Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-22 / 38. szám
38. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. szeptember 22-én. Hatodik évfolyam. niegjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és j közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 ,, Egyes szám ára . — — 10 ,, Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-báz, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. . . , .,. Hirdetési díjak jutányosán szá- _ mittatnak. Kiadóhivatal: Széchénvi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ngyanílt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a jtolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlörijye. Gyakorlati eszmék egy nagyfontossága tárgy körül. < (Az anyák figyelmébe.) Sók különféle kérdés, eszme volt már tárgyalva e lapok hasábjain, — egyik, másik vert is fel némi kis port, mi lassanként leszállván, beállott a szokott pihenő, mert mi magyarok, keleti származásunknak megfelelőleg legjobban szeretjük a kényelmes dolce far niente-t s csendes merengésünkből, különösen az utóbbi időkben, nem igen engedjük magunkat kizavartatni. Azon számtalan kérdések között, melyekkel e lap hatodik éves pályafutása alatt foglalkozott már, talán egy sincs, mi oly csekély figyelemre lett volna méltatva, mint a nőnevelés kérdése, pedig á népiskola mellett, ez azon sarkpont, a mien nyugszik a társadalom s a mi valódi létalapja egy teljesen nem- zeti államnak. Ha ^áttekintünk Európa térképén, találunk parányi népeket, melyek államszámba jőnek, habár számra nézve alig tesznek ki többet, mint némely nagy birodalom egyes nemzetiségei; mig vi- szont találunk óriási népességű birodalmat, mely állam számba csak azért jő, mert uralkodója kardjára ütve jelenik meg az európai concertben s a szuronyokon nyugvó birodalom talán csak addig tart némileg össze, mig az államfő malma tart, mi ha megszűnik: talán azonnal szétmállana a mesterségesen összetartott állam. Hála az égnek mi már nem ilyen áHam vagyunk; de hogy az elsők közé tartozzunk továbbra is, hogi t. i. a jövendőben is legyen magyar állam az óriá|i sláv tenger csapkodása daczára is, az saját mivelodé4 törekvéseinktől s különösen attól függ, milyen képzést adunk azoknak, kik a magyar tár so dalom alapját képezni fogják a jövőben, képesekké tesszük-e azokat arra, hogy mint a leendő családok központjai, tudnak-e alkotni s fen- tartani oly társadalmat, meljr a magyar elemet megőrizve megingathatlan alapja maradjon a magyar állam kifejezést nyert magyar nemzetiségnek? A társodalmat családok alkotván, a családok állásától függ a társodalom. Egy család pedig másként nem tarthatja fen magát, mint úgy, ha a családanya által okosan vezettetik. E téren a kőmáliaké a vezérszerep. De íehót-e valaki vezér, ha nem bir vezéri kellékekkel, melyfek a keze alá rendelt sereg megtartására, okos felhasználására okvetlenül szükségeltetnek? Ezen kellékeket nem hozzuk magunkkal a világra, úgy kell azokat megszereznünk. Mik már egy jó családanyában a megkívántaid kellékek ? azt tudják igen sokan; de nem léptetik életbe többen. En — a családanyák kedvéért — kiknek kezébe van letéve leányaik által a jövendő társodalom — emlékezetbe hozok néhányat s ezek között elsőnek mondom az egyszerüjózan gondolkozást. Elment ennek az embernek az e . .... ? pattan fel némely honleány haragosan e szavak olvasására. Hát van olyan családanya, kinek ez sem volna?!? táj- dalom találkozik és hogy a jövőbóh ne találkozzék, árra nekünk kell törekednünk. Hogy találkozik, az bizonyos, oka a régi nőnevelési mód, a mikor a kornak megfoghatatlan feledékenysége miatt nem minden leány részesült abban a nevelési módban, mely jövendő állásához okvetlen megkivántatott volna. De erről majd alább. Most csak annyit mondok, vannak családanyák — tisztelet a feles számú kivételeknek — kik nem bizonyos meghatározott czél szerint, hanem csak úgy (bocsánat az erősebb kifeje-' zésért) átabotában vezetik a rájuk bízott drága kin-; eset: a családot, — kiknek legfőbb gondjuk gyermekeik jól tartása, szépen öltöztetése, azontúl a mi van, arra nem is ^gondolnak. Azonban még abban •— mire gondjuk úgy ösztönszerüleg kiterjed -— sincsen köszönet, mert ritkán van szem előtt tartva, a családnak vagyoni állása s. a gyermekek jövendő igényei ki vagy nem elégithetésének tekintetbé vétele. Innen van azután az, hogy egy fiú 15;—16 éves korában 500—600 írtba kerül, jogász korában pedig 40—50 írt zsebpénzt követel havonként az élelmezés, ruházat és szállásdíjon kívül. Józan gondolkozás mellett e bajt meg lehetett volna előzni (mert melyik középállásu család az, mely vegyük fel 2000 firt évi fizetésből az önfentartás mellett csak 2 gyermeket is taníttathat ilyen áron?) és ha az a családanya józanul gondolkozik, azt fogja gyermekének elméjében meggyökereztetni: a gyermek nem azért TÁRCZA. A rögtönző és családja. fieuíl;. Irta: Bartinai. (Folytatta.) V. A másik félbolond. — Baktai ezredes úrhoz van szerencsém? — kérdezé a megérkezett ifjú. — Igen uram, én Baktai vagyok — felelt az ezredes elérzékenyedve. — Én önnek fia vagyok uram s eljöttem engedélye folytán önt megismerni — szól lőtt az ifjú reszkető hangon s a következő perezben ott feküdt az aggastyán keblén, ki nála szokatlan boldog arczczal szorította dobogó kebléhez ! / — Édes fiam, — kezdé az ezredes néhány perez múlva — ne vedd rósz néven, hogy atyádat csak huszon- négy éves korodban ismered meg. Engem boldog emlékezetű anyádhoz az érzelem oly világa csatolt, mely nem volt a földről való, épugy, mint nem volt, legalább nem látszott e világ gyermekének lenni az, ki akkor szűnt meg lenni, mikor neked életet adott. Az iszonyú csapás után, mely mindkettőnket ért, éreztem, hogy nekem élnem kell miattad ; ezt pedig nem tehettem volna, ba te, ki oly csodás módon hasonlítottál hozzá, folytonosan mellettem vagy s látásod reá emlékeztet. Megőrültem, vagy---------meghaltam volna! Ér zem, hogy már nemsokára egyesülni fogok vele! — — te is immár meglett férfi vagy s igy elmehetek hozzá, ha a sors úgy fogja akarni, annélkül, hogy ő végetted szemrehányást tehetne. lm rövid szavakban magyarázata eddigi elkülönittetésednek s mostani engedelmemnek, hogy atyádat megismerheted. De — folytatá rövid küzdelem után — ismerd meg: anyádat isi: Ezt mondva, a szobája közvetlen szomszédságában levő nehéz, földig érő s a szoba szélyességét átölelő selyemfüggönyhöz sietett s széjjelvonta azt. Egy gyönyörű ifjú hölgy életnagyságu arczképe tűnt elő a fülkéből, virágkoszoruktól körülvéve. Az ezredes, a hóbortos kemény természetű ezredes térdei egyenkint törtek meg s az arczkép aljához borult! Fia követte öt s a néma bánat pár percze múlt el, mig az ezredes erötvéve magán, leeresztette a selyemfüggönyt s intett fiának, hogy kövesse. Azután megmutatta fiának a számára készített külön lakosztályt, a sírboltot, hol a megsiratott nö és anya elporladt tetemei nyugosznak s hol ö neki is el van a hely készítve, úgy hogy poraik egyesülhetnek. Mig ezek a tündérlakban történtek, azalatt a kiváncsi kisasszony befutotta a félvárost' s boldog, boldogtalannak elmondta, amit az ezredesről s annak ritka szépségű fiáról tudott. A hir azután szájról-szájra járt óriási mérvben kifestve b eltorzitva. Mindenki várta, hogy az ifjú Baktai is olyan különcz lesz-e, mint atyja ? A város mindazon hölgyei, kik szépségükre valamit tartottak, mind ünnepies öltözetben jártak az utczán, mindegyik azon hitben, hogy neki sikerül a mesés szépségű ifjú figyelmét magára vonni. Az ifjú Baktai nem sokat váratott magára; egy hét alatt összebarangolta az egész várost és vidékét; minden házhoz betekintett; mindenkivel szóba állt. A város csinos- bitása czéljából terveket készített; egy helyi lap alapításáról beszélt, mely mint sajtóközeg a nyilvánosságot közvetítse s a haladás útját egyengesse ; csodadolgokat beszélt a tűzoltó intézményről s annak létesítésére ösztönzött; népiskolák felállítását szellőztette és pedig oly kiteijedt alakban, hogy minden hallgatónak a haja az ég felé állt tőle; bea- karla hozni a vízvezetéket és légszeszvilágitást; a Dunával vasúti összeköttetést akart létesíteni, szóval mindig olyan dolgokról beszélt, melyeket mindenki ábrándnak tartott s melyek csak 20 év múlva jutottak a megérés, a valósulás stádiumába. Nemsokára azután az egész város sajnálkozva tekintett az ifjúra s mindenki megvolt győződve, hogy épen olyan félbolond, mint atyja: az ezredes ! VI. Hozzá! Az ifjú Baktai előtt, ki örököstn járt, kelt s minden iránt érdeklődött, nem maradhatott titok az a szép kastély, még szebb lakóival, melynek ablakai a föutczára nyíltak, de azért örökösen zárva tartattak. Hónapokon át minden nap párszor arra lovagolt, párszor arra ment, de soha a legkisebb jel nem mutatta, hogy valakinek ott benn a kastélyban eszébe jutott volna az ablak vagy csak a redőnyök mögül is kitekinteni s szemmel kisérni az ifjút, ki a város, sőt mondani lehet az egész környék hölgyeinek szivét megjelenésekor hevesebben dobogtatta. Feltette magában, hogy bármi történjék is, neki e zarándok hölgyekkel meg kell ismerkednie. Életében azonban először volt kénytelen tapasztalni, hogy itt egy sokkal határozottabb akarat érvényesíti magát az övénél s annak egyátalán nincs oly iránya, mely az ö vágyai teljesülését előmozdítani akarná. Wilsen báróné kastélyának átellenében egy kávéház- helyiség állott, hol a város értelmisége elfoglaltatástól ment idejét beszélgetéssel s kártyázással szokta eltölteni. Itt ült Tivadar azután az utóbbi időkben reggeltől estig s vágyai egyelőre nem terjedtek tovább, mint látás után megismerni a kastély lakóit, kikről az emberek annyi szépet, annyi jót beszéltek, de édes kevesen ismerték, vágy csak látták is őket. Nap nap után, bét bét után múlt el anuélbül, hogy Tivadar kitűzött czélját elérte volna s mindössze fáradozásának csak az eredménye lett, hogy néhányszor látta, midőn a kastély kapuja kinyílt s azon egy üveges hintó járt ki; leeresztett függönyökkel sétautat tett a város, környékén s ismét visszatért óda, honnét kiindult.
