Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-21 / 16. szám
a képviselő-testületben és elöljáróságban nemcsak hogy elnöki, de még társelnöki helyet sem ád. Tehát azt a közigazgatási hivatalnokot, a ki reggeltől estig szakadatlanul dolgozik, a kinek a mai világban már bizonyos qualificatióval kell bírnia, a kitől megkívánják, hogy a törvénykezés minden ágában jártassággal bírjon, — s a ki minden községi zavarnál, mint legfőbb bűnbak rovatik meg mindég: tehát ezt a közigazgatási hivatalnokot — az értelmiségnek mintegy arczul legyintésével — alárendeli egy födmüvesek közül választott kirónak — ki még a legjobb esetben sem tud, (s nem is mer) elnöki jogával úgy élni mint azt a község általános érdeke megkívánná. Nézzük meg csak ennek a viszás állapotnak szomorúan nevetséges oldalait. Összeül a képviselő-testület. Az ülést megnyitja a^biró, — ha ugyan megnyitásnak lehet nevezni a jegyző ur súgása után elmondott egy pár szót. Szőnyegre hozatik a tanácskozás tárgya. Tessék hozzá szóllani kigyelmeteknek. Szóllanak is aztán, de nem a tárgyhoz, hanem mindenhez a mi oda nem tartozik, Harmad évi szárazság, negyed évi jégesső, búza ára, Kis Péter harmadfü csikaja, Nagy András két jár- masökre, Fekete István hizó sertései, Fehér Pál rozsvetése, Piros György katona fia, és a többi, — ezek kerülnek vitatás alá. — Egyszerre beszél valamennyi s a jegyzőnek nagy erőfeszítésébe kerül, mig valahogy a tárgyra tudja terelni a tanácskozást. Ekkor aztán következik az igazi lárma. Ellenmondások, sértő kifejezések, gyanúsítások fűszerezik a parlamentaris discussiót, mihelyt a kérdésben levő tárgy a Korifeusok és izgága csinálók magán érdekeivel, vagy elfogult véleményével ellenkezik. Mi volna a teendő ilyenkor? A rakonczátlankodókat rendre utasítani, tőlük a szót megvonni, vagy épen a gyűlést feloszlatni. Igen de ki tegye ezt? A jegyző nem teheti, mert nem elnök; legfollebb csak a gyűlést hagyja oda felbosszankodva; a biró meg a legtöbb esetben nem meri tenni. Miért? Nagyon köny- nyü kitalálni. Először azért; mert maga sincs tisztában a tanácskozás rendjével és módjával; másodszor pedig azért: mert a képviselő-testületben rendesen a község előbbkelői ülvén: örökös haragnak, ezer kellemetlenségnek teszi ki magát, ha ő kigyel- mük közül valamelyiknek amúgy Isten igazában az orrára koppant. Ö róla három év múlva lemulik a bíróság s akkor újra közember lesz. Nem mehet más községbe rosszakaróinak, irigyeinek bántalmazása elől, folyvást lakos társaival együtt kell élnie, társalkod- nia s igy az aprólékos bosszantásokon, rágalmakon kívül még anyagi kárnak is ki van téve. De ha a jegyző az e 1 n ö k, vagy legalább is társelnök: ő már egészea más eljárást követhet. Rendet, csendet csinál, rendre utasit, a törvénynek tiszteletet szerez és nem fél senkitől, mert sem rokoni, sem bizalmas baráti viszonyban nem lévén egyikkel sem: mint a község feje a törvények nevében bátran tesz, intéz mindeneket. Állása élethossziglani, a bántalmazások ellen orvoslást kereshet és kap; mit a biró ismét nem mer tenni és iffen sokszor a legdurvább bántalmat is inkább magán hagyja száradni, mintsem bevádolásával magának újabb ellenséget szerezzen. így van ez és nem máskép; s mert hogy ez igy van: innét magyarázható ki az a számtalan baj, törvényszegés, viszálkodás, czivakodás, megcsonto- sult csökönyös hátramaradás, mely a tisztán foldnii- velőkből álló községek igen nagy részénél ugyszólva napirenden van. Es ez mindig igy lesz, mig csak a község kormánya intelligens kezekbe nem helyeztetik. Nekem legalább — ki e sorokat irom — erős meggyőződésem ez. Hosszabb ideig tanulmányoztam e tárgyat, sokat gondolkodtam felette; — s ez ér- lelé meg bennem a fennebb elmondottakat, melyeket papírra tettem azért, hogy — ha méltónak tartják — szóljanak hozzá az avatottabbak. Soraimat a t. jegyző urak figyelmébe ajánltam. Nem tudom mint vélekednek; de én úgy hiszem: hogy ha a községrendezési törvény úgy intézkednék mint én óhajtom: akkor, — mig egy részről a jegyzői hivatal tekintélye megerősittetnék: addig más részről mérhetlen sokat nyerne a közügy. Mindkettő fontos; de különösen az utóbbi; mert hiszen régen megírták azt hogy: Salus reipublicae supraema lex esto. Különfélék. — Személyi liirek. Perezei Béla igazságügymi- nister ur folyó évi april 17-én székvárosunkba érkezett s fiát Perczel Dezső alispánunkat meglátogatván, még az nap délután Bonyhádra utazott, hol az ünnepeket tölteni fogja. — Ugyancsak a múlt héten volt itt Toszt Gyula a vallás- és közoktatási ministerium osztálytanácsosa s az uradalomhoz tartozó pusztákat meglátogatta. — A családi gyászjelentés, mely Döry Gyula halála alkalmából kiadatott, a következőleg hangzik : Jobaházi Döry Béla és Mathilde férjezett Jobaházi Döry Jenöné saját úgy kiskorú testvéreik: Etelka, Gyula, Gábriellé és Ödön, nemkülönben sógora és férje Jobaházi Döry Jenő nevében is szomorodott szívvel jelentik felejthetlen atyjuk, illetőleg ipa méltóságos Jobaházi Döry Gyula, cs. kir. kamarás, Szt.-Gergely rend vitéze és több más rendek birtokosának élete 50-ik évében, folyó hó 10-én d. u. 6 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei e hó 12-én d. u. fognak Salesianer-utcza 10. szám alatti lakásán beszenteltetni és Zombán folyó hó 14-én délutáni 3 órakor a családi sírboltban öröknyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat Bécsben és Zombán folyó hó 15-én délelőtti 10 órakor fognak az egek Urának bemutattatni. Béke hamvaira! — Meghívás. Az állatkiállitást rendező bizott-ág elnökétől kibocsátott meghívó a következőleg hangzik : Van szerencsém uraságodat, mint az állatkiállítás rendezésére megválasztott bizottság tagjait, ezen bizottságnak folyó évi május hó 2 án d. e. 11 órakor szokott helyiségemben tartandó ülésére tisztelettel meghívni. Kelt Szegzárdon 1878. évi april 16-án. Perczel Dezpö, a kiállítási bizottság elnöke. — Meghívás, A megyei állatkiállitást rendező bizottság kebeléből kiküldött végrehajtó bizottság tagjai tisztelettel felkéretnek, hogy több folyó ügyek elintézése czéljából folyó évi május 1-én d. e. 9 órakor a szokott tanácskozási helyiségben megjelenni szíveskedjenek. Boda Vilmos, a végrehajtó-bizottság elnöke. — Menjünk le a kobila öbölbe, talán a tenger vize bevilágítja ezen Isten-verte-földet — szólék rövid szünet után. — Körülbelül száz lépést haladtunk lefelé, azután megálltunk, hogy tájékozhassuk magunkat. A fénytelen tenger terült el előttünk ...............hirtelen evezöcsapásokat haliánk. Dz selin sasszemei áthatották a sötétséget s azután moso- lyogva mondá: „nézz oda, Achmet későn jön, de daczára ama ördögi italnak, tudja a mulassim, hogy hol keressen téged uram . . . e pillanatban lépést haliánk az ut felső részén s néhány kavics gurult a mélységbe. A csorbasi figyelt .... elkésett pásztorok — mondá egykedvűen. Csendesen megálltunk a csolnak egy kiszökkelő szikladarab alatt tűnt el, mialatt a fenyöbokrok felöl gyanús suttogást hullánk. Lélegzetünket visszatartottuk s az éj sötétéből egy óriási turbános alak körvonalai lettek kivehetők. Önkénytelenül kihúztam revolveremet övemböl. Uram, mitől se félj, szólt durva hangon az éji alak, közelébb lépve. — Masalah! — mondá Dzselin. Maga Nane ? már azt hivém, hogy dugárus csapattal kell, megvívnunk. Az éj igen kedvező az istenteleneknek .... De — mondá rövid szünet után, mialatt leszálltam a lováról — a próféta szakállára, mi vezeti kegyelmedet ide, hol az estima ideje után csak a denevér jár. Úgy látszik, pinezéjének édes nedűje nemcsak az osztrákok leitatására van rendelve, de kegyelmedben is oly változást vitt végbe, hogy paradicsomnak nézi e szikla vadont. — Nem úgy öreg, — mondá a jövevény, mialatt hozzám fordult ]— Gospodine jüzbasi (százados ur) Achmet aga irántami szívességből itt lent a kagylóöbölben köt ki, hogy Castelnuovón át hazamehessek. A csónakot a parton hagyja. . . ! Grudából jövök s restellem a hegyet mászni. — Jól van — mondám én —igy hát együtt mehetünk, hogy Achmet agát a tető megmászásától megkíméljük, ezzel mindhárman lemásztunk a vadkaktussal benőtt meredek ösvényen. Mindinkább közeledve a tengerhez, annak csillogása is határozottabb lett. Még néhány ugrás a fertelmes sziklarögökön át s az utolsó nehézség is le vala győzve. Csak most jutott eszembe, hogy közvetlen Naneval a Cas- telnuovi korcsmárossal való találkozásunk előtt az ut feletti fenyöbokrok között suttogást hallottam; s amint e felöl kérdőre akarám vonni, titokteljesen ajkára tette ujját s elöre- hajolt fővel hallgatódzott az öböl egy pontja felé, hol egy nagy idomfalan csolnak tánczolt a habokon. Gospodine, ez nem Achmet, hanem dugárusok ezek Punta d’Astrából ............kettő, három, öt, látom őket a ho mokban ügetni, — mond Nane s a jövő pillanatban egy éleset füttyentetc. — Önkénytelenül fegyvereink után kaptunk: Nane azonban, ki ez ösvényeket oly jól ismerte, a földhöz lapult, mert a fütty viszonozva lett s nemsokára tompa döbörgés vala hallható. Istenemre mondom! boszan- kodék a csorbasi „mit csinál kend, hiszen csak hárman vagyunk s ugyhiszem pisztolyom nincs is megtöltve.“ — Annál jobb vén kutya! — kiált egyszerre az éjjeli vendég s a jövő pillanatban fegyverét Dzselinre sütötte, ki halálosan megsebezve, összerogyott. Egy második golyó nekem volt szánva, de minden jó szándéka mellett is csak fél fülemet vitte el, mint láthatja kegyed. Azután macska gyor— Köszöiictiiyilvúiiítás. Vallástalannak és a hit dolgai iránt közömbösnek mondott korunkban a bensöleges hit és nemes fellángolás eredményeként mutathatom fel a t. közönség előtt ama kegyele tes tényt, miszerint néhány nappal ezelőtt 5 hívem által azon kedves meglepetésben részesítettem, hogy újonnan készült papi palástom költségeinek fedezhetése szempontjából Grüner Csötönyi Pál városi tanácsos és ref. presbyter ur által 18 írt tétetett le kezeim közé, mint általa titokban gyűjtött ajándék. Ez összeghez adakoztak: Grüner Csötönyi Pál 10 frt, Banga István 5 frt, Banga Ferencz 1 frt, Kaczenbach István 1 frt, Kaczenbach József 1 frt ~ 18 frt. Midőn most emlitett híveimnek lelkészükhöz való imezen ragaszkodását, mint a vallásosan miveit szív nemes érzel- meinek őszinte, tettleges nyilvánitását én is nyilvánosan megköszönném, egyszersmind szívből óhajtom: vajha teremtene az egek ura sok ily kellemes oázt a mai divatos hitközönyösség kopár, sivár mezején; vajha adna minden vallásfelekezetnek s minden hitközségnek sok ily buzgó tagokat, kik nem engedik kihalni keblökböl az ősöktől örökölt ke- gyeletes érzelmeket az anyagelviség napjaiban is! Szegzárd, 1878. april 17-én. Borzsák Endre, réform. lelkész. — Népiskolai könyvtár gyarapítása, A gyönki ref. magyaregyház a legközelebb felolvasott számadás szerint ez iskolai év kezdete óta népiskolai könyvtárának gyarapítására 30 irtot fordított, miáltal azon örvendetes eredményt érte el, hogy minden népiskolai növendék el van látva a szükséges tankönyvekkel. A népiskolai könyvtár darabjainak száma 129. — Színészet. A Csóka Sándor igazgatása alatti, jelenleg Szegzárdon működő színtársulat szereplését múlt szombaton, april 13-án Lecoque K. világhírű operettejének előadásával kezdette meg. A társulatot jó hírnév előzte meg s magának az igazgatónak miveit s a színészi szokásos gen- rétöl elütő modora, (értjük a különczködést) igen kedvező hangulatot biztosított részére már Szegzárdon előzőleg történt megjelenése alkalmával. A társulatból — hir szerint — több tehetséges tag kivált s más irányba vette útját, mindamellett az a vidéki színtársulatok legjobbjai közé tartozik s azt hisszük, nem tévedünk, ha állítjuk, hogy Szegzárdon a jó emléket visszahagyott S z i g e t h y I m r e-féle szín- társulat itteni szereplése óta, Csóka színtársulatához hasonló Szegzárdon nem időzött, Ami az első előadást illeti, az tökéletesen összevágó, kerekded s kielégítő volt. A társulat három kiváló női erővel rendelkezik. Cs ó ka S ándorné.az igazgató neje egyike a legkedvesebb színpadi jelenségeknek, külseje, mint éneke csupa kellem, hangja iskolázott, játéka mi kivánni valót sem hagy hátra. Ange Pitout-t személyesité s sikerült neki elfeledtetni velünk, hogy a népénekes szerepében egy erőteljes férfi hang volna helyén. Vele egy színvonalon áll játék és hang tekintetében B. Kantay Teréz (Lang,) csakhogy a Csókánénál jelentkező kellemet nála közép, és felső hangjainak erőteljes érczessége helyettesíti. Ligethi Katalin végre szép színpadi alak s ízléssel öltözködik; hangja kellemes, játéka kielégítő s az előadás elején mutatkozó szegletességet, mely kezének használatában nyilvánult, a harmadik felvonásban helyrehozta, mikor is — Clairette szerepében — sok ügyességgel és szerencsével utánozta az e tekintetben felülmulhatlan Zsoldosnét. A férfi szereplők közt Szegzár di és Tolnay tűntek ki, mindkettő erős érczes hanggal rendelkezik s a comicumban kiváló ügyességgel bírnak, habár egy kis túlzással adják is szerepeiket: Végre ami a Csóka színtársulatnak dicséretére válik, a mellékszereplők is, kevés kivétellel, megütik a mértéket s igy nem kell attól tartani, hogy miDt vidéki társulatoknál rendesen történni szokott, midőn a „nép“ megjelenik, a közönség hangos hahotába tör ki. Az első előadáson középszámu közönség volt jelen s az a fő szereplőket zajosan megtapsolá s többszöri kihívással tünteté ki. Vasárnap Tóth Ede classicus műve „A falu rossza“ került sasággal tűntem el a közel kő tuskók között. Most tisztán kivehetőm Nane hangját, amint elfogatásomra parancsait osztá. Az első herczegovinai lázadók voltak ezek, kik a Suttorinában kikötöttek s emberfeletti erőt kellett kifejtenem, nemcsak, hogy üldözőimtől szabaduljak, hanem hogy az őr- házat elérjem, melyet leginkább fenyegettek. Hány főből ál- lott az ellenség, nem tudom, de a különféle hangárnyalatokból ítélve, 40—50 főből állhatott az............. Teljesen kimerülve, elrongyolt egyenruhában, verejtéktől csepegő arczczal értem az örház kapujához . . . még hallám az őr szavát: „Dur, bir kimsze warmi!“ (Állj, ki vagy.) de azután összerogytam, szüntelen üldözőim guny- kaczaja s a váltott lövések hangzottak fülembe .... — Két hónapig, — folytatá az elbeszélő rövid szünet után — védelmeztem magamat a támadók ellen, kik utoljára Vukalovits Luka vezetése alatt egész déli Suttorinát bejárták. Derék embereim közel voltak az éhenhaláshoz, capituláltam, szabad elmenetel mellett ............ * * * így beszélte el nékem kalandját Iskender bey török százados, ki Sándor nevezetű magyar emigráns volt. Nem kevésbé valék azonban meglepetve, midőn néhány hónap előtt a lapokban olvasám, hogy Iskender bey ezredes (Sándor) mint Niksics vár parancsnoka élelem és viz hiányában hosszan tartó küzdelmek után — becsületes feltételek mellett capitulált. Ez valószínűleg ugyanazon derék tiszt, kivel egy évtized előtt annyi kellemes estét töltöttem el a Bagusa előtti tengeri terrasson.
