Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-11 / 32. szám
a ministeri rendeletek; mennyivel inkább kellene a kormányzat figyelmét a fentemlitett kuruzslókra irányozni s a legkérlelhetetlenebb módon megbüntetni a népnek eme lelki és testi megrontóit. * * * Sötét s minden árnyalataiban elszomorító kép az, melyet a szives olvasó előtt feltártam s melyben felmutattam népünk fogyásának, pusztulásának okait. Teszem ezt azért, hogy a hivatottabbak figyelmét felhívjam e mérhetlen fontosságú tárgyra s annak további szellőztetésére. Mi magyarok kevesen, igen kevesen vagyunk, oly annyira kevesen, hogy mint a legnagyobb magyar mondta: „még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, ha magyar.“ Létünk első feltétele számunk szaporodásában áll; meg kell tehát kiséri énünk mindent, hogy az ezt gátoló erkölcsi romlottság és aljas bűnök kiirtassanak a nemzet zömét képező köznép testéből. Hogy ez miként volna elérhető: arra nézve is röviden elmondám észrevételeimet. Most már nincs egyéb hátra, mint szerény czikksorozatomat ismételten a hivatottabbak figyelmébe ajánlanom s a tollat azon megjegyzés kíséretében letennem: hogy a felsorolt szomorú dolgokat fajunk iránti szeretetből nem voltam képes elhallgatni. Elmondám azért és salvavi animam meam!- — Nyílt levél a szegzárdi választó-kerülelbeli tisztelt elvtársaimhoz! Minthogy nincs alkalmam mindnyájokkal egyen- kint kezet szorítani, mielőtt elválnánk egymástól, fogadják ezen soraim által a legszivélyesebb köszönet nyilvánítását azon önfeláldozás és lelkesülésért, mely- lyel elveink győzelemre juttatásáért küzdöttenek és az önzetlen barátság és szeretetért, melylyel felkaroltak és támogattak engemet. — Küzdelmünknek és önfeláldozásunknak legyen jutalma azon édes öntudat, hogy magasztos czél, — hazánk java, — és tiszta szándék, — azt előbbre mozdítani, — vezetett egyedül bennünket; legyen jutalmunk az öntudat, hogy a leghevesebb küzdelem közepette is nem lettünk önmagunkhoz, meggyőződésünkhöz és szivünk érzelmeihez hűtlenek soha! Áldja meg önöket, áldjon meg benneteket az Isten azért a barátság és szeretetért, iyelyet értem áldozátok! Jól tudom, hogy ennek csak egyetlen viszonzása van; szívesen ime nektek szánom érte azt: fogadják hát és vegyétek tőlem a szent Ígéretet és biztosítást, hogy bennem nem fognak, nem fogtok csalódni soha! És most nyugodt önérzettel és lecsendesült szívvel térjünk vissza szokott köznapi munkánkhoz .... Küzdelmünk sikertelensége ne csüggessze lelkünket soha, hiszen: „Az élet küzdelmes utain két jó szellem vezet; S ha felleg borul utunk fölé Nyújt baráti kezet: Remény s Emlékezet!“ Jobbomat a „Remény“ karjába fűzve, másfelől az „Emlékezést“ ölelve, fogok én is nyugodt szívvel és csendes megelégedésben haladni utamon tovább . . . tovább . ! . Menjünk együtt tehát! Vezessen mindnyájunkat a „Remény,“ hogy mindazok, a kik a küzdtéren mint elvtársak találkozánk, a szívesen nyújtott baráti kezet nem engedjük el hidegen soha, — és nyugtasson meg az „Emlékezet,“ hogy jó harczot harczolánk s bárha elbukánk is, a jó érziiletü emberek szivében, lettek légyen azok elvtárs vagy ellenfél, eltétetett számunkra az elös- merés és becsülés koronája! Isten Önökkel uraim! Isten hozzátok polgártársak és szeretett barátim! . . Csak még egy kézszo- ritást és aztán vonuljunk el a sikertelen küzdelem teréről, a régi lelkesüléssel kiáltva és soha nem feledve a jelszót, hogy „éljen a Haza; éljen a Jog; éljen a Szabadság! Szegzárdon, 1878. évi augusztus 8-án. Szigetit Gábor. Különfélék. — A képviselőválasztás Tolnamegye székvárosában Szegzárdon élénk érdeklődés s a szembenálló pártok rendkívüli erőkifejtése közben folyt le. A választás napján — augusztus 7-én — már reggeli 5 órakor a szegzárdi zenekar, riadót fuvótt a város különböző részein s fél nyolcz órakor beláthatlan végű kocsisoron, öt zenekartól kisérve iszonyú mennyiségű zászlók kíséretében kezdetét vette a bevonulás. A Geisz-pártiak majd egy órával előbb érkeztek a városba s kitűnő rendezés és jelenetezés mellett előbb levonultak a vásártérre, onnét gyalog nagy tömegben zászlóerdö közt felmentek a városház elé s csak azután vált ki a választók azon része közülük, mely a vásártéren szavazott s vonult zeneszóval a Szavazó helyiséghez. A szegzárdi választók, kiknek nagyobb résZe Szigeth-párti volt, nem gyülekezett rendszeresen s a nem sikerült bevonulás már le- hangolólag hatott azokra, kik minden esetben a többséghez szoktak csatlakozni. A gyakorlott szem már első pillanatban tájékozva volt a kimenetel felöl, de ennek daczára a Szigéth-pártiak bámulatos kitartás és ön- feláldozással szállították még a beteg és öreg választóikat is kocsin a szavazó urnához. A Geisz-pártiak sem nyugodtak s karra emelve vitték a betegeket, hogy szavazataikat el ne veszítsék. A választás lefolyása oly rendszeres volt. mely ritkitja párját. Az ellenpártok közt nem volt az a vészt- jósló ingerültség, mely a korábbi választásokat jellemezte s mindegyik fél megelégedett saját jelöltjének éltetésével. Egyes egyének heveskedése [sem vont maga után semminemű káros következést. A szavazás rendkívül lassan folyt s csak esti fél kilenczkor hirdettetett ki az eredmény, mely- szerint beadatott összesen 1677 szavazat, ebből nyert Szi- geth Gábor 600 szavazatot, Geisz László 1077-et, utóbbi tehát 477 szótöbbséggel a szegzárdi választó-kerület országgyűlési képviselőjéül kijelentetett. A délutáni órákban zasság Istenének! Arcza kettős: ö nyitja meg és zárja be a meny kapuját; jobb kezében a kormánypálcza: ez a férfi; balkezében a kulcs: ez meg a nő. Megmagyaráztad-e ezt is kis feleségednek? — Meg hát! Csakhogy tudta ezt ö már régen. Meg nem foghatom, hogy ö — ki különben egészen járatlan a mythologiában — hol szedte ezt a tudományt? — S te ezen csudálkozol Aladár? Tudd meg azt ba- rátocskám, hogy az asszonyok — midőn saját jogaik ismeretéről van a szó, még a legfogasabb prókátoron is túltesznek! — A tréfa használt. Az én kedves Ilonám nem tűrte, nyitva a kandalló ajtaját. Ha néha-néha duzzogott is: nem tartott ez sokáig. Csakhamar bezárta az ajtót; egyszer nevető ajakkal, máskor könyben úszó szemekkel. Aztán nyakamba borult; megölelt, megcsókolt: — s szent volt a béke! i — És váljon mi az oka, hogy most oly engesztelhetetlen? — Azonnal megtudod édes Pistám! Rögtön felolvasom előtted a ............... , , — Felolvasod ? A patvarba is! Talán csak nem vezetsz naplót szenvedéseidről? — De igen! És mi házas emberek ezt naplót költői nyelven: „Élményeink emlékkönyvének“ szoktuk, nevezni. Nézd ittjezt a füzetet. Ez az én emlékkönyvem. Gondolkodtam már róla, hogy ha majd megtelik, kiadom s a jnások épülésére világ elé bocsátom. Azonban félek tőle,hogy ha így tart, nem győzöm czérnával s majd örököseim fogják zsebre rakni az irói tiszteletdíjat a bevégzetlepül maradt műért. — Nem jól számítasz barátocskám3 Szedd föl ahono-' raríumot jó előre. Így cselekszik ma már minden értelmes iró. Azonban térjünk már egyszer a dolog elejére. Kezd el 3 de a legeslegelején, — Ott kezdem. Figyelj! „Szerda, junius 25.“ — Te Aladár! Nekem úgy tetszik, mifttha ezen a napon keltetek volna egybe !...'.... — Oh nem! Egy nappal előbb. Tehát „Szerda junius 25.. „Hatalmas Istenek! Legyetek áldva a boldogságért, melylyel engem megajándékoztatok; legyetek áldva a megbecsülhetetlen kincsért, melynek boldog birtokosává tettetek ,J Ilona enyém, örökre enyém! Ah! minő szív, minő szellem, minő kedély! Mióta őt bírom, egészen más emberré lettem. Szunnyad ózó lelkemet hárfa hangok lágy dallamával ébreszté uj életre az ö magas szelleme. És mi gyengéd ö! minő szellemes tapintattal simítja el nyerseségem vagy ügyetlenségem ferdeségeit. Aztán mily találékony! 0 nemcsak hogy óhajaimat, vágyaimat tölti be, hanem egyszersmind újabb vágyakat, óhajokat kelt bennem, csak azért, hogy azokat ismét betölthesse. Nyugalmam minden percze, megelégedésem minden pillanata felett angyali jósággal őrködik — s már egy félórával előre tudja, hogy főfájásom Jeend.“ — Ehhez ugyan kedves Aladár nem kell valami nagy boszorkányság. Az efféle jövendölések minden nőnek sikerülnek, aki csak legkisebb súlyt is fektet prófétai becsületére. Oh Ilonám, mivel jutalmazzam meg hűségedet, szerelmedet? Mond; hogy a nap ragyogó sugaraiból szöjjek szög förteid hullámzó — Édes Aladár! mindezt bátran elhagyhatod. Könyv nélkül tudom. Én egészen mást akarok hallani! Szenvedéseidről, jajjaidról, siralmas állapotodról beszélj nekem ! —r Türelem, türelem! Mindjárt rákerül a sor. Halld csak tovább, „Egt j 10 óra“ ...... f — Ugyanaz nap ? — Igen, ugyanaz nap. „Ah Istenem, minö borus, minő levert vagyok ......... Ejnye teringettét! Nem szégyenled magadat Aladár? Reggel még «jjp boldogságod elbájoló örömeinek hullámzó tengerében •— a pogány Istenek pjtárain rakád le hálaáldozatodat; s csak este fordulsz az Ur Istenhez, midőn I vihar vonult .végiga városon, galambtojás nagyságú jegekkel vegyes zápor kíséretében, mely a szegzárdi szöllöhegyeken nevezetes kárt okozott, de a választást nem zavarta meg. A választás általános jellemzésére egész tárgyilagosan meg kell jegyeznünk, hogy a Geisz-párt nagy részét a „Sárköz“ szolgáltatta, melynek lakóit egy lakostársunk szónoki hevében „fenséges“ választóknak nevezte s Tolna, mely egész összeségében a múltban elfoglalt szélső jobb-párti állását egy merész fordulattal helyi hazafiságból elhagyva, szavazott a szélső baloldali jelelt mellett. A megye többi helyein eszközölt választásokról a következő távirati tudósítások érkeztek: Kölesden megválasztatott felkiáltással Vizsoly Gusztáv szabadelvű párti; Pakson Petrich Ferencz nyert 103 szavazatot; Surgóth Jenő 367-et: Sze- niczey Ödön 999-et; szótöbbség529:PinczehelyenHets Károly 419 szavazata ellenében 8 44 szavazattal, tehát 425 szótöbbséggel megválasztatott ifjú Perczel Béla; Szakoson Döry Andor 594 szavazata ellenében 1126 szavazattal, tehát 532 szótöbbséggel megválasztatott: Láng L a j o s; végre Bonyhádon Perczel Antal 769 szava- vazata ellenében 1049 szavazattal, tehát 280 szótöbbséggel Döry Dénes lön megválasztva. A megválasztott hat képviselő közöl öt: Vizsoly Gusztáv, Däry Dénes, Szeniczey Ödön, Perczel Béla, Láng Lajos szabadelvű pártiak; Geisz László ellenben a közjogi ellenzékhez tartozik. A rend sehol sem lett megzavarva. — Halálozás. Kamarás Fülöp nyugalmazott gazdatiszt. maga, úgy gyermekei: Béla gépész-mérnök, Etelka férjezett Osanic Markusné, úgy gyermekei: Etelka és Riza nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, felejthetetlen hőn szeretett neje, édes anyjuk és nagyanyjuk Kamarás Fülöpné született Galaszay Josefinének példás és munkás tevékeny életének 50-ik és boldog házasságuknak 34-ik évében, a halotti szentségek ájtatos magához vétele után augus- tus 5-én délutáni 4 órakor gyomor-hurut és tüdöbajban bekövetkezett gyászos halálát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 7-én délután 6 órakor fpgnak a felsö-sírkertben öröknyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 9-én reggeli 9 órakor fog a szegzárdi belső plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1878. évi augusztus hó 5-én. Áldás és béke lebegjen áldott hamvai felett! — Felhívás a hazai iparosokhoz! A hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület közgyülésileg elhatározta, hogy kitűzött czéljának minél sikeresb elérésére Budapesten közvetítő irodát nyit. Ezen közvetítő iroda f. é. augusztus 1-én kezdi meg működését, ideiglenesen a fővárosi-iparosok körének helyiségében (IV. kerület (belváros) a ferencziek bazáréban I. emelet.) Minden hazafinak szivében szilárd azon elhatározás, hogy a hazai ipar pártolása által közvetlen az.iparos osztálynak, közvetve az egész haza jólétét előmozdítsa. Az országgyűlés határozottan utasította a kormányt, Budapest főváros közgyűlése meghagyta a tanácsnak, egyes törvényhatóságok, társulatok, egyesületek el vannak határozva, a fölmerülő szükségletek fedezésénél a hazai iparczikkeknek, a mennyiben versenyképesség szempontjából már most lehetséges, minden esetre elsőbbséget nyújtani, a sajtó meleg szavakban nyilatkozik, hogy mindannyian családi és egyéni szükségeinket hazai ipartermel- vényekkel fedezzük. E nemes elhatározás, a hazai ipar védelmének ezen jeles szándoka nem lehet mulékony! Hogy azonban a pártolásra joggal igényt tartó kézmü-iparosokat és gyárosokat felkereshessük, hogy őket megismertetni, illetőleg készítményeiket ajánlani lehessen, mindenek előtt szükészre veszed, hogy az öröm ürömmé kezd változni. No te ugyan jó keresztény vagy! — Én és Ilona a lúgosban ültünk, elmélyedve Scha- kespeare „Romeo és Juliánjának olvasásában. Kimondhatatlanul becsülöm Ilonát mióta tudom, hogy Schákespearet szereti. Ez magas lélekre mutat. .Most is szívvel lélekkel csüggött az „erkély-jelenet“ örökké maradandó szépségein s könytelt szemével édesen rám tekintve szólt: Ah Istenem ! minő szerelem! ...............Ekkor jelenti a cseléd, hogy podgyászom, melyet nötlenkori szállásomról hazahozatni rendelők — megérkezett. Ilonám (még Schakespeare hatása alatt) könytelt szemekkel — eltávozott podgyászomat átveendő. Én pedig olvastam tovább. Elmúlt egy óra s Ilona még mindig késett. Utána küldöm a cselédet s az azon hirt hozza, hogy asszonya még nem jöhet, mert' dolga van. Mit volt mást tenni: ismét várakoztam egy álló óra hosszat. Végre elunjam a várakozást. — utána mentem. S képzeld csak mit láttam! Ilona a fáradságtól egészen felhevülve, egy nagy szekrény előtt állt. Rendezkedett nagyban. Ruháimat, fehérneműimet, szín s szabás szerint osztályozza; az avultakat külön csomagba kötötte, jegyzéket készített, melyet a szekrény ajtajának belső oldalára felszegezett. „Nézd kedvesem — monda fáradtan pihegve — rendben van minden, Fino* mabb nyakkendőidet oda hátra raktam, az egyszerűbbeket pedig rendes használatra ide elől,“ „Ugyan Ilonkám lelkem — szóltam hozzá szelíden hogy tudtál engem és Soha- kespearet ily haszontalanságok miatt egy egész óráig a fa* képnél hagyni?“ Erre aztán Ilona megharagudott; arcza elkomorult: s főfájásról kezdett panaszkodni. — S ez menyegződ utáni napon történt? — Igen! ö (jiizzogni kezdett s 9 órakor lefeküdt. — No ládd Aladár! Nem kell mindent egyszerre olyan balul magyarázni. (Folyt, köy.)
