Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-13 / 28. szám
tál szerkesztett „Női karénekek gyűjtcményé“-t használjuk, mely mü valóban hézagpótló tankönyvirodalmunkban s a om. vallás- és közoktatási rninisterium által minden leányiskolának melegen ajánltatott. Ezen dalgyűjtemény a német sentimentalis dalok i énekek kiszorításával, mellőzésével, tisztán eredeti magyar érzelmű, magyar rythmussal biró dalokat vett fel, hogy azokat már az iskolában megkedveltesse. De nézzük az incriminált dalok szövegét. Erdő, erdő, sűrű erdő árnyában, Búsan dalol a kis madár magában, Búsan dalol keservesen könyezik, Bús dalára siralmára párja visszaérkezik, vagy pedig: Maros vize folyik csendesen, Egy csolnakon rajta kedvesem Megyünk megyünk csendesen á Tiszába, A Tiszából el a Dunába. | vagy : Ez a kis lány be kövér Tán komlós czipóval él ? Becze picze, recze picze Engem rózsám meg ne csalj. Elek bizony izével Kukoricza kenyérrel Recze-picze *tb. Ilyen s ehhez hasonló szöveg Ítéltetett el o tulszigom bíráló által, pedig valljuk csak meg, hogy hacsak hyperscru- pulosusok nem akarunk lenni, bennük illemsértö kifejezést (no még csak az kellene!) találni vajmi nehéz; legfö- lebb olyan szólás módokat találhatunk, melyek köznapi használatuak s melyeket a legkényesebb szülő sem átal gyermekei előtt vagy általok daloltatni. Jelen észrevétellel tartoztam intézetünknek, tartoztam magamnak s azon reménybem, hogy soraimat becses lapjában felvenni szíveskedik, maradtam stb. (Ki kell jelentenünk, hogy az igazgató úrral egyáltalán nem vagyunk egy nézetben s tudósításunk minden egyes részét, njely sem túlbuzgóság, sem felületes bírálat kifolyása, egész terjedelmében fentartjuk ; mert azon jóakaró közleményben nem birálat, hanem az intézet érdekében, mely intézetet támogatni elsőrendű kötelességnek ismerjük, egyszerű figyelmeztetés foglaltatik, vagy hogy világosabban beszéljünk, kijelentjük, hogy nem tartjuk tapintatosnak egy oly intézet növendékei által, mely intézet virágzása a közönség támogatásától függ, a legnagyobb részben birúk és ügyvédek családjai által látogatott vizsgálaton, éppen ezen osztályokat gunynyal illető verse- zet szavallatát jelenetezni, ha mindjárt az a versezet Arany Jánostól van és sikerült comieus produktum is, nem tartjuk tapintatosnak a szülök jelenlétében olynemü énekda- rs>bok előadását, melyek-benn lehetnek Bartalus István és Gyertyánffy István, a rninisterium által ajánlott karének gyűjteményében, de a szülök által 12—14. éves leánykák szájában iskolai vizsgálaton nem szívesen hallgattatnak. Hogy mi is szolgáljunk egy mutatványnyal, az énekelt darabok egyikének szövegét ime ide igtatjuk: Sebesen száll a felhő az égen, Nem láttam én a rózsámat régen ; — Ha én szállni, mint a felhő tudnék Minden estve a rózsámhoz szálln étk! A szerk.) — Nyílt kérdés Tohiamegye tanfelügyelőjéhez. Van-e a tanfelügyelő urnák tudomása arról, miként a paksi izr. iskolaszék már hónapok óta fő nélkül létezik; és ha igen, miért nem teszi meg a kellő intézkedéseket ezen fejetlenség megszüntetésére? Nem volna-e szives a tanfelügyelő ur az 1876. 28. t. ez. 5. §-a szabványának becses figyelmét a czélból kölcsönözni, miszerint végre-valahára mindenkitől elhagyatott iskolánkat tisztelt személyével megörvendeztetné? Ennek kapcsában tud->e a felöl a tanfelügyelő ur, hogy az itteni iskolalátogató ur izr, tanodánkat a múlt évi vizsgán kivül, sem azelőtt, sem azután még egyetlenegyszer sem szerencséltette jelenlétével? Ha igen, miért nem szerez a törvény ebbeli intézkedésének kellő nyo- matékot? Két iskolaszéki tag. — A szegedi színtársulat igazgatója Aradi Gerö ur e lapok szerkesztőjéhez intézett levélben tudatja, hogy még e hó folytán jól szervezett oporette színtársulatával székvárosunkban érkezik s kiválólag operette előadásokkal fogja közönségünket mulattatni. Előadja a nemzeti és népszínház kiváló darabjait u. m. „A kapitány kisasszonyt," „Kisasszony feleségem,“ „Petaud király,“ „Böregér,“ „Kornevilli harangok“ és „Ninis“ stb. czímü darabokat. Az előadások külön e czélra felállított szinkörben fognak tartatni. — Tánezünnepély és óvodamegnyitás. Közönségünk előtt már ismert Makai Lajos Béla táneztanító folyó hó 16-án tartja meg növendékeivel az óvodai helyiségben a szokásos tánezpróbát, melyre az érdekelt szülőkön kivül egyúttal a tisztelt közönséget is ezennel nyilvánosan meghívja. Ugyanezzel kapcsolatban történik az óvodának megnyitása is, mint a mely tudvalevőleg a székvárosban hirtelen elterjedt vörheny alapján, a megyei és városi orvos urak közbenjöttével még múlt junius hó 30-án lett bezárva. A tánezünnepélyt megelőzőleg nevezett nap esti 6 órára terveztetik a kicsinyek összejövetele, kik 8-ig mulatnak együtt, azontúl pont 8 órakor veszi aztán csak kezdetét népzene kíséretében a táneztanulók vizsgája. — A nehéz anyagi viszonyokra való tekintettel a beléptijegy személyen- kint 50 krban, a családjegy pedig 1 forintban állapíttatott meg. A befolyó jövedelem fele része az intézet alaptőkéjéhez csatoltatik. Miután az ünnepély rendezésére önként volt szives néhány tanügybarát vállalkozni, hisszük, hogy az sikerülni fog. Vajha úgy is lenne. — A gerjeni jegyzőválasztásra vonatkozólag Décsy Gyula bogyiszlói jegyző ur megkeresett bennünket a következők közlésére: Becses lapja 26-ik számában egy közlemény jelent meg a gerjeni jegyzőválasztásról, mely az ott végbement korteskedésröl oly czé!zatosan(?) nyilatkozik, hogy a viszonyokkal nem ismerős azt hihetné, miszerint mindezeket Kompóth Kálmán, a megválasztott jegyző cselekedte. Pedig a dolog ellenkezőleg áll, mert K. Kálmán és pártja ezelőtt több hónappal már tisztában volt aziránt, hogy Ger- jen választóinak többsége önzetlenül mellette van; és igy neki korteskedésre egyátalján szüksége nem volt. Én tehát, ki a választási actuson kezdetétől végig jelen voltam és az előzményekről is hiteles adataim vannak, kijelentem, hogy a felhozott vád Kompóth Kálmánt nem terheli; hanem igen is a többi kisebbségben maradt pályázó urakat, kik nem resteltek a legpéldásabb rendben végbement vátasztás ellen még kérvényezni is. Pedig már az első lépésnél is ők követtek el törvénytelenséget, mert a kérvény aláírására tiltott és meg nem engedhető módon csábították az embereket. Ennyit láttam szükségesnek, az „audiatur et altara pars“ elvénél fogva a tényállás tisztázására ezúttal felhozni. Hogy ki korteskedett, kik kisérlették meg a szavazatokat pénzen vásárolni és kik korteskednek már ma is az elrendelendő uj választás kontójára? — ezt beigazolni nem lesz nehéz. (Értesülésünket hiteles forrásból merítettük s általánosságban szólítunk. A szerk.) — Felső-Nyékről írják nekünk I879. julius 2-án. Tisztelt szerkesztő ur! Két nevezetes dolog történt mostanában községünkben, az egyiket a közügyre vonatkozható hatásánál,- a másikat dicséretre méltó voltánál fogva szükségesnek látom nyilvánosságra hozni. Valami Varga Istvánná nevű falusi bába volt községünkben, ki még folyó év kezdetén sok botrányos tettei miatt előbb a községi képviselőtestület, majd később az énnek Ítélete elleni fellebezése után alispán ur által a bábaságtól eltiltatott. Nagyon gyanús volt, hogy a botrányos életű nőnek, kirőlszájról szájra járt és jár a beszéd, hogy életében legalább 300 gyermeket elemésztett, ki ellen akárhány tanút lehetett és lehet állítani, kiket arra kért, hogy ne szüljenek, majd ö elkeni magzataikat, hiszen úgymond, könnyebb egy mérő búzát fizetni, mert ennyi volt a műtét díjjá, mint egy gyermeket felnevelni, akadtak községünkben pártfogói, kik részint biztatták, részint még nevük aláírásával is támogatták a pokol szülöttének alispán úrhoz benyújtott kérvényét. Nem kellett egyebet tenni, mint az aláirókat figyelemmel kisértetni — kivéve a kiveendöket —■ csakhamar kitűnt, hogy nem szóbeszéd az mit Vargánéról mondanak, hanem valóság. Köz- ségünkoéK~Reí választott bábájV jelentést tesz ä mult hó végén a ref. lelkészi hivatalnál, hogy egy férjes nő, ki vi- selös volt, ki Vargánéhoz és kihez Vargáné gyakran eljárt beteg, azt hiszik erőszakosan idétlen gyermeket szült; miután ezen szülési eset az illetékes lelkészi hivatalnál be nem jelentetett, a dolog felette gyanús szint öltött. A minek következtében a bábák utasittattak, vizsgálnák meg a kérdéses nőt; csakhamar kitűnt, hogy igenis idétlen gyermeket szült. Alig küldöttem el orvosokért, a szerencsétlen nő megjelent nálam, egész őszintén bevallotta, hogy öt Vargáné beszélte rá ezen bűntény elkövetésére, mivel mint k.........né, mert ilyen szerepe is volt a gonosz nőnek, aljas üzérkedésre szokta felhasználni és hogy még Pünkösd előtti szombaton kente el tőle magzatát, biztatván azzal: ne félj, ez és ez, meg emez, kiket kikutatni a bíróságnak álland feladatában, sem veszett el bele, te is csak kibírod. Másnap az orvosok is megjelentek, kik szintén constatálták a dolgot, hogy a kérdéses nő csakugyan négyhónapo3 magzatot szült, mit már ö sem tagadott többé. Vargáné, erélyes szolgabiránk, ki már ez érdemben egyszer egy szigorú rendeletet bocsájtott ki, mely rendeletnek köszönhető, hogy most e gonosztevő nő elfogatott, Fördös Géza ur által, a mint neki tudomására jött I dolog, elfogatott s Tamásiba vitetett. — A szerencsétlen félrevezetett, még mindig beteg nő, ki bűnös ugyan, de őszinte vallomása által sokat szolgált a közügynek, még ide haza van. A jobb érzésű közönség fokozott figyelemmel várja a dolog kimenetelét, sokan félnek, azt mindenesetre biszük, hogy e gyilkos nő, ki ellen most már tények bizonyitnak és ha szigorú vizsgálat alá vétetik a dolog, még sok elrejtetett bűne jöhet világosságra, nem fogja többé űzhetni pokoli müvét. A legtöbb helyen ilyen okok szülhetik, hogy a statistikai adatok mutatója, folytonosan a magyar nép fogytát jelzi, melynek az illető hivatalos közegek az okai. (Az illem rovására is szükségesnek tartottuk, e levél közlését azon hitben, hogy használunk vele a magyar fajnak. A szerk.) A másik a már dicséretes dolog ennek épen ellenkezője, nem gyermekülés, hanem gyermekmentés. — Múlt hó 30-án jóizüt fürödtünk a Sió vizében, velünk volt több gyermek, többek között kettő, kik már úszni is tudtak, az egyik a helybeli kath. mester fia Kis Andor gyönki tanuló, a másik ennek rokona. Ügyes tanítónk Simon István ur folytonosan figyelemmel kisérte az úszkáló gyermekeket; egyszer azonban a jó úszó tanító egyenesen által ment a sebes Sión neki egy bokornak, mi nem kis fáradságába került; a gyermekek ugyanezt akarták tenni, de a sebes vízzel nem tudtak megküzdeni, a bokortól, mely lett volna a czél, mindig lejjebb sodortattak, a nagy erőlködésében csaknem egyszerre merült ki a két fiú; jaj! jaj! kiáltások hallatszottak, a fáradt tani tó vízije ugrott, elébb az egyiket partra seálitotta, de már akkorra a másik, aj kis tanuló a jó és kedves gyermek kétszer jalámerült, ismét egy nagy lélekzetet vett a bátor tanító, ismét vizbe ugrott, sebesen úszva a merre a fiút elmerülni látta, szerencsésen azt is ki fogta a víz alul, megmentette a bizonyos haláltól, visszaadta a szerető szülőknek, kik nem győzik megköszönni a jó tanító önfeláldozását, ki már 7 egyént mentett meg a bizonyos haláltól. Megjegyzendő még, hogy a gyermekek nem vesztették el lélekjelenetöket, annyira, hogy a túlsó partról hova kifogattak, ismét úszva jöttek át, természetes Simon tanító ur kíséretében. Varjas Gábor, rét. rendes pap. — Paksról Írják nekünk : Az itteni szolgabiróság ré- - szérűi, a heti és országos vásári helypénzszedö nógatása folytán, a lakosságnak parancs adatott tudomásvételül, hogy bármi czikket csakis a hetivásári piaczon szabad venni. Ezen parancs a szabad kereskedelem korlátolását jelenti és noha a haszonbérlő tán némileg megkárosítva érzi magát a házban, történő adás-vevés által, mégis a nagy közönség érdekét egy magánérdek fölött állónak vélem. A haszonbérlő, hogy bevételeiben csorbát ne szenvedjen, más utón intézkedjék, nem] pedig] a szabad adásvevés korlátozása áltól. Midőn bátor, vagyok ezen parancs kiadásáról a t. szerkesztőséget tudósítani, czélom, hogy a helybeli szol- gabiróságot arra figyelmeztessem, miszerint a lakosság érdeke sokkal felettébb áll a vásári helypénzszedöénél és hogy ennek érdekében ne nyúljon oly repressáliákhoz, melyek sehol a világon többé elő nem fordulnak, mert sok kereskedő van, ki vásár napján gátolva van a vásárt látogatni. N1 yilttér.*) Nyilvános köszönet. Alulirt indíttatva érzem magamat, Salamon Sándor urnák, ki a julius 1-ét megelőző éjjelen dühöngő zivatar alkalmával engem és fiamat az eltemetéssel fenyegető romok alól kimentett, örökkön tartó, forró hálámat nyilvánítani. Épúgy mély köszönettel tartozom Patits Gusztáv urnák, ki összes holmimat a teljes megsemmisüléstől megmenteni segített. Isten áldása legyen a nemeslelkü emberbarátokon! Steiner Samu, bajai lakos. Magyar találmány! Irássokszorosító. A külföld hektograph és polygraph czimek alatt elárasztotta hazánkat másoló gépekkel, a melyek azonban rövid használat után alkatrészeiknél fogva hasznavehetetlenekké lesznek. Én jobb szert találtam fel „sokszorosító“ név alatt, mely élénk, szinben 30—40 másolatot ad. AErröl az írást hidegvízzel lehet gyorsan lemosni, anyaga nem penészesedik meg s napontai használattal az anyag belőle 4—5 hónapig ki nem fogy. Egy ily sokszorosító könyv alakban összehajtható, igy két másoló lappal bir 40 cm. hosszú, 25 cm. széles és 15 milliméter mély s ára 2 üveg tinta és egy szivacscsal 8 frt 50 kr s utánvét mellett alolirtnál megrendelhető s 24 óra alatt a használati utasitással elküldetik. A szer jósága mellett alábbi nyilatkozatok bizonyítanak, a minőket a bécsiek felmutatni nem képesek. A nyilatkozatok eredetije részint kezeim között van, részint a magas m. k. belügyi ministeriumhoz terjesztettek be. Beszélnek tehát a t<-nyek. Pápán, 1879. julius 3-án. Szelestey Lajos, köz- és váltó-ügyvéd. Nyilatkozat. Alolirottak kijelentjük, hogy mi egy bécsi utazótól úgynevezett „polygraph“ iratsokszorositót vettünk, de csak hamar azt tapasztaltuk, miképen anyaga megpenészesedik, róla az Írást nehezen lehet lemosni, úgy hogy majd órahosszat kelle vesződnünk vele, miközben anyaga lukacsossá s rövid használat után haszonvehetetlenné lett. Kijelentjük továbbá, hogy Szelestey Lajos ügyvéd által feltalált sokszorosító jó s a czélnak teljesen megfelelő, minthogy az ii'ást élénk szinben másolja, továbbá, hogy anyaga nem penészesedik meg, lukacsossá nem válik I róla az írást hideg vízzel gyorsan le lehet mosni és igy a Bécs által pro- dukáltat sok tekintetben fölülmúlja. Pápa, 1879. junius 15. Mányoky László m. k. h. ügyvéd, (p. h.) Dr. Szivesdy József m. k. Szokoly Ignácz in. k. ügyvéd, (p. h.) Galamb József m. k. ügyvéd, (p. h.) Saáry Lajos m. k. ügyvéd, (p. h.) Mészáros Károly m. k. kir. bir. végrehajtó (p. h.) Steinberger Lipót m. k. ügyvéd, (p. h.) Teuffel Mihály m. k. ügyvéd, (p. h.) • Nyilatkozat. / Én alolirott kijelentem, hogy Vaj dics Károly ur pápai könyvkereskedőnél a bécsiek „hektograph“ iratsokszorositót eladásképpen bizománybán letettek, azok mind teljes penészes állapotban voltak ugyannyira, hogy egy alkalommal hirdetéseket óhajtott kibocsájtani, de használni nem volt képes, én tőlem kérte el kölcsön Szelestey Lajos úrtól általam beszerzetté t s midőn ennek jóságáról meggyőződött, a bécsiekét mind mint hasznavehetlent, visszaküldötte. Pápa, julius 3-án, 1879. Szokoly Ignácz m. k. ügyvéd, (p. h.) *) Az e rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a szerk.
