Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-20 / 42. szám
Az ebből származó erkölcsi szép haszon bizonyára gazdagon jutalmazná az ügygyei járó fáradozást. Gyakorlati kivitele igen egyszerű, minden nehézség nélküli. A városi tanács, úgy a „népkör“ is készséggel átengedné a felolvasásra szánt időre alkalmas helyiségeit. Felolvasások történhetnének minden vasárnap, sőt szükség esetén más ünnepnapokon is, midőn általános munkaszünetelés van, pl. az esti órákban. Rajta tehát! Városunk közönsége minden időben bebizonyította, hogy a korszerű haladást pártolja, annak érdekében készséggel cselekszik és ha kell, áldozataival sem késik. Azt hisszük, ma már senki sem vonja kétségbe, hogy az emberiség annál jobban boldogulhat, minél tökéletesebben vannak az egyes szerepek elosztva, valamint azt sem, hogy minél szükebbre vonatik össze a cselekvés köre, ennek körén belül annál nagyobb siker érhető el! Városunk társadalmi viszonyainak keretébe egy ily egylet igen beleülő volna; a felolvasások által előidézett közvetlen hatással bizonyára nem egy hallgatót óvnánk meg az anyagi végveszélytől s ten- nők őt erényes, rendes és takarékosságkedvelővé. A hasznos ismeretekre alapitott műveltség terjesztésének szüksége úgyszólván egész nemzetünk jólétének előmozdítása által is indokolva van; mert hiszen jelen időben, a midőn a művelődés mindinkább terjedtebbé válik s midőn a szellem hatalma megalapítva létezik, egyedül oly nemzet tarthat igényt jövő fenállhatására, mely a tudománynak haladásával egyenlő lépést tart, ezt pedig csak akkor teheti, ha körében a műveltség nincs egyesekre szorítva, hanem osztály és rendkülönbségtől eltekintve malasztjában mindenki részesül s ezt mindenki maga is kivánja. Meg kell érteni a korszellem kívánalmait s felfogni azon állást, melyet a népcsaládok egyetemében elfoglalunk s ekkor oda törekedni, hogy a közművelődésben saját létünk veszélyeztetésével hátra ne maradjunk. liathi. Különfélék. — Postarablási kísérlet. Pár hónappal ezelőtt a bonyhádi vásáron egy különös eset adta elő magát, melyről annak idején sokat beszéltek. Az eset következő volt; egy polgár ember ökröket akarván venni, elment a bonyhádi vásárra; a város előtti hidon, két, nem a polgárosztályhoz tartozó egyén által megszóllittatott s midőn szándokát előadta, azok azt mondták neki, hogy ők egy egész falka ökröt hajtanak, mely mindjárt megérkezik; válogathat tetszése szerint s olcsó áron megkapja. A polgárember, mit sem gyanítva, késznek nyilatkozott a vásárra s az állítólagos eladók meghívására be is tért a korcsmába, hogy a marhák megérkeztéig egy pohár bort igyanak. Elfogyasztatván a rendelt bor, a polgárember a bódnltság egy nemébe esett, melyből csak orvosi segély folytán három nap múlva ocsúdott fel, de a marhák vételére szánt pénzösszeg zsebjéből hiányzott. A tettesek erélyesen nyomoztattak, azonban eredmény nélkül. Esészen hasonló sorsban részesült Szászi Dá- n'iel helybeli lakos, ki a szekérpostának Báttaszékre szállítására van szerződtetve s a fedezetül melléje adott Tóth István nevű központi járási foglyár. Folyó évi octóber 12-én az esteli órákban indultak meg a szekérpostával s Szegzárd és Várdomb között az utón egy csomagot találtak, melyet megtekintvén, abban élelmiszert és egy nagy csutorát fedeztek fel, mely utóbbi jóféle borral volt megtöltve. Hozzáláttak a csutora tartalmához, de csakhamar olynemü bódultság vett erőt rajtok, hogy a kocsis otthagyva a szekérpostát, az árokba lefeküdt, — a foglyárt pedig, ki fegyverét, dolmányját és fövegét a kocsin hagyta, félmeztelen állapotban a pilisi földeken kóborolva fedezték fel másnap a nyomozó foglyárok. Mindkettő eszméletnélküli állapotban volt s csak hódoltságuk elmúltával voltak képesek a velük történteket előadni. A szekérpostát egy utazó várdombi ember feltalálván, minthogy a kocsis és foglyár róla hiányzott rögtön Báttaszékre visszahajtott s jelentést tett a birónak, ki öt fegyveres rendőrt küldött a helyszinére s a postát sértetlenül Báttaszékre szállitatá. A puszta véletlen s valószínűleg a várdombi embernek közbejötté akadályozta tehát meg, hogy a gonosztevőknek ritka leleményességgel kifőzött terve ezúttal nem sikerült. A vizsgálat erélyesen foly. — A szüret. Szegzárdon a szüret legnagyobb részben be van fejezve s az eredmény minden várakozást felülmúl. Mennyiségileg a termés megközelíti az 1871-ik évi nagy bortermést s ebben az évtizedben második. Minőségben azonban az 1871-ik évit nagyban felülmúlja. A mustmérések megállapították, hogy annak czukortartalma Oechsle Aräo- moterje szerint a jobb helyeken 96 fok, mely a Sacharometer 23; Beaumé Araometerje 12, 7 fokának felel meg. E szerint a bor jó minőségű lesz s külkereskedésre alkalmas czikket szolgáltat. A tudakozódás a kereskedövilág részéről igen élénk s a hegyeken egyes megbízottak által majd mindenütt mustmérések eszközöltettek. Hasonló jó termés hire érkezik a megye egyéb részéről s igy az 1878 ik év az áldásos bortermő évek közé sorolható s ha a szeptemberi sok esőzés s ennek folytán rothadás be nem áll, óriásivá nöhette volna ki magát. — Ilarcztéri levél. Górnya-Tuzla október 8-án. Kedves Vilmos barátom! Hadtestünknek jutott nagyszerű feladat, dicsőséggel megoldva s befejezve van, csak az a nagy kérdés, meddig leszünk csőszök vagy jobban zsandárok e vadak közt. Utolsó tudósításom Drenovczéból küldöttem, az ezután történteket fogom alábbi soraimban, röviden leirni. September hó 12-én kora reggeli órákban Drenovczéból útnak indulva Podgajczin keresztül estve Bosnyákiban állapodtunk meg, hol az egész hadosztály táborba szállt. Normális körülmények közt, illetve egy nem érdekeltnek nem képzelhető nagyobbszerü látvány, mint egy hadosztály táborban. Bosnyáki maga meglehetős nagy város járásbírósággal, melynek főnökét azonban az itteni benlakók még mindig Hauptmannak nevezik. 13-án reggel folytatva utunkat Zsupánya és Stitar kisebb falukat érintve — estve Babina- Greda egy nagyobb városban lettünk elszállásolva; ez volt legnagyobb marschaink egyike, legalább 40 ember lett beteg s dőlt ki a sorból. Újból minden nyugalom nélkül 14-én reggel végre a rég emlegetett Szávához mentünk, hova mintegy 10 óra tájban megérkezve, addig várakoztunk, mig az átkelés reánk kerül, mert a hid itt lévén felállítva, az egész hadtest itt ment keresztül, a mi jó 6 órát vett igénybe A Száván „Maros“ és „Lajtha“ nevű monitorok voltak fedezetül Samacz török városnak átellenében felállítva, a melyben bombáztatása kora reggel megkezdetvén 12 órakor már az egész város lángban volt. Itt vonult keresztül a Jellasics ezred is és mondották, hogy Gerenday kérdezősködött utánam, de én valahol elvoltam foglalva s igy legnagyobb sajnálatomra nem láthattam. Végre délután 1 óratájban ezre- dünk is átkelt a Száván és rálépett az ezer és ezer átokkal illetett földre, hol szenvedéseink napról napra emlékeztettek az édes otthonra. Az átkelés után a hadtest minden ezrede külön feladatot nyerve mégis szoros összeköttetésben maradva folytatta útját; mi folytonos záporban mentünk estve I óráig, amikor Osztraluka falu előtt táborba szálltunk s reggelig állva, némelyek fekve vagy ülve vártuk az időjavulását, teljesen bőrig átvoltunk ázva, pedig többé fedélre nem számíthattunk. Végre megvirradott 1 az eső is elállt: soha nap jótékonyabb nem lehetett emberre, mint a mely e reggelen ránk felsütött. Éji fáradalmainkat délig kipihenve, mindjárt menagirozás után útra keltünk s Lipnicsén keresztül Loncsáre előtt a hadosztálylyal táborba szálltunk este mintegy ü órakor. Alig megérkezve, halljuk a kellemetlen hirt, hogy azonnal előőrsi szolgálatra kell mennünk, a mi pedig ily rablók ellenében igen veszélyes szolgálat s nagy éberséget igényel. 16-án reggel mintegy 10 órakor a táborba berukkolva,, nyugalomba helyeztük magunkat, de az ágyuk moraja s a nemsokára érkezett parancs e csekély nyugalomtól is megfosztott; oka volt pedig, mert huszáraink, köztük Kopacsek Vilmossal, felzavarva a felkelőket, fészkűket Krespics nevű helység mellett fellelték s a jelentés tétel után a Mollinary ezred két százada támadásukra kiküldetett, az egész tábor pedig készen állani rendeltetett. Rövid idő múlva élénk és folytonos fegyver ropogás volt hallható, miből erős harezot következteténk; a sebesülteket egyre hozták a táborba, végre 5 órai harcz után sikerült a mintegy 150 lovas és 200 gyalogosból álló felkelő csapatot elűzni. A Mollinaryak vesztesége néhány halott, köztük egy főhadnagy s 18 sebesült. A harcz folyama alatt s után Ko- ricza nagyobb falu is folyton bombáztatott s a tüzérség készített számunkra egy borzasztó, de a mellett nagyszerű látványt. Estve 6 órakor az egész tábor felkészülve a lángokban úszó Koriczán szuronyos fegyverrel keresztül vonult. Az országuttól, mely a falu közepén megy keresztül jobbra- balra 20—30 ölnyire minden lángban, mi a föld felett gyúlékony anyag van; s az égő falun át marscholtunk mintegy 'U óráig s onnan kiérve éjjeli táborba szálltunk. 17-én reggel virradatkor ismét heves fegyvertüzelésre ébredtünk: az előőrsi szolgálatot teljesített Rodich ezred lett a felkelőktől megtámadva, de néhány órai heves harcz után teljesen vissza veretve, általunk is űzőbe vétettek, az útközben levő házak — kivévén a keresztényeket s azon muzulmánokét, kik megadták magukat, — mind felgyujtattak. Ezután ezredünk a felkelők által előre jelzett, sánczokkal körülvett Brcskának vette útját; délután 2 órakor Brcska helységen vonultunk keresztül, mely teljesen kihalva, üresen találtatott, de útközben legyilkolt török hullákat találván, örömmel vettük tudomásul, hogy bajtársaink vették rajtuk számtalan szenvedéseikért méltó boszujókat. Tovább haladva, megdöbbenve láttuk, hogy szedik össze a Parma és Mollinary ezred halottjait és sebesültjeit; sietve mentünk a szomorú csatatéren keresztül, hogy minél előbb czélunknál legyünk s mi adhassuk meg a halálos csapást a felkelőknek, — de a sors máskép intézkedett felettünk ■— utat tévesztve beesteledtünk s egy erdőtől övedzett tiszta helyen éjjeli táborba szálltunk a legnagyobb csendben, nehogy neszét vegyék hollétünknek. Az est folyamán hallott erős „hurrah“ kiáltásokból következtettük Brcska bevételét. A kinteljes éjjel elmúlott s világos nappal végre a többi ezredek táborához jutottunk, hol megerősítették tegnap estveli következtetésünket, hogy Brcska csakugyan bevétett s a benlakók nagyrésze menekült. Délután 1 órakor indultunk el a táborból, Bosnia leikébe, a hegységek közé; a késő délután folyamán értünk fel az első hegyre s bámultuk a vidék szépségét és irigyeltük e vadaktól; Saturovits nevű helységet érintve Repins Brdon egy gyönyörű fennsikon álltunk meg, hol tábort ütve két napig nyugodtunk, mintegy érezve, hogy nagy dolog előtt jól fog esni a pihenés. Szeptember 20-án rülmény, a mely előtt meghátrálnék Eltűröm az éhséget, szomjúságot; hideget, meleget, esőt, zivatart, fagyot, kánikulát, reumát, fogfájást, negyednapos hideglelést s a meg nem érdemelt rágalmakat. Végig olvasom a „Kelet Nép“ét vagy a „Magyar Bazar“ borítékán a „kérdéseket és válaszokat;“ elhallgatom a malom alatti politikusok handabandáit s szó nélkül hagyom, midőn a dicsőséges nagy urak kortesei öt forintjávál vásárolják a lelkeket és a szavazatokat; hanem az. unalmat nem tudom tűrni; az beteggé tesz; az erősebb mint én. S lásd édes Pistám! most feleségem miatt kell unatkoznom! — Jer Aladár, vezess feleségedhez. Tán helyre tudom hozni makranezos fejecskéjét. — Oh tedd azt kérlek! Örök hálára kötelezel. Azonban édes Pistám! Csak szépen és gyengéden! — Mit se félj. Bizd rám. Van nekem egy hatalmas dorgáló predicatióm. Tudom könyv nélkül. Már vagy húsz esetben kitűnő szolgálatot tett a duzzogó asszonyoknál. Tiz perez múlva vagy visszanyered nődet; — vagy nem vesztettél semmit ...... Bementünk a duzzogó menyecske szobájába. Ott ült a kis kedves a varró asztal mellett, ezukros epret evett s a „Magyar Bazár“ divattudósitásaít olvasta. A mint beléptünk: felugrott székéről s el akart távozni, de Aladár gyengéd erőszakkal visszatartotta. — Hova, hova édes mennyországom ? — Ah mennyországod! 1 — mondám én. — Ismerí-e nagysád Madács Imre „Metamorphosisát ?“ — Nem. — No hát niíy’d el mondom én. * * „Midőn a lányka csak mennyasszony — Még csupa menny az egész asszony Később a mint lesz menyecske Fogyton fogy a menny s lesz mennyecske, A menny végkép elfogy lassacskán S csak az asszony marad meg csupán. * * % — Nos hogy tetszik? — kérdém e bevezetés után. — Hogy tetszik ? — szólt elpirulva a szép asszony. — Nekem úgy tetszik mintha ön és Aladár ellenem con- spirálnának! — És ha úgy van: megérdemled — szólt közbe Aladár komolyan. — Vájjon miért? — Azért mert daczos, haragos, duzzogó vagy! Most rajtam volt a sor. Oda léptem a szép asszony elé s aztán elkezdtem: — A borús homlok, felvont szemöldök, haragos arcz az asszonyhoz épen nem illik, A nőnek szelídnek, nyájasnak kell lennie 1 neki nem szabad lángoló szemekből éles gúnyt lövelve tekinteni férjére, urára. A mérges harag árt a szépségnek, mint vetésnek a fagy; s megrontja a nő hírnevét, mint megrontja a dúló vihar a lombos, világos tát. Nincs rútabb valami mint egy mérges, daczos, haragos asz- szpny, midőn egy szóra tizet visszafelelve, mint téli szilaj szél ajtót, ablakot dühösen csapkod s a csendes házi tűzhelyt, melynek a megelégedés boldog paradicsomának kellene lennie: földi pokollá változtatja át, A haragos asszony hasonló a mocsár vizéhez, mely telve van rut iszappal s mig ilyen: még a legszomjasabb sem oltja belőle szomját! Asszony tudd meg azt: hogy neked férjed mindened. Urad, életed, világod! Ö gondoskodik rólad, küzd, fárad érted eszével, kezével. Ádáz viharban, tikkasztó melegben, fárasztó munkának áldozza testét, vagy az éjnek néma csendjében lámpája lobogó világánál, gondterhelt fővel dolgozik asztala mellett, hogy neked kényelmet szerezzen. Es mit kíván tőled jutalmul mindezért? Szerelmet, nyájas mosolyt, derült tekintetet, — s engedelmességet. S te ezt nem adnád meg neki! ? Csudálkozom, midőn rá gondolok, hogy minő kába némely könnyelmű nő! Viszályt perpatvart zúdít fel ott, hol neki a béke szelíd angyalának kellene lennie; s férje felett uralkodni, hatalmaskodni, zsarnokoskodni vágyik, holott az ö magasztos hivatása békét, hűséget, engedelmességet követel tőle. A nő finom, gyenge alkatú; erőtlen megküzdeni az élet fáradalmaival s a sors viszásságai- val. Szelíd szív, gyengéd lelkűiét, hűség és szerelem: ezek legyenek hát belső ékességei, — hogy a belső a külsővel összhangzásba jöjjön. * $ $ A mint ezt a kemény predikátiót elkezdtem szavalni: Ilona gúnyosan nézett rám; majd mosolyogni kezdett; végre egészen elkomolyodott. Aztán könyekben tört ki; — kiosont a szobából s bezárta a Jánus templom ajtaját. — Mi-' dön újra visszajött zokogva borult férje nyakába. ..................A boldog szerelem üdvössége újra hajlékot talált az ifjú pár szivében; s én megelégedetten távoztam el tőlük; magukra hagyván a szerelmükben boldogokat.
