Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-04 / 31. szám
31. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. augusztus 4-én. Hatodik évfolyam. lUfgjelcn: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova a* előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ; . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 ,, Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Gondolatok a képviselőválasztás küszöbén. Ha a képviselő-jelöltek rokonszenves egyének, ha akár tudományos képzettségök, akár politikai multjok tisztasága s jellemök szilárdságánál fogva a nagy közönségben érdekeltséget keltenek: a választás napjának közeledtével mind nagyobb arányokat ölt a szellemek forrongása., a kedélyek láza. Mert ha a közelmúltban alkotott büntető codex Vin. fejezete bármi keményen készül is megfenyíteni az eddigelé pénzzel, vagy etetés itatás által történni szokott anyagi korteskedést: a szelleminek gátot vetni, túlesik a törvényhozás hatalomkörén. Véleményünk szerint minden felnőtt s eszének helyes használatával biró embernek van — a milyen olyan — politikai hitvallása. Míg azonban az értelmiség színvonalán álló egyén komolyan fontolgatja a nemzetnek történelméből folyó igazait egyrészt s kötelezettségeit másrészt; mig ő számba vékái a társadalmi élet sürgető kérdéseit; s tisztább látkörrel bírván az egyetemes politika szintere fölött, el tudja választani a jogot a jogtalantól, a lehetőt a lehetetlentől s ezek nyomán alkotja meg politikai hitvallását: addig az értelmetlen embere nemű hitvallása egyedül a körül forog, a mitől hő vágyai teljesülését avagy bajai orvoslását, terhei könnyebbülését remélhetni véli. Es ez igen természetes. Mert TÁRGZA. E b é d üt á n. I r t a: Anita. Meg fogja bocsájtani a t. „Szemfüles“ ur, hogy mulattató szellemes czikkének félbeszakított fonalát felveszem s megkísértem — nem az övéhez hasonló avatott tollal ugyan, hanem csak halvány színezéssel a délutáni álmot azon a téren, melyet ő oly sikamlós talajnak tartott. Ezt megelőzőleg azonban szeretnék reflektálni a fent jelzett czikk egyik pontjára; azaz nemcsak hogy szeretnék, hanem mégis teszem azon reményben, miszerint a t. czikk - iró ezért nem fog polémiába keveredni Éva anyánk egy gyarlóbbnál gyarlóbb sarjával, kinek legnagyobb gyengesége (sub rosa alatt megsúgom a sok között), hogy hallgatni nem tud még az esetben sem, mikor hallgatni arany. Tehát eme gyengeség kifolyásából jóakarólag figyelmeztetjük a tisztelt, czikkirót, miszerint más alkalommal óvatosabb legyen az osztályozással, ha az aprehenziók egész légióját nem akarja magára vonni, minthogy ö szerinte az emberevő kanibálok- nál is egy fokkal alantabb állanak a hölgyek. (Jaj szegény fejünknek!) Vagy nem ezt lehet-e következtetni a t. czikkiró saját megjegyzése után, mely czikkének kezdetén következőleg hangzik: „kezdjük a nagynál stb. s ereszkedjünk lassan lefelé.“ S csakugyan következetes maradt a megállapított sorrendhez; tehát az embereket lakmározó vadak után közvetlenül következtek volna a hölgyek, ha tisztelt czikkiró nem leendett oly udvarias ezeket nem háborgatni édes álmaikban, mi által némileg ellensúlyozta az önkénytelenül tett (szeretjük hinni nem szándékosan) hadüzenetet, minthogy discretiójával lehütötte a sértett fél harczi szomját. És most szálljunk az álmok országába, a képzelet tündére tán szíveskedik — ha nemis a nap ragyogó sugaraiból szőtt szárnyait, csak a hold ábrándos balavány fényével bírót oda kölcsönözni, melylyel eljuthatunk kitűzött czélunkhoz. Na! — — itt vagyunk! . . . . . ha az iskolailag képzett etnber is — ki a politikával s az ehhez tartozó tanulmányokkal behatóbban nem foglalkozik — a pártárnyalatok jelenlegi cha- oszában manap alig tudja már, hogy elveivel meg- egyezőleg melyik párttöredék szekerét segíthetné tolni a legczélszerüebben ? vajjön a tanulatlan embertől, ki a legnépiesb modorban irt hírlapi czikket is alig képes. helyesen fölfogni, kivánhatunk-e önálló politikai véleményt, vagy nleggyőződésben gyökerező határozott pártállást ? ? S azért, ha az egyszerű, keze munkája után élő honpolgárnak politikai programmja egész kathegorice csak olyaténképenhangzik, hogy „ez meg az legyen, eméz meg amaz ne legyen“ — úgy ez középszerű phsycholog élőit is ’eléggé igazolt jelenség. Azt állítják, hogy a magyar föld népe még nem érett meg. alkotmányos jogai, jelesen a képviselő választási jog öntudatos -gyakorlására. E sorok Írója meg azt tartja, hogy ha -a politikai helyzet Magyar- országon a maihoz hasonló zűrzavarban marad, nem is fog az arra megérni' sofTá', bár hatról tízre emeljék is a népiskola osztályainak számát s bár mind merő tizenhárompróbás porosz iskolamestert hozzanak is be ez ártatlanul sokat rágalmazott szép hazába! S ép ezért képviselőválasztás alkalmával — hitünk szerint — az értelmes osztályt illeti meg a fő- és döntőszerep, tág kapu nyilván ekkor részére a capacitatiónak — a szellemi korteskedésnek. Csitt!!! ............Lassan lépdeljünk a zöld bársonyos pu ha pázsiton!...................... Ah ! mily felséges panoráma! Keletről dús zöldben öltözött hegylánczolat. Nyugatról pedig lassú morajjal hömpölyög az ezüst Duna. Itt a helyszín meg valóságos édenkert, melyből rózsa, rezeda, jázmin stb. féle illatár ömlik felénk. A gazdag szin- pompáju virágcsoportozatok között egy-egy mythologiai szobor hallgatja a lepke és méh szerelmi suttogásait, melyek a virágokhoz intézvék. Még a szerény kis ibolya nyugalmát is háborgatják, hiába rejtőzött a bokor tövébe. Amott a magasan szökdelö kutacska minden irányban szórja csillámló vizsugarait s közbe egy-egy zománczos ruháju virgoncz nympha csattogtatja kis kacsóit; — — vagy tán a viz locscsanása az? Hát e szép dús lomb és repkénysátor! Mily kellemes tanya, hová még a kényes Ízlésű múzsákat is lehet édesgetni! ■.... . . . . . . . . Pillantsunk be! Hah!!! . . . méltó kép a kerethez!!! Egy szép szőke lányka ül a márvány asztal előtt, félig morpheu8 karjai között. Arcza 'mintegy át van szellemülve a boldogságtól. Szemei hunyvák s ajka érthetetlen szavakat rebeg. Előtte az asztalon nyitott levél s Írószerek. Kétségkívül válaszolni szándékozik az előtte fekvő levélre s e czélból menekült ide a kiváncsi szemek elöl. Eme környezet valószinüleg leginkább összhangzik szive érzelmeivel. Különben is e varázskor majd bővében inspirálja az ihletséget megírandó leveléhez, ha ugyan ez hiányoznék. De nem!............Az arcz nagyon is visszatükrözi a le gemelkedettebb ihletséget, mely a keblet megszállta s azért álmodja a legszebb álmot. „Álmadozzunk édes álmot Almadozzunk mig lehet, Aranyozd meg álmainkat, Bájos tündér képzelet. Almainkban tavasz és nyár S ez magában véve nemis baj ; csak aztán legyen az az értelmes osztály áthatva e szerepe fön- ségétől. legyen capacitatiója alapos, származzék az tiszta meggyőződésből, mocsoktalan indokból . . . Mert ha nekem X. [programmja tetszik, vájjon ki veheti tőlem rósz néven, ha én becsületes fegyverrel — a meggyőződés hangján mondott szavakkal — X. ügye elősegítésén dolgozom? S viszont, ha Y. programmszavai látszanak — mint mondani szokás — szivem közepéből véve s én netán létező befolyásomat ismét tisztességes eszközökkel Y. javára érvényesítem: ugyan ki süthetné rám a becstelenség bélyegét anélkül, hogy a tisztakeblüek előtt önmagát meg ne bélyegezné ? De legyen —. mit eléggé hangsúlyozni nem lehet — a modor mindig a legtisztességesb s minden személyeskedéstől ment. Az értelmes osztály körén belül a capacitatiónak — szerintünk — niücsen sok értelme. Sőt nevetséges az, ha miveit emberek, pártállásuk különböző völtäT miáft, képesék~égyínásnak szemrehányást tenni, egymást gúnyos szavakkal illetni, vagy egymásra egyik vagy másik képviselő-jelöltet ráoctro- yálni akarni . . . S ime, mégis vannak az értelmiség soraiban is — fájdalom — számosán olyanok, kik ez octroy-1 a legnagyobb szenvedély ességgel űzni nem átallják; reájok nézve jelöltökkel egyetemben áll vagy bukik minden, ami jó, üdvös és szent. Ha Hervadhatlan hadd legyen, Es a rózsa tövis nélkül, S a szerelem végtelen.“ De váljon ki e szép álmadozó ? Ki lebbenti előttünk fel a titokzatos fátyolt? A repkény között betolakodó langy szellő suttog ugyan fülünkbe holmi mystikus dolgokról, csakhogy az egész ösz- szefüggéstelen, logika nélküli. De ime ámor ö nagysága közvetlenül áll a bájos szendergő mellett, gyönyörködve a nyil hatásán. Kérdezzük öt meg! Pszt!!! Pszt!!! Hallgassuk!! .............Bártfai Irént hat nap előtt jegyezte el Halmi Lóránt s ki ma harmadnapja utazott el birtokára, ott két hetet töltendő. Ma délben érkezett levele. Az első szerelmes levél Irén kezében s ö tőle, ki egymaga betölti az egész világot; ki élete üdve. Nem találok szavakat, melyek híven tolmácsolnák Irén boldogító érzelmét, melyet a levél tartalma idézett elő. Tudvalevőleg az írott szavak mélyebbre hatolnak szivünkben az élő szónál. Irén a legnagyobb türelmetlenséggel ülte végig az ebédet, alig érintve az étkeket. Szellemileg nem volt ö jelen. Keble ezer vágy és reménytől lángolt. Az asztaltól felkelvén, sietett a magányba, hogy teljesen átengedhesse magát a gyönyör érzetének s hogy mielőbb közölhesse ö is a levél közvetítésével túláradó szivének viszhangjait. Azonban csakhamar meggyőződött arról, miszerint vannak örömök, melyeket csak átérezni lehet, de szavakkal visszaadni képtelenség s az irás helyett ábrándozás és végre szendergésnek adott önkénytelenül elsőbbséget. Részben tényező volt ebben a regényes hely, mely az Irénnél még kevésbé ábrándozó hajlammal bírót is hangolt volna oly kedélyállapotra, melyben elmerengjen élete kiválóbb pontjain. Irénnek C3ak legközelebbi múltja van és az édes álom visszavarázsolta bűvös vesszejével a häromszw huszonnégy óra előtt lefolyt kéjtelt perczeket.
