Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-17 / 7. szám
7, szám. Szegzárd, vasárnap 1878. február 17-én. Hatodik évfolyam. ülegjclcn: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a .tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felckezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönyé. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Egy jó törvény a papíron és az életben. (Ajánlva a kir. tanfelügyelő ur és az iskolaszéki tagok figyelmébe.) Nem éppen régen lett közzétéve a m. kir. vallás és közoktatásügyi ministernek az országgyűlés eíé terjesztett jelentése a tanügynek 187 5/6 évi állásáról. E jelentésnek több ismertetését olvastam, — mindenik ismertető elmondja a maga jegyzéseit népiskolai ügyünk jelen állása s a nem egészen kielégítő eredmény felett, a nélkül, hogy tüzetesebb vizsgálatába bocsátkoznék azon okoknak, mik a népnevelés útja elé gátot vetnek, daczára a törvény jó voltának s a valódi komoly iparkodásnak elébbre vinni a népiskola ügyét. Én megkísértem az életből vett s saját magam által észlelt néhány tapasztalatot nyilvánosságra hozni, — talán felköltik azok ügybuzgó tanfelügyelőnk figyelmét s iparkodik e-félszegségeket legalább a maga tanügyi kerületében, ba megszüntetni nem is, némileg mérsékelni. ' Az okok, melyek népiskolai ügyünk fejlődési útjában gátul állanak, semmiképen nem a törvényben keresendők, a törvény egyike legjobb törvényeinknek a papiroson; hanem keresendők részint a tanügyi kormányzatban, részint a törvény idealistikus felfogásában, részint a végrehajtás hiányosságában. Nézzük ez okokat egyenként. Hogy a. tanügyi kormányzat hiányos volt a múltban, azt maga a minister ur is elismerte, midőn a népiskolai hatóságokról szóló törvény megalkottatása által minden megye élére külön tanfelügyelőt állított, sőt némelyikbe kettőt is látott szükségesnek alkalmazni. Hogy miként hajtatott végre ez a törvény ? arról majd alább lesz szó, rajost tovább menve azt mondom, hogy daczára e törvény életbelépésének, a közoktatási kormányzat még] most is hiányos és úgy a mint van, ^eredményt alig Is fog többet mutatni. Oka pedig ennek az lehet, bogy a mi oktatásügyi ministeriumunk is, bele esvéi a többi ministeriumok hibájába, a nagy szabású államok mintájára roppant nagy aparatussal dolgozik s alantasait még a pro- vinczián is annyira elhalmozáa munkával, hogy azok a felsőbb helyre leendő jeleiét és tételek által elfoglalva lévén, alig-alig érnek rá abban a dologban valamit lendíteni, a mire csakugyan fel állíttatott a tan- felügyelői intézmény. Nem vblt&m ugyan még tan- felügyelői irodában; de azt sejtem, hogy a tanfelügyelő urak nagyon el lehetnek a statistikai adatok összeállításával foglalva, mért másképpen jutna idei,ük az is kólák at. meglátogatni s személyes megfigyelésük álta] szerezni tudomást a vidéki népiskolai ügy állásául, mit most még a leg-. buzgóbbról is csak úgy ritkaságképpen hallunk. Hogy minő komplikált lehet munkájuk, azt a fölebb emlitett ministeri jelentés egyik ismertetéséből olvasom, melyben az állittatik, hogy a feltett kérdésekre adott s egymástól elütő feleletek mifitt, egyik-másik pontról biztos tudomást szerezni nem lehet; de következtethetem saját tapasztalásomból is. Ugyanis a felekezeti iskolákhoz is megérkeznek ezen kérdések, a tanügyi bizottságokban láttam azoknak összeállítását és ismerem az összeállítás minden nehézsége mellett is az adott felekezeteknek nem egészen megbízhatóságát, láttam ezenkívül a népmozgalmi tabelláknak legújabban csinált czifra alkotmányát s mindezekből arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon sok felesleges ember lehet még most is ott a központon, kiknek alig van egyéb dolguk, mint újabb és újabb -mintáknak (holott a régi népmozgalmi minta egyszerűsége mellett ép úgy megfelel a czél- nak, mint ez az uj) kigondolása, mint ez a kereskedelmi ministeriumban az újabb meg újabb levélbélyeg minták, pósta trombita alakok, paszamántszinek, egyenruha divattervezések virágzó birodalmában napirendben van. Az oktatásügyi kormányzatnak nem a külön-különféle uj rubrikák feltalálásában, azoknak a tanfelügyelőktől leendő bekövetelésében kellene kulminálnia, hanem abban, hogy a meghozott jó törvény mikénti végrehajtásáról venne szigorúan számot alantasaitól, majd akkor menne elébb az iskolaügy. Kevesebb statistikai adat bekivánás tehát! de annál inkább való számonkérése az iskolák meglátogatásának, ez volna az első javítás, minek biztosan lehetne eredményét remélni. A második gát, népiskolai ügyünk haladásának útjában a törvénynek ideálistikns felfogása. Mi magyarok mindennel igy vagyunk . j . akarjuk a külföldet mindenben utánozni, nem tekintve az el nem palástolható különböző miveltségi állapotra és e miatt leszünk néha épen a külföldnek nevetséges majmolói. Nem kicsinylem nemzetünk fejlődési képességét ; sőt még nem is szégyenleni hátramaradott- ságunkat, a ki nemzetünk történelmét ismeri: nem pirulhat miveltségi állapotunk jelen állása felett, mert nincs nép Európában, mely a művelődésben rövid 50 év alatt annyit haladott volna, mint a magyar és mégis azt mondom, óriási a különbség sok tekintetben köztünk és a miveit nyugoti nemzetek között. Nem is lehet ez másképen. .... A miveltségi fejlődésnek épen úgy megvannak a maga pliásisai, mint bármely más dolog, vagy épen természeti tárgy fejlődésének, azt erőltetni, rohamosan eszközölni a leTÁRCZA. Zsigmond. — Történeti beszély. — (Folytatás.) A derék Zárdy és Ákos még tovább is folytatták a beszélgetést, de miután Ilkának uj imádójával megismerkedtünk, térjünk ismét vissza Zaynára. IV. Ilka csinosan és kényelmesen bútorozott dolgozótermó- ben ül rózsafából készült himzöasztala mellett öreg dajkája a jó Mártha társaságában. Hímzését félbeszakítva, bnsongó szemeivel a messze távolba néz. Minden csendes, csak a néha-néha ajkáról elröppenő sóbaj zavarja a némaságot; végre is a jó Mártha szollal meg. — Drága úrnőm, gondolataid ismét távol, nála téve- deznek, pedig aligha megérdemli. íme már egy hónapja, hogy felénk sem nézett. De különben is nekem nem tetszik; egész lénye állhatatlanságot, titkolt ravaszságot árul el. Higyj nekem kedves Ilkám, ki téged még mint csecsemőt karjaimon ringattalak, ki drágább vagy nekem ősz fejemnél: idős vagyok és az idő sokra megtanítja az embert. Ritkán szoktam csalódni embereimben. De továbbá ö idegen, ki tudja meddig marad még szép hazánkban? és édes úrnőm, elhagynád érte atyádat, anyád sírját, szeretett hazádat? De látom, kellemetlen hurt penditék. És midőn látta, hogy Ilka könyüt töröl szeméből, megbánta a mondottakat és könyár közt kért bocsánatot, majd másra térité a beszédet. — Zárdy Akbs, mint Ígérte, ma megjö és-----------— Oh hagyd el édes Márthám — szakitá őt félbe Ilka — említése is fájdalmat okoz szivemnek. — Talán megbántotta? Vagy talán gyűlöli, titkos- ellenséget látván benne? De hisz nem csinosabb, nem kedvesebb-e Zsigmondnál ? emelé a szót Mártha Ákos mellett. Lelkemre, ilyen derék fiatal embert keveset ismerek a deli ifjakban különben oly gazdag hazánkban. Nem karcsubb-e Zsigmondnál? nem sugároznak-e szelidebben szemei? Nem bátor és vitéz-e? ki már annyi tornajátékban vágtatott győztesen a porondról. Régi nemes, gazdag stb. de mi kell még több ? Tehát miért idegenkednél tőle ? — Oh nem gyűlölöm Mártha — feleié Ilka — de kérlek hagyj fel szavaiddal, melyek mindegyike nyílként sebzi szivemet. Edddig titkoltam, de most, hogy homályos gondolataidat tova űzzem, egy titkot fedezek fel előtted, melyet kettőnkön kívül senki sem tud. Most tíz napja, hogy Ákos itt volt; én épen a kertben sétáltam és teli tüdővel szívtam az illatos alkonyi levegőt, midőn egyszerre lépteket hallok, hátra tekintek és im meglepetésemre Ákos állt előttem. Jó ideig álltunk szótlanul egymással szemközt, én nem szóltam, nehogy hangom rezgése elárulja belső izgatottságomat — mert már szemeiből olvasám a mit mondani akart; végre megszólalt és miután bocsánatot kért alkalmatlankodásáért, szive szerelmét tárta fel előttem. De mintha a felelettől félt volna, be sem várva azt, rögtön tova tűnt, csak annyit mondva, hogy tíz nap múlva ismét eljö, ajkamról hallani az üdv vagy balál igéjét. Oh Mártha! te nem tudod, mennyit szenvedtem azóta. Álmaimban ö jelent meg Zsigmond kardjától véresen. Egek! még most is borzadok — és előttem kardjába dőlt. Valóban nagyon nyugtalan vagyok. Ma kell eljönnie és én Istenem, mit feleljek neki? Te ugyan azt tanácslod, hogy legyek az övé, oh de szivem hangos dobogása mást sugall. Szivem, életem Zsigmondé. Alig ejté ki az utolsó szavakat, midőn a kapus kürtszava vendéget jelentett. Ilka másik terembe sietett, hogy az udvarra nyíló ablakon át a vendéget megláthassa. Midőn a jövevényt kísérőjével megpillantó, örömittasan tánto- rodék vissza. De rögtön magához tért és mire Mártha belépett, már ismét élénken forgolódott, csak a pirt felváltó halaványság arczán engedé sejtetni, hogy vagy kedves, vagy rettegett egyént látott, Zaynai épen vadászaton volt, a vendéget tehát a várnagy fogadta. Zsigmond — mert ö volt a jövevény — rögtön bejelentető magát Ilkánál, mit az úgy is érte repeső szív nem tagadhatott meg. — Ilka! — Zsigmond! S egymás karjaiba borultak a szeretők. Zsigmond- a szokottnál halványabb volt, mit az első ölelések után azonnal észre is vett Ilka. Zsigmond okul a hosszantartó terhes lovaglást és meghűlés következtében öt néhány napra ágyba szegzö betegséget hozta fel. Az Ilka részéről tett szelíd, inkább tettetett szemrehányás után élénk előadással festé le az utazás viszontagságait, beszédét nem hiányozható kalandok közbeszövésével fűszerezve. Ilka leheletét visszatartva
