Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-07-09 / 28. szám
28. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. Julius 8-án. Ötödik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-ulcza I 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnainegye törvényhatóságának s a tolnainegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. I A tanév végén. m Lapunk múlt számában ily czím alatt napvilágot látott első czikkem csak nagy általánosan szólván polgári iskolánkról, szükségesnek látom e második közlemény papirratételét is, melyben már kissé bővebben fogunk széttekinteni polgári iskolánk egy éves múltja felett, — igy tehát e czikk mintegy rövid értesítő akar lenni — addig is, mig a- szokásos bővebb „iskolai értesítő“ megjelenné — megyénk s városunk azon polgárainak számára különösen, kik a legközelebbi napokban végbement iskolai zár-szigorlatokon s nyilvános utó-vizsgán jelen nem lehetvén, meg lettek fosztva ama szerencsétől, hogy a tanárok vizsgálati eljárásában és a ta- nonezok adott feleleteiben — mintegy tükörben — megláthatták volna az intézet egy éves múltjának legalább főbb vonásait. Ha örömmel jeleztük első közleményünkben általában a tényt, hogy polgári iskolánknak már múltja is van, hogy az első tanév végére eljutnunk sikerült, régi hő vágyunk s édes reményünk valósult: most meg már — a bevégzett szigorlatok után — öntapasztalatunk] fokozódott, édes örömétől áthatva kimondhatjuk, miszerint a polgári iskolához kötött reményünk — nem ugyan várakozásunkon felül, mert előre is minden jót vártunk a tanári kar minden tagjától — de mindenesetre úgy valósult, amint csak valósulhat egy zsenge intézményhez fűződött remény bárhol és bármely időben. Két dolog az különösen, amire reflectálnunk s amit igazán kedvező világításban feltüntetnünk elo- dázbatlan kötelesség. Egyik, hogy polgári iskolánk tanárai mind megannyi fiatal emberek, kik most egy éve hagyván el iskolájuk küszöbét, habár még oly szép összegével rendelkeztek légyen is az elméleti ismereteknek, gyakorlat- hiányában mégsem kecsegtethettek bennünket egyelőre fényes sikerrel, mert híjába! exercitium facit virum; ők tanuló-iskolájukból egyenesen tanító- iskolájukba léptek, nálunk kezdték meg nehéz, de szép pályájukat, ez volt első gyakorlati évük, melyben meg kéllett küzdeniök ama nehéz feladattal, mely az elmélet és gyakorlat összeegyeztetésében áll; ki kellett először ismemiök — -gondos kertészekként — a kezeikre bízott csemetéket, azoknak a szülei háznál évek bosszú során át beszivott jó vagy rósz tulajdonait s csak ezután lehetett hozzá fogniok a ferde hajtások nyesegetéséhez, az életerős ágak tovább ápolásához stb. És ők — őszintén szólunk — e nehéz feladatot sikerrel megoldók, gyakorlati évöknek elsejét nem ama — csak az elméleti téren jártas — pályakezdők nehézkességével, szokásos szögletességével végezék, kik — mint számtalan példa igazolja — működésök kezdetén sehogy sem tudják bele- találni magukat uj helyzetökbe; ők ezúttal szintén vizsgát tettek le előttünk, a gyakorlat terén szerzett ismereteik s jártasságuk vizsgáját, mit derékul kiállottak. Másik körülmény — amit szintén örömmel jelezhetünk — a tanulók betanusitott szép előmenetele a bevégzett tanév folytán. Nem titkolhatjuk el, hogy itt már igazán várakozásunkon felüli volt, amit tapasztaltunk. Örült a szív bennünk az egyes szigorlatokon, amint hallók gyermekeink értelmes, szabatos, bátor feleletét, amint láttuk azt az önállóságot s könyed- séget az egyes tantárgyak előadásánál, miket sajnos! sokszor nem tapasztalhatunk meg a gymnasiumi felsőbb osztályok növendékeinél sem, ott t. i. ahol az illető tanár urak nem igyekeznek kiküszöbölni az u. n. leczkeszerüséget, monotom előadást, betűhöz tapadt magolási rendszert s nem igyekeznek rászoktatni növendékeiket az önálló, szabad gondolkozásra s ugyanily előadásra. Itt ismét a tanár uraké az érdem, hogy a mi növendékeinket egy rövid év alatt le tudták szoktatni az elemi iskolák ama föntebb említett hibáiról, ferdeségeiről, — nemcsak, hanem fegyelem dolgában is oly sikerrel jártak el, oly példás rendet teremtettek a legrakonczátlanabb vérűnek ismert növendékek között is, miszerint az egész tanév elforgása alatt az iskolaszék egyszer sem kényszerült összeülni fegyelmi ügybeni határozat hozatala végett. Hiányokat is tapasztaltunk itt-ott szórványosan, de a miket az általános jó siker fénye — mint egyes, figyelembe alig jöhető parányi sötét pontokat — túlragyog s nem vádoltatunk az öntudat által, ha á azokat fel nem említjük! A kezdet nehézségei el- 1] múltak, ezekkel a hiányok is; jönnek a mindig sikeresebb évek, a mindig verőfényesebb napok intézetünkre, — e hit édesen boldogító nekünk, vajha soha ne csalódnánk! TÁRCZA. duna-földvári ezéhek. A magyar történelmi társulat azon bizottsága, mely Rómer Flóris elnöklete alatt a magyarországi ozéhekre vonatkozó mindennemű adatok összegyűjtését és kiadását s az által hazánk közmivelödési, ipar s müipar történetét egy jelentékeny forrással, úgy szintén a városok polgári osztályának történetét új lényeges adalékkal gazdagitni tűzte ki dicséretes föladatául; több más hazafiak közt engem is megkeresett, hogy lakóhelyemen, Duna-Földváron létező ezéhek ládáiban fölielhetö adomány-leveleket, szabály- s egyéb iratokat megtekintvén, a föltalált adatokból a bizottság által előirt tizennégy rovatot mindegyik ezéhre nézve töltsem be. A tisztelt ezéhmester urak készséggel bocsáták rendelkezésemre becses okmányaikat, mely hazafias készségökért a magam s a bizottság nevében kedves kötelességemnek tartom szives köszönetemet nyilvánítani. A sorrendet, a mint a t. ezéheket eljártam s okmányaik kivonatát a következőkben fogom közölni. Már csak ezen egy városbeli ezéhek múlt századi okmányaiból is kitűnik, mily érdekes lesz a t. bizottságnak az ország egyéb városaiból s az előző századokból összegyűjtött ezéhszabályzatainak s az iparos polgárok szokásairól kiadandó müve. Mert csak itt Földváron is nemcsak a helybeli némely ezéhek múlt századi szokásaival, de a budai szabók I6,95rl$j, a, pozsonyi takácsok 1716. és 1762-ki, a pesti kötélgyártók 1724-ki, a kalocsai szűcsök 1753-ki, a székes-fehérvári bognárok s kovácsok szintén 1758-ki czéhszabályaival is megfogunk ismerkedni, melyekből a ezéhek múlt századi életéről magunknak némi általános és öszfogalmat szerezhetünk. Midőn a t. bizottság által ezen kiküldetésemben készséggel eljártam: úgy vélem e lapok t. olvasóit is érdekelni fogják az itteni ezéhekröl s okmányokról tett jegyzeteim. Óhajtanám, hogy megyénk , egyéb községeinek ezéhjeiröl is hasonló ismertetéseivel ta- lálkozhassam a lapokban. Duna-Földváron, junius havában. Hőke Lajos. 1. Csizmadia czéh. A csizma és csizmadia szónál előre bocsátjuk, hogy egyik sem magyar eredetű szó, mert mindegyiket a kucsma, kalpak, kapeneg, papucs, dolmán stb. szókkal a köztünk másfélszáz évig lakott törököktől vettük. A XVI. század magyaija, a lábbelit sarunak, azok készítőjét vargának nevezte; a horvát az opanka — bocskorkészitöt máig is vargának nevezi. Eredetileg a varga készíti nemcsak a lábbelit, de a hozzá való bőrt is; azután a két mesterséget igy különböztetik meg: cserz ö-var ga, saru- varga, majd ismét különbözés lett a csizmadia és német varga, v. ozipész (schuszter) elnevezés között. A czéhpöcsét körirata: Duna-földvári Csizmadia Czéh Pecsétje. Czimere: két ágoskodó oroszlán közt egy csizma. I Fölül D. F. alul 1711. A czéhláda J773-bóli. A nzéhzás^ú i 1858-ban a templommal együtt odaégett. Az adománylevél j 1847-ben Ferdinand király és Apponyi György gróf kán-j czellár neve alatt kelt, magyar elő- a utószóval pergamenen,- közbül] az inasok, legények s mesterekről szóló nyomtatott! általános szabályokkal, nagy függő pecséttel, vörös bársony! kötésben, bádog tokban. A helybeli uradalmi kanczelláriá-j nak 1777-ből 152 írtról szóló egy nyugtájából az vehető ki, hogy az összeg bizonyos bécsi szabályok kiadásáért fizettetett. Ezen a céhládában jelenleg hiányzó drága bécsi sza-i hályok alkalmasint' az alább még hat más czéhnél elöfor- j dúlandó 1768-ki királyi udvari kanczelláriai ezéhszabályok valának, melyeköek az .illető cehek részére lemásolásával az j uradalmi kanczellisták magukat megfizettetek s melyeknek i még Mária Terézia kocában évszám nélkül kelt átírása némi \ változásokkal mint magyar rendelet a ezéhiratok közt létezik. A pozsonyi kir. helytartó tanács 1780-ban a katonaságtoli gyakori megszökések és a külföldi engedély nélkül távozások meggátlása tekintetéből a megyék utján elrendelte, hogy minden czéh, az általa felszabadított mesterlegényeket rendes vándorkönyvvel lássa el s hogy az addig dorbézolásra fordított u. n. blau Mondag (igy) kis vasárnapok eltöröltessenek. A ezéhbe állónak hiteztetése .... A czéh artíkulusait híven megtartom, megböcsülöm, czéhbeli társaimhoz igaz leszek. És ha valami czéhbeli társamtól vagy társamra valami illetlen szót hallok, vagy olyan tettet ös- |mérek: elöljáróimnak azonnal bejelentem, azt pedig külsőknek semmi mód nem világosítom. Egy szóval, a nemes czéh java, tisztessége és privilégiuma megtartásában igyekszem. 1779. január 30-án itteni 26 csizmadia mester a ma- I gok legényeinek 24 artikulusból álló szabályrendeletet ad, melyek érdekesbjei: A legény társpohárral tartozik. A kontár, a himpellér, ki t. i. még társpoharat nem adott, egy társlegény által a méhelytöl felkeltessék1, két heti próba után a legény megmarad mesterénél, különben bucsuhéttel tartozik, TJnnep, sokadalom, országgyűlés előtt két héttel senki Sem bucsuzhatik el. Munkaidő gyertyánál 3-tól esti 9-ig. Fölkelöre, lefekvöre, az ájtataskodás el ne maradjon. A legény a hanyag inast nyakon verheti. (A nyakon vert inasnak fön- marad a reménye s joga, ha legény fogott lenni, felsöbbség jogát más inason gyakorolhatni.) Tahonya beszéd bírsága fél egész heti bér; atta teremtette: egy társpobár: 3 frt. Az inas, ha fölszabadul, fizet keresztelőre fél tallért, társpohárra három forintot; bokrétapénzt nyolez garast. Ha társpohárkor az új legény a bort kiveti vagy kidönti, birsága egy hetibér. A legény ünnepeken dolmányát s ba van mentéjét; begombolva viselje, övét felkötve pálczával járjon, különben egy heti bérét veszti. A mely legény társpohárkor egy leányt vagy asszonyt megcsókol, minden csókért fizet egy garast (t. i. a legénység társládájába.) Há a táncz fölindul, a tánezrnester elsőben a ezéhmestert kínálja meg, azután az
