Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-06-10 / 24. szám
24. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. junius 10-én. Ötödik évfolyam. ÜSegjcIcH: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugy anitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnaniegye törvényhatóságának s a lolnamegvei gazdasági öt! - ti tJdH ötl ö O eivesfr Előfízctési árak: Igészévre . 5 frt — kr. 'élévre . . . . 2 I» 50 n Igy es szám ára . —| — 10 E Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Szegzárd,' 1877. junius 7-én. Alig két hó elforgása alatt Szegzárdon a. megye székhelyén három nagyobbszerü tüzeset fordult elő. Tizenöt, majdnem kizárólag a legszegényebb osztályhoz tartozó községi lakosnak egész vagyona,8 sőt ennél több, egész vagyoni jövője lett a vészes elem martaléka. A ki a tüzesetek után rendszerint bekövetkező szivszággató nyomor szemlélője volt; a kiben a sziv- jóság s emberbaráti érzelem a szenvedőkkel való együttszenvedést szokta szülni; a ki természeti sajátságai és képzettségénél fogva a nyomor elhárítása iránti eszközökről szokott gondolkozni, annak okvetlen szemébe kellett tűnni azon társadalmi mozga- lomnak, mely a mai humánus kor fényes vivmánya- kép a tűzoltó-egyletek országos megalakulásakor megindult. Tűzoltó-egyletek alakultak, nem azért, hogy működésük kizárólag a nevükben foglalt téren szerepeljen, mert mint a legutóbbi árvízveszély igazolta, a viznek is alkalmilag ellenségei, hanem azért, hogy a közveszély idején, eredjen bár az tüz- től, víztől vagy ragályos betegségtől az emberbaráti magasztos érzelem személyesítő! legyenek; hogy folytonos gyakorlatok által megedződve s kitanulva a hu- mánismus terén eddig működő, részben nyers erőkhöz szükséges értelmi anyagot sz olgáltassá k; hogy önfeláldozó cselekvéssel s a jó példa vonzó erejével hassanak; végre, hogy a legutóbbi politicai mozgalmak folytán a társadalmi osztályok közt felmagasodó s fenyegétő válaszfalat a különböző osztályok egyéneit egyesitő közös czél elérése iránti tö- rekvés folytán ledöntsék. íme rövid szavakban a j tűzoltó-egyletek prog- rammja! A roszakarat rendkívüli (mértékével kell annak sújtva, a szüklátkörüség csapásától kell annak meglátogatva lenni, ki akár személyes, akár más okoknál fogva a tűzoltó intézmény fejlődése elé gátokat vetni, vagy annak anyagi és szellemi támogatása alól magát kivonni, feladatának tekinti. — — —----Megyénkben a kor alkomsi szelleme két ilyen egyletet hozott létre; mindkettő életképességének nem egyszer adta tanujelét. Csakhogy a kettő közt | azon segédeszközökre nézve, mely felett rendelkeztek, lényeges különbség volt észlelhető. A paksi tűzoltó-egyleteta közigazgatási hatóság rendkívüli támogatása s a városnak, mint testületnek nagy anyagi áldozata kisérte bölcsőjétől kezdve egész fejlődése mai fokáig; nőig ellenben a szegzárdi mindezen hathatós emeltyűkét nélkülözni volt kénytelen. Bizalmatlanság fent, ellenszenv lent voltak a szülők, melyek keresztvízre tartották. Fent parádénak hitték s jogosítva érezték magukat az egész mozgalmat személyes érdekekre visz- szavezetni; lent veszélyes versenytársat szemléltek a küzdő kis seregben, mely a dicsőség borostyánait kívánja hívatlanul• másoktól elragadni csak azért, hogy magának a szegény nép véres verejtékéből, a városi adóból, mint ez általánosan elterjedt hit volt, busás anyagi hasznot biztosítson. A kis sereg* azonban nem azon agyagból volt gyúrva, hogy őt a kezvezőtlen körülmények. vegyileg felbontsák. Buzgalmának egész'erejét felhasználá, hogy a bizalmatlanságot tényleges eredmény felmutatása s cselekvési képességének megállapítása által eloszlassa; a gyanúsítást pedig nyugodt öntudatának fényes lemezéről visszapattogtatá s immár hivatkozhatok négy éves múltjára, hivatkozhatik azon eredményre, hogy a négy év lefolyása alatt előfordult számos tüzeseteknél még egyszer sem fordult elő eset, hogy az időtől kezdve, midőn a vész helyén megjelent, a tűz csak egy lépéssel is nagyobb terjedelmet vett volna, mit a melyet megjelenése alkalmával t al ált. Ez már pedig ily mértékben nem lehet a szerencsés véletlen kifolyása! Szerencsére voltak, kik már kezdetben hittek benne, kik már kezdetben befolyásuk egész erejével gyámolították s igy lehetővé tették, hogy a kitűzött, czél követésében lassan bár, de mindig előbbre haladjon. 'r Városunk értelmiségéé itt az érdem s mi nem késhetünk, mint a közjó előmozdítása körül működő erők hivatott vagy hívatlan, de tényleges mérlegelői leróni irányában a kegyelet, a hála adóját. Tesszük ezt meggyőződésünk folytán s azon biztos hitben, hogy ez érzelem változást nem szenvedett s mig a tűzoltó intézmény czél j át követve, hivatásának magaslatán áll, a változhatatlan jó akarat, az anyagi támogatás és szellemi pártfogás mindég kellő mérvben kijut számára azok részéről, fejlődése középpontján, kik már kezdetben, születésénél — megértették! Különfélék. — Ismét tűz. Szegzárdon folyó évi iunius 5-én dél- utáni 1 és fél órakor újra tüzet jeleztek. Az uralkodó nagy szárazság, erős déli szél és forróság rémületbe ejték a lakosságot annyival inkább, mert a lakosság nagy része a mezei munkával lévén elfoglalva, a várostól távol volt. A tűzoltóság azonnal megindult gépeivel, minthogy azonban a TÁRGZA. Szerecsen akar lenni. — Egy fejezet Oettinger „Sobri“ czimíi regényéből. — 1828-ban a bécsi lipótvárosi színháznál, hol akkor legnagyobbrészt Kron, Enökl és Raimond darabjait játszották, volt egy kezdő szinész alkalmazva, kit Nockerl Ignácznak hívtak. Ez, hetenként 14 frt fizetésért, kizárólag az állatszerepeket játszotta. így például Bäuerle „Elátkozott herczeg“-ében játszotta a medvét, Gleich „Soproni mészáros“-ában az ökröt, Meisl „Laugor átváltoztatásai“-ban a szamarat, mely fokról-fokra lépve, utóbb — ha nem csalódom ,.-^ ufinisterró lesz; Raimond „A szeljen; király gyémántjáéban játszotta az uszkárt. És e szerepeket oly csodálatra méltó eredetiséggel adta, hogy a legnagyobb irigység sem vitathatta el érdemét. Nockerl talán még ma is dísze volna e — most már természetesen a művészet legalsóbb fokán álló — színpadnak, ha sértett hiúsága arra nem csábítja, hogy e vidám művészettől örökre búcsút vegyen; — — az akkori szin- igazgató ugyanis Bäuerle új tündéri bohózatában, melynek czime „A giraff Bécsben,“a hátulsó balláb szerepét adta neki. Ez pedig nem volt önálló szerep, ebben nem lehetett dicsőségét szereznie. Igen, ha legalább az első lábak egyikének szerepét nyerte volna, úgy azt — a művészet iránti szeretetböl — I nem utasította yolna vissza. De a bal hátsó láb szerepét ! legsértöbb megaláztatásnak tekintette. Sértette ezenfölül büszkeségét az is, hogy a közönség netáni tet'szésnyilatkozatát három idegen giraff lábbal kell megosztania, pedig e lábak — szintén kezdő színészek — nem voltak méltók művészünk saruit megoldani. Nockerl ezért elboosáttatását kérte és azt még az nap I legnagyobb meglepetésére meg is kapta. Ezt nem várta, hfez nélkülözhetlen művésznek tartotta magát. — így tesznek ezek az igazgatók —- szólt az érdemes állatszemélyesitö; tehetségünk utolsó cseppjét is kifacsarják s aztán mint a zúzott narancsot, kidobnak! Hosszú hat hétig jövedelem nélkül kalandozott Bécs- ben és környékén s csak azután határozta él, miután gyomrát az éhség jól megkinozta, — hogy a kevés fáradsággal járó, de jól jövedelmező háziszolga állomáson keresi szerencséjét. Tört szivvel és éhes gyomorral kopogtatott a „kis sörház1* utczában levő tudakozó intézet ajtaján. — Tessék! — szólt egy nyers hangú férfi. — Szabad kérdenem — szóit a félénken belépő tiszteletteljesen hajlongó esszmész, — van-e üres háziszolga állomás % — Van elég !■ felelt az intézet veze+ője mosolyogva. A többi közt kerestetik égy kapus, ki a görög és latin nyelveken kívül a franczia, angol, spanyol, olasz, orosz és lengyel nyelveket legalább is úgy beszélje, mint a németet s ezen felül értsen valamit a csillagászathoz is, hogy urasága öt őr gyanánt használhassa kis csillagdájában. Képes-e eleget tenni e követelményeknek? — Nem; — felelte Nockerl tiszteletteljesen, de csüggedten.-— Kerestetik továbbá egy házitanító, ki rajzolni, festeni, úszni, lovagolni, vívni, tánczolni, kezén járni s — különösen utazásokon — tanítványait borotválni és bajukat fodrozni tudja! Mit tud ön ezekből ? — Semmit! — Ezen felül több mint négy bét óta kerestetik egy szerecsen. Ha ön most szerecsen volna, e pillanatban a legfényesebb állást foglalhatná el a braziliai követnél, kinek fekete szolgája, kit Rio de Janeiróból hozott magával, harag miatt sárgaságba esett s azóta az irgalmasok kórházában fekszik. — Kegyelmes ég! miért nem lettem hát én szerecsen! t— sőhajta a szegény exszinész és eltávozott csüggedő bátorsággal, de növekedő éhséggel. Útközben szerencsés eszme villant meg agyában. ■ Ugyan mi történhetnék? — morroogá magában — ha, a mint azt a színpadon elégszer tettem, feketére festeném magam és mint szerecsen szerepelnék?! — Hisz ez esetben fényes állást nyernék a brazíliai követnél? Melyből még az a basznom is volna, hogy a szappant és mosdást
