Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-22 / 51. szám
iskola I hogy ezen intézetek szinte azon tanodák közé sorozandók, melyek jeles eredménnyel oldották meg a maguk elé tűzött feladatokat. Továbbá ugyancsak itt említendő fef a Duna-Földváron és Szeg- zárdon, szakképzett nevelők vezetése alatt fennálló két kisded-óvoda, melyek szinte teljes mértékben megfeleltek hivatásaiknak.! S ha most már ezen intézeteket is az elébb megbeszélt különféle felekezeti és községi jellegű iskolák számához hozzáadjuk: úgy az 1877/8. tanévi állapotok végeredménye teljesen előttünk fog állani | kimondhatjuk, hogy megyénknek 200 oly nyilvános tanintézete van, a mely 318 tanteremmel s ugyan - anynyi tanítóval rendelkezve, midőn fáradhatatlanul és a győzelem szilárd reményével küzd a nemzeti népmüvelődés nagy eszméiért; egyúttal azon kilátást is biztosítja, hogy rövid pár év múlva, az országnak most e tekintetben előlálló törvényhatóságaival, az elsők között fog a babérért Tolnavármegye versenyezni. Kivonat a székes-fehérvári 1870-iki országos kiállítás általános szabályzatából. 1. A székes-fehérvári 1879-iki országos ipar , terinény- és állatkiállítás József föherczeg 0 cs. kir. Fenségének fö- védnöksége s Fehérmegye és Székesfehérvár köztörvényhatóságának pártfogása alatt áll. 2. A kiállítás szellemi részére, nevezetesen az intéző és vezénylő közegek közti érintkezésre vonatkozó levelezések: „Az országos kiállítási végrehajtó-bizottság elnökségéhez Székesfehérvárott“ intézendök. 3. A kiállítás Székesfehérvár területén a polgári lövölde és méntelep helyiségeiben s ezek szomszédságában levő szabadtéren rendeztetik. A kiállításra rendelkezés alatt áll 4282 Q méter fedél alatti tér — és pedig a méntelep helyiségeiben 3813 □ méter, a lóvéidéi helyiségekben 471 □ méter; — továbbá 40748 □ szabadtér — és pedig a méntelep udvaraiban 19611, a méntelep udvarain kívül 17526, a polgári lövöldében 3611 □ méter. Szükség esetén asza- badtéreken ideiglenes épületek emeltetnek. 4. A kiállítás 1879-ik évi május hó 10-én nyittatik meg I tart bezárólag junius hó 15-ig. — Az állatkiállítás junius hó 1-én nyittatik meg s tart a kiállítás bezártáig. 5. Kiállíthatók Magyarhon és kapcsolt részeinek erre méltó mü- és terményczikkei, szépművészeti és régészeti tárgyai, tanszerei és iskolai munkálatai, állatai, gép- és gazdasági eszközei; kizárva csak a robbanó és tűzveszélyes tárgyak vannak. Elfogadtatnak külföldi gyártmányok is, de ezek kiállítási díjra igénnyel nem birnak. 6. A bejelentések 1878-ik évi julius hó elejétől egész 1879-ik évi márczius hó 1-ig fogadtatnak el; az ezen határidőn túl bejelentett tárgyak elfogadása iránt — a menynyiben a tér engedi — a végrehajtó-bizottság esetröl-esetre határoz. 7. A kellő időben bejelentett tárgyak 1879-ik évi április hó 20-ig küldendők be. 8. A kiállítás tisztajövedelme országos, megyei és városi jótékony czélokra fog fordittatni. 9. A kiállítóknak a szokásos bejelentési iv megküldetik. A haza összes vasúti vonalain nyerendő szállítási ár- kedvezmény a kiállítókkal annak idején közöltetni fog. 10. A térdíj fele a tárgyak bejelentésekor, a másik fele a tárgyak beküldésekor fizetendő: éspedig a kiállításra rendelt termekben és szobákban: 1. a) szabadon álló tér □ méterenként . . 4 frt — kr. b) fal mellett egy folyó méterért 1 ‘A méter magasságig. . ! ..............................2 frt — kr. c) ugyanaz 1 'A méternél magasabb, a 2 frton kívül még . . . ,.........................1 frt — kr. 2. Folyosókon 1 folyó méter: a) l'A méter magasságig.............................1 frt — kr. b) annál magasabb még...............................— frt 50 kr. 3. Ideiglenes épületekben Q méter .... 2 frt — kr. 4. Szabadtéren Q méter . •.............................1 frt — kr. Asztalokat a bizottság díj nélkül ád, a kiállító csak az elfoglalt térséget fizeti. Kívánatra a bejelentő terhére állványok is készíttetnek. 11. A kiállítóknak jogukban áll, czégjük vagy nevük után azon bárminemű segédmunkások neveit felirni, kik a kiállított tárgyak készítésénél kitűntek 12. A kiállítás 17 csoportra osztatik, a következő osztályozással : I. Erdötermények és félkészitmények — nehezebb fa-ipar. II. Bányatermények és félkészitmények — nehezebb érczipar. Nemkülönben üveg-, gyurma-, agyag- és kő- ipar. III. Mezőgazdasági termények és félkészitmények, kert-ipar. IV. Malomipar és élelmiczikkek. V. Szeszipar, borok és egyéb szeszes-italok. VI. Fonó-, szövő ipar ruházati tárgyak. VII. Háztartás és bútor ipar. VIH. Vas-ipar. IX. Nemes érez, nemes kő- és fémipar. X. Bőr-, csont- és kaucsuktárgyak. XI. Müipar és zenészed tárgyak. XH. Közmívelődési tárgyak, tanszerek, tudományi és szépművészeti tárgyak. XIH. Gazdasági eszközök, iparos szerszámok és kézi gépek. XIV. Gépek, gőz-, viz- és lóerőre. XV. Halászati, hajózási és vizépitészeti tárgyak. XVI. Állattenyésztés, állatkiállítás. XVH. Régészeti tárgyak és műemlék-kiállítás. 13. Minden kiállítónak joga van külön képviselőt tartani. Egyébiránt a kiállítás minden mozzanatáról a „Székes- fehérvár“ czímü lap, mint a kiállítás hivatalos közlönye gyors és hiteles tudósítást adand. 14. Az orsz. magy. iparegyesület javaslatkép bírálati szabályokat dolgozott ki, a bírálati rendszer és a kiosztandó érmek, illetőleg okmányok tárgyában. 15. A kiállítók s ezek munkásai, valamint a rendezésnél közreműködő tagok állandó szabadjegyet nyernek. — A látogató közönség részére érvényes 50 kros bemeneti-jegyek adatnak. Beigazolt munkások és 14 éven alóli gyermekek, ipartanonezok és szolgálatban levő katonák (őrmestertől lefelé) féláru jegyeket nyernek. Ünnepélyes alkalmakkor a beléptidíj 1 frt. 16. A kiállítók, ha kötelezettségeiknek eleget tettek, tartoznak tárgyaik eltávolításáról a bezárási naptól számítandó 20 nap alatt intézkedni; ezen időn túl el nem vitt tárgyak a kiállító terhére beraktároztatnak. 17. A kiállitottt tárgyak tűz elleni biztosítását — a kiállító terhére — a végrehajtó bizottság eszközli. Az 1879-ik évi székesfehérvári országos kiállítás végrehajtó bizottságának 1878-ik évi április hó 3-án tartott üléséből. Manhold Antal, Havranek József, Gr. Zichy Jenő, kiállítási titkár. kiállítási h. elnök. kiállítási elnök. Különfélék. — Elüljáróságválasztások. A központi járáshoz tartozó községekben a képviselő s elöljáró választások a következő napokra tűzettek ki. 1878-ik deczember 27-én Harczon és Öcsénybon d. e. képviselő választás, d. u. elöljáró választás; 28-án Agárdon és Decsen d. e. képviselő vál. d. u. elöljáró vál.; 29-én Pilisen és A.-Nyéken d. e. képviselő vál. d. u. elöljáró vál.; 30-án Mözsön d. e. képviselő vál. d. u. elöljáró vál.; 31-én Várdombon és Báttán d. e. képviselő vál. d. u. elöljáró vál. 1879. jauuár 4-én Bátta- széken és Tolnán d. e. képviselő vál.; 5-én ugyanott elöljáró vál.; 7-én Szegzái’don képviselő vál.; 8-án ugyanott elöljáró vál.; 9-én Szedresen és Simonmajoron képviselő és elöljáró választás. A választásoknál R. B. szolgabiró és N. J. segédszolgabiró felosztva elnökölnek. — Gyújtogató*. Szakály József szegzárdi lakos házát e czélra elkészített gyújtó eszközzel e hó 17-én éjjel 11 órakor valaki meggyujtá, mit a még ébren lévő szomszédok segítségével rögtön eloltottak. A tettest lesik és várják. — Tauczvigalout. A tűzoltók tánczvigalma alkalmából kiadott meghívók a következőleg hangzanak: A szegzárdi önkéntes tűzoltók tánczvigalma az urodalmi nagyven déglö termében 1879. évi január hó 18-án. Kezdete 8 fél órakor. Beléptidíj 1 frt 50 kr. Családjegy 4 frt. Jegyek előre válthatók Schibinger Antal, Patits Ágoston és Goldberger Mór uraknál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtattatnak. A rendezőség lapunk utján felkéri mindazokat, kik tévedésből netán meghívót nem kaptak, hogy jegyeik átvétele végett Patits Ágoston egyleti pénztárnoknál jelentkezni szíveskedjenek. — Egy tíz krajezóros ostorért három emberélet. L. Gy. kir. bírósági végrehajtó folyó évi deczember 16-án Várdombra ment, hogy ott többrendbeli végrehajtásokat teljesítsen, magával vivén Csekei József központi gyalogfog- lyárt fedezetül. A várdombi korcsmába szállva, dolgai után látott, hátrahagyott kocsisának ostora azonban ezen idő alatt eltűnt. Az ostor eltulajdonításával a korcsmában nagyszámban jelen levő bonyhádi német fuvarosokat gyanúsította, kik Mohácsról sót szállítva, oda szinte betértek. A vele levő foglyár magára vállalta a tettes kinyomozását; hivatalos eljárásának azonban perpatvar s utóbb az lett következménye, hogy az egyik német fuvarosjarezon ütötte, a többiek pedig megrohanták s ütlegelni kezdték. A foglyár szorongattatá- sában fegyveréhez nyúlt s támadói közöl kettőt revolverével lelőtt. Az egyiknek a golyó jobb lábszárcsontját zúzta össze s a lábon egészen keresztülhatolt; — a másikat köldök táján találta s azon is a golyó egészen átfuródott. A két fuvaros eleste azonbau jel volt az általános támadásra, melyben már Várdomb községbeliek is résztvettek i a foggát kifejezte — „kancsal szemű, púpos hátú, ragyás arczu b ferde lábú“ jegyesem egészségére emeli és üríti ki, azt kívánván, hogy az Isten minél előbb szabadítson meg tőle — adja vissza józan eszemet és szabadságomat. Már — engedelmet kérek — ez még is borzasztó sok volt. Megvallom igazán, a bátorság nem nagy erényem, de midőn ez az égbekiáltó sértés történt közvetlen jegyesem és közvetve én ellenem, akkor még azt is elfelejtettem, hogy — félek. Mint a sebzett vadállat ugrottam fel s rohantam Kálmán felé és bizonyosan arczul csapom, ha fel nem tartóztatnak; így csak Ígértem azt. Es ö? tf 0 a helyett, hogy mentegette volna magát, Ígéretemet köszönte szépen, úgy vette, mintha meg is kapta volna s felszedvén sátorfáját, eltávozott. Társaim, szintén követték öt, miután belátták, hogy mulatságról többé szó sem lehet. Alig maradtam magam, dühöm már is csillapult; észjárásom visszatért rendes kerékvágásába. Kezdtem a következményekről gondolkozni. Mi lesz ennek a vége ? Kálmán bizonyosan kihiv. Hisz ez világos potoniitést csak nem tűr el szó nélkül! De hogy is lehettem én ilyen örült? Hátha csak tréfált? Hiszen már többizben mondta, hogy „Mártha bizony nem szép“ — és akkor mindig tréfált. De ma egész komolyan beszélt. Hátha komolysága csak tettetés volt? Pedig bizonyosan az volt, ő engem nem akart sérteni és én! — — — gorombán rá támadok, megbántom öt, megsértem pedig okom sem volt reá.-------Most már félni kezdettem. Mi l esz ebből? E kérdést még fel sem tettem, már két társam vissza jö és Kálmán megbízásából felszóllít, hogy miután én őt durván megsértettem, adjak neki elégtételt. — Oh! én szívesen kérek tőle bocsánatot. — Azzal nem elégszik) meg. _. De csak nem akarja, hogy megverekedjünk! — Sőt igen, határozottan odautasitott, hogy neki vért szerezzünk, mert ő vért akar látni akár a tiedből, akár az övéből. E perezben lépett be újra kettő társaim közöl, kik hallván a végső szavakat, azonnal segédeimül ajánlkozónak Ígérve, hogy majd ők Kálmánnal személyesen elintézik ezt az ügyet békés utón. Szivem nagyot dobbant örömében. Hiába csak nincs jobb a csendes békességnél. Szívesen fogadtam ajánlatukat. Kálmánnal azonban semmire sem tudtak menni, neki minden áron vér kellett. Resteitcm gyávaságomat, de bevallani nem mertem; s mivel Kálmán a bocsánatkéréssel meg nem elégedett, nem maradt egyéb hátra, mint megnyugodni a segédek végzéseiben. \ Ugyanaznap esti 6 órákor találkoztunk a Piripócs melletti erdőben. Segédeink mindenről gondoskodtak, pisztolyokról, levelekről, orvosról.-------Hogy mit éreztem, nem tud om elmondani, de anynyit bizonyosan mondhatok, hogy félig eszemet vesztettem. Mint egy gép foglaltam el kijelölt helyemet s miután az élsö lövés engem illetett, magarp Isten kegyelmébe ajánlva, a harmadik tapsolásra felkaptam pisztolyomat-------egy durranás és Kálmán nagyot kiáltva összerog yott. Velem fordult egyet a világ. Hogy mikép értem haza, nem tudom; de arra már emlékezem, hogy otthon Mártha papája azt súgta fülembe: „pompás lövés volt.“ Társaim másnap meglátogattak, értésemre adták, hogy Kálmán nem halt meg, csak megsebesült s hogy egészségének helyreál|ítása végett fürdőbe utazott. Az elégtétellel különben megelégszik, Én pedig — természetesen csak úgy magamban — megbocsájtottam neki azt a kínt, melyet nekem a párbajjal okozott. Meglátogatott Mártha papája is és kijelenté, hogy ha leányának kedve van hozzám jönni feleségül, hát már most — ö nem bánja — elvehetem. Szegény Mártha! egészen el is feledkeztem róla a miatt a duellum miatt; s csak most jutott eszembe, hogy miért nem akarta a papa ezelőtt nekem adni leányát. Hála Isten! volt párbajom is, el van hárítva minden akadály. — Örömöm most annál nagyobb lett. Márthának természetesen volt kedve hozzám jönni s most már mint édes, kedves feleségem hallgatja Kálmán mentségét. — Igazán mondom, a mi ama névnapon és azóta történt, az mind kicsinált dolog volt — folytató Kálmán. Megtudtuk mi akadályozza boldpgságtokat, azért összebeszéltünk: én megsértem Márthát, társaink piszszegtek, hogy téged ingereljenek, kihívtalak, te rám lőttél, csakhogy ólom golyó helyett kenyér golyóval, én játszottam a sebesültet s mint ép egészséges mentem fürdőre, a hova menni úgy is szándékozóm. Társainkból minden szükséges személy kikerült, az orvost is egyik társunk képviselte, másikat pedig kémül küldtük a papához, hqgy panaszoljon be téged s hívja magával, hogy — ha lehet — akadályozza meg a párbajt, jól tudván, hogy ha eljő is, megakadályozni nem fogja; -rr ez árulkodással különben azt akartuk elérni, hogy vegyen a párbajról hivatalosan tudoipást, Tervünk, hála Isten teljesen sikerült! S ezért ugy-e megbocsájtanak nekem, Mindketten kezet nyújtottunk Kálmánnak. —- Csak arra kérem önöket — szólt Mártha — vigyázzanak, hogy ezt a tréfát a papa meg ne tudja! Sögi.
