Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-17 / 11. szám
Az izraelita magyarhoz! Mindjárt tudtam, mikor a társadalmi bajaink kutatójának kezét oly helyre nyúlni láttam, hol a ■Mt társadalom testének valóban érzékeny daganata van I — mindjárt tudtam, hogy darázsfészekbe nyul. S ime, szárnyra is kel azonnal egy „izraelita magyar,“ öl- tbgeti a fullánkját, sziszeg, donog fülsértőén. Talán nem lesz fölösleges egy kis füst. Az izraelita magyar szabadelvütlenséggel, elfogultsággal vádolja a „társadalmi bajaink“ Íróját s inplicite e lapot is. Sajátságos! Az ország minis- teriumának, főkép azon férfiúnak, kinek lángeszéről és hazafiságáról a józan eszü külföld is nagy elismeréssel nyilatkozik, tetteit birálni, helyteleníteni szabad. Ez nem szabadelvütlenség, nem elfogultság. Hanem a zsidóságról azt mondani, hogy ennek nagyobb része született kereskedő, ez már szabadelvütlenség, elfogultság. A társodalom mindenféle rétegeibe behatolni, a bajokat kutatni s ha feltaláltuk, kimutatni, megróni, orvoslást keresni — ez szabad. I Ez nem szabadelvütlenség, nem elfogultság. Hanem azt mondani, hogy azok a született kereskedők nagy részben nem birnak szakképzettséggel és hogy ez kárára van a közönségnek, ez már szabadelvütlenség, elfogultság. No én megfordítom ezt a furcsa logikát és azt mondom, hogy a legnagyobb mérvben elfogultság az lenne, ha látjuk ezeknek a született és nem született kereskedőknek üzelmeit s az ebből eredő társodalmi bajokat, mégis szemet hunynánk előttök, csupán azon félelemből, nehogy elfogultsággal vádoltassunk. Pedig látjuk. — Midőn a magyar nemzet megunt oszt°tta jogait héber vallásu lakostársaival, azon czél- ból és reményben tette, hogy a különválasztó korlátok lerontásával a zsidóság lassanként assimilá- lódni fog velünk. S én a legmelegebb sympathiával szorítok kezet mindazon héber polgártáx-sammal, ki családi úgy, mint polgári életében, szívvel lélekkel igyekszik magyar lenni; sőt a mennyire lehetséges és opportunus, egyházi életében is tágít a Mózes szoros igáján. S hogy ilyenek nem kevesen vannak örömmel tapasztaljuk. De viszont nem kevesen vannak azok sem, kik a törvény nemes intentiójával nem törődve, sőt ezt fel sem is fogva, azt az erkölcsi jelleget, melylyel őseik ezelőtt évszázadokkal bir- tak, nem tudják, nem is akarják levetkezni; kik az én véleményem szerint, nem azért szeretnek Magyarországban lakni, mert itt teljes egyenjogúságot élveznek, hanem azért, mert ez a föld jó forrás, legalább ’eddig az volt a meggazdagodásra, — és ez a nép jó birka, legalább eddig az volt a nyírásra. Példákat tetszik kívánni? Ah az nagyon köny- nyü lenne! Ha elmondanám, hogy egyik-másik fa- l lusi zsidó miként lett két évtized alatt a község legvagyonosabb emberévé, pedig midőn oda ment, nem volt egyebe, mint egy viselt rőfje, és egy uj felesége ; — ha leírnám azt az ügyességet, melylyel portékáját értéken felül eltudja adni és azt az ügyességet, melylyel a neki szükséges tárgyakat, bort, búzát, bőrt stb. értéken i. lul megtudja venni; ha lerajzolnám azt az orrt, mely bámulatos finomsággal megtudja szagolni, hogy mikor kell csődöt kiáltani; — ha lefesteném azt a furfangot, melylyel ki tudja tapogatni, hogy kinek mikor szorul a kapczája és egyúttal jellemezném azt a nagylelkűséget, melylyel a szorult emberen segíteni kész: a példák egész légiója állana elő s kétségkívül maga az „izraelita magyar“ bánná meg leginkább kíváncsiságát. Sokkal jobban cselekedett volna tehát az „izraelita magyar“ ha a „jöjjön el a te országod “-féle kopott felkiáltás helyett, hitfeleinek .ilyen országot prédikál szóval, tettel és példával, hogy: vegyék tekintetbe ők is a megváltozott állapotokat s ne engedjék magukat üzérkedéseikben az eddigi szellem által vezéreltetni. Legyen meg kereskedéseikben az annyira kívánatos szolidság. Hozzák be boltjaikba a szabott árakat és vessenek immár véget annak a furfangos alkudozásnak. Győzzék meg a közönséget arról, hogy a vett áru megéri azt a pénzt, mennyi érte fizetve van. Szerezzék meg azt a tőkét, melynek semmiféle krach nem árt, az erkölcsi hitelt. Büntessék önmaguk azt, ki ezen erkölcsi hitelt comprom- mittálni igyekezik. Egyszóval hassanak oda együtt és közakarattal, hogy a közönség biztos legyen abban, hogy midőn egy zsidó boltjába lép, rászedetni nem fog: majd fogják tapasztalni, hogy a legnagyobb bizalommal és megkeresésekkel fognak megtiszteltetni ezek a született kereskedők ; a keresztény kereskedők pedig kénytelenek lesznek őket követni a jóban, mikép eddig kénytelenek voltak követni őket a roszban. Tisztelet az érdemeseknek, — megrovás, a kik ezt érdemlik: ez nem elfogultság! ■ti Különfélék. — Az állntkiállitási végrehajtó-bizottság tagjai tisztelettel felkéretnek, hogy a sorozat és egyéb előkészítő intézkedések megállapítása czéljából 1878. márczius 17-en d. e. 10 órakor a megyeházi kisteremben megjelenni szíveskedjenek. Szegzárdon, 1878. márczius 12-én. Boda Vilmos, a végrehajtó-bizottság elnöke.* — Nyílt levél nagyságos és főtisztelendö Bocsor Antal prépost plébános úrhoz. Úgy hisszük, hogy fötisztelendö- séged magánúton értesült már a közbotrányról, mit folyó hó 2-án t. P. Gy. helybeli lelkész ur a kath. temetőben, gyászisteni tiszteleti szertartás alatt előidézett. Mégis nyilvánosan is tudomására juttatni fötisztelendöségednek a botrányos tényt a közrend és századok óta városunkban fennálló hitfelekezeti jó békeség érdekében kötelességünknek ismerjük. Mondott nap délutánján ugyanis egy szegény kath. szolgalegény temettetett ref. gazdája házától. Temetésén — pár kath. rokon kivételével — mind ref. egyháztagok vettek részt, még pedig igen nagy számmal, minthogy reform, városrészből temettetett. A temetőben nevezett t. lelkész ur saját szokása szerint elölmondván a miatyánkat és üdvözletei, midőn a reform, nagy közönség ezeket ;utána nem mondá, igen természetesen, mert ö máskép szokta! P. Gy. ur fen- hangon igy nyilatkozott: számár a k ezek a kálvinisták! — Hol vette magának e fiatal ur eme jogot, hogy egy fájdalmunkat, mint a vallás balzsamforrásából csepegő ima. Ilka is ezt használta. Az ajtó nyílik és azon a virrasztás és gondtól elhalvá- nyultjarczu ifjút látunk belépni]: alig ismerni meg az előbb oly virágzó ifjú Ákost. A halvány arcz kipirul és az epedő szemek Ilkán pihennek. — Isten hozott Ákos! — küszönté Ilka a belépőt — I ma már ismét jobban érzem magamat. Az imádság gyógyító I balzsamként hat szivemre és talán örökre behegeszti a rajta I ejtett sebet; remélem, mire a tavasz megérkezik, én is újult I erővel és gyógyult szívvel térek a szabadba. — Oh Ilka és akkor teljesíted leghöbb vágyamat ? — | kérdé félénken Ákos — hányszor mondtad, hogy mint test- I véredet szeretsz. Bár már itt volna a pillanat, melyben enyém- !;> nek mondhatnálak. De újságot mondok, melyet eddig elhall- I gattam előtted, nehogy kellemetlenül hasson egészségedre. I Zsigmond elnyerte büntetését, rab Siklóson a Garayak válj rában. Ha majd teljesen felüdülsz, elmondom mindazt, mi | fogságba döntötte és trónjától is majdnem megfosztá. Hkát I hir kissé felizgatta, de uralkodott magán. — Zsigmond megkapta büntetését és ez elég, úgy hi- I szem, hogy megbánja botlásait — mond Ilka. — De kérlek fl Ákos, amennyiben közbenjárhatsz, eszközöld ki minél előbb 1 szabadlábra helyezését. Áz ország elsőrendű ifjai barátaid, I összeköttetésben vagy a Garayakkal, Bubekekkel, Kamil zsayakkal s több legelőkelőbb családokkal. — Érted mindent angyalom! kiálta fel lelkesülten Ákos. — Ismerem nemes szivedet, ki még legnagyobb ellenségednek is — mert méltán igy nevezhetem — javát akarod. Garay László úgy is felszóllitoft, hogy csillapítsam atyám, atyád és a többiek haragját és ez teljesülni fog, mert te akarod. — De im a nap már hanyatlik és nem sokára bekövetkezik az est, én távozom, meg kell tartanom az áldott János atya rendeletét, ki 7 órára már nyugalmat rendelt. Mig óhajod teljesítve nem lesz, alig foglak látni, de akkor a szerelem gyors szárnyain repülök feléd. Ezután forró csókot nyomott parányi kezecskéjére és távozott. Midőn Ákos mögött az ajtó becsukódott, Ilka mintegy önmagával beszélgetett. — Istenem, mennyire szeret ö engem, kinek meg kellett volna hidegülnie irántam, mellőztetése miatt! Oh szűz anyám, adj lángot szivembe, hogy méltóan megjutalmazhassam szerelmét! Alig végzé fohászát, János atya lépett be orvosszerrel kezében. Tisztes alakú galambősz szerzetes, ki orvosi tudományáról és vallásos buzgalmáról egyaránt hires volt. Zay- nai felszóllitására szívesen hagyta oda kolostorát, hogy gyakorolja az irgalmasság testi cselekedeteinek egyikét. Ilka neki köszönheté élete megmentését, neki lelki nyugalmát. Ilka tudta ezt; mint fiú atyjáig, úgy csüngött ő az agg szerzetesen, parancsait soha át nem lépte, nehogy megszomoritsa. János atya mint gyermekeit szerette Ilkát és Ákost és csak azt kérte Istentől, hogy addig; éltesse még, mig e két áldott lelket a házasság szentségével összefűzheti. És óhaja teljesült. Ákos fáradozása megtérné jó gyümölcseit. A történelemből tudjuk, hogy a rendek nem tudtak megegyezni a királyválasztásban; vájjon nápolyi Lászlót, vagy lengyel Ulászlót ismerjék-e el. é közben a Zsigmondhoz hü rendek egész hitfelekezetet leszamarazzon ? Mit tesz akkor, ha egy polgár ember megtorlólag visszafelel! ? A ref. közönség ön- biráskodni s visszafelelgetni nem akart, hanem maguk a jelen volt katholikusok adtak hangot nyilvánosan a közmegbotránkozásnak. A tényállás valódiságát az egész jelen volt közönség aláírásával bizonyíthatom, ha szükség lesz reá, sőt mondhatom, hogy jelen sorokat épen becsületes és köztiszteletben álló kath. polgárok egyenes felkérése folytán teszem közzé, azon szives kérelemmel, méltóztassék nagyságodnak többször emlitett t. lelkész urat e nagymérvű önmegfeledke- zéseért atyai szigorral megdorgálni s a hitfelekezetek százados szép egyetértését, jó viszonyát megzavarható ilyetén magaviseletnek a jövőben — főpásztori ismert tapintata s erélyes fellépése által jókor elejét venni. Teljes tisztelettel vagyok Szegzárdon, 1878. márczius 7-én. Nagyságodnak alázatos szolgája: egy ref. egyháztag. — Nyilvános köszönet. Faddról írják nekünk: Engedje meg, hogy becses lapjában adhassak kifejezést őszintén érzett hálámnak ama kegyadományért, melyben a faddi r. k. szegény iskolás gyermekeket részesítették a faddi hangversenyen közreműködött úrnők és urak, midőn a bejött tisztajövedelemböl 16 frt 98 krt o. é. oly feltét alatt juttattak kezemhez, hogy ezen összegen a szegénysorsu gyermekek számára szükséges iskolai könyveket vásároljak s azokat köztük kiosszam. A szegények mindenható atyja legyen jó tettüknek bő jutalmazója! T. szerkesztő urnák alázatos szolgája: Hanny Gábor plébános. — Károly foherczeg elhunyta alkalmából a megye és városházán a gyászlobogó kitüzetett, jeléül, hogy az uralkodó bánatában a megye és székvárosa osztozik. — Tolnáról Írják nekünk: Szivemelő látvány az, midőn a hazafiak legjobbjai iránti kegyelet nyilvánul és pedig oly módon, hogy hazánk legnagyobb értékű ügyében alkalmaztatik az ércznél szilárdabb emlékoszlop. Ily sziv- emelö kegyeletes ünnepély tartatott Hidgyán f. hó 14-én a fent- álló magasztos szokás szerint. Az 1856-ik év márczius 6-án öröklétre szenderült néhai jeles hazánkfiáért Bezerédi Be- zerédj Istvánért a hidgyai diszes templomban ugyanis .éven- kint megtartatok az évfordulati gyászünnepély, reá követke zö alkalmas napon pedig az elhunytnak legkedvenczebb intézményében a pusztai népiskolában ugyanezen emlék örökítésére megtartatni szokott a vizsga, mely a vagyona, úgy mint hazafias erényei örökösnőjének Bezerédj Etelka úrnőnek legkedvenczebb ünnepélye szokott lenni. így történt ez az idén is Péchy József prépost, tolnai plébános mint iskolaigazgató elnöklete alatt számos a vidékből összesereglett főleg gazdatiszti, papi és tanítói karbeli vendégek jelenlétében. A 101 főre menő fi és leánytanonczok jeles feleletei a törvény által előirt tárgyakból F. Fehér Márton Szt.-Fe- renczrendü áldozár, házikáplán buzgalmáról tesznek tanúságot, ki ezen iskolában, melyben az ifjúság 5 osztályba so- roztatik, a tanítói tisztet a legsikeresben vezeti 20 év óta, miért is a puszta egész vidéke hálás érzelemmel viseltetik ezen ernyedetlen szorgalmú és lelkes tanító-áldozár, valamint az ezen iskolát nagy áldozattal fentartó úrnő iránt. A közmegelégedésre bevégzett vizsgát a töldesiirnö asztalánál adott magyar vendégszeretettel fűszerezett ebéd követte, melyen, felesleges mondaui, szívélyes felköszöntések mondattak a lelkes népnevelés barátnője, úgy a majdan leendő örökösök Bezerédj Pál és Andor urakra, a buzgó tanítókra és másokra. Adjon az ég e megye minden pusztájának ilyen az emberiséget nemesitő intézményt, gyarapító birtokost, illetőleg a birtokosnak szivébe ily nemes érzelmet! — Csóka Sándor színigazgató jelenleg Baján működő társulatával f. é. márczius 21-én városunkba érkezend s szereplését márczius 23-án meg is kezdendi. A „Baja“ ismertetései nyomán a színtársulatot közönségünk megérdem- lett pártfogásába ajánljuk. mindent elkövettek szabadon bocsáttatására és ki is vitték, hogy néhány hó múlva szabadon bocsáttatott azon föltételek alatt, hogy eddigi életmódjával szakit és az országnak királynét ad s az ország ügyeire több gondot fordít. A nemzet e szigora használt Zsigraondnak, mert botrányos életmódjával felhagyott és több figyelemre méltatá a kormány ügyeket. De mi volt a büntetés azon fájdalmakért, melyeket ö másoknak okozott; de türelem! Zsigmond még súlyosabban is bűnhődött. Zsigmond a Borbálának már fogsága előtt és most ki- szabadulása után a rendeknek adott szavához híven, a rendeket tanácsra hívta össze, hol is azoknak beleegyezését kérte Cilley Borbálával való házasságára. A rendek beleegyeztek. Elhatározták, hogy követség menend az ország legelőkelőbb emberei közül Bubek Detre, még akkor nádor és Garayval élükön, kik Zsigmond Magyarország királya számára Cilley Borbála kezét megkérnék. Elhagyom a fényes követség leírását, elég róla annyit megjegyezni, hogy királyi volt, az eredménye pedig, mint a történelemből tudjuk, szerencsés. * * * VII. Valamint a tikkadt virág a nyári eső után újra felemeli lehajtott kelyhét és ismét egész pompájában virít:úgy Ilka is betegségéből fellábadva, szűzi tisztaságának és ifjú szépségének teljes tökélyetességében virult ismét. Sebzett szive gyógyult és halvány arczán ismét az élet viruló rózsáit találjuk. Ily szép Ilka soha sem volt. Már nem volta gyönge nő; a fájdalom megedzé szivét és nyugodtan viselé el azt. Oh hány oly nő van, ki arra látszik teremtve lenni.
