Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-01 / 48. szám
lekedési vonalhoz közelébb laknak, valamit csakugyan segíteni; de mit tegyenek azok a szerencsétlenek, kik mind a Dunához, mind a vasúthoz már most is majdnem két napi járó földnyire laknak ?! ? Az ilyen szerencsétlenek vagy nem tudják egyáltalában semmiért haza szállíttatni a szükségletet, vagy oly árért csupán, hogy inkább megadják azt a fáért, mit az élelmes konsorczium patikai áron ugyan, de még is hozzájuk szállíttat. Ily körülmények között nem csuda, ha a szegény ember teljesen kiüríti minden zsebjét, ha ugyan a legszükségesebb házi eszközök I öltönydarabok beszerzése után még talált benne maradni valami. Mindezek teljesen igazak s az életből merített keserves tapasztalatok; de mit kellene már tenni, hogy e bajokon némileg segíthessünk ?! ? Általános gyógyszer a mi bajunk ellen csak az volna, ha pénz magot lehetne vetni s ebből is lenne néha tán bő aratás; de miután ilyent még a XIX. század leleményes fői sem találtak fel: más utat-módot kellene kigondolnunk, mi által más alkalommal ennek a szomoritő állapotnak legalább némileg élét vegyük. Az nem lesz épen nagy orvosság, ha termelő képességünket emeljük, tesz ugyan ez is valamit, — mert ha nagy tömeg eladni valónk van, még is több pénzt látunk; de szerintem mások azon módok, melyeket követni kellene termelő közönségünknek a jövőben s ezek közül első gyógyszernek tartanám a gabonának lehető korai elmunkálásátselárusitását. Nálunk az aratás közönségesen úgy két héttel korábban van, mint azon országok bármelyikében, melyek velünk gabnatermelésben versenyeznek. Ha mi a gabona betakarítása illetőleg az aratás bevégzése után, azonnal a csépléshez — nyomtatáshoz látunk: ellenfeleinket a piaczon megelőzhetjük. Ki nem emlékszik rá, hogy még az idén is meg volt augusztus közepe tájáig az illendő gabona ár? és szeptember volt az (más években augusztus második fele szokott lenni) mely a gabnaárt leginkább lenyomta. Iparkodjunk tehát a piaczra jókor! ha valahol: itt bizonyára áll az az arany szabály „ki korán kel: aranyat lel.“ A második és harmadik gyógyszerről azonban jövő és utolsó czikkemben. Válasz Egy tanügybarátnak és a „Katonai önkény“ czimü czikk szerzőjének. (Lásd „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi november 24-én megjelent 47-ik számát.) Taniigybarátnak teljesen igaza van, midőn azon tanítókat, kik a „Néptanítók Lapját“ az összegyűjtés helyett idegen czélokra fordítják — felelőségre vonandóknak Ítéli. S e tekintetből ki is jelentem, hogy ha t. felkérdezö ur velem beigazolva közli az emlitett visszaélés elkövetőinek neveit: úgy én, a megye közigazgatási bizottságának fölkérésével, azonnal meg fogom tenni a kellő intézkedéseket, hogy illetők könnyelműségükért, az iskolai könyvtár érdekében vagyoni felelőségre vonassanak. A „Katonai önkény“ ezimü czikk szerzőjének pedig válaszolom, hogy nem ez az interpellatió kieszközlési módja a gyönki helv. hitv. magyar tanító katonaságtól leendő ha- zabocsáttatásának, hanem az, hogy a hadtest, ezred és század stb. megnevezésével folyamodjék a gyülekezet egyház- j megyei hatósága utján, mellékelve az érdekelt tanítónak oklevelét és azon bizonyítványt, hogy hivatalában véglegesen meg van erősítve — a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. En azt hiszem, hogy ő excellentiája készséggel ki fogja a honvédelmi minister ur által eszközöltetni az illetőnek hazabocsáttatását. Egyébiránt ha nehézség van a hazabocsátásban, egyik ok lehet, hogy jelen esetben a tanító — tudomásom szerint — nem tanképesitett; továbbá hogy csak segédi minőséggel lévén alkalmazva, a felelőség az oktatásért nem a távollevőt, de a tanítóságot is magára vállaló lelkész urat illeti azon időtől fogva, hogy az önálló tanítói állomás beszüntettetek. Részemről tehát nem látom helyén a „Katonai önkény“ vádjának hangoztatását. .Szegzárdon, 1878. november 27-én. Varnsdy Lajos, kir. tanfelügyelő. Különfélék. — Az irodalmi svindlerei. Ez a czime egy kis, alig harmadfél ives, de valóban figyelmet érdemlő röpiratnak, mely ugyan a Debreczenben megjelenő „Délibáb“ czimü lapban volt először részenként közölve, most azonban külön is megjelent. S helyesen, mert nemcsak sok jó akarattal van írva, hanem sok igazat s elég jól mond is el. Szerzője Solyom Jenő erős meggyőződéssel, bár nagyhangú frázisok és páthosz nélkül támadja meg a zugirodalmat ezt az ugynevezhetö „magasabb ponyvairodaimat“ a sikamlós és rémletes férczregények terjesztését, a kritikán alóli vidéki lapok kontárkodásait s némely „olcsó“ budapesti magyar és német, képes és képtelen napilapokat. Valóban, méltók, hogy megtámad.tassanak, üldöztessenek a tisztességes sajtó részéről és irtassanak tüzzel-vassal. Nagyon is lábra kaptak már. Szivar-boltokban, utczán, házaknál nyakra-főre áruitatják. Különösen a rémregények a házhoz hordási utón (colportrage által) teljesittetnek bizonyos vállalkozók által. — Először Dumas kalandos regényeivel kezdték s ez még hagyján; azután alább szállottak a legsilányabb genre-ig. A colpoltráge-nak mint a ponyvának is, van jó oldala: olcsón ad's megkönnyíti ahozzájuthatást még olyanoknak is, a kik különben nem vennének könyvet: mintegy feltolja magát s venni s olvasni kényszerit. Ha jót nyújtana: áldani kellene a ponyvát a köznép s a colpoltraget a középrend érdekében. De ha rosszat nyújt, épen előnyében van veszedelme s kétszeresen méltó a megrovásra és üldözésre. Ezt teszi a kis röpirat, melynek egyes részletei pl. „A ponyván árult dolgok“ — „Kalendáriom csinálok“ — „Pánszlávirodalmi vállalatok“ stb. elég jól varinak írva s méltók az elolvasásra. Ára 40 kr. — így ir a „Vasárnapi Újság.“ Mi azt hisszük, hogy saját magunkkal volnánk következetlenek s hírlapírói kötelességünk teljesítését mulasztanék el, ha a közönség figyelmét fel nem hívnánk a V. U. fennebbi megjegyzésére s az abban ismertetett helyes irányú röpiratra. Lapunk már több Ízben foglalkozott az u. n. alsóbb és felsőbb ponyvairodalommal s hosz- szabban fejtegette azon káros hatást, mely annak nyomában jár. Azonban a gyom és tövisirtás nagyon sok munkával jár! Felszólalásunknak nagyon kevés eredménye lett, mert nemcsak hogy Skultéty Jozefa férczregényeinek rémalakjai el nem tűntek a láthatárról: de sőt — épen megyénkben — a magasabb ponyvairodalomnak egy tekintélyes tisztek vesztették életüket, igy a svéd Horn vezérőrnagy, a Máinischreser ezredes, Oesbek alezredes stb. E veszteségek által indítva — bár újabban az ostromló sereg ismét szaporodott — tanácsosabbnak látták felhagyni az ostrommal, mint továbbra is a vak szerencsére bizni dolgukat, igy az elvonulás, a hadiszereknek és betegeknek elörekül- dése mellett, junius 1-én csakugyan végre is hajtatott. 7, Pest a XVII. század végén. Pest, Budának átellenében fekvő város, mely ezzel hajóhíd által van összekötve, kisebb ugyan mint Buda: de ez is vastag és magas kőfallal van körülvéve. 1526-ban Soli man, midőn 200,000 emberével Magyarországra jött, egyéb városok között Pestet is az első támadásra elfoglalta és annak egész lakosságát lekaszaboltatta. 1541-ben a törökök újra Pest alá nyomultak; de Barkóczy magyar vezér és egyébb foemberek által elkergettettek és mivel a törököknek tudomására jutott, hogy Károly császár egy Regens- burgban gyűjtött sereggel közeledik: az ostromot abba hagyták. Ugyan ez évben, a midőn Hassan bég, Ferdinand hajóhadát Budánál tönkre verte, a pestiek annyira megrémültek, hogy a várat el akarták hagyni, a mi miatt közöttük a törökök oly vérfürdőt készítettek, hogy a meggyilkoltak vére folyamként ömlött a Dunába. Ekkor veszett el Roggendor- fer Vilmos 40000-nyi seregéből is 25000, kik török fogságba jutottak s e mellett 36 vár ágyú s 150 drb középszerű is kisebb ágya is a törökök kezébe került, 1542-ben Pestet a keresztények hiába próbálták bevenni. 1602-ben egy vizen és .szárazföldön eszközölt támadás után, a mieink nem épen makacs .ellenállás után Pestet elfoglalták, egész lakosságát leölték 160 előkelő török és 120 szép nő kivételével, kik fogságba kerültek. A városban talált nagy és értékes zsákmányon kivül 12 török zászló is volt ott és a bevett város hadi néppel volt megrakva. Octob. 9-én Korsy Péter az ostromot vezetett magyar alezredes parancsnoksága alá adatott. 13 án azonban a nagy vezér sereggel jött Pest alá és a várost már ezen napon megtámadta s a következőn is erősen lövette; a mieink kirohanása az ellenség részéről számos halottat s néhány foglyott eredményezett, kik a városba hur- czoltattak. 18-án és 21-én a törökök heves rohamokat próbáltak; de a bent levő lakosság miatt kudarczczal kelle visszavonulniok. A török vezér azután még e helyet 20 napig ostromolta hiába, élelmiszere elfogyása után, november 2-án éjszaka egész táborával felkerekedett s a Duna mentében elvonult. 1604-ben a mieink a várost Ingenreuser parancsnok gyávasága folytán, daczára hogy abban 6 compania lovas és 5 zászlóalj gyalog katonaság volt, minden ok nélkül elhagyták s abba már a következő napon a budai törökök ellenállás nélkül vonultak be és a helyet megerősítették, — azt ugyan a mieink ismét visszavették, de két év lefolyása után ismét a törökök fészkelték be abba magukat. A miatt 1684. junius havában a török sereg Yácz mellett csatát vesztett, nem csak Yácz hanem Pest is a győztes keresztények kezébe került, a polákok ugyan gonoszul bántak azzal : de az ő példájukat a többi keresztény nem követte ; midőn a keresztény sereg Buda alá vonult, ezt a helyet a császári csapatok váltották meg, midőn a hajóhíd egy része elégett 1 az egész sereg Buda alól semmit sem végezve elvonult — Pest is kiürittetett és magára hagyatott. (Folytatása következik.) | újabb prófétája támadt K. V. paksi könyvkereskedő ur személyében, ki a Bensinger Zsigmond-féle fércziroda- lom silány termékeit colpoltrage által jobb ügyhöz méltó buzgalommal terjeszti. Hogy mennyire jogosult valamely üzletet kizárólagosan csak pénzszerzésre használni: annak fejtegetésébe sem kedvünk, sem akaratunk nincs belebocsátkozni : mert hisz adhat vehet mindenki úgy a mint saját érdeke megkívánja; sőt írhat és áruitathat is —az obs- cen dolgok kivételével — mindent, a nélkül, hogy pénz- szerzési módjában valaki törvényesen korlátolhatná. Azonban annyit szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy a „könyvkereskedés“ — a mi igénytelen nézetünk szerint — nemcsak pénzszerzési s az egyéni meggazdagodást elősegítő üzlet: hanem a művelődésnek, erkölcsi nemesbü- lésnek s az irodalmi tisztességes, józan hazafias iránynak olynemü hatalmas tényezője, melynek hivatását soha szem elöl tévesztenie nem szabad. Vegye figyelembe ezt K. V. ur is s hagyjon fel a férczirodalom termékeinek terjesztésével. A mint tudjuk K. V. ur a Bensinger-féle firkászat mellett Petőfi s más jelesek müveit is áruitatja. Maradjon hát meg e téren s ne zavarja össze a tiszta búzát az ocsu- val. Igyekezzék terjeszteni azt, a mi arra érdemes s ne törekedjék a tolnavármegyei Bagó Márton titulust magának kiérdemelni, mert biz abban semmi dicsőség nincs. Ennyit tartottunk jelen alkalommal szükségesnek elmondani, úgy a tisztességes sajtó, mint a nagy közönség érdekében. — Iskolaszentelési ünnepély. Mint látszik a tanügy szép lendületnek kezd örvendeni megyénkben. Minduntalan jelenthetünk valami jó hirt, mely a tanügy iránt érdeklődő egyéneket bizonyára kedvesen lepi meg. Csak nemrég közöltük a Szegzárd-ujvárosi iskolánál megejtett ünnepély lefolyását, most ismét egy másikról vettünk tudomást. Ugyanis Tolnáról irt kelettel a következőket Írják: múlt hó 12-én lett afáczánkerti tanyai iskola nagy ünnepéllyel fölszentelve. A fölszentelést az ottani ispán ur tervezte, ki ugyan e napon ülte nejéveli boldog együttlétük- nek 8-ik évfordulóját. A fölszentelést Péchy József tolnai prépost ur végezte, ki annak megtörténtével a jelen volt szülékhez igen szép hatásos beszédet tartott, intve őket arra, hogy gyermekeiket szorgalmassan küldjék az iskolába, hol olyan vagyonra tesznek szert, melyet semmiféle elem nem pusztíthat el. Az iskolát ez alkalomra ispán ur kedves neje gyönyörűen feldiszité sajátkezű leg készített virágcsokrok és koszorúkkal. Az ünnepélyt, melyre a környékbeli ■gazdatisztek és több intelligens egyén is hivatalos volt, kedélyes mulatság zárta be, kezdve ebéddel, mely alatt emlitett prépost ur több lelkes felköszöntöt tartott a tanügyre s a kedves ispán párra, kik ezen emlékezetes szép ünnepély létesítői voltak. Csak késő éjfél után oszolt szét a díszes vendég-koszorú. — Vasárnap vagyis múlt hó 7-én a tolnai f ő- jegyző ur egy szép, értékes Magyarország fali térképet ajándékozott a fáczánkerti iskolának, mely szép tett bizonnyára, nem szorul dicséretre. Éljenek a derék tanügy- barátok!! — Pécs, Győr és Sopronban felső- (polgári) leányiskola felállításán fáradoznak; a győrinél jellemző az, hogy annak ügyében az összes megyei tanítóság be íog folyni a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz. — Székvárosunk ifjúsága által, mint halljuk, egy at h 1 e ta-kl u b összeho zása terveztetik. Igen helyesen, rajta! a jó példát követni kell, mely nem fog következményében áldás nélküli maradni. — A szegzárdi sétatér engedélyezése tárgyában kiadott értesítés a következőleg hangzik: A pécsváradi kir. alap. fötisztségtől. 2757.|1878. sz. A m. kir. közalapítványi számtartóságnak Szegzárdon. A szegzárdi belső vásártérnek sétatérré leendő átalakítása a magas ministerium folyó évi 26466. számú leirata szerint oly világos kikötéssel engedtetik meg, ha a község magát irásbelileg kötelezi, hogy az urodalom birtokát képező sétatéren ültetendő fákat az .uro- dalomnak ingyen átengedik, a vásártérnek sétatérré leendő ideiglenes átengdedéséböl soha semmi birtoklás következtetést nem von s kijelenti, hogy a szóban forgó területhez az urodalom kizárólagos tulajdon jogát és hasznosítása feletti korlátlan szabad rendelkezési jogát a befásitás után is elismeri. — Erről a számtartóság azzal értesittetik, hogy közölvén a magas ministerium ebbeli rendeletét az illetőkkel, — jelentse ki nekik, hogy csak a fentebbi értelmében kiállított kötelező és ministerium által elfogadott nyilatkozat után foghatnak a munkához. Pécsvárad, 1878. évi november hó 16-án. Lejtényi György s. k. főtiszt. — Dombóvárról írják nekünk: Dombóvár községnek ez előtt három évvel, midőn jegyző változás történt, volt 1072 frt pénzmaradványa. Kap továbbá a község telkéből, fél évi bormérésböl, helypénzszedésböl, mázsáltatásból és apróbb büntetésekből évenkint közel háromezer forintot, ezentúl községi pótadó is szedetik amaz összeget megközelítő meny ■ nyiségben és ki hinné, hogy ily tetemes évenkénti összeget az elöljáróság már három éven át kezel — helyesebben elkezel, — a nélkül, hogy csak eszébe juttatnák, miszerint a bevételezett és kiadott pénzekről valahára számolni is kellene. Ennyit a község pénzügyeiről. Községi rendőrséget említeni valóságos gúny, ehez hasonlót tán csak Bosniában lehetett találni az occupatió előtt. Sajnálatra méltók mind azok, kiknek fillérei ily kezekbe jutnak és ily czélra fordit- tatnak. Dombóvár adózóinak nagy része tudja, miszerint Tolnaraegyének van számvevője, kinek a községi számadásokat nyilvántartani és átvizsgálni kötelessége; — tudja továbbá: hogy a járási tisztviselő törvényes feladata a köz
