Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-30 / 26. szám
megnem szökhetett, az betörött fővel tért haza s igy a legkényesebb situatiónak volt kitéve. — A dalárösszojövetel, mely a szegzárdi dalárda által a megje székhelyén rendeztetett, oly kerekded, összevágó és minden részleteiben sikerült volt, hogy hozzá hasonlót keveset mutat fel Szegzárd története. Az ünnepélyt megelőző napon beállott áldásos esőzés a szegzárdi dalárda rendezőséget azon elhatározásit bírta, hogy a sorozatban levő juniális helyett az előadás és táncz az urodalmi vendéglő nagytermében tartassák meg, hol az időjárás esélyei ellen biztosítva lesz. Örvendetes jelenség 'volt a minden óldalról nyilvánuló segédkezés, melylyel a rendezőség Szegzárd minden rendű és rangú lakossága részéről találkozott. A város föutczái az ünnepély napján a lakosság által fellobogóztattak. A borongós időjárás csakhamar veröfényes nyári napnak engedett helyet s ily (kedvező auspiciumok közt indult a szegzárdi dalárda a fogattulajdonosok által készséggel felajánlott díszes úri fogatokon a báttaszéki dalárda fogadtatására, mely fél nyolczkor, tehát fél órával később, mint a napirendben jelezve volt, érkezett meg a város végére. A szegzárdi dalárda az Ábrányi Kornél által szerzett jeligével fogadta a báttaszékieket, mire azok egy sikerült éljendalt hangoztattak s mindjárt egyesülve a fogatok hosszú során a város felső részére vonultak. Itt a szegzárdi tűzoltóság zenekarával együtt volt felállítva. A bonyhádi dalárda másfél órával később érkezett meg a napirendben kitűzött időnél; s már első megjelenésük igen kedvező benyomást tett. A kék fövegtoll, a hasonló szinü mellszalaggal igen jól illett a szinte kékselyemből készült s a szegedi országos dalversenyen nyert ezüst babérkoszorúval ékített zászlóhoz. A jelige elhangzása után a bonyhádi dalárda válaszolt egy éljen dallal s kezdetét vette az ünnepélyes bevonulás, mely igen imposans volt. Elöl ment a tűzoltóság zenekara, utánna a tüzóltóság, majd a három dalárda a fogatok hosszú során. A belváros kezdetén a dalárdák leszáltak fogataikról s külön csoportokban vonultak a városon keresztül. Az utczák telve voltak néző közönséggel s a szegzárdi hölgyek a várkert sarkánál virág- és ko- szoruesövel fogadták a daláregyleteket. A casinó udvarára érve a bonyhádi dalárda elnöke Kramolin József egy szépen előadott beszédben szóllott a dalárda egyletekhez, melyre a szegzárdi dalárda elnöke válaszolt. Ezután a vendég daláregyletek elszálásolása következett be s már 10 órakor újra benépesült a casinó nyári helyisége a dalárdatagoktól, kik közös próbára gyűltek össze. Itt nyilvánult már a daláregyletek kiváló készültsége, mert az összdarabok mindjárt első kísérletnél kerekdeden és összevágón adattak elő. Délutáni 1 órakor volt az uradalmi vendéglő nagytermében a közös ebéd a szokásos felköszöntésekkel fűszerezve. Szóllottak és pedig igen sikerültén a vendégdalárdák elnökei: Kramolin József és Gőbelt János, Borzsák Endre ref. lelkész, Varasdy Lajos tanfelügyelő Ellmann Miklós ügyvéd, Dicenty Pál járási orvos és többen. A dalárdák felváltva énekeltek és pedig a közönség zajos tetszésnyilatkozatai közt. Az előadás d. u. 6 órakor vette kezdetét s igen örvendetes sikerrel végződött. A dalárdák kifogástalan előadása általános elismerésben részesült s örvendetesen jelezte az előrehaladott álláspontot, melyet Tolnamegye e téren is elfoglal. Kitűnt a bonyhádi dalárda Abt „Vineta“-jában gyönyörű crescendó és de ere- scendóival, úgy a báttaszéki dalárda szép összevágó énekével Vusching „Falu végén kurta kocsma“ czímü népdalában. A jelenvolt nagy számú, szép közönség, mely a nagytermet egészen megtölté, a dalárdákat zajosan megtapsolá, koszorúkat és virágcsokrokat dobált, Müller József, Schuler József és Abaffy József karmestereket többszörösen kihivá s a szegzárdi dalárda által előadott „Olyan a te dalod“ czimü Huber Károly-féle népdalt, úgy Liszt Ferencz „Katona dalát“ megujrázta. Előadás után következett a tánczvigalom, hol ismét érvényesítő magát az általunk többször hangoztatott meggyőződés: hogy Szegzárd és vidéke oly gazdag szép nőkben, mint a szép május nyiló virágokban ! — Halálozás. Pózner Lajosné szül. Csákányi Pole- xina és férje, Széllé Zsigmondné szül. Balogh Honóra és férje, úgy gyermekei: Honóra és Zsigmónd mélyen elszomorodott szívvel jelentik elfelejtheletlen testvére és sógora, nevelőanyja, illetőleg nagynénjök özvegy Szellő Sámuel n é született Csákányi Mária asszonynak, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után Faddon 1878. junius hó 26-án d. u. 1 órakor életének 60-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogulnak hült tetemei folyó hó 28-án d. u. 4 órakor fognak a faddi családi sírboltban örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyancsak Faddon, e hó 28-án d. e. 9 órakor fog a Mindenhatónak a rom. cath. templomban bemutattatni. Kelt Faddon, 1878. junius 27 én. Béke lengjen hamvai felett. — Egy agg jegyző halála. Az eredetiségéről kiterjedt körökben ismert s nem rég Mözsön elhalt Pápay István életrajzát megkeresés folytán a következőkben közöljük: Még nem késő egy oly férfiúról megemlékezni, kinek élete folytonosan a közügynek és a népnek, melynek vezetésével megbizatott, volt szentelve. Ez a férfiú a boldogult jó öreg: Id Pápay István, Mözs község jegyzője volt. Jól tudom, mikép akadnak még itt-ótt olyanok, kik egy köz- ségjegyzöi állást úgy tekintenek most is, miszerint annak képviselője előtt nem érdemes még csak kalapot sem emelni; pedig, elhihetik azok, hogy a községi jegyző az, a ki nélkül maga a minister sem kormányozhat sikeresen. Egy életrajzot akarok nyújtani tehát, rövidet, egy oly férfiúról, kinek példás élete, buzgó, ernyedetlen hivataloskodása méltán megérdemli a köztiszteletet, — a megemlékezést. Tehát le a kalappal! Régen volt már, azaz nem igen régen volt biz a mit elmondandó leszek, hiszen csak most történt alig egy pár hete: de hőse eltűnt körünkből, mint egy meteor a légköréből. Van az emberi szívnek oly sajátságos vonzereje rokonér- zelmü szivek irányában, miként a delejnek vonzereje, csakhogy ennél a vonzerő a természet törvényein alapuló örök igazság rende szerint fejlődik; amannál pedig a szivképzés a nemesitett lélek kifolyásából ered s ezt rokonszenvnek, szivvonzalomnak mondjuk; s ha ez csakugyan igaz: úgy a jó öreg lelke rokonszenvével, szive vonzalmával ölelte át mindazokat, kiket a tudományos' képzettség baráti körébe vonzott; volt is akkor szerény polgári házánál ünnep, élezés, kifogyhatatlan humor s a deák classicusok elrecitálása. Köz- ségjegyzöi rögös s viszontagság teljes pályáján, melyen 36 teljes évet töltött Mözsön, csekély fizetéssel, a sorssal küzdve, szigorú nélkülözések közt mégis hét gyermekének, kiket taníttatott, serény jószívűségük által kitűnő honpolgárokká felnevelt, tisztességes pályát biztosított örökségül; s mindezt megélhette .... gyönyört, kimondhatatlan gyönyört érzett önalkotta müvében, mindenkor csak szeretett gyermekei képezték gondoskodása főtárgyát; miként mondani szokta volt: csak gyermekeimért éhem . . . most már nyugodtan mehetek az örök ítélő Biró elébe, mert rosszat nem cselekedtem. S eme családi körülményéből merített buzgalmat, ernyedetlen szorgalmat hivatalos teendőihez; — pedig menynyi hálátlansággal kellett találkoznia a jó öregnek azok részéről, kiknek ügyét szolgálta: kiknek jólétüket, boldogságukat eszközölni, megalapitani legfőbb polgári kötelességének ismerte mindenkor. És mégis annyira hozzá volt szokva e csekély jövedelmű, hálátlan, küzdelemteljes álláshoz, hogy gyakori jobb, jövedelmezőbb állomás megkinálásánál mindig azt válaszolta: „megvagyok állásommal elégedve.“ Azt a népet, mely vezetésére volt bízva, melynek jólétét, boldogulását szivén hordta, melyhez jó és balsorsban egyirint ifjú korának emlékei fűzték, elhagyni nem tudta. Társalgása eleven, élezés, gyakran a pajkosságig vig, de mindig a tudományosság zománczával ékítve csillogott. Egy ily jókedélyü társalgási körben szerencsém volt a „jó öreg“-gel a régi jó tanárokról is megemlékezni, a múlt ifjú kor emlékeit agg sziveinkben újra felmelegitendök; e közben elmondta a jó öreg Dugonits és Kováts, kegyesrendi tanárok és jóbarátok közti nyeggetödzésüket. Dugonits hosszú, nagy orral lévén megáldva; egykor iskolai előadás előtt, az iskolák előtti folyosón sétálgat Dugonits; jön szemközt vele barátja Kovács tanái-, ez meglátván Dugpnits barátját, ekként üdvözli: „Naso tonetone jam non novus incola terrae;“ Dugonits erre rögtön igen drasticus hangon válaszol Kovátsnak, azzal egészítvén ki: „Hoc tibi, de Gettico lattore, mittit opus“ Elförmedve áll Kováts tanár Dugonits előtt, meglepetésében alig találván szavakat, csak ezt képes mondani: „te disznó.“ Dugonics önelégülten, de' sötét komolyan viszonozza: „Hja, barátom, a kutya is haragszik az orráért, Pápay a franczia icclassus regényirodalomnak is nagy kedvelője volt; Dumas Sándor regényei 70 éves korában is nagy hatással voltak kedélyállapotára; s amit egyszer olvasott vagy hallott, haláláig emlékébe tartotta. XIV. Lajos francziák királyának udvarában élt az időben egy bájos, kecsteljes nő: Dubarry, királyi kegyeneznö; az öreg Dumas Sándor állítása szerint több királyi udvaroncz is kereste e bájos hölgy kegyét — szerelmét; mig végre egyike közölük megnyerte .... s a hűtlen királyi kegyeneznö hűtlenségét a költő ily költői képben állítja elé, német fordításban: „und die Rose fiel, und die Rose entfaltete sich“ ...............Számtalan latin költeményei még kéziratban vannak letéve a boldogultalak könyvtárában, melyet a család kegyelettel őriz drága emlékül s ereklye gyanánt. Körében élvezet volt időt tölteni bármely osztályú és rangú embernek; a nép között ép úgy, mint a magasabb ranguak közt otthonos volt; mulattató és mulatva oktató. Sikeres élezezésének eredménye az lett, hogy most már Mözs község német ajkú lakosai mindnyájan bajuszt viselnek. Három évvel ezelőtt a „jó öreg“ szélhüdés következtében testileg bár gyengülni kezdett, de lelke mindvégig megtartotta ifjúkori ruganyosságát; mig végre másodszori szélhüdés rohama alatt annyira megtörött, hogy hivatalát, melyet oly hosszú évek során át a legnagyobb hűséggel és pontossággal viselt, többé vezetni nem vala képes, a köz- ségi jegyzői nyugdíjalapból nyugdíjaztatván, hivataláról lemondott. A nép által elvégre még is a felismert érdem jutalmául és a tek. központi szolgabiró Rausz Béla ur közbenjárása által ez évi april 2-án fia, az erényben, becsületességben atyjához hasonló és szakképzettségében kitűnő ifjú Pápay István lett utódjául községjegyzöjévé a nép által egyhangúlag megválasztva s ezzel a „jó öreg“ megkoronázta gyermekei iránti forró szeretetének legutolsó müvét. Ezután folyton Szegzárdra vágyott; hitte, mikép súlyos baja ott enyhülést talál; napról-napra erejében fogyott .... Május 28-án este 7 órakor szerény családi körében ünnepelte a szegény „jó öreg“ jó nejéveli egybekelésének 39-ik évfordulóját j . . utolsó csilláma a derült kedélynek tükröződött szemeiben ... és a kedves jó atya, a hű férj derült kedélyen örvendő család egy órával később megtört, fájdalomteljes szívvel rebegte a haldokló atya ágyánál térdelve — hő imáját .... Végtisztelet adóját ravatalánál lerótta az egybe sereglett nagy számú és fényesen képviselt inteligentia és a nép, mely vezetésére volt bizva .............és ez volt az érdem örök jutalma. — Lapunk mai számához van mellékelve a Franklin társulat által kiadott előfizetési felhívás. Hivatalos rész. 4559. Tolnamegye alispánjától. afisp. Körözés. Folyó évi junius 5-én Török István tót-keszi lakosnak zárt istállójából egy 15 markos deres szőrű 9 éves bélyeg- telen kancza és egy 15 markos setét pej 8 éves szintén bélyegtelen kancza lovát, úgy szintén ez emlitett napon Tóth István tót-keszi lakosnak zárt istállójából, nevezettnek egy 9 éves fekete kancza, bélyegtelen, egy három éves pej heréit bélyegtelen lovát és egy 1 éves hóka kancza szinte bélyegtelen csikóját ismeretlen tettesek ellopván, a körözés s az ellopott tárgyak és a tettesek nyomoztatása ezennel elrendeltetik. Kelt Szegzárdon, 1878. junius 14-én. Az alispán távollétében: Papé Gyula főjegyző. 4378. Tolnamegye alispánjától. alisp. A nagyméltőságu m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium által a keleti marhavésznek f. é. május 17—25-ig való állásáról ez évi május 26-én 11663. sz. a. kiadott értesítése. Folyó hó 9-töl mai napig nyert hivatalos jelentések szerint a keleti marhavész Szebenmegye Sellenberk községben uralg. A vész kiütésétől mai napig marhavészben elhullott 55 darab. Lebunkóztatott 19 drb. Összes veszteség 74 drb. Horvát-Slavonország és a katonai határőrvidék területe vészmentes. Az osztrák tartományok közül: Bukovinában: a potzmanni kerület Zelenen községében uralg. A minister meghagyásából: Gr. Teleki Ede. Kelt Szegzárdon, 1878. junius 12-én. Az alispán távollétében: Púpé Gyula főjegyző. 4558. Toluamegye alispánjától. all8p’ KArözés. Folyó évi május hó 30-án virradóra Sitkéi Mihály hölcskei lakosnak egy darab 7 éves, serege szürke kancza és egy darab 8 éves pej kancza, jobb ezombján B K.-val bélyegzett lovai a közlegelöröl ismeretlen tettesek által ello- patván, ezen lovak köröztetése oly megjegyzéssel rendeltetik el, hogy feltalálás esetén a d.-földvári járás szolgabirája elé vezettetendők. Kelt Szegzárdon, 1878. junius 14-én, Ab alispán távollétében: Pápá Gyula, főjegyző. 4402. Tolnamegye alispánjától. aIÍ8P- Körözés. r Tolnai Ádám Ferencz szegzárdi születésű és illetőségű egyén családját elhagyván, ismeretlen helyre költözött, köröztetése oly hozzáadással rendeltetik el, hogy feltalálás esetén tartózkodási helyéről ezen hivatal értesítendő. Személyleirása: Születési helye: Szegzárd, illetőségi helye: Szegzárd, vallása: rom. cath., lakhelye: Szegzárd, állapota: nős, születési éve 1847., termete: magas, arcza: hosszúkás, haja: fekete, szemei: barnák, orra: hosszas, különös ismertető jele: nincs. Kelt Szegzárdon, 1878. junius 14-én. Az alispán távollétében: _________Papé Gyula, főjegyző. 4662. Tölnamegyc alispánjától. ahsp‘ K ö r ö zés. A tolna-baranya-somogyi á. h. ev. egyházmegye es- peresi hivatalának f. é. junius 14-én 551. sz. a. kelt átirata szerint Szalai Pál tamási-i ev. tanító állomásáról f. é. már- czius 16-án megszökvén: nevezett egyénnek nyomoztatása ezennel elrendeltetik. Kelt Szegzárdon, 1878. junius 17-én. Az alispán távollétében : Papé Gyula, főjegyző.
