Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-14 / 28. szám
28. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. Julius 14-én. Hatodik évíolyam. Hlegjelcn: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova alap szellemi részét illető közleményék , intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyaniU kophatok. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezeti nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. magyar földmivelő a számításhoz nem ért s az idő, rriunka, erőbeosztásról alig van fogalma. Fut, fárad, izzad reggeltől estig s mégiá annyi lótás-futás, huzavona kapzsiság mellett —i vagyona csak alig növekedik. Sok családnál a „sijatus quo“ évről-évre, firól-fira ugyanaz; soknál a jvagyon lassanként elapad. Pedig hát napjainkban •— valljuk meg az igazat — senkinek sincs oly kedvező helyzete mint a kisbirtokos földmivelőnek. Az állás, melyet a társadalomban elfoglal nagyon keveset igényel tőle. Kiadásai csekélyek, mert földjét maga s családtagjai művelvén, nem emészti föl jövedelmének nagy részét a drága cseléd tartás. Igaz, hogy szeret jól élni; lakodalomra, paszitára bőveá költ; ruhára is többet ád ki — kivált a nőnem —\ mint a régi időkben: de ez még mind nem emésztené föl s nem tenné tönkre vagyonát, ha tudna számitani s rendszeresen gazdálkodni. Ehhez azonban*nem ért; magát capa- citálni nem engedi; tartja a közmondást hogy „ne légy különb mint apád“; s korlátolt műveltségénél fogva nem tudja megérteni a különbséget a hajdani és jelen viszonyok között. Annyit azonban lát, hpgy nem gyarapodik s attól fél, hogy különben is csekély birtoka még apróbb részekre fog feloszlani családja szaporaságának esetén s ennélfogva rendesen zúgolódásba tör ki, ha egy-kettőnél több gyermeke születik. De az a zúgolódás még hagyján! Talál ki utakat és módokat — nem is reflektálva azoknak iszonyuságára — a szaporaság meggátlására azaz a méh gyümölcsének meggyilkolására. És e bűn elkövetésében vajmi kiszámított borzasztó furfanggal jár el. Két gyermeket untig elégnek tart s ha ez megvan: akkor megszűnt a szaporaság. Ha aztán öt-hat év ttiulva a két gyermek közül meghal egyik, vagy tán meghal mindkettő: akkor ismét születik az elhalt helyébe, hogy legyen örökös. Ezt illetőleg érdemes betekinteni az anyakönyveket. Van rá eset száz és száz, hogy egy házaspárnak 6—7 gyermeke születik évenként egyremásra:; azonban mindegyik alig ér egy-két hónapot. A mint az első meghal: utánna egy évre megszületik a második ; ha az is meghal: utánna jő a harmadik és igy tovább. Midőn aztán egy magmarad: akkor vége a szaporaságnak. De ha ez igy van: akkor a magyar köznép vé- getlenül. alant áll erkölcsi tekintetben; — igy szólhatnak a fentebb elmondottakra azok, kik a tényleges viszonyokkal kevéssé vagy merőben ismeretlenek. Valóban igy van; és a magyar köznép — ne ámítsuk magunkat — az erkölcsiségnek nagyon alantas fokán áll. Ezt tanúsítja az is, hogy a házastársi hűségről, női szüzességről igazán megborzasztó fogalmakkal bir. Van rá ,'eset elég, hogy az ip és a nap, sőt maga a férj is üldözi, bántalmazza, sőt a háztól elűzi a fiatal menyecskét, ha a házasság első egy pár évében gyermekekkel ajándékozza meg a családot! Van rá eset elég, hogy vége van a házi békének, ha a nő (a büntető törvény könyv paragrafusai alá eső utakon és módokon) nem gondoskodik a bekövetkezendő szaporulás meggátlásáról. Nincs oly magyar falu, melyben legalább két-három javas- asszony ne segitené emez irtózatos bűn terjedését, így jut aztán tönkre a nép szellemileg, erkölcsileg, testileg, vagyonilag. Száz nő elhal, vagy nyomorékká lesz s legtöbb időelőtt elhervad, elfonnyad s megvénül, megagg életidejének azon szakában, midőn legerőteljesebbnek kellene lennie. Ujjal lehetne rámutatni azon községekre, hol a 30—40 év közti Fajunk fogyása ii. Csak a hivatásának öntudatával bíró ember kéV pes kötelességeit híven és lelkiismeretesen betölteni. Kinek kebelét emberi hivatásának magasztos érzelme át nem hatja: az csak önmagának és á jelennek él, mit sem gondolva a társadalommal, melynek tagja s a későbbi ivadékkal, melynek jövője a jelenben lerakott alaptól függ. Az ily állapotban még az ideig való jóllét elérésének tényezői: a munka, szorgalom, iparkodás, takarékosság is, ferde és káros irányban tereltetnek. Jaj a nemzetnek, melynek nagy tömege ilyen életet él; az elpusztult Jeruzsálem s a leomlott Babilon sorsának nézhet az elébe. Nem! még gyászosabb leend sorsa; mert nem külellenség fegyverétől, hanem önmagától és önmagában fog elpusztulni. Fődofog tehát,' hogy az államnak minden polgára hivatásának öntudatával birjon s képes legyen felemelkedni azon niveaura, lionnét tisztult szemekkel tekinthesse át kötelességeinek térés mezejét. Hogy ide felemelkedhessék: annak elvitázhatatlan tényezője a műveltség. A magyar köznép pedig még nagyon távol van ettől; műveletlen, előítéletes, babonás, jobb jövőjének, anyagi előmenetelének eszközeiről bámulásra méltó ferde fogalmakkal bir; — s e szomorú körülményben rejlik szaporátlanságának, fogyásának alapoka. A magyar köznép önmaga, természetellenes módon gátolja szaporodását. Hogy miben áll e természetellenes mód? 'annak tárgyalása nem e lapok hasábjaira tartozik s czikk keretén is kiviil esik; itt csak az okot és az okozatot kívánjuk jelezni. — A TÁRCZA. Utazási tanácsadó. A kéjutazások és fürdőre készülődések ez idényén, jfelebaráti szeretetünktöl indíttatva, a következő néhány példában figyelmeztetni kívánjuk az utasokat, hogy az utón s néptömegben magukra, holmijokra ügyeljenek, nehogy cserét, vagy kárt szenvedjenek. Hogy az ember a hőségben szegre akasztja uj kalapját, kabátját s alig hogy széttekint és visszatekint, már a szegen az uj helyett ócska kabátot, kalapot lát: az mindennapi dolog, mely mindig uj marad, mint a csalódott Szerelem és akin megesik: káromkodhatik szív- és erszényszakadásig. Hogy az ügyvéd iszákjában a periratokkal felgözöl Budapestre s az est- vagy regghomályá- ban az ellenfél sólyomszemü embere az iratterhes paktáskát tulajdonosa orra elöl fülöncsipve, eleblábal: ez is megtörténhetik, mégis történt. Hogy a zsebmetszök a pénzes utasra rálesnek, a vasúti coupéban melléülnek, mesterséggel elaltatják, kizsebelik, mig a megrabolt a boldogok álmát alusz- sza, mind akik jól végezték napi dolgukat, a közelebbi állomáson kiszállnak s odább állnak: ez is gyakran megtörtént már s megtörténik különféle változatokban. A harminczas években, midőn a gözhajózás újdonság volt; a Budapestről Bécsbe menő napigőzösön reggel öt órakor egyet, hatodfélkor kettőt lőttek, hogy az utas közönség készüljön. Midőn aztán hat órakor hármat dördült a taraczk, indult a hajó, kiabálhattak utána, várjanak, a ténsasszony még öltözködik! a hajó tova szállt s minden állomásnál ismét ágyúval jelentvén közeledését, hogy a t. utaspublikumot rendre, pontosságra szoktassa. A Bécsből Budapestre viszszatérö hajón, Budavár alatt este ismét hármat lőttek, mely háromszorosan viszhangzá a dördületet. Manó bácsi, az a nem tudom hányadik Fabius Cunctator, mert a történelemnek és mindegyik korszaknak és nemzetnek akárhány ily késlekedő példánya van, gőzösön, vasúton már ezerszer utazott, de kivált az ágyujeladások megszűnte óta, — melyek a gözhajótársaságnak évenkint százezer frt áru lőporba, meg egyszer Váczon, az e miatt támadt tűzkárért 10000 frt kártérítésbe kerültek, legalább százszor megesett rajta az a mal- heur, hogy a gőzös vagy a vasút az orra előtt ment el, hogy a maga állomását vagy elaludta, vagy ha jó kompániája akadt, elbeszélgette, elkártyázta s a második, harmadik állomásról kellett magát drága pénzért hazafuvaroztatnia; hogy pipáját, esernyőjét, kabátját s egyéb czokmókját a ka- jútban, a coupéban felejtette. A gőzhajó s vasuttársulatnak mennyiben az ily hagyatékoknak hirtelenében jogtalan gazdája nem akad, Manó bácsi-féle urak s hölgyek elhagyóttsá- gából egész muzeomuk van. Egy valaki, az elsietett vonat után koczogtat a következő állomásra. Küldjék vissza a kocsiban felejtett kabátomat! Milyen az a kabát? Hat pár virsli van a zsebében! Megkapta. Egy kisasszony szöpögve kéri a vasúti állomás főnökét: a kézi táskámat az elszállt Coupéban felejtettem, kérem koozogtassa vissza nekem. Milyen az a táska? Ejnye, hogy is mondjam, benne van a kedvesem arczképe! Egy mama viszi leányát bálba, a vidék fővárosába s a rokonháznál megszállnak. A bál órája közeleg: a kisasszony a küfferból elő akarja szedni a báli készletet. A kulcsot ür- geti forgatja a zárban: nem nyílik. A mama is próbálja: nem boldogul. Hívjatok egy lakatost. A lakatos felnyitja a zárt; s uram fia! mit látnak a kufferben ? Reverendát, papi öltözéket. Azt se tudják: nevessének-evagyboszankodjanak a meglepetésen. Az emberséges lakatos megfejti a rejtélyt. Az imént voltam hivatalos szakasztott ily kuffer felnyitására a plébánián, ott meg egy vidéki plébános ur a kufferben báli nöruhákat talált. Felsóhajtott: ebben a női bálöltönyben csak nem mehetek püspök ö excellentiája tiszteletére. A rokon kufferek természetesen azonnal ki- és visszacseréltettek. Hát mikor a férj lemarad s a vasút tovaviszi az asszonyt, ki aztán minden állomáson kiabálhatja férje után ama fran- czia növel: au est Lambért? Két katonatiszt utazott egy vasúti coupéban. Az egyik nejével a ennek ölében két gyermekével. A gondos anya, a kisdednek való edényt férje csákótokjában tartá. Egyszer a kocsi megáll, a konduktor elkiáltja az állomás nevét s két perez maradás! I magánzó katonatiszt gyorsan szedi veszi holmiját, ajánlja magát. A vasút tovább megy. A kis gyermek nemsokára jelentkezik: az anya előveszi a csákótokot: hát valóságos csákót talált benne! Hogyan parádézott aztán a másik katonatiszt a cserébe kapott csákótok tartalmával? Ezen történeti dolgok elbeszélésére az adott alkalmat, hogy Bogarassy ur is saját kuffere helyett kapott cserébe egy női ruhákkal telt másik kuffert s minthogy hasonló kuffercsere más halandón is megeshetett, felvagyunk hatalmazva, hogy a talált és cserébe követelt ruhafélék leírása helyett a nöruhák közt talált egymást kiegészitö két levelet diskretió nélkül közöljük, melyekről a tulajdonos hölgy bizonyára sajátjára fog ismerni és a nála levő férfiruhás kuffert Négyló-utcza 44. szám alatt visszacserólheti. Bogarassy ur valamint magának veszi, úgy adja is az engedélyt ismeretlen bájos Amália kisasszonynak, hogy ha netán az ö valamelyik kabátja zsebében hasonló szerelmes levelek talál-
