Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-07 / 27. szám

dákat lehetne felhozni — hogy tovább ne menjünk — csak Tolnamegyéből is.

De ezekről csak „per tangentem.“

Fontosabb ránk nézve az a szomorítő körülmény, hogy beolvadás nélkül is pusztulunk, veszünk. Nem kell hozzá szláv, oláh: magában a magyar köznép zömében rejlik a hiba. Ezt kellene mi hamarabb orvosolni; itt kellene erélyes évintézkedéseket tenni addig mig nem késő!

A magyar népnek önokozta szaporátlansága roppant hatású tényező fogyásunkra, pusztulásunkra. Csak fel kell ütni a statistikai adatokat, csak meg kell nézni a népesség létszámát, —ehhez hozzá hasonlítani a szülötteket, halottakat, uj házasokat, tanköteleseket : azonnal szemünk elé tárul a szomorú valóság.

Ne menjünk tovább; csak maradjunk Tolnamegyében. Előttünk áll egy statístika; üssük fel, —- s vizsgáljuk meg egy pár tősgyökeres magyar község népmozgalmi kimutatását csak rövid öt évi időközről.

Tehát a fennebbi adatok szerint: 5 év alatt.

A) község 99, B) község 45, C) község 104 lélekkel kevesbbült; és 4498 főnyi tiszta magyar nemzetiségű lakos 5 év alatt 248-al megfogyva, 4250-re olvadt le! És ez csak három község! Hol van még a többi szerte szét az egész országban! ?! Sir az em - berben a lélek ha arra gondol, hogy az a hajdani szép daliás faj egyre fogy és csenevészedik; s nincs, nem akar találkozni orvos, ki az erélyes szigorúság éles műtő kését kezébe véve megkísértse kimetszeni a nemzet testén pusztító undok fekélyt.

A fennebbi adatokból látható, hogy a halottak száma majdnem két annyi mint a szülötteké ; továbbá hogy az évi átlagos házasságokból oly kevés gyermek születik, hogy egy-egy házaspárra 10—15 évi időtartamra jut 1—2. Ez pedig a természet törvényével ellenkező valami.

Hogy emez elszomorító állapot oka hol és miben keresendő: arról már egy alkalommal — még a „Tolnamegyei Közlöny“ keletkezésének első évében bővebb tanulmányt sejtető avatottsággal értekezett egy ügyes tollal irt czikk; de azóta — fájdalom! — e tárgyat nem szellőztette senki; pedig épen megyénk egyike azon megyéknek, hol a tiszta magyar községek egy részének lakossága folyvást fogy; — a hol pedig fogyás nem észlelhető, ott évtizedek óta csekély különbséggel állandó a létszám; — s csak igen kevés hely az, hol évenkénti szaporodást találhatni.

Felvettem azért a- tollat, s megkísértem népünk fogyásának és szaporátlanságának okait a maguk szomorú valóságában feltüntetni. Azonban most a térből kifogytam. Hagyjuk azért a, többit jövőre.

Különfélék.

— Bucsufelirat. A szegzárdi e. f. kir. törvényszék Perczel Béla lelépett igazságminister úrhoz f. é. julius 6-án tartott teljes tanácsüléséből a következő bucsufeliratot intézte: Nagyméltóságu b. t. tanáncsos ur! A bánat és öröm, a levertség és felmagasztaltság vegyes érzelmei közt olvastuk nagyméltóságodnak f. é. június 30-án 2391. I. M. E. sz. a. törvényszéki elnökünkhöz intézett kegyes leiratát, melyben 0 cs. és apostoli kir. Felsége által az igazságügyi tárcza további vitelétől történt legkegyesebb felmentését tudatni mél- tóztatik. Az elválás még a csupán hivatalos összetartozás kötelékei által összefűzött egyének közt is fájdalmasan érinti az emberi kebelt, mennyivel inkább tölt el bennünket a bánat érzete, ha meggondoljuk, hogy mi nagyméltóságodban nemcsak az igazságos főnököt, nemcsak az emberbaráti érzelmektől áthatott kormánytagot, de egyszersmint, miután nagyméltóságodat, mint megyénk fiát s mint felejthetetlen Bartalunknak a kormányban utódját voltunk szerencsések tisztelhetni, ezen minőségében büszkeségünket vesztettük el. De a mily bánatos és leverő az elválás érzete, oly felmagasztaló a tudat, hogy nágyméltóságod elhagyta a fényes polezot, megvált a tágabb értelemben vett államtól, hogy egy kisebb testület, egy sqükebb körű kar tagja legyen. S ez a testület a mi testületünk ! Ez a kar, a mi birói karúnk. Nagyméltóságod legjobban ismeri elhatározása indokait s mi tiszteletben fogjuk azokat tartani. Legyen szabad azonban az elválás ezen ünnepélyes pillanatában már kijelentenünk, hogy a rajongó tisztelet, a mély ragaszkodás, mely nagyméltóságod irányában részünkről hűn ápoltatott, nagyméltóságodat újabb állásában is változatlanul követni fogja. Szegzárdon, a királyi Törvényszéknek 1878. évi julius hó 4-én tartott teljes üléséből.

— Perczel Dezső megyei alispánunk, ki egészségének helyreállítása végett négy hetet a karlsbadi fürdőben töltött, f. é. julius 4-én helyreállítva körünkbe érkezett s hivatala vezetését átvette.

— Sorozata a szegzárdi dalárda javára julius 13-án az uradalmi vendéglő nagytermében tartandó jótékony czélu előadásnak. Üdvözlő dal. Négy hangra Engeszer Mátyástól. Éneklik Séner János ur vezetése mellett: Berki Ida, Hahn Josephin, Molnár Gizella, Morvái Julia, Rajcsich Ilka, Rasovszky Olga, Scner Irma, Spindelbauer Janka, Spindelbauer Orzse és Weisz Anna kisasszonyok. Három gyertya tar tó. Vígjáték 1 felvonásban. írták Grangé E. és Bernard V., fordította Kuliffay Ede. Személyek: De Lus- san Pál, Gózony Endre ur. Chambillard, Steiner Lajos ur. Ferencz, szolga, Laky László ur. Berta, Ditróiné E. M. asz- szony. Duett „Angot“ czímü operette-böl, éneklik Boda Vilmos és Schöner István urak, harmoniumon kiséri Abaffy József ur. Bokréta. Magánjelenet. Irta Benedix, fordította

Szigligeti Jolán. Előadja: Ditróiné E. M. asszony. Népdal. Éneklik Séner János ur vezetése mellett: Berki Ida, Hahn Josephin, Molnár Gizella, Morvái Julia, Rajcsich Ilka, Rasovszky Olga, Séner Irma, Spindelbauer Janka, Spindelbauer Orzse és Weisz Anna kisasszonyon;. Záradékul Rostélyos akadályokkal. Bohózat 1 felvonásban. Irta Nessl Erik, forditottta Ditrói Mór. Személyek: Hernyai Boldizsár, kereskedő Schöner István ur. Zsófia, neje Morvái Berta k. a. Patkányi Leander, könyvvezető Kenézy Csatár ur. Fesch Lucretia, divatárusnő Spindelbauer Irén k. a. Juczi, szobaleány Zeiner Ágnes k. a. Előadás után a casinó nyári helyiségében táncz. Hely árak: kör s z ék szinielőadásra, táncz- estélyre beléptijegygyel 1 frt. 50 kr. Csupán a szinielöa- dásra I frt. Zártszék szinielőadásra, tánczestélyre belép- tij egy gyei 1 frt 20 kr. Csupán a szinielőadásra 80 kr. Földszinti állóhely előadásra és tánczestélyre 1 frt. Csupán előadásra 50 kr. Gyermekjegy 30 kr. Karzati ülőhely 30 kr. Karzati állóhely 20 kr. Szorosan vett családtagoknak, három tagon felül a jegyek félárban adatnak! Családjegyek azonban csakis a nappali pénztárnál válthatók. Előjegyzések (vidékről is) egész héten át elfogadtatnak Eibenschütz József ur ezukrászdájában. A tisztajövedelem fennevezett jótékony czélra lévén felajánlva, a n. é. közönség pártfogását tisztelettel kéri a rendezőség. Kezdete 7V, órakor.

— Rendkívüli megyei közgyűlés tartatik f. é. juliús

9-én, melyre a szétküldött meghívók következőleg hangzanak: 33. sz. f. i. A jövő 1878—1881 -ik évi országgyűlésre szóló kegyelmes királyi meghívólevél kihirdetése czéljából rendkívüli közgyűlés tartandó lévén, — ezen rendkívüli közgyűlés időpontjául folyó 1878. évi julius 9-ik napjának délelőtti 10 óráját oly megjegyzéssel tűzöm ki, hogy ugyan e közgyűlésen, az esetre, ha az árvaügyi szabályrendelet a nagyméltóságu belügyministeriumtól időközben visszaérkezik, a községi árvatárak átvételére hivatott küldöttségek megalakittatni, valamint közgyűlési elhatározás alá tartozó és időközben beérkező más tárgyak is elintéz- tetni fognak. Midőn tehát a t. ez. bizottsági tag urat ezen rendkívüli közgyűlésre a megyei székház nagytermébe tisztelettel meghívnám, maradtam további szives hajlamába ajánlott Budapesten, 1878. junius 26-án. Perczel István, Tolnamegye főispánja.

— Öngyilkosság. Egy széles körökben megdöbbenést keltett öngyilkosság hire járta be székvái'osunkat f. é. julius

3-án reggel. Ugyanazon időben a város kocsija egy letakart holttestet szállított a városon keresztül s a kiváncsian összesereglők nagy meglepetéssel értesültek, hogy az Mehrwerth Ignácz városi főjegyző közbecsülésben álló nejének holtteste, mely a László-utcza végén levő kerekeskut- ból huzatott ki. Az öngyilkosság részleteire, vonatkozólag a következőkről értesültünk: Mehrwerth Ignáczné f. é. julius 2-án este 9 órakor eltávozott hazulról azon ürügy alatt, hogy helyben lakó leányát fogja meglátogatni; eltávozása után viharos idő állott be s igy hozzátartozói nyugodtan tértek nyugalomra, azon hitben élvén, hogy az éjét a rósz idő miatt, mint az már többször történt, leányánál fogja tölteni; ő azonban ezen idő alatt hajtotta végre borzasztó elhatározását, mert már este 10 óra tájban egy a kút körül lakó asszony nem volt képes abból vizet meríteni, a leeresztett vödör valami nagyobb tárgyban megakadván. Ugyanazon asszony és hozzátartozói másnap kora reggel a kutat megvizsgálván, borzadva tapasztalták, hogy abban egy emberi hulla van; s a holttestet kihúzván, abban Mehrwerth Igaz udvariasság, vagyis tulajdonképen feszesség megengedi. Irult-pirult mindkettő, már úgy, ahogy lehetett.

— No mi lesz öcsém, halljuk!

Ezalatt Sándor is összeszedte magát, bátorsága visszatért, gyanította miben sántikál, vagy jobban mondva téved az öreg ur s nyugodtan, már amennyire a mai élmények után lehetett, fogott malheurja elbeszéléséhez.

— De hallgasson meg hát kedves bácsi -----— M

ár hallgatok, csak ki vele.

— Ne vegye olyan komolynak az egész dolgot, mint minőnek látszik.

— Nem is, csak amint dukál.

— Téved Pali bácsi---------------j----— En? öcsém nem szoktam.

— Eszem ágában sem volt Rikolty urék kertjébe menni.

— Tudom!

— Még hozzá a kerítésen keresztül.

— Látszik!

— Egészen más volt szándékom.............

— Mint a diófáról leesni! ezt már elhiszem.-— A kerítést tévesztettem el---------------— P

ersze készakarva!

— Ide akartam jönni............

— Micsoda? öcsém tanuld meg azt, hogy becsületes ember házába nem hátulról szoktak bejárni.

—• De meglepetést akartam szerezni............

■— No hiszen ami ezt illeti, szereztél is, nemcsak nekünk, de magadnak is.

—■ Ninuskának--------------------— Töröm! . . hát nem elég kettő?

— De ugyan hallgasson meg Pali bácsi.

— No hiszen hallok.

— Emlékszem arra, hogy mikor még kicsinyek voltunk mindketten, ott szerettünk legjobban játszani a kert

| végén: ott sirt Ninuska három éve, mikor elbúcsúztunk; tudtam, hogy hacsak dolgai engedik, kijön naponkint a kertbe, erre számitottam, midőn a nagy diófára felmásztam, azon szándékkal, hogy ha majd j Ninuska erre jön, egyszerre csak elibe ugróm.

— De ha ráugrottál volna! ?

— Ügyesebbnek tartom magamat............

— A

ztán meghalt volna!! — kiállt Pali bácsi rettenetes hangon, de engesztelékeny arczczal.

— Eh, egyik sem történhetett meg, miután a kertet elhibáztam. Elhelyezkedni sem volt időm, mert azonnal láttam közeledni valakit. Izgatott voltam nagyon, különösen mikor észrevettem, hogy nem az jön, kit én várok. Szerencsétlenségemre az ág, melyen álltam, korhadt volt s éppen akkor, midőn a közeledő mintegy tíz lépésre volt a fától, recsegve, ropogva lezuhant a földre velem együtt. Frakkom szárnyát repülés közben valami ág szakíthatta le. Világos lévén egészen, hazamenni resteltem, a kertek alatt sétálva megvártam tehát, mig sötétedni kezd. Hogy ekkora malheur után dühös voltam, azt gondolhatja Pali bácsi; dühömben elfeledtem más kabátot venni fel s igy jöttem ide köpenyemet terítve magamra.

— Ördögrokka voltál, az is vagy, az is maradsz. — mondja Pali bácsi végképen kiengesztelödve.

— Most pedig nincs más hátra — folytatja Sándor Rikolty ur elé állva — mint öntől az okozott kárért s kegyetek közül — a lányok felé fordulva — attól, kinek ijedséget okoztam, mert mintha sikoltást hallottam volna, bocsánatot kérni. A holnap reggelre kért rendezvout arra akartam használni, hogy azt, mit most elmondtam, kegyeteknek tudtára adjam s malheurom titokban tartására kérjem kegyeteket. Ez utóbbi feleslegessé vált, nemkülönben az előbbi is. ígéretemnek azonban eleget teendek, ‘hogy bocsánatukat annál inkább kiérdemeljem.

Először meglepetett Pali bácsi, azután Sándor és a társaság, most a Rikolty családon volt a sor. Hült is mindkettő, amennyire tőlük telt. Ennek kifolyása volt az, hogy mikor mégegyszer külön-külön bocsánatot kérendő, Manczi- nak k ezet csókolt Sándor, az egyet pittyentett, mikor pedig Terának, ez egy kebelrepesztöt fohászkodott.

Habár ketten kétfélekép cselekedtek is, azt hiszem egyfélekép gondolkodtak s aligha Sanyinak előnyére ; pedig köszönettel tartoznának neki a remén} dús perczekért, melyeket szerzett nekik s melyekből mindkettöjöknek oly igazságosan juttatott.

— Lányok öltözködjetek! — rikácsol dühében Rikol- tyné asszonyság.

— Öcsém máskor keresd meg hol a kapu, most pedig keresd meg azt a kis.lányt, kire ráugrani akartál, aki szomorúságában nem tudom hová bújt, hozd ide, aztán ej, haj! ne mulass! töröm a nyakatokat!! . . .

Pali bácsinak a lenyelt keserűség után oly széles kedve kerekedett, hogy az csak az éjfél utáni órákban, midőn tudniillik fejét nyugalomra hajtá, oszlott el; ha ugyan álmában nem folytatta.

Rikolty ur leányai kérésére kivágatta a nagy diófát s most ott ékeskedik a kisasszonyok szobájában mint asztal, keserű emlékéül az édes napnak.

— Nem mondtam —- rikkantott Pali bácsi Sanyi és Ninuska lakodalmán, mely az itt elbeszéltek utáni farsangon történt meg — hogy ezekből a gyerekekből még utóbb egy pár lesz, töröm a nyakukat! . . .