terjedelmű uradalmakkal, melyeket atyja ajándékozott neki, úgy hogy ezek bírásával a király után első ember lehet a magyar birodalom területén. Nemv mondták elkeseredve és erős szemrehányások közt párthívei, nekünk nem cseh. hanem magyar király kell. Másfelől jöttek a sebes futárok, jelentvén Hunyadi és Újlakinak, hogy csak tartsák magukat erősen, mert a szerémségjl és Dráva-melléki nagy számú nemesség sebesen húzódik Pécs felé, az ifjú herczeg nevét lelkesülten hangoztatva.

Báthori és Kinizsi mindezt tadva, azért siettek az elfogással, hogy Hunyadi és Újlaki a segédcsapatokkal ne egyesülhessenek; mert ez esetben az ö ügyük veszve van. Ily előzmények után, miután Tolnánál is történt volna egy kis csetepaté, a Sárvíz lapjai közt döntő ütközetre került a dolog, mielőtt Hunyadi serege egyesülhetett volna a hozzá siető segéd hadoszlopokkal.

Szegzárd alatt, a még jelenleg is ugyanazon nevet viselő Csonthegyen, mely a szegzárdi gyönyörű szöllök közt emelkedik, az ifjú Hunyadi herczeg és párthívei tábort ütöttek. Nem kerülte el semmi Hunyadi és Újlaki figyelmét, csak egy hid, melyet Dombai Ferencz elfelejtett felvonni, A magas nádasok mögé húzták magukat az Ulászló katonái,

melyek azonban kövér sásos leveleikkel úgy inogtak a szélben, hogy azok mozdulatait a hegytetőről tisztán ki lehetett látni. A kanyargó Sárviz lomha vize halkai folyt a Dunának tartva, mely hátán vitte Hunyadi roppant drága kincseit, honnét egyes lövéseket tisztán lehetett hallani. Ezek eldördülésével fel-fel emelve kardjaikat a Hunyadi pártiak úgy álltak a Csonthegyen és ennek völgyeiben, mint egy szirt a folyamban. Székely Jakab tajtékba borult lovával neki vágtatva Báthorinak, azt párviadalra hívta ki, de lova az ingoványbán sülyedezni kezdvén, Báthoritól Iegyözetett,' mely körülmény nagy visszatetszést idézett elő Hunyadi táborában, ki reszkető lábbal, halványon, remegve balsorsán fogatott el és küldetett fel foglyul Budára. És most Kinizsi megtalálva a nádasok közt a hidat, melyet felhuzatlanul hagyott Dombai, át ment azon seregével és lovassága vad csörtetéssel vetette magát Újlaki lovasaira, kik a túlnyomó erőnek ellene uem állhatva szétfutottak, mit látva Báthori csapatai, Kinizsi példáját követték és egyesülve azt okozák hogy Hudyadi körül leghübb emberei rakásra dűlve vérzettek el. Maga azonban és Újlaki rettentlietetlenül álltak egymás mellett, de a had koczkája a királyi pártiak részére vettetett el, melynek folytán az ifjú herczeg — nem akarván, hogy továbbra is magyar, magyar vérének kiontásá- ban lelje örömét, — jelt adott sokkal kisebb, de dicső seregének a visszavonulásra! A megmaradt vezérek, kik semmi sebet nem kaptak, sirva és zokogva kisérték visszavonulásában Hunyadit! Most már fuss utánnunk Kinizsi és Báthori fussatok bérenczeitekkel, mint száguldó fergeteg, de gyászolni fog titeket Csonthegye, mert itt temettétek el a Hagy