Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-31 / 13. szám
adatokkal, mint az egyedül helyeset begyÖzze, annál fogva méltányos és a vallásbéke íentartása czéljából szükséges, hogy minden ember vallási meggyőződése tiszteletben tartassék.“ A t. czikkiró ebből átlátni fogja, miszerint bizonyára felesleges volt eszét törni, hogy nekem tanácscsal szolgáljon, mit predicáljak hitfeleimnek. A mit a t. czikkiró a „falusi zsidódról elmond, az is legnagyobb részt tévedésén alapszik. Az a falusi zsidó, ha egy kissé jól megy az üzlete, — nagyobb bevásárlárokat tesz a nagykereskedőnél — hitejben. A lakosság csodálkozik rajta, mennyire tele van a boltja, mily hamar meggazdagodott, pedig a legtöbb esetben biz az évek múlván is csak oly szegény, mint volt, sőt ha rosszabbul megy az üz- * letey nem birja adósságait fizetni és.kénytel en csődöt mondani. Ez az egész. Lehetnek kivételek, de rendszerint ez igy van. Azt az „árán felüli eladást,“ „áránaluli bevásárlást“ stb. oly értelmes ember szájában, minő a t. czikkiró, csodálom. Nem oly buta az a nép, hogy a falusi zsidónál valamit árán felül megvegyen, mikor legalább hetivásáronként meglátogatja a szomszéd nagyobb piaczot. Termények beyásárlásánál pedig hol van az a szabott és változást nem szenvedhető ár megírva, melynél fogva bizton állítani lehetne, hogy rövid néhány hét múlván még az olcsó ár mellett is — nem a vevő vészit. Ha a falusi zsidó meg nem venné azt .a terményt, megvenné azt valamely keresztény az meglehet, de — verseny hiányában, alighanem — még olcsóbban ! De ha ez mind csupa valóság volna is, mit a t. czik- iró a falusi zsidóról mond, helyes és igazságos-e a „falusi zsidó“ után az egész zsidóságot megítélni? A t. czikkiró, ha maga nem tudja, másoktól már hallhatta, hogy bizonyára léteznek oly ügyvédek, kik hivatásukkal visszaélnek, de igazságos-e az, hogy a nagy tömeg az ilyen elvetemedett egyéniség miatt „valameny- nyi procátort“ szidja? Ellenzésbe jön továbbá a t. czikkiró maga-magával, midőn a zsidó-kereskedőket „szolidságra“ inti, kilátásba helyezvén, hogy a közönség által „megkeresésekkel fognak megtiszteltetni“ „azután“ úgymond „a keresztény kereskedők kénytelenek lesznek őket követni a jóban, mikép eddig kénytelenek voltak követni őket a roszban.“ Hogyan fér ez össze ? Ha áll az, amint áll is, hogy a közönség csakis a „szolid“ kereskedő boltját keresi fel, miért volna kénytelen a keresztény kereskedő a zsidó kereskedőt a roszban követni, hisz ha „szolid“ marad, csakis ö fog a megkeresésekkel megtiszteltetni!“ A valóság itt is csak az, hogy bizony van olyan zsidó-kereskedő, ki megelégszik kisebb haszonnal, mint némely keresztény versenytársa és akkor a közönség otthagyja ez utóbbit és felkeresi amazt, mire ez azután a zsidó-kereskedőt követni kénytelen. „Tisztelet az érdemeseknek;'^ megrovás a kik azt megérdemlik“ azt magam is aláirom. De a ki ezt vallja, annak nem szabad a „zsidóságot“ mint ilyen megítélni. Végül egy kérelemmel járulok a t. czikkiró úrhoz : ő rosszalja, hogy felszóllaltam. Kérdezze meg saját lelkiismeretét : ha csakugyan nem utasítja vissza senki azon becste- lenitéseket, melyeket a „t. b.“ szerzője a zsidóság ellen szórni jónak talált, nem mondhatta vagy mondotta volna talán ö is: „Milyen jellemtelenek ezek a zsidók! Szemük közé hagynak pökni és semmibe sem veszik. Nem találkozik közöttük egy sem, ki a nyilvánosság előtt emelt vádakat refutálná 1 Mi ezeknek a becsület? Ezek csak olcsón akarják megvenni a búzát, gyapjút, vagy bort.“ Es ha továbbá szives lesz önmagától kérdezni: Nem-e nagy haladás már maga azon tény, hogy egy ilyen kigunyolt vidéki zsi- 1 dó elég érkölcsi bátorsággal bir, nyíltan és férfiasán szembe szállani támadóival? És ha megadta magának ezen kérdésekre a választ, akkor talán ö is másként fog Ítélni úgy a „zsi d ó sá g“-ról általában, valamint talán arról is, ki változatlanul marad Egy izraelita magyar. Különfélék. — Tamásiból Írják nekünk: Mi tamásiak azt véltük, hogy ha nálunk csak a falevél zörrenjék is meg, a légrezgés annak zaját is elviszi ön becses lapjához a „Tolnamegyei közlöny “-höz, hogy ezerszeres viszhangban adhassa tovább s azért most feltűnő, hogy itteni, nem is mindennapi eseményről, bár annak utózaja is tizennégy nap előtt elhangzott, a közlöny mélyen hallgat ! — Vagy a közlöny rendes tudósitói tán mind eltűntek, vagy hamvazó szerda óta a hét alvószentek álmát alusszák-e? hogy most, midőn alkalom volna megtudatni a világgal, miszerint a szép és jótettek iránt a tamásiak nemcsak hevülni, hanem áldozni, sőt cselekedni is tudnak, — most, midőn volna mit beharangozni, — most nincs, ki t. szerkesztő urat és becses lapja olvasóit értesítette volna annak idején a tamási házas, helyesebben feleaéges legénység - által a török özvegyek es árvák javára, a miklósvári vadászkastélyban f. é. mározius 2-ra—rendezett, díszesen, sőt fényesen kiállított és oly jól sikerült tánczmulatságról, melyhez hasonló, az itteni általános meggyőződés nyilvánulása szerint, még e helyen nem volt, kiilömb pedig nem lehet soha! Hogy az általános meggyőződés valóban alapos, arról én biztosíthatom t, szerkesztő urat, mert ha a kiállítás kevésbé fényes és kevésbé költséges lett volna, mint volt, bizonnyal meghallották volna hírét, ha nem is a török özvegyek és árvák, de azok alamizsna szedői is. Ha azonban hiába virrasztottuk, hiába tánezob tűk át a hosszú éjt, ez a résztvevők érdeméből mit sem von le, mert náluk az akarat és a kitartás nem hiányzott, megjelent örege, apraja, ha csak egész gyásza nem volt, a vidék sem maradt hátra 1 annyi buzgósággal, annyi önfeláldozással adta magát mindegyik az özvegyek és árvák iránti jóakaratból atáncz, vagy egyéb mulatságnak, hogy ha a farsang utolsó vasárnapjára virradt nap fénye nagy nehezén haza bírta is terelni őket, már esti 5 órakor ismét együtt találkoztak a reggel elhagyott helyen, azon nemes buzgalommal, hogy a vendéglős ételmaradványait a jó czél sikeréért elfogyasszák társas vacsorára! T. szerkesztő ur! nem szép áldozat-e ez? nehogy a bálbevételböl kelljen az elégedetlen vendéglősnek tán kárpótlást adni, készek voltunk inkább drága pénzért megenni ételmaradékait! Igaz! hogy ezzel gyomrát senki sem terhelte meg, mert nem volt mit enni, de annál dúsabb szellemi élvezettel kárpótolt az éjfélen túl is tartott táncz és mulatság, mely a házi ruhákban megjelent nők háziassága által — köszönet nekik érte •— oly kedélyessé és családiassá varázsoltatott, hogy végéről hallani ki sem akarván, hajnal hasadtával csak félbe szakítani lett szabad azért, hogy ennek márczius 5-én ugyan e helyen „piknik“ czím alatti folytatásához mindenki elkészülhessen ,éé mint mondtuk, úgy tettünk; márczius 5-én esti 7 órakor a dúsan megrakott asztaloji kellemes kilátást nyújtván, a zene felharsanására teljes mértékben nyilt meg a jó kedv, melyet a nő sereg által előbbi estén meghonosított házias fesztelenség és családiasság nemcsak világos kivirradtig folyvást egyenlő legmagasabb hangulatbau birt fentartani, hanem a piknik résztvevői fáradságot még ekkor sem ismerve, délután 5 órakor a megizlelt fesztelen és házias társaság- hozi vonzódás által összehozva, legnagyobb részben találkoztak a vasárnapinál több s jobb kilátást nyújtó maradék éckekkel még most is jól rakott asztalok megkönnyebbítésére ! íme t. szerkesztő ur, ezekből fogalmat alkothat magának a leginkább ha még azt is tudomásul veszi, hogy pár órai szerény egy asztal paskievichnál egyéb kártya ezen összes idő alatt nem volt. Minő óriási munkába és erőfeszítésbe kerülhet a török sebesültek javára százforintokat ösz- szetánczvigalmazni, mikor mi tartásiak ennyi fáradság, ennyi buzgó jóakarat mellett a török özvegyek és árvák javára talán egy fityinget sem birtunk előteremteni! (Kaptam tudósítást, de nem volt közölhető. A szerk.) — Hirdetés. A szegzárdi kir. ügyészség részéről közhírré tétetik, miszerint a felügyelete alatti központi börtönhelyiségben a fegyenczek által folyó évi január hónaptól fogva kosárkötö közmunka gyakoroltatván, különösen nemes füzvessző kisebb nagyobb fekete kosár darabja a nagyság szerint 15-töl 20—25 krajezárig és később részben fehér kosár is kapható és megrendelhető.. Egyszesmind felhivatnak a vállalkozni kívánók, kik nagyobb vételi üzletbe bocsátkozni akarnak, hogy magukat. a., kir. ügyészséggel a félté-, telek iránt összeköttetésbe tegyék. Végre figyelmeztetnek a megyebeli községek bírái és elöljárói, hogy a kik a községbeli lakosok valódi előnyére és könnyebbségére kosárkészleteket bizománybán eladásra átvenni kívánnak, az átvétel módja és feltételei iránt a kir. ügyészséget keressék meg. (Kéretnek a lapok t. szerkesztői ezen közlemény felvételére. A szerk.) Szegzárdon, 1878. márczius 25-én. Pap Lajos kir. ügyész.-— Márcziusi fagy. Az időjárás folytonosan télies s folyó évi márczius 28-án virradóra csont keménnyé fagyott a sár. Most már csak lesz szép május! — Eljegyzés. Abaffy Gyula helybeli fiatal ügyvédünk jegyet váltott a szép Madarász Ilka kisasszonnyal, ki Pécsett „fekete gyémánt“ elnevezéssel lön megtisztelve. — Miklósy vagy Csóka ? Ez a kérdés foglalkoztatja a színészetet kedvelő városi közönséget. Miklósy ugyanis engedélyt nyert, hogy a városban színtársulatával szerepeljen, de az egyetlen alkalmas helyiséget Csóka színigazgató vette ki, ki Bajáról készül ide. Már most ki enged, vagy szerencsénk lesz mindkét társulathoz ? — Menetrend. A gőzhajók közlekedése tekintettel á gemenczi állomásra a következő: Lefelé reggel fél 6 órakor naponként (hétfő kivételével) Zimonyig; szerdán, szombaton Orsováig. Fölfelé reggel 6 fél órakor Budapestig naponként (péntek kivételével.) Helyi hajó Mohácsig naponként este 7 órakor;1 Budapestig naponként délután 5 órakor. Szerkesztői' üzenet. — Többeknek. Köszönöm a Dán a-Földvár on irt s Bndupeiten postára adott levélben foglalt figyelmeztetést, szabad legyen azonban mentségemre megjegyeznem, hogy én, mint lapszerkesztő arra vagyok utalva, hogy megyénk társadalmi életét a maga valóságában feltüntessem s a jó valamint r o s * példa szinezetlen közlésével, ha lehet, javító irányban hassak. Hogy tehát a „Közlöny* ne legyen Duna-Földvárra nézve „kalendáriummá* arra elsörendben s kizárólag a Duna-Földváriak vannak hivatva hatni nem írással hanem cselekvéssel. Gazdasági rovat. Selyemtenyésztésünk érdekében. ügy a nemzet mint az állam pénzügyi viszonyaira oly nagy fontosságú selyem ipar alapját képező selyemtenyésztés ismertetése, terjesztése és tökéletesi- tése czéljából miként más cultur államokban, úgy nálunk is 1872. óta a földmivelési ministerium egyéb idevágó intézkedései mellett, Szegzárdon egy selyemtenyésztési intézetet tart fenn, melyről azonban épen a közönség alig bir tudomással, nem látszik feleslegesnek tehát, ha néhány szóval a tárgy fontosságáról s az intézet működéséről megemlékezem. Téves vélemény volna azonban az, hogy ezen a dunaiak által kincs gyanánt őrzött, nálunk kicsin- lett, életrevalónak nem talált eszme egyedül az azzal foglalkozó nem vagyonos osztálynak szolgál jövedelmi forrásul, mert a földbirtokosság és az uradalmak évi jövedelmét holdanként 100 írttal emeli; az alig két megyénk területével biró Lombardia lakóinak egyedül a nyersgubó termés kivitelből évenként 40--50 millió ezüst frt foly be, Angliának a keletindiai gyarmatokból 50 év alatt 60 ezer milliót ugyancsak ezen ipar jövedelmezett. Nem kívántatik a föld csökkent értéke s jövedelmének ezen gyors és biztos emeléséhez nagy tőke befektetés, igen jutányos áron ajánl a nevezett intézet alolirt felügyelősége 4—5 éves szederfákat, szívesen veszi azok eladásáróli értesítéseket és díjmentesen közvetíti az elárusitásokat, ugyancsak díjak elfogadása nélkül küldi meg az ültetési tervrajzokat, a tenyésztési s ifjitási kezelés módját, melyszerint a fák kiültetés után 2 év múlva 200 évig értékesíthető gyönge leveleket hoznak. A szoros értelemben vett tenyésztés pedig a tenyésztőtől semmi tőkebefektetés vagy munkamulasztás nem kíván, sőt kellemes időtöltést nyújt az idősb nőknek, szoktatja a gyermekeket hasznos foglalkozásra és a tenyészde előkelő tulajdonos hölgyeinknek időnkénti megtekintés által lélekemelő mulatságul szolgál. Nem kívántatik továbbá a tenyészde berendezéséhez különös épület, alkalmas arra bármely szoba, fészer, csűr, pajta, gyár, műhely, elhagyatott ház, sőt nád, vagy szalmával fedett padlásokon is jó siker tapasztaltatik, minek eléréséhez szükséges oktató könyveket a magyar korona területein ingyen küld a nevezett felügyelőség, gondoskodik a tenyésztőket górcsőileg vizsgált egészséges rekeszpetékről s azoktól a 6 hét lefolyása alatt bekötött gubókat nyers állapotban váltja be a földmivelési ministerium által meghatározott lehető méltányos köztudomásra juttatott áron, minek kifizetése illetőleg az árak megküldésénél netalán előforduló visszaélés azonnal nevezett ministeriumhoz intézendő. Minden költség vagy munkamulasztás nélkül jön a tenyésztő, vagy tenyészde tulajdonos 6 hét . alatt az épen beállt földmivelési költségek fedezéséhez, midőn azt egyébből be sem vételezhetné. Ha az olvasó megismerteti ezen jótékony állami intézettel a közelében levő tenyésztésre hivatott k-özönséget, pár év múlva midőn netalán felállított szedresét értékesítheti, okszerű tenyésztésre képesített tenyésztők leendnek rendelkezésére. Éghajlatunk állítólagos kedvezőtlenségének véleményét ha az annyit elmondott mult, a legnemesebb philippini szederfák tapasztalt buja tenyészete és annak tudata, miszerint minél mérsékeltebb éghajlati termés, a selyem annál erősebb, tartósabb s drágább, sem oszlatta volna el, megczáfolja a nevezett felügyelőség pár évi működésének eredménye, hol a legközelebb múlt normális 1876-ik évben 15 ezer kilogrammot meghaladó nyers termés folyt be, melynek szokott kitűnő minősége éghajlatunkat s népünk ügyességét, tisztaságát e“téren is oly előnyösnek tanúsítja, hogy ezen egyedül nálunk ignorált s elhanyagolt iparág meghonosítása a magas kormány más államokéhoz hasonló kitartása mellett többé nemcsak kétségbe nem vonható, de úgy a nemzet, mint az állam pénzügyi viszonyaira határozottan oly jelentékeny, hogy az valóban több figyelmet érdemelne. A tenyésztési kedv és hajlam sem hiányzik, a múlt évben egyedül ezen intézet által 37 ezer grammot meghaladó pete megkeresés folytán osztatott ki, bár némely községek elöljárói által 50—60 jelentkezett tenyésztő helyett 5—6-ról értesittetett. A folyó évi termeléshez a földmivelési ministerium a múlt évi járvány behatása alatt levő rajokból szerzett peték ragályossága elleni biztonság végett Japánból és Olaszországból elegendő mennyiségű egészséges petéről gondoskodott. Belánszkv Dezső, Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos.
