Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

24. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. junius 16-án. Hatodik évfolyam. ülegjclcn: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — SO » Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán szá­míttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetései», hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesület­nek s a Szegzárd központi telekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Az uj ellenség. Nem hiszem, hogy volna Európában csak há­rom nemzet is, a melynek annyi ellensége lett volna eleitől fogva s volna még máig is, mint ennek a mi szegény magyar nemzetünknek. Beköltözésekor a létért, hazáért való küzdelem, később a felszított belvillongások emészték erejét, — majd a hatalmas szomszéd rokonnép döngette benne Európa védfalát egyrészről, mig másrészről a nyűgöt felől terjesz­kedni kívánó német elem fenyegette önállóságát s nemzeti léteiét. Attól a keleti szomszédtól mint­egy 250 éves küzdelem után megszabadult ugyan; de ennek helyébe egy veszedelmesebb szomszédot kapott, melynek ölelő karjai elől nyűgöt felé nyúj­totta kezét s kötötte le magát közös védelemre. Ez a felkért mátka mint a féle rátartó modern fiatal, na­gyon busás hozományt követelt ugyan; hanem hát mit tegyünk? „ugy-egymásra-vagy«nk-«zortdvaj-(csftk— hogy az a másik fél nem akarja mutatni) mint a zsörtölődő házastársak, kik egymásért nem épen ra­jongnak ugyan, de anyagi érdekeik annyira össze­vissza vannak egymással keveredve, hogy ha sza­kítanának, egy bizonyos idő alatt mindegyik a biz­tos veszedelemnek nézhetne elébe. Ezen egyességben jól rosszul meg volnánk tehát, küldolgainkat majd elintézi a már-már összeülő európai congressus, nem is az nekünk most a legnagyobb bajunk, hanem az, hogy a legújabb időben keletkezett nekünk az oszt­ráknál sőt a muszkánál is veszedelmesebb ellensé­günk s ez az ellenség sem Krupp ágyút nem hord, sem puskaport nem pazarol, sem ember életet nem kíván; mégis majd úgy tönkre tesz bennünket, mint­ha dúsan felszerelt hadoszlopjbkat küldene túlnyomó számban hazánk jóléte ellen, j Ez az ellenség még külsőleg is igénytelen, még Wenzl-féle fegyvere sin­csen, nemhogy Uchatiusa volpa, — nem fényes öl­tözetű hóditó harczfi, sőt nagyon kicsiny, gyenge, egyszerű öltözetű kis puhány, mely a magyar nem­zetgazdaságnak egyik legjelehtékenyebb ágában, a szőllőmivelésben milliókra menő károkat okozhat. Ez az uj ellenség, mint sejtheti a t. olvasó nem más mintáz u. n. tortrix pilleriana, kis hernyó, mely hazánk több szőllőtermŐ vidékével együtt, me­gyénk szőllődus halmain is a legnagyobb mérték­ben meginditotta pusztító hadjáratát. Sajátságos valami az, hpgy a mint halad az emberiség a mivelődésben, a í tudományos ismeretek­ben, a folytonos felfedezések* által újabb és újabb ellenségekkel ismerkedik meg. Ki gondolt volna ez­előtt csak 50—60 évvel is ai trichinre, a búza rozs­dára, a phyloxerra vastatrix^^teoloradú—bogár stb.-; s más kedves jelenségek létezésére s működésére ? ! ? S ime most újólag itt van egy eddig nem ismert ellenség, melynek ha gátot nem vetünk, úgy járha­tunk nehány év múlva mint a lures bortermő Ma­deira sziget lakosai, kiknek szőllei egy hasonló el­lenség miatt annyira kipusztultak, hogy hosszú szü­net után, most kezdenek ismét arra gondolni, jó volna talán újra próbát tenni,, azzal a növény mi- velési ággal, mely egykor oly híressé s gazdaggá tette a szigetet. Meg van ugyan már régen mondva, hogy sem­mi sincs uj a nap alatt és ami volt ezután is lesz, és csakugyan azt mondják szőllősgazdáink közül né­melyek, hogv ez a hernyó sem valami uj faj, ha­TÁRCZA. Terka mama nevenapja. Vig beszélyke. Irta: Szemfüles. Öt óra múlt. Rikolty ur szokott helyén a kaszinóban; Rikoltyné asszonyság a foteilben, ez pedig szokott helyén az utczára nyíló ablak előtt; Manczi kisasszony szintén szokott helyén a zongoránál, ez ismét a másik ablak előtt; Tera kisasszony szintén szokott helyén: nem tudni hol. Rikoltyné asszonyság közepes termetű hatvan éves nő, arisztokratikusoknak látszani akaró gúnyos vonásokkal. Haj­dan a régi jó időben Rikoltyné asszonyság birt mindazon jó tulajdonokkal, mik egy magaféle hétszilvafás nemes nőtől megkivántattak. Az idő halad. Sajnos, hogy tens Rikoltyné asszonyságon a haladás csak annyiban észlelhető, hogy ha hajdan értett az adventi malacz bőrének piros-sárgára va­rázslásához, most épen úgy, vagy talán még jobban ért az emberi arczbör pirosításának nagyszerű művészetéhez. Rikolty ur X város legcsendesebb férfiainak egyike, túl a hatvanon, innét a hetvenem. A kaszinó legszorgalma­sabb látogatója s legügyesebb brodsitzerje; mikor pedig néha napján felcsap partietoldaléknak, boldogabb embert ke­resni kell a megyében. Hogy Rikolty ur nem pendül egyhuron kedves élete párjával, vagy jobban mondva más anyagból gyuratott, mint kedves felesége, azaz ha már ugyanaz anyagból van is, de más kaptafára huzatott: ennek Rikoltyné asszonyság kevéssé, mi pedig annál kevésbé vagyunk okai. Lehet, hogy épen e kétféleség okozta kölcsönös vonzódás, — daczára annak, hogy mélyebb érzelem ép oly kevéssé tehető fel egyikről, mint másikról — tette őket egypárrá. Akárhogyan történt az egész dolog, elég az hozzá, hogy amilyen lármás asszony volt tens Rikoltyné asszony­ság, ép oly csendes volt Rikolty ur; amit a természet itt megtagadott, kétszeresen hozzátoldta amott. Ah Manczi kisasszony már égészen más! Tud ö csen­des, szolid lenni, de tud lármázni .is; tud kecsesen toppan­tani, sirni és- elájulni; tánczolni és pezsgőt inni; farkassze­met nézni és szemet lesütni; áj tatos arczot vágni, kacsin­tani és pitytyegetni; tud kedélyes lenni, de goromba is; minden tud lenni s mindent tud tenni annak idején. Lehet, hogy épen e mindent tudás oka annak, hogy Rómeója mind­ez ideig nem akadt. Igaz ugyan, hogy anno nyolczszázhatvanat és ötöt Írtak akkor, mikor Manczi kisasszonynak először volt szerencséje a kaszinóterem göröngyös talaján tánczolhatni s bevezeté­sül el is terülhetni, — amiért ügyetlen tánczosával, ki azóta négy gyermek édesatyja, még mindig faschéban van — ez azonban nem elég ok arra, hogy ne lehetne még mindig tizenkilencz éves. Különben Manczi kisasszony csinos lány, kivált félho­mályban. Homloka hol derült, hol borult, mint az áprilisi ég, aminek szintén, mint mindennek a világon, megvan a maga oka; feltornyositott haja csak akkor csusszan félre, ha az összetartó kapcsok ingadozni kezdenek alapjokban; a la pisse orrocskája igen jellemző, amennyiben ha birtokos- nője történetesen lefelé törekednék, ez szerepéhez hűen min­dig fölfelé mutat; ábrándos kis szemeinek tompa sugarai nem régen létező rendes lakosa a szőllőnek. Ez állí­tásból azonban egyátalában nem következik, mintha veszedelmes nem volna. A méregnek bizonyos fa­jait kis mértékben gyógyszerül is használják, — a sáska és cserebogár csekély számban nem mond­ható veszedelmesnek, — vegyen azonban valaki a méregből a kiszabott mértéken felül csak egy pa­rányit is, nem hiszem, hogy életét nem koczkáztatná, —- vagy jelentkezzék a sáskahád, úgy mint egyik másik országban jelentkezni szokott, vagy végre le­gyen az a cserebogár oly számú, hogy emészsze meg a falevelet s gyenge gyümölcsöt mint ezt az idén megyénk több helyén cselekedte: nem hiszem, miszerint bármelyik gazda is azért állna vele szóba, hogy megkérdezze tőle mikor lesz nyár. így va­gyunk s lehetünk a mi uj vendégünkkel a tortrix atyafival is. Lehetett ezelőtt is, kárt is tehetett; de pusztítása nem volt szembetűnő, mivel itt-ott szór­ványosan mutatkozott; hanem ha ügy mutatkozik, mint ez évben megyénk legtöbb vidékén, úgy már komolyan kell számolnunk vele, nehogy ő csinál­jon nekünk számlát amúgy régi osztrákosan: ein, zwei, drei stb. Mit tegyünk tehát? hiszen már megvannak az intézkedések, a községekhez kimentek a szolgabirói rendeletek, a baj eltávoztatása, megelőzése végett. Igaz .... tökéletesen úgy van. Azonban a rende­let maga nem pusztítja el a tortrix atyafit. Végre kell azt a rendeletet hajtani, — végrehajtá­sáról a legszigorúbban számot venni, a rendeletet nem teljesített vagy nem teljesítő elöljá­rókon vagy szőllősgazdákon a tekintélyes bír­ságot irgalom nélkül exequálni, majd ak­hol az égfelé, hol rád, hol pedig aláfelé irányozvák; az ar- czaira pingált bazsarózsák csak akkor változtatják színüket, ha az alátörekvö gyöngycseppek barázdát szántanak rajtok; szájacskája — különösen ha ránczba szedi -— oly kicsiny, hogy egy promenczni is csak meglapulva bujhatik be; kar­csú nyakacskája nem teljesded ugyan, de látszik, hogy az lehetne, ami előnyére van, mivel az avatott szem azonnal láthatja, hogy a gége s a nyakerek mily tökéletes anatómiai rendben vannak; megemlítendő még a megemlítést épen nem érdemlő kipányvázott kebel; e pontoktól kezdve le egészen a lába alatt nyújtózkodó szőnyegig mindent elfedett az irigy szabó, csupán annyit engedvén csupa kegyelemből láttatni, hogy Manczi kisasszony bátran hajlonghat előre s hátra és. csupán annyit engedvén gyanittatni, hogy hegyes könyöké nek szomszédságába jutni nem a legkellemesebb helyzet. Tera kisasszony, ki egy évvel korábban lépett a táncz- terem síkos fenekére, attóli félelmében, hogy kicsi hugocs- kája valahogy nem talál férjhez mehetni, kezd lemondani kedvencz élvezetéről, ami azonban nem gátolja öt abban, hogy hugocskája, illetőleg mamája mellé gardedamsegédül be ne szegődjék. Tera kisasszony sem csúnya lány, ámbár egy csepp szépség sincs rajta. Húgánál csendesebb, mert mig az ele­ven babákkal szereti lejátszani egy-egy regény érdekesebb epizódjait, addig ö megelégszik azzal a csendes boldogság­gal, hogy a regény hősnőjéül képzelvén magát, hol egy kert mirtuslombokkal fedett filagoriájában búg Adonisával, vagy reggeli pongyolában fogadja öt; hol szilaj lovak ragadják tova, mignem Adonisa várához ér, majd megcsalatik s most sír, dühöng, elájul, már amint az írott malaszt hozza ma­gával.

Next

/
Thumbnails
Contents