Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-05-27 / 22. szám

tét. Kitűzéshez téglány alakú posztótáblácskák alkalmaztatnak, melyekre hálózattal ellátott papír jő s teljesitik ezeken a gyermekek a nevelő által feltüntetett pontok kiszurását bizonyos hosszaságu fácskák végeibe beszúrt tűk segélyével. A kivarrás szintén hálózott papíron hajtatik végre különböze) szinü selyem vagy gyapotszálak bevarrása által oly módon, hogy a pontok közt levő térek vonalszerűén köttetnek össze.

9. Papír gyűr és. Az előbbi munkagyakorlat által pontok előállításával s illetőleg azoknak vonalokkali egybe- kötésével foglalkoztak a növendékek s most a papirgyürés- nél tovább haladva, 8—10 hüvelyk hosszúságú s || hüvelyk szélességű papírszalagok használata által őket lapok alakítására vesszük. A foglalkozások menetében, mint látszik, tehát mindenütt figyelem van a fokozatos egymásutánra s a természetes leszármoztatásra. Számos és igen szép készülékek létrehozására alkalmas e foglalkozás, melyek mind önállóak lévén I melyek által megszilárdul a szépnek érzete a gyermeknél s a szép alkotására való törekvés.

10. Papirfüzés és fonás. Nevelőknél általában tapasztalt dolog, hogy a gyermek legkedvesebb foglalkozásai egyikét a papirfüzés és fonás képezik. Itt a kéz ügyessége -fejlesztetik, mely hogy kívánatos eredményt szüljön, folytonos figyelmet, minduntalan összohasonlitást igényel, mi által a gondolkozó tehetség tartós'működésbe hozatik. Szintén fejlődésre talál itt a számfelfogás is. Fűzéshez úgynevezett főzőlap szükségeltetik, minek keret szélessége 'A, a szalagoké pedig I hüvelyk szélességet tesz ki. A főzőlap szalagai közé egyik végében behasitott, érczből készült főzötü alkal- maztatik. A fonáshoz szines szalagok használtatnak. Mely munka egyúttal a szalmafonás alapjául is szolgálhat.

11. Papirhajtogatás. Ennél a növendékek egy lépéssel ismét tovább haladnak. A lapok átidomittatnak más alakkal biró lapokká, mely művelet már magában véve igen becses fejlesztő eszköz. Itt már teljesen uj alakok lépnek előtérbe s a vonalok szegek és lapok számos tulajdonságai egymással a legkülönbözőbb viszonyba hozva állíthatók elő, mi mellett egyúttal a mennyiségi viszonyok is különböző csoportokban szemléltetnek. Jelen foglalkozáshoz mindenik gyermek egy szabályos négyszög alakú papírlapot kap, melyet többszörös hajtogatásra alkalmaz. Itt azután az ismereti alakok egész hosszú sora áll elő s ezeknél a vonalok, szegek és lapok minősége s mennyiségének szükségképeni meghatározása által a gondolkozó és ismerő tehetségnek nagyon is gazdag tápanyag nyújtatik.

12. Papirkimetszés é s leragasztás. Ezen munkagyakorlatnál főleg a szemmérték gyakorlása és annak ügye- sitése tűzetik ki czélul. Eszközei: szabályos négyszögalaku papirlap és egy olló. A szépészeti idomok kimetszés által jönnek létre; az akként nyert részek aztán kellő egybeillesz- tés után papírra ragasztatnak. Szebbnél szebb készítmények állnak elő, melyek mivel állandóak lévén, a gyermeknek azért csak nagy örömet okoznak. A szép Ízlés fejlesztése s a művészet iránti hajlam e ténykedéssel hathatósan elősegítetik.

13. Agyagmintázás. Az ismertetett munkagyakorlatok közül egyike ez a legbecsesebbeknek. Sőt állíthatni határozottan, hogy az eddig megismertetett foglalkozásoknak mintegy koronáját képezi az agyagmintázás. Ez által a korábban szerzett fogalmak mintegy ismétlődnek, sőt együttes használatra nyernek azok alkalmat. Ez azon elögyakorlat, mely egyenesen a művészetre visz át, megmutatván: miként lehet valamely pl. formátlan agyagtömegböl valamit, a mi részeilovam — mondá magában — nem fogunk többé soha dolgozni, mindketten örömteljes nyugalomban éljük le életünkének hátralevő napjait. Pál fest s bőven ellátja költséggel az egész házat.

Ilyen légvárakat épített az öreg; de ügyes, önző fia csakhamar szétdulta azokat. E pénzösszeg — mondá — csak a szerencsés véletlen eredménye. De ha csakugyan meg- akaija édes atyám alapítani szerencsémet, adjon ez összeg mellé még 100 irtot s bocsásson Amsterdamba s ott a legszorgalmasabban fogok tanulni és dolgozni.

Nehéz volna leirni az öreg Rembrandt kiábrándulását. Lassan .. békétlenkedve egyenkint szedegeté elő a pénzdarabokat erszényéből, mig csakugyan kikerült a 100 írt. Pál eltette a pénzt s' a háládatosságnak. igen csekély jelét mutatva tért vissza Amsterdamba. Röríd idő alatt hire meg lön alapítva s mint a korabeli művészek legnagyobbika s legeredetibbje tisztelteiéit. Egész sereg utánzója akadj;; de minder annyian hibáztak, kísérleteikben a mestert semmiképpen (nem tudták utolérni. Ő utolérhetlen volt, a színeknek, a fénynek és árnynak összeállításában. Rembrand sokkal többre becsülte az aranyat a dicsőségnél. Midőn azon szineit vegyité, melyek- valódi élő fényben lángoltak vásznán — csupán setétbarna pénzszekrényeire gondolt.

Midőn körülbelül 20000 forint évi jövedelme volt, nem engedte a kamatokat beszedő ügynöknek, hogy a pénzt Am- sterdámba behozza, mert megkellett volna azt hívni ebédre. Maga felöltözött egy szép napon és személyesen ment el megbízottja házához. Ezen ut által megkimélt — illetőleg nyert két ebédet, — az egyiket t. i. a melyiket kapott s a másikat a mit adnia nem kellett. így van az jó beosztva! szokta mondani.

Ezen utálatos zsugorisága miatt gyakran ki volt téve tanítványai gúnyolódásának; de mivel nagyon phlegmatikus vérmérséklettel volt megáldva, nem egy könnyen lehetett zavarba — felindulásba jiozni. Egy napon egy gazdag pol- 1

ben is szép összhangzó, létrehozni. Szükséges e foglalkozáshoz : fehér (akár barnás) agyag, fakés, olajos papír s kis deszka, vagy ezt helyettesítő keményebb papir. E munkában a gyermek nagy örömét leli azért is, mivel készített tárgyai megszáradván, foglalkozásának maradandó becsű eredményét képezik. Különböző utánzati, szépészeti és ismereti alakok hozhatók ez utón létre. Az agyagmintázás egyúttal elögyakorlatául szolgál a nedves homokból való alakitásnak. — Orvosok véleménye szerint a homokkali játszás megóvja a gyermeket a görvély-kórtól.

14. Gyöngymunka. Hasonlag ez is igen kedvencz foglalkozása a kisdednek; a gyöngyök színe s fénye okozza itt leginkább a nagy gyönyört és kedvtelést. Az eddig elősorolt foglalkozások utján megismerkedtek a gyermekek a gyapottal, a fával (különböző minőségeiben) viaszosvászon, selyemmel, agyaggal, most meg a gyöngy munkánál az üveggel, annak sajátságaival ismerkednek meg. A gyöngymunkához különböző szinü, hengerdedalaku üveg gyöngyök használtatnak. E foglalkozás a rajzolástól a kiszinezéshez vezető foglalkozási lánczolat kiegészítőjéül tekinthető. A szin- és számviszonyok állanak különösen itt előtérbe; de fölmerülnek részint a már ismert részint újabb alaki sajátságok is. Szintén ennél is maradandók a készítmények és igy a gyermek ez óhajának is elég van téve. (Folytatjuk.)

Különfélék.

■ — Mai számunkhoz van mellékelve a tolnamegyei gazdasági egyesület által kibocsájtott aláírási iv.

— Az uradalmi pintérlak lebontásához már a vállalkozó hozzáfogott, hogy helyébe a közművelődés hatalmas tényezőjeként szereplendő felső fi- és leánytanoda befogadására alkalmas, díszes épületet emeljen. Isten áldása legyen a munkálaton s az emelendő épület fogadja nemsokára falai közé a tolnamegyei nagy gymnasium még ez ideig csak k i- sértő szellemét!

— Eljegyzés és menyegző. Lapunk megjelenési ideje az oka, hogy egy érdekes eljegyzésről csak most emlékezhetünk meg. Kóós Emil monori kir. járásbiró ugyanis folyó évi május 17-én váltott jegyet Bonyhádon Trajber Viktoria széles körökben ismert, kitűnő szépségű s kiváló szellemi tulajdonokkal megáldott urhölgygyel. — Szegzárdon nagy menyegző tartatott folyó évi május 21-én a szép Pirnitzer Emma és Weltman Ignácz egybekelésük alkalmából.

— Nyilatkozat. A duna-földvári ifjúság által folyó évi martius 10-én „az alakulandó nöegylet javára“ rendezett bálról ezen becses lapban általam közlött tudósitást elhamarkodva írtam és ezennel visszavonom. Kelt Duna-Földvárott, 1877. május 15. Buchbinder Miksa s. k.

— Makacs tűz. Folyó évi május 22-én délután egy negyed háromkor Szegzárdon viharos nyugoti szél közben, a rom. cath. belvárosi templomon kitűzött vörös lobogóval és a harangok kongatásával tűzvész jeleztetett. A tűzoltóság és városi polgárság dicsérendő gyorsasággal termett a helyszínén, a viharos szél azonban csakhamar két nádasházat lángba borított s az átellenes házakat is fenyegeté a vész. A kiállhatatlan hőség és vakító füst daczára sikerült a tűzoltóságnak az átellenes Sziget-féle nádas, leginkább fenyegetett házat ponyváival befedni s igy a tűz tovább terjedését megakadályozni. Az égő házakat fedő nagy nádtömeg azonban a széltől élesztve majd három órán át folytonosan égett, daczára hogy a tűzoltóság mindkét gépe folytonos actióban lévén, iszonyú viztömegeket dobott az égő nádhalmazra. A

gár látogatta meg s egy bizonyos festmény ára után tudakozódott.

— 200 írt az ára! mond Rembrandt.

— Nagyon jól van! szólt látogatója — árát holnap* kifizetem s el is küldök a festményért.

Egy óra múlva következő tartalmú levelet kapott:

Rembrandt mester! Néhány nappal ezelőtt, önnek honn nemlétében, láttam az ön szobájában egy festményt, mely egy vajatköpülő öreg nőt ábrázol — - nagyon megtetszett nekem ez a kép, há a kai ja, engedje megvennem 300 írtért s kérem önt hozza ki maga hozzám és legyen vendégem.

i A levélnek valami költött név volt aláírva s a czimzet Amsterdámtól meglehetős távolságra levő helynek postabélyegét tüntette fel.

A mester ösztönöztetve a 100 forint többlet által egy kis jjjgitbiMfin^reti íurdalást érezve ugyan adott szava megszegése miatt — a következő reggelen festményét magához véve eltávozott. Négy óra hosszáig ment a nélkül hogy a levélirót megtalálhatta volna, migi végre a fáradság által kényszerítve visszatért. A festményre várakozó polgárt szobájában találta. Rembrandt még nem tett le a 3C0 irtot Ígérő egyén felta- lálhátása reményéről s tág lelkiismeretének egy kissé megzavart hamisságával mondá: Oh! egy esemény jött véletlen közbe, a vászon meglett valamiképpen sértve s én annyira indulatba jöttem, hogy azt a tüzbe vetém, 2C0 forintom elveszett ! mindazáltal az az én károm nem az ön-é, — mert én fogok az ön számára festeni egy másikat, teljesen hasonlót mint az elébbi volt s azt holnap ilyenkorra már megkaphatja ön.

'Sajnálom ! válaszolt a vevő — ön azon festményt mit én megvenni óhajtottam elégette s mivel az már nincs meg, nem kényszerítem arra, hogy egy másikat készítsen.

Ezzel az idegen eltávozott s rövid idő alatt egy második levél érkezett következő tartalommal: Rembrandt mes- er ! On megszegte Ígéretét és hazudott is. Halálra fárasztüzoltóság négy tagja kisebb sérüléseket szenvedett. Adler János tűzoltó az égő háztetőről a padlás talapzat beszakadása folytán a szobába zuhant; társai segélyére siettek, azonban önerejéből a szobaajtón át kimenekült. Hasonló sorsban részesült egy kéményseprő, de csekélyebb ütődés leszámításával, nagyobb baj nélkül. Városi lakosságunk a vizhordáa által elismerésre méltó segélyt nyújtott. Ki kell emelnünk Schvartzkopf József, Komandinger József és Fehér Ferencz lakostársainkat, kik fáradhatlanul kocsijukon maguk hordták a víztartó edényeket. Ily vállvetett összmüködésnek köszönhető, hogy a vész, mely nagy terjedelmet vehetett volna, kevés szerencsétlenséggel múlt el.

— Megírná*. A „Báttaszéki Dalárda“ folyó évi május hó 27-én a „Tivolihoz“ czimzett nyári vendéglőben dalestélyt rendez, melyre a t. ez. közönséget tisztelettel meghívom. Beléptidíj személyenként 50 kr, családjegy 1 frt 50 kr. A daláregylet nevében Schuler József egyl. jegyző.

— Nincs öröm keserűség nélkül. A kajmádi ekeverseny téren az étkezési helyiségben egy fiatal úri egyén oly illetlen tettet követett el, mely az öt környezőket a leg- nagyobb felháborodásba hozta; megsértette magaviseleté által az egész közönséget, az illemet, az ünnepély méltóságát s nem mondunk sokat, ha azt mondjuk, még az ország czi- merét is, a mely e helyiséget diszité. Felszólítjuk azon urat, hogy ez ünnepélyt rendező „gazdasági egyesületet“ illetlenségéért megkövesse; különben nevét és elkövetett trágár il- letlenségét a nyilvánosság elé hozandjuk. A rendezőség.

— „Csők jftsn!“ „A török küldöttség magyarországi látogatásának emlékkönyve.“ Számos képpel diszitve. Irta Erődi Béla. Ismerjük meg nem csupán ellenségeinket, de jó barátainkat, legtermészetesebb szövetségeseinket is 1 Fájdalom, kissé elkésve, de talán még nem helyrehozhatlanul, ébredez nálunk e mentő gondolat. Szemeink nagyon is kizárólag csupán a körülöttünk ácsorgó, igaz, hogy töméntelen számú kérlelhetlen ellenségünkre függesztők. és feledök mélyebben megismerkedni s ezáltal egymást kölcsönösen erö- sitve szövetkezni azon nemes, nagy és még mindig életképes nemzettel, melyben — jellem- és vérrokonsága, európai elszigeteltsége, tehát nem kevesebb, mint sorsazonosságánál fogva — vajha már régebben ismertük volna fel leghívebb, mert legtermészetesebb szövetségesünket. A konstantinápolyi, küldöttség látogatása érlelte és emelte nemzeti politikánk vezéreszméjévé e gondolatot, minélfogva a látogatás válságos napjainknak ezen szempontból is oly eseménye, hogj* e részben egyébkint is hézagos irodalmunk alig követhetne el kirívóbb mulasztást, mintha ezen hazaszerte oly lázas érdekeltséget keltett és következményeiben, úgy lehet, minden számításainkat túlhaladó horderejű eseménynek kellő méltatásáról megfeledkeznénk. E nézetből kiindulva, úgy hisszük, hogy az e téren már eddigelö is sikerrel működött Erődi Béla — ki a küldöttségnek itt időzése alatt vezetője, tolmácsa és elválhatatlan ki.“érője volt s leginkább van abban a helyzetben, hogy hű és egész képet nyújthasson ez emlékezetes napokról, melyek eseményeit a hírlapok legbővebb tudósításai is természetükhöz képest csak elszórva és töredékesen közölhették, — sürgősen hasznos szolgálatot tesz irodalmunknak és közéletünknek, midőn a keleti viszonyokban szerzett alapos ismereteit hasznosítva, a föntebbi czim alatt kiadandó müvében a konstantinápolyi küldöttség/Örvendetes és fontos látogatásának irodalmunkban is önálló, különleges, bár szerény emléket állítani és az által közönségünkben a török-magyar szövetség eszméjének üdvös voltát, az előttünk még mindig oly homályos keleti viszonyok és szemétóttá magát s elesett festményének eztittali eladhatásától. S mindezt azért, mivel hallgatott a üúsvénység. szavára. Ez az egy példa, jövendőben intőül szolgálhat.

~ J-Sy vagyunk! — Szólt a mester — széttekintve tanítványain. Önök közöl kellett valakinek engem rászedni.’Jól van! jól van 1 én elfelejtem ezt. Önök még nagyon könnyelmű fiatalok, nem képesek egy forint értékét úgy felfogni, mint én!

Néha pedig apró pénz darabokat szórtak el a padlón tanítványai, mert örömük telt abban, midőn látták rheuma- tikus bajban szenvedő mesterüket fájdalommal és sajnálkozással állani meg a pénzdarabok fölött s haszontalanul ha- juldozni le, hogy azokat felszedhesse.

Rembrandt egy alacsonysorsu parasztleányt vett fele- ségül, ki nála elébb szakácsne volt; — hihetőleg azon gondolattal kötötte e házasságot, hogy gazdákodási szempontból jobb szövetség leend ez, mint ha egy miveit lelkű s vagyonos hölgyet tett volna nejévé. Nejével együtt fekete kenyéren, sós heringen s valami kis seren tengődött. Alkalomsze- rüleg roppant árért arczképeket is készített s egy ily alkalommal ismerkedett meg Six polgármesterrel, egy magas lelkű s tiszta jellemű férfiúval, ki folytonosan baráti érzelemmel viseltetett a fösvény festő iránt. E barátságot sokszor tették kemény próbára olyan események, a milyen volt a következő is:

Rembrandtnak az jutott eszébe egy napon, hogy festményeinek ára megcsökkent

— Ön telhetetlen! szólt a polgármester.

Valóban úgy van ! de nem tehetek arany szomjamról.

— Ön egy nyomorult!

falóban! és az is leszek egész életemben.

Az már mégis nagy kár — figyelmezteté barátja, — hogy ön nem tudja megtenni azt, mit festményeinek leendő birtokosai halála után megteendenek, mert ők mindannyiszor, valahányszor kedvező körülmények mutatkoznak, az ön mü"